Új Szó, 1968. október (21. évfolyam, 271-301. szám)
1968-10-06 / 276. szám, Vasárnapi Új Szó
Egy érdekes ember: Reggie Perera szenátor • Aki idegen börtönben tanulta meg anyanyelvét ® Indonéziát elkerülik a hajók • Várakozás a szabadítdra • Végre az Őrlikon da korlátját..— Micsoda? Önök nem ismerik a golgotavirág bogyójának ízes levét? Hé, Gamarallagé- — intett öreg szakácsa unokájának — ugorj csak fel a hegyoldalba, s válassz kl egy szép érett passiflorát! Fogadnék, hogy azt sem látták, hogyan építenek a vörös hangyák a golgotavirág leveleiből szülőotthonokat?! Nászút helyett börtön A szenátor diákkorában belépett az akkor alakuló Egyenjogú Társadalom Ceyloni Pártjába, melyet Trockij eszméi ihlettek. Gyűlölte a brit uralmat, önállóságról álmodozott. Néhány év múlva angol bíróság előtt kellett felelnie azért, mert tüntetést szervezett a harcias politikai vezetők letartóztatása miatt. Reginald Pererát a honvédelmi törvény alapján a háború végéig tartó börtönbüntetésre ítélték... „Így aztán nászút helyett indiai börtönbe vándoroltam a többi baloldali pártvezérrel. Igen, egészen negyvenötig tartott ... Bizony nem volt ott méznyalás az élet, de legalább rendesen megtanultam szingaléz anyanyelvemet... Csodálkoznak, ügye? Egy felnőtt em1 ber indiai börtönben tanuljon meg szingalézül? Persze ismerniük kellene a háború előtti ceylont iskolákat. Angolul tanítottak, minden szingaléz szóért 25 cent bírságot kellett fizetnünk, vagy büntetésből százszor le kellett írnunk, hogy engedély nélkül nem fogok szingalézül beszélni. Csak szingaléz órán beszélhettünk anyanyelvünkön, hetente kétszer-háromszor, akkor ts más iskolában, félórai járásnyira. A többi óra után volt, senki sem ellenőrzött bennünket, így aztán elképzelhetik, hogy többet jártunk az iskola mellé, mint az iskolába... A nyelvtant még ma sem tudom rendesen .. Jár-kel a verandán, mint ketrecbe zárt tigris. Energiától duzzadozva, tervekkel jött Colombóból, s most egy lépést sem tehet a házból, mert szakadatlanul esik és esik az eső. Pedig szeretné még megmutatni nekünk a drágakő- és grafitbányászatot, kaucsukfüstölést. Pár kilométerre innen Sziriszena Dzsajaszinghe nőstényelefántokkal felszámoltat egy régi teaültetvényl — Látnák azt a cirkuszt, anwlyet ezek a fülesek rendeziJy, amikor egymás után tépik la cserjét... Mit lehet ebbeii|W átkozott időben csinálni... "Wefogadom, hogy legalább három napig esni fog. Maguk ettől nyugodtan írhatndk, de én halálra únhatom magam ... Eltűnt és rövid idő liúlva ismét vászonruhában, bakóban, esernyővel Jelent megi— Megyek Colombóba. Legalmb megkérdem, mi van a ha&gnal. No minden jótl A természet fogsí A hajóügynököt vag^SSfit héttel ezelőtt kerestem fel először. — Az a maguk Európája egészen megbolondult — jelentette ki bosszúsan. — Mintha el akarna néptelenedni. Egy évre előre elueltek a jegyek az Európából glndonézián keresztül Ausztrálokba és Új-Zélandba tartó hajókra. Verjék ki a fejükből, hocw innen előbb távozhatnak. Mfajbn tömve van, egészen a kéményekig. — Hát a fehérhajók? — Legfeljebb visszafelé menet Európába. Valami még befut. Partra teszik az árut és visszaúsznak. Megy még valamilyen hajó Singapore-ba és Rangoonba. De ki kereskedik ma Indonéziával?! A szumátrai gumiültetvények elpusztultak, nincs mit kivinni, behozni meg és H anzelka ceylo ni riportja sunk az Őrlik hajóra ... Rendkívüli esetről van szó stb. A levél elveszett. Reggie életében először vesztette el humorérzékét. Ogy hatott, mint egy cirkuszlátogató, akinek pénztárcáját a bűvész a közönség szeme láttára „varázsolja ki" a zsebéből. Személyesen hozta el a miniszter levelét a hotelbe, s büszkén nyújtotta át, hogy milyen rövid idő alatt elintézték kérését. Csakhogy a boríték üres volt. Tűvé tettek mindent, de a levél nem került elő ... Gyorsan új kérvényt, nem is kell írógépen írni, éppen ülésezik a szenátus, ott van mind a két miniszter... — Csak azok tűrhetik, hogy üresfejú emberek legyenek vezető posztokon, akik ma támogatják a kormányt..." — harciaskodott egy szenátor, s ezzel a kijelentésével tapsot és füttyöt aratott. Kár, hogy nem tudtuk meg, miről volt szó, mert az altiszt már hozta is vissza a miniszter által másodszor is aláírt kérvényt, sőt egy papírra még odavetette: Sok szerencsét. Egy órával később már két „menlevelünk" volt, mert a hotelszolga az udvar sarkában megtalálta az első levelet, ott hevert a cserepekben ápolt szúrós agavék mögött.. Ismét bonyodalmak Közben az esti lapok Jób-híreket közöltek. A kikötőben teljesen leállt a munka. Vesztegelnek a személyés teherhajók, százszázalékos a sztrájk. Tizenhatodikán: Egyes halókon ivóvízhiány mutatkozik. Egy héten belül biztosítani kell ellátásukat. Mi lesz egy hét múlva! Holnap reggel a mólón kell lennünk, különben egy évig itt rekedünk Ceylonon. Végül a sztrájkbizottság megnyitotta előttünk a kikötő kapuit, behajthattunk a mólóra, de az autók és a többi felszerelés berakásáról magunknak kellett gondoskodnunk. Szép kilátások ... Viszontlátásra, paradicsomsziget Tizenhetedikén virradatkor ott álltunk a colombói hullámtörő végén a toronykorlátnál. Ez itt a Pilot Station, a révkalauzok megfigyelő állomása. Reggel hatkor két kémény tűnt fel a csendes láthatáron, hétkor két szép fehér hajó úszik el a colombói hajóállomás előtt. Egyikük kissé lemarad, felénk fordul. Igen, igen, a tatján csehszlovák zászló leng. Egy pillanat múlva öt betű erősíti meg azt, amit nem mertünk hinni: ORLlK. Két tucatnyi hajó legénysége sürög a fedélzeteken. Colombo senkit sem enged a mólóhoz, és akkor itt terem ez az Orlík, s vontatóhajók nélkül egyenesen odatart a gáton álló két autóhoz. Örömrivalgás, integetés... A sztrájkőrség maga hozza ki a raktárból a hálót, amelylyel rendszerint vadonatúj autóbuszokat szoktak beemelni a hajóra. Nem kell félnünk: az Orlík emelődaruja öt tonnát is elbír. Autóink egy órán belül karcolás nélkül ott állnak a fedélzeten ... Az Orlík mögött fehér tajtékot vetnek az Indiai-óceán zöld hullámai. Üdvözlésre emelt kezek, fehér kendők a mólók fölött, aztán egyre kisebbedő emberalakok ... A kikötő gátfalai eltűnnek a látóhatáron. Az aranysárga, pálmafás tengerpart fölött sötét valami ékelődik a fellegekbe. Lehet, hogy ez az Ádám hegye, amelyre nem másztunk fel, legalább lesz okunk ismét visszatérni... Viszontlátásra, paradicsomsziget. Amott az biztosan a Dondra Head, Ceylon legdélibb csücske, a sziget vége, Ázsia vége, innen a Déli-sarkig csak víz van, víz, víz és víz. nincs miért. Minden pillanatban kitör valamilyen felkelés, ezért kerülik Szumátrát. Nem is emlékszem, mikor indult tőlünk az utolsó hajó Belavanba. Egy hét múlva újra jelentkezett. — Valami lenne, de kicsit bonyolult a dolog. Singaporeba elvihetnék az olaszok, nem lenne drága. A kis parti hajó 14 nap múlva Singapore-ból eljutna az észak-szumátrai Belavanba. De sokba kerül, a hajó öreg, a biztosítók nem vállalnák a szokásos kockázatot. Legfeljebb, ha felemelt dijat számítanának ..." A lélegzetünk is elállt, amikor kiszámítottuk. A szokásos viteldíj negyvenszerese jött ki. Az első reménysugár A börtön akkor is börtön marad, ha az Indiai-óceán gyöngyének nevezik. Hiábavaló metárult a világ. Csak egy levél kellett... November végéből december ötödike, majd tizedike lett. Szerencsére. Hetedikén ugyanis élő emberek sorfala szegélyezte a város peremétől a repülőtérre vezető utat, és a felállított diadalkapuk pompásabbak voltak, mint amikor a buddhista Ceylon Buddha Pekingben őrzött fogát fogadta. Valamennyi lapban ezen a napon feltűnt egy ismerős mosolygó arc: jurlj Gagarin arca. Mindenki látni akarta a világűr első emberét, mindenki érinteni akarta őt, legalább egy másodpercre. A hangszórókból Gagarin-dalok hallatszottak, berregtek a fiimezőgépek. Hatvanezer, százezer főnyi tömeg tülekedett, mindenki látni akarta a híres embert. A nagy zűrzavarnak egy hosszú és kiadós monszuneső vetett véget. eggie Perera szenátor nem szerette a verandán álló fonott karosszékeket. Köpcös termetével anynyira belesüppedt a fonott karosszékbe, hogy az vele együtt felemelkedett, valahányszor felállt. Ilyenkor úgy festett, mint a tojásból kibúvó csibe, s ez a helyzet nyilván nem növelte önbizalmát. Am amikor másodszor jött utánunk Oya Sisbe, már levetette félszegségét, vagy rájött arra, hogy ő itt a házigazda, még akkor is, ha csak látogatóban van. Gyorsan levetette fehér vászonruháját, amelyben a szenátusba szokott járni, tarka, virágmintás szarongot öltött, s ebben méltóságteljes uralkodóként hatott. Csak így érezte magát elemében. Érdekes ember. Sziporkázott a szellemességtől, pikáns parlamenti históriákat mesélt, itt-ott egy-két szingaléz közmondással vagy népi bölcsességgel fűszerezve. A kisujjában volt Ceylon történelme, csak úgy fújta az ószingaléz királyokról szóló verses történeteket. Amikor felfedezte, hogy érdeklődünk a növények iránt, a szenátus könyvtárából becses növénytani könyvekkel látott el bennünket. A könyv azonban még nem minden, az eleven természetet kell ismerni. így aztán valahányszor felkeresett bennünket, látogatása után különféle levelek, virágok, gyümölcsök borították a veran(A szerzők felvételej Aztán egyszeriben jurij beül a mi 805-ösünkbe, elgondolkozva nézi a bőrülést. Az az ember, aki Kolumbusz után elsőként vonta meg egy korszak határát, emberien felsóhajt: — En száz perc alatt letudtam az egészet — ti meg léi életeteken keresztül mehettek a világ körülI Az elveszett levél Ismét szürke hétköznap, a colombői lapokból már nem a világfüzéres Gagarin mosolyog az olvasóra, hanem öles elmek hirdetik: Az állami autóbuszjáratok alkalmazottainak sztrájkfa! — Az ellenzéki UNP aknamunkája a kormány ellen. Mindent elkövetnek, hogy diszkreditálják a közúti forgalom államosítását. Az a rossz, hogy önökre nézve ez még rosszabb lesz — mondta egyik colombói barátunk. Mennyire Igaza volt. Mi minden történhetett volna az alatt a három nap alatt, amíg a kikötőmunkások szakszervezeti vezetősége egy szimpátiasztrájk lehetőségét latolgatta. Fennállt az a veszély, hogy a bezárt kikötökapuk mögül Integethetünk majd a várva várt Őrliknak, amikor teljes gőzzel elhalad mellettünk. Colombói barátaink közbevetették magukat. Reggie erélyesen fellépett. Maitripala Senanajake iskolaügyi miniszter 14én azt Irta kikötőgazdálkodási kollégájának, a helyzet további alakulásától függetlenül legyen a segítségünkre, hogy eljuthasZikm und nekülési kísérletek hetei után Ceylon egész barátságos börtönünk lett. Már csak szikrányi reményünk maradt, amikor egy szép napon Gechofracht cégjelzésű, csehszlovák bélyegekkel ellátott levelet kaptunk. „A Csehszlovák Tengerhajózási Vállalat közlése szerint az Orlík 10 ezer bruttoregiszter tonnás hajó a hónap végéig Constantában Vietnamnak szánt táblaüveget és cementgyári berendezést vesz fel. Varnában Bombayba irányított 160 traktort, Vietnamnak szánt szilongyártó berendezést, Burmának szánt tejport raknak be, aztán kausztikus szódával, bolgár kénnel és ultramarínnal egészítik ki a rakományt, Ogyesszában üzemanyagot vesznek fel, mafd a hajó a Boszporuszon, a Dardanellákon és Szuezen keresztül útnak Indul. Bombay után Rangoonba tart, s mindenképpen körülhajózza Ceylont, szokásos útvonala a colombói kikötőtől három mérföldnyire vezet. Ha garantálják a ve^zteglés nélküli megállást, az Orlík autóstul elszállítja Önöket a szumátrai Belavanba, ahol az Indonéziába irányuló teherszállítmány egy részét kirakja. Feltételeink: Helyszínen kiegyenlítik a kikötői illetéket, egyébként a csehszlovák tengerészek vendégei lesznek. Beleegyezésük esetén november végétől készüljenek jel. Colombói idözésünk pontos idejét utólag közöljük. Táviratozzák meg váIcszukat." Pecsét, két aláírás. Egyszerre szép lett és sarkig Berakodás „saját erővel"
