Új Szó, 1968. október (21. évfolyam, 271-301. szám)

1968-10-01 / 271. szám, kedd

Interjú A tizenhatodik emeletig felvonó vitt fel, onnan azón­ban — rögtönzött lépcsőkön — még további nyolc emele­tet kellett gyalogosan fel­mennünk, míg felértünk a bratislavai Szlovák Műszaki Főiskola építészeti kara szá­mára épülő Radlinský utcai toronyház legtetejére. Oda, ahol a múlt hét végén bok­rétaünnepet tartottak. Meg­ható volt ez a nem minden­napi ünnepség, hiszen ha­zánkban ilyen magasságba még egyetlenegy épület sem emelkedik, és azért is, mert a Bratislavai Magasépítő Vál­lalat alig háromtucatnyi dol­gozója meggyőzően bebizo­nyította, hogy akár 80 méter magas házat ts hibátlanul fel tud építeni. Ilyen — nyolcvanméteres — magasságból mintegy a tenyere­men láttam Szlovákia főváro­sát. Gyönyörű napsütéses őszi nap volt, fent, a szalagokkal díszített „bokréta" alatt mégis hideg szél fújt és meglehetősen zavarta a Jozef Setfert építésvezetővel folytatott be­szélgetésemet. B Mennyi ideig tartott, amíg felépítették ezt a betonko­losszust? — Az alapozást 1966 októbe­rében kezdtük meg, az épület teljes befejezését 1970-re ter­vezzük. Mint látja, a betonozás elkészült — az épület monoli­tikus vasbeton szerkezetű —, a tél beállta előtt csaknem az egész épületet ellátjuk alumí­niumból és üvegből álló köpeny­nyel, aztán pedig megkezdjük a belső válaszfalak építését. • Hogyan vált be az önmagát növelő építődaru, amelynek működését hónapokon át sok-sok ember érdeklődéssel követte? — Kiválóan. A Breznól Gép­gyár MB 120 jelzésű berendezé­séről van szó, amely nélkül nem birkózhattunk volna meg a magassággal. B Miként biztosították az épü­let stabilitását? — A 46X14 méter alapú to­ronyház a szint alatt 7 méter­nyire létesített 160 centiméter vastag vasbeton lapon nyugszik. Fölötte két szint magasságig A bokrétaünnep előtt... raktárak s egyéb kezelőhelyisé­gek lesznek, ezek fölött emel­kedik aztán maga a — hazai viszonyaink között merész — mérnöki alkotás. Ami a statikai számításokat illeti, számos sa­játos körülményt, például a szeizmikus mozgások lehetősé­gét, a szél okozta nyomást és az egyéb tényezőket is figye­lembe kellett venni. Különleges problémát okozott a függőleges­ség kérdése. Kisebb épületeknél ugyanis az esetleges eltérések elhanyagolhatók, itt azonban — nyolcvan méter magasságról lé­vén sző — minden milliméter­nek súlyos következményei le­hetnek. Nagy segítséget nyújtott a geodéziai tanszék, amely pon­tos műszerekkel irányította munkánkat. B Nekem már szédül a fejem a magasságtól. Nem okozott ez a körülmény nehézsége­ket az építkezésen dolgo­zóknak, akiknek nemegy­szer, mint láttam, úgyszól­ván az ég és a föld között kellett zsaluzniuk és beto­nozniuk? — Természetesen csupán olyan dolgozókat bízhattunk meg ezzel a munkával, akik minden szempontból megfele­lőknek bizonyultak. Rendszeres orvosi vizsgálatnak kellett ma­gukat alávetniük, szigorúan be kellett tartaniuk a biztonsági szabályokat, a legnagyobb fe­gyelmet követeltük tőlük. Mind­annyian megállták a helyüket, s ezért az építkezésen ez ideig nem fordult elő komolyabb bal­eset. B Hány ember dolgozott az építkezésen? — Átlag körülbelül negyven, beleszámítva a segédmunkákat (Gašparík felv.) végzőket is. Az épületet gyakor­latilag 20 betonozó és ács húz­ta fel a darukezelő, a vasmun­kások és egyéb szakmunkások segítségével. B Mennyi alumíniumot hasz­nálnak fel az épület „felöl­töztetésére"? — A mennyiségét nem tudom pontosan megmondani, mert a külső köpenyt egyik segédüze­münk készíti. Azt azonban el­árulhatom, hogy az egyes hom­lokzati paneleknek a „felfüg­gesztése" komoly problémát okozott, márpedig mintegy ezer­ötszáz Ilyen előregyártott ele­met kell felszerelni. Számunk­ra különösen kellemetlen, hogy csak azután kezdhetjük meg a belső vakolást, majd a festést, ha a külső — szigetelőréteggel ellátott, alumíniumból és üveg­ből álló — falak a helyükön lesznek. Igen ám, ezeket azon­ban valamiképpen meg kell vé­deni a szennyeződéstől, hiszen jól tudja, a kőműves- és festő­munka nem a legtisztább. Most keressük a megoldás módját, amelyre egyelőre kutatóintéze­teink sem tudnak tanácsot ad­ni. Minden elismerést megérde­mel Jozef TomeCek 13 tagú ácsbrigádja, S k a b 1 a Géza és A n d a Benjámin betonozócso­portja, a Štefan D e m é n i ve­zetésével dolgozó vasmunkások csoportja és hasonlóképpen az áldozatos, fiatal Štefan Strek művezető is. Mindannyian hoz­zájárultak ahhoz, hogy hazánk legmagasabb épületén határidő­ben megtarthatták a bokréta­ünnepélyt. Bárcsak a befejező munkák is hasonló sikerrel érnének vé­get. . . DÓSA JÓZSEF CSEHORSZÁGI TAPASZTALATOK Az ötnapos munkahét — és ami vele összefügg AZÖTA, HOGY EZ ÉV MÁJU­SÁBAN a kormány jóváhagyta — bizonyos feltételekkel — az ötnapos munkahét bevezetését 1968. szeptember 29-től kezdve, napirenden voltak a csökken­tett munkaidő következményei­vel kapcsolatos, előnyeit és hát­rányait tárgyaló viták. A dol­gozók körében talán mégis In­kább az előnyeiről esett a leg­több szó, melyekben — érthető — mindenki egyformán, Igazsá­gosan kíván részesülni, anélkül, hogy ezzel a társadalmat meg­károsítaná. Az ötnapos munkahét foko­zatos bevezetésére tehát meg­történtek az előkészületek. A három műszakban megszakítás nélkül dolgozó üzemekben, a nehéz testi munkát végző dol­gozók, például a bányászok munkaideje szeptember 29-től kezdve nem haladja meg a heti 40 órát, míg a két műszakban dolgozóké a 41 és fél órát. Ter­mészetesen a többi dolgozó sem fizet rá az új intézkedésre; az ő munkaidejüket heti 42 és fél órában szabták meg. A feltétel a műszaki, gazda­sági és szervezési követelmé­nyek biztosítása, ami elsősor­ban azt jelenti, hogy a napi munkaidő az eddigi 8 őra he­lyett néhol 30 perccel meghosz­szabodik. Az üzemeknek, saját anyagi forrásaikra támaszkod­va, továbbra is maradéktalanul kell teljesíteniük feladataikat, anélkül, hogy — egyes kivéte­lektől eltekintve — emelhetnék dolgozóik létszámát és növel­hetnék a beruházási eszközöket vagy akár a munkabéreket. Rö­viden: a munkatermelékenység gyorsabb, mintegy négy száza­lékos növekedését jobb techni­kával és munkaszervezéssel kell biztosítani. Mindez azonban semmi eset­re sem mehet a termékek és közszolgáltatások minőségének rovására, és a bérek növekedé­sének előírt ütemét, sőt az ára­kat sem befolyásolhatja. MENNYIRE IGÉNYES köve­telményről van szó, azt a két­hetenkénti szabad szombatok­kal, sőt a bizonyos üzemekben már próbaképpen bevezetett öt­napos munkahéttel kapcsolat­ban szerzett tapasztalatok Is igazolják. A párt és a kormány ennek ellenére sem hátrált meg, s a nehézségek leküzdé­se nemcsak politikai szempont­ból, hanem az életszínvonal emelése szempontjából Is óriá­si Jelentőségűnek tekinthető. Azokra a nehézségekre gon­dolunk, amelyekről az utóbbi idčben oly sok szó esik. Hiszen köztudomású, hogy bizonyos nélkülözhetetlen szolgáltatások Termelésfejlesztés a lehetőségek kihasználásával A kelet-szlovákiai közszükségleti ipar kilátásai, avagy: lesz bútorgyár KiráiyMnecen A Kelet-szlovákiai Kerületi Tervbizottság a napokban meg­tartott ülésén megtárgyalta a kerület közszükségleti iparának fejlesztési lehetőségeivel fog­lalkozó tanulmányt. Ezzel kap­csolatban kértünk választ né­hány kérdésre Jozef Kuba­š o v s k ý mérnöktől, a Kerületi Tervbizottság elnökétől, a KNB alelnökétől. — MILYEN ALAPVETŐ KÉRDÉSEKET TAGLAL A FEJLESZTÉSI TANULMÁNY? — Az élet, a fejlődés és nem utolsósorban a fontos iparága­zat Jelenlegi helyzete kerüle­tünkben is szükségessé tette, hogy behatóan foglalkozzunk a kérdéssel, keressük a tovább­fejlesztés lehetőségeit, s új üze­meket létesítsünk a gazdasági­lag kevésbé fejlett körzetekben. Köztudott, hogy Kelet-Szlová­kiában a közszükségleti ipar a múltban fejletlen volt, s a ter­melés elsősorban a készruha, a cipő és a faipari termékek ké­szítésére irányult. Abban az idő­ben a nagyobb ipari üzemek kö­zé csupán a sviti Tatrasvit, a kézsmárki Tatraran és az eper­jesi ruhagyár tartozott. Később, 1949 után került sor a közszük­ségleti ipar némi fejlesztésé­re... Meg kell mondanom, hogy en­nek az iparágazatnak a fejlődé­se kerületünkben erősen lema­radt a lehetőségek és a szük­ségletek mögött, s csupán 3,6 százalékát képezi az ország" közszükségleti iparának. Ez a tény is bezonyltja, mennyire in­dokolt ennek a kérdésnek a rendezése. Az említett tanul­mány foglalkozik a már megle­vő lenipar, kötöttáruipar, a ru­ha-, bőr-, nyomda-, valamint a vegyipar fejlesztésével. Csupán a fa- és bútorgyártóipar távla­tait nem öleli fel ez az anyag, mert a fa hasznosításának lehe­tőségeit 1980-ig kerületünkben külön tanulmányban dolgoztuk fel... — EZ A TERMELÉSI ÁGA­ZAT PEDIG KÜLÖNÖSEN ÉRDEKELNE BENNÜNKET, MÉGPEDIG AZÉRT, MERT PÉLDÁUL A KIRÄLYHEL­MECRE ÍGÉRT BÚTORÜZEM ÉPÍTÉSÉNEK KÉRDÉSE KÖ­RÜL JELENLEG IS ELÉG NAGY A BIZONYTALANSÁG A VÁROSVEZETŐK ÉS A LA­KOSSÁG RÉSZÉRŐL... — Megnyugtathatom Király­helinec vezetőit és lakosait, hogy adott szavunkhoz híven megtettük a szükséges intézke­déseket a tervbe vett bútorgyár felépítésére. Ehhez már az Ille­tékes minisztériumtól írásbeli hozzájárulást is kaptunk. De mint minden beruházás, ez Is bizonyos előkészületeket igé­nyel ... — A KÖZSZÜKSÉGLETI IPAR TERÉN MILYEN ARÄ­NYÜ FEJLŐDÉS VÁRHATÓ? — Ez a tanulmány — mely­nek célkitűzéseit a tervbizett­ság Jóvátfagyta —, a már emlí­tett termelési ágazatok 1980-lg történő fejlesztésének lehetősé­geit részletezi. Szemléltetésül elég néhány számadatot felso­rolnom. 1965-ben a közszükség­leti ipar termelési értéke kerü­letünkben egymilliárd 493 mil­lió koronát tett ki, 1980-ban már meghaladja a három milliárd 700 millió koronát, tehát több mint 150 százalékkal emelke­dik. Ebben az időszakban a közszükségleti iparban dolgozók száma 17 993-ról 28 157-re emel­kedik. Természetesen, ezzel kapcsolatban számtalan — a ta­nulmányban is felsorolt — gaz­dasági intézkedést kell fogana­tosítanunk. Legfontosabb tenni­valónk a kerület nyersanyagfor­rásainak céltudatosabb kihasz­nálása és a termelés színvona­lának korszerűsítése, valamint a tökéletesebb munkaszerve­zés. (kulik) zavartalan biztosítása különö­sen a kereskedelemben, a ven­déglátó üzemekben, de az egészségügyben s nem utolsó­sorban a közlekedésben is ép­pen elég fejtörést okozott, sőt okoz még mindig az illetéke­seknek. Az akarat, a dolgozók össze­fogása azonban többnyire elfo­gadható megoldást eredményez, fgy pl. a plzefti fogyasztók és elárusítók kompromisszumot kötve egymással eddigi tapasz­talataik alapján elhatározták, hogy az „Obnova", a „Kovopod­nik" és az „Odevní služba" gyűjtőhelyeit a szombatokon mutatkozó élénkebb érdeklődés híján ezeken a napokon zárva tartják. Ezzel szemben az élel­miszer boltok és a mindennapi szükségleti cikkeket árusító üzletek fele — szám szerint 132 — szombatonként is a vá­sárlóközönség rendelkezésére fog állni. Az élelmiszerboltok közül 181 a lakosság jobb ellá­tása érdekében péntek estén­ként is 1—2 órával meghosz­szabbítja nyitvatartási idelÄJ Ehhez járul még az Is, hogy • PRIOR-áruház szombatonként 13 óráig fog árusítani. A plzeňiek a közlekedési problémákat is sikeresen meg­oldották. A Škoda Művekben a második műszak befejeztét 22.30 óráig kellett meghosszabbítani. A vasút és a vidéki autóbusz­járatok ehhez az időponthoz fognak alkalmazkodni még ak­kor is, ha a városi közlekedés a csúcsforgalommal kapcsolatos nehézségekre hivatkozva egye­lőre nem ért egyet a reggeli hat órai munkaidő egységes kezdetével. Ezért az egyik mű­szak a Škoda Művekben hat órakor, a másik hat harminc­kor kezdődik. Az ötnapos munkahét beveze­tésével kapcsolatban az észak­morva kerületben is főleg a közlekedési nehézségekkel kell majd megküzdeniük a dolgo­zóknak. Ezért különösen a mun­kásvonatok és a vidékkel össze­köttetést fenntartó autóbuszod menetrendjében várható válto­zás. A kopfivnicei Tatra Üzem­ben is bevezetik a csökkentett munkaidőt. Ám az ottani dolgo­zók ennek ellenére elhatároz­ták, hogy,az idei utolsó negyed­év minden szombatján Dubcek­műszakot tartanak és ily módon pótolják lemaradásukat. Ám tény az, hogy sokszor csupán a jóakarat nem elegendő. Ezt bi­zonyítja, hogy a dolgozóknak minden igyekezetük ellenére sem sikerült egyelőre a munka­idő csökkentése a megszakítás nélkül üzemben tartott egész­ségügyi intézményekben. Igaz ugyan, hogy Jóváhagyták a dol­gozók létszámának 352-vel való gyarapítását az erre a célra előirányzott 7 870 000 koronás állami dotációval együtt, ez azonban kevésnek bizonyult az észak-morva kerület részére. A gyógyszertárak dolgozói ls csak abban az esetben élvezhetik az új intézkedésekkel járó előnyö­ket, ha dolgozóik számát leg­alább 36-tal és állami dotáció­jukat ennek megfelelően 725 ezer koronával emelik. A KNB feladata, hogy rövidesen meg­vitassa ezeket a problémákat a központi hivatalokkal. A FELADATOK IGÉNYESEK. Teljesítésük hozzáértést és tü­relmet igényel. És még vala­mit: jóindulatot és segíteni aka­rást, mégpedig mind a dolgo­zók, mind a központi szervek és szervezetek részéről. Az álla­mi dotációk céljaira kivételesen felszabadított anyagi eszközök csak abban az esetben nem vesznek kárba, és a népgazda­ság csak akkor nem fizet rá az új intézkedések nyújtott elő­nyökre, ha a munkatermelé­kenység továbbra is állandóan növekedni fog. Ennek feltétele pedig a dolgozók belátása és kifogástalan munkaerkölcse. KARDOS MARTA

Next

/
Thumbnails
Contents