Új Szó, 1968. október (21. évfolyam, 271-301. szám)

1968-10-08 / 278. szám, kedd

Mi a véleménye a szabad szombatról? Október elsejétől csaknem minden munkate­rületen bevezetik a szabad szombatot. Még a vasutasok és a postai alkalmazottak számára is igyekeznek biztosítani a szabad időt. Az öt­napos munkahét bevezetése dolgozóink egyik ré­gi álmának megvalósulása. A meghosszabbított szabad idő célszerű eltörléséről bizonyára mind­annyiunknak van bizonyos elképzelésünk. De ta­lán ismerkedjünk meg részletesen egy-két vé­leménnyel, elképzeléssel! Ami mindemnél „Egy szombatot a természetben akarok eltölte­ni..." (Zd. Kružinský felvétele) er FEKETE ANDOR, munkás: Áldom az eszét annak, aki ki­találta a szabad szombatot. Sze­rintem a szombati munkából már úgy sem volt nagy haszna az üzemnek. Ilyenkor már min­denki a hazamenésre gondolt. Hiába dolgoztunk kevesebbet, mint más napokon, a napunk így is „agyon volt csapva". Csak szombat este éreztem magam igazán nyugodtnak. Vasárnap délután már arra gondoltam, hogy reggel korán kell felkel­nem, s bizony ez elrontotta a hangulatomat. Most pénteken tudom, hogy csak hétfőn me­gyek dolgozni. Ez a tudat min­dennél többet ér. Ne csak „eltöltsiik" a szabad időt VÉGH MIKLÓS, igazgatótanftó: A szabad szombatok bevezeté­se az iskolákon a pedagógus számára azt a feladatot vonja maga után, hogy rövidebb idő alatt ugyanannyit tanítson meg, mint eddig. A tanulók péntektől hétfőig bizonyos mértékig ki­zökkennek a tanulás ritmusából. Ugyanakkor azonban nagy előnyt jelent számukra, hogy a szabad szombatokon van idejük testileg elfáradni (a sporttevé­kenységre gondolok) és szelle­mileg kikapcsolódni... Ami a szabad szombatok kihasználását illeti, szerintem fontos, hogy célsjerű legyen. Necsak egy­szerűen „eltöltsük az időt". Ha­vonta egyszer moziba, vagy színházba akarok járni. Egy­szer baráti látogatásra megyek, illetve vendégeket fogadok. Az ilyen baráti összejöveteleken beszélgetünk a művészetről és politikáról. Persze közben kár­tyázgatunk is. Egy szombatot a természetben akarok eltölteni, távol az élet zajától. Főként a horgászatra gondolok. A negye­dik szombatra fizikai munkát tervezek. A szellemi munkát végző ember számára szerintem ez nagyszerű lehetőség a ki­kapcsolódásra. Két diák véleménye 2. LONGAVELOVÄ, a Komenský Egyetem első éves történelem­német szakos hallgatója: Roppant örülök a szabad szombatoknak. A hét közben meg nem tanult tananyagot szombaton pótolhatjuk. Ráadá­sul vasárnap nem kell tanul­nunk. Helyette nyugodtan szó­rakozhatunk. Nagyon szeretek moziba és színházba járni. Per­sze a jó könyvet sem vetem •meg. A sportolást meg kimon­dottan imádom. Különösen a sí­zést. Ha lesz időm a szórako­zásra, akkor a tanulás is job­ban megy majd. KLENOVICS ISTVÁN, másodéves orvostanhallgató: A szabad szombat bevezetése igen okos dolog. Bár az egye­temisták számára szerintem nem túlságosan lényeges. A mi esetünkben ugyanis minden az órarendtől függ. Ha valakinek jó volt az órarendje, eddig is volt szabad napja. Olykor nem is egy. Ha szombaton szórakoz­ni akartam, más napon (más csoporttal) mentem a gyakor­latra — szombaton sosem vol­tak előadásaim. Azok a diákok mindenesetre örülni fognak, akiknek az órarendjük szerint eddig egyetlen szabad napjuk sem volt. Ami a szabad szom­bat kihasználását illeti, moziba s teadélutánokra szeretnék jár­ni. Ezenkívül — bejáró vagyok — a szüleimnek akarok segíte­ni a házi munkákban. Talán még moziba vagy szsnfiázba is eljutok VASS JENÖNÉ, háztartásbeli: A szabad szombatok beveze­tése engem is kellemesen érint. Férjem és nagyobbik lányom dolgozik. Ezután minden szom­baton otthon lesznek. Érettségi előtt álló kisebbik lányom és hetedik osztályos fiam segítsé­gemre lesznek a hétvégi nagy­takarításban. S akkor talán ne­kem is marad időm a szórako­zásra. Valamikor igen szeret­tem olvasni, de néhány éve nem futotta az időmből. Remé­lem, ezután másként lesz, hi­szen már az is sokat jelentett számomra, hogy minden máso­dik szombaton otthon volt az egész család. Olykor talán még moziba, vagy színházba ls elju­tok. Aki nem örül KISS VINCE, asztalos: Szerintem a szabad szombat jő dolog, de nem mindenki ve­szi hasznát. Például én sem. Ugyanis naponta utazom mun­kahelyemre (Dunaüjfaluról Bra­tislavába), és nem mindegy számomra, hogy 14,15-ig dolgo­zom-e, (úgy mint eddig) vagy 14.30-ig. Ugyanis az utóbbi eset­ben csak nehezen érem el az a vonatot, mellyel eddig jártam haza. Vagyis két órával később érek haza. Számomra nem ér annyit az az egy szabad szom­bat, mintha egész héten idejé­ben hazaérek. Falun a ház kö­rül mindig akad munka Nekem akkor érne valamit a szabad szombat, ha a fizetés sem vál­tozna, s hét közben „rádolgoz­ni" se kellene. FÜLÖP IMRE AKCIÓBAN a nepi ellenőrző bizottságok Az árdrágítás megakadályozására £ Alapos helyzetisme­rettel # Az extenzív gazdaságfejlesztés még mindig érez­teti hatását % Az augusztusi termelés-kiesést még nem pótolták Ahhoz, hogy tudjuk, mi a va­lóságos helyzet a népgazdaság egyes területein, feltétlenül szükséges, hogy kellő jogkörrel felhatalmazott ellenőrző ható­ságokkal rendelkezzünk. Ná­lunk a népgazdasági ellenőrzést a Központi Népi Ellenőrzési Bi­zottság végzi, mely az ország föderatív államjogi elrendezése során a három legfelsőbb nép­képviseleti szervnek — a Szö­vetségi Nemzetgyűlésnek, a Szlovák, illetve a Cseh Nemzeti Tanácsnak tartozik majd fele­lősséggel. Nagyon fontos körül­mény az, hogy a népi ellenőr­zési szervek semmilyen formá­ban sem lesznek alárendelve a végrehajtó szerveknek, tehát sem a központi, sem pedig a nemzeti kormányoknak. Ez a tény lehetővé teszi, hogy a vá­lasztott szövetségi és nemzeti törvényhozási testületek telje­sen objektív képet kaphassanak a népgazdaság egyes Jelensé­geiről. A Központi Népi Ellenőrző Bizottság legutóbbi vizsgálatai alapján megállapította, hogy népgazdaságunkban az elmúlt hónapokban sem gyengültek a negatív tendenciák. Továbbra is tartanak az utóbbi évek gazda­sági fejlődésének ellentétel. Vitathatatlan tény, hogy ezt az irányzatot az augusztusi ese­mények még jobban elmélyítet­ték. Ezért a KNEB tevékenysé­gével jelenleg elsősorban azo­kat az intézkedéseket támogat­ja, amelyek meggyorsítják a gazdasági kibontakozást. A va­lóság az, hogy augusztusban a termelésben 2,5 milliárd koro­na értékű kiesés keletkezett. Annak ellenére, hogy szeptem­berben a helyzet valamivel ja­vult, a kiesést nem sikerült be­hozni. Figyelemreméltó adatokat tárt fel a lakásgazdálkodási vállalatokban végzett ellenőr­zés. A nemzeti bizottságok ke­retében működő házkezelősé­gek 1967-ben 1 076 885 lakással rendelkeztek, amelynek össz­értéke elérte a 103 milliárd koronát. Tehát volt mivel gaz­dálkodni. De milyen eredmény született? A „gazdálkodás" évi 2 milliárd 260 millió korona veszteséggel zárult. Ennek az oka nyilván abban rejlik, hogy ezeket a veszteségeket előre tervezik — az állami költség­vetésből folyó dotáció rovásá­ra. Sok példa van arra is, hogy az építőipari vállalatok ké­nyük-kedvük szerint állítják kl a számlákat. Pl. a kassai járási építővállalat tavaly a házkeze­lőségnek 1 millió 338 000 koro­náról szóló 18 számlát adott át Amikor ezeket a számlákat el­lenőrizték, kiderült, hogy majd­nem félmillió korona (485 ezer korona) árdrágításról volt sző. A Prágához közel lévő Horni Poöernice község házkezelősé­ge lóistállóból és magtárból la­kást alakit. Az átalakításra ter­vezett összeg 160 000 korona. Ezen a pénzen egy teljesen új családi házat lehetne felépíteni. A lakásgazdálkodás hiányos­ságainak egyik oka az, hogy sem a lakásszervezetek, sem pedig azok alkalmazottai nem érdekeltek anyagilag a pénzesz­közök gazdaságos felhasználá­sában, sem pedig a tervezett veszteség csökkentésében. A vizsgálat eredményei rámutat­nak arra is, hogy a nemzeti bi­zottságok irányító és ellenőrző tevékenysége a lakásgazdálko­zás és a helyi építőipar hiányá­ban nem felel meg a követel­ményeknek. Ez a tény is alá­húzza, hogy a nemzeti bizottsá­gok apparátusaiban növelni kell a felelősséget és jobban meg kell követelni a minőségi munkát, de a rendszeres ellen­őrzést is. SOrOGVi MA' 7 4) •ü 0 O C Ô M 'u> 1 Ö o í cl Elmúlik az éjszaka. Berlin, szeptember 28., délelőtt 11 óra 15. Hitler a kancelláriában fogad­ja Frangois-Poncet-t. Az aggódó nagykövet, aki már haj­nali öt órakor kérte a kihallgatást, sietősen adja elő a führernek: — Prá­ga hajlandó volna elfogadni bizonyos szudéta területek azonnali elcsatolá­sát, valamint a német csapatok azon­nali bevonulását. Ám ha csapatat hol­nap megtámadják Csehszlovákiát, nem lepődhetik meg, ha Franciaország se­gítséget nyújt cseh szövetségesének, ami általános háborút jelent. Az eu­rópai béke fenntartása kizárólag ön­től függ. Késhegyig menő vita Ribbentrop Je­lenlétében. 11 óra 40-kor Hitler sietve elhagyja a termet, és Olaszország berlini nagy­követét, Attolicót fogadja, aki Musso­lini sürgős üzenetét adja át neki. A duce arra kéri a Führert, hogy hu­szonnégy órával halassza el az ellen­ségeskedések megkezdését. 12 óra 30-kor Frangois-Poncet te­lefonál Bonnetnak: — Nem ludom még, fenntartja-e a Führer a ma 14 óra 30 percre kitűzött általános mozgósí­tási parancsot. De a benyomásom in­kább kedvező. 2 óra 20 perckor úiabb telefon: — Hit­ler úgy döntött, hogy elhalasztja a német csapatok bevonulását Csehszlo­vákiába. Konferenciát javasol holnap­ra, szeptember 29-* Münchenben. Meghívja az angci, francia és olasz kormányfőt. EDOUARD DALADIER francia miniszterelnök GEORGES BONNET francia külügyminiszter Lelkesedés világszerte' Az alsóházban véget nem érő ün­neplésben részesítik Chamberlaint, mi­kor kijelenti: — Az angol nép nem követett volna bennünket, ha olyan háborúba visszük bele, amelynek cél­lá egy kisebbség önrendelkezésének megakadályozása vagy akár annak megakadályozása, hogy egyik uralom­ból egy másik kormányhoz csatlakoz­zék. Mi a közvetítés mellett döntöt­tünk. Washingtonban a sajtó ujjong. Párizsban még Léon Blum is ezt ír­ja a „Populaire"-ben: „A müncheni találkozás egy nyaláb fa a szent tűzhelyre, mikor a parázs már kial­vóban volt." Ugyanebben az időben a Szovjet­unió csehszlovákiai nagykövete, Alekszandrovszkij Moszkvából vissza­érkezik Prágába. Meghozza végre a pozitív választ Beneš három kérdésé­re, arra vonatkozóan, hogy legvégső esetben milyen segítséget várhat Csehszlovákia Oroszországtól. Ettől a választól függ a cseh kor­mány ellenállása Franciaország és Anglia nyomásával szemben. A két or­szág a béke megóvása érdekében arra akarja kényszeríteni Benešt, hogy Csehszlovákia tekintélyes részét en­gedje át Hitlernek. Alekszandrovszkij nagy sietve megy föl a Hradzsinba. A minisztertanács még ülésezik: — BeneS elnök még mindig az ellen­állás lehetőségeit vitatja — közlik vele. Alekszandrovszkij pillanatnyi idő­veszteség nélkül átadja az orosz vá­laszt a cseh protokollfőnöknek, Smit­linek. Az kinyitja a tanácsterem ajta­ját. Majd ismét becsükja, és csak eny­nyit mond: — Késő, megtörtént a szavazás, a prágai kormány engedett. KÖVETKEZIK: 5. MÜNCHEN

Next

/
Thumbnails
Contents