Új Szó, 1968. október (21. évfolyam, 271-301. szám)

1968-10-27 / 297. szám, Vasárnapi Új Szó

IM " em könnyű feladat, amikor a cseh és szlovák irodalom fél évszázados gazdag terméséből, sokfajta gyümölcséből kell a legfontosabbat kiválasztani, s rövid sorokban, leegyszerűsített gondolatmenetben olyan problémákat érinteni, melyeket a teljesség igényével szeretne valaki feldolgozni, akkor külön-külön vaskos monográfiák születhetnének. Az adott körülményeket figyelembe véve az alapvető célkitűzésünk, hogy a haladó cseh és szlovák irodalom fél évszázados fejlődésének legfontosabb állomásait érintsük. A két nemzet irodalmára különböző körülmények között köszöntött rá a huszadik század. Csehországban, amely a roskadófélben levő monarchia gazdaságilag egyik legfejlettebb országrésze volt, közelmúltban elhunyt, vagy még akkor ls termékeny írók által gondosan ápolt, termékeny talajból táplálkozhatott a felnövekvő fiatal generáció. Jan Neruda szociális problémákra érzékenyen reagáló, találó Jellemrajzokkal teletűzdelt művel, Alols Jirásek a cseh történelem dicső korszakait felelevenítő terjedelmes regényel, Jaroslav Vrchllcký a nagyvilágot saját csatornáján keresztül befogadó elmélkedései és sajátos hangú költeményei, Antonín Sova magába zárkózó, kínzó gondolatokkal terhes versel, ezek voltak a legfontosabb kútfők, amelyből a század elején jelentkező fiatal Irodalmárok bőven meríthettek. E széles medrű, nagy sodrású folyam felett, ragyogó tehetségével és felkészültségével mint árgus szemű megfigyelő, és tapasztalt irányító ott állt a cseh irodalomkritika egyik legkiválóbb képviselője, F. X. Salda. A szlovák országrészekben sokkal kisebb volt a hullámverés. A nehéz gazdasági és nemzetiségi problémákkal küszködő területeken, csak halkan szólt az irodalom hangszere, keserű, fuldokló hangot adott, gyakran már a meg

j szólaltatóik ls reményt vesztve, a kilátástalan küzdelmet feladva némultak el. Itt ls új generáció bontogatta a szárnyait, de sajátos hangvételükre ekkor még kevesen figyeltek fel. Kis nemzetek irodalmának sorsa, hogy ritkán evezhetnek ki a világot jelentő vizekre, népük nemzett létét őrzik és szolgálják, erről a helyről és ebből a szempontból lehetnek nagy, általános érvényű és maradandó értékű humánus gondolatok hordozói. A cseh és szlovák irodalom legkiválóbb művelt mindig ez a nemes küldetése hatotta át, a század elején is. Európát ekkor hatalmas megrázkódtatás érte. Gyilkos fegyverropogás visszhangzott mindenfelé. Nemzetek és népek sorsa őrlődött a kíméletlen erővel tomboló történelmi események kerekén és „ilyenkor az emberek sorsa elhalványul a költészetben, a költő egyszeriben lemond minden felsőbbrendűségéről, a nemzetének vagy osztályának egyszerű tagjává válik és szükségét érzi, hogy szolgálja ezt a kollektívát" (Bedŕich Václavek). Az írók tetteit ebben az időben a társadalmi és politikai helyzet szabta meg. A vérzivataros eseményeket a nemzeti felszabadulás követte, átmenetileg örömujjongás és határtalan lelkesedés jellemezte a polgári Csehszlováklát. Az Irodalorfiban kevés ideig szélcsend uralkodott. A minőségileg is nagy társadalmi változások a felépítményben, ezzel együtt az Irodalomban ls, új erjedést Indítanak el. Soha nem látott aktivitás, útkeresés jellemzi ezeket az éveket és ebben a mozgalmas időszakban a nagy munkásmozgalmi tradíciókkal rendelkező Csehországban a széles nyilvánosság előtt eddig még kevésbé ismert Irodalmi hajtás kezd mindinkább terebélyesedni. Nemcsak új formákat, hanem más tartalmat is keresnek, a leghaladóbb hagyományokból kiindulva új művészet létrehozásáért tevékenykednek, amelynek sajátos eszközelvei elsősorban a társadalomban jelentkező progresszív tényező, a munkásság széles körű problémáira keresnek választ. S. K. Neumann 1918-ban Červeň (Június) néven irodalmi újságot alapít, e köré gyűjti a fiatal, tehetséges és a szociális kérdések Iránt ls fogékony írókat. A húszas évek avantgarde-mozgalmainak közepette, különböző Irányzatoktól befolyásolva, keresi a költészet társadalmi küldetését, korszerűen, Ideológiailag kitisztulva Igyekszik társaival együtt létrehozni az új haladó cseh költészetet. Ezekkel a törekvésekkel párhuzamosan a szlovákság soraiban is az eszmélés és az új értékek keresése a jellemző. A Prágában tanuló szlovák fiatalok egy része 1919-ben az Ifjú Szlovákia nevű mozgalomba tömörül. „A mi életünk harc és fáradságos munka, erre fel kell készülnünk — írják programjukban. A társadalmi megújhódás mellett — mivel főleg tollforgatókról van szó — a szlovák irodalom sorsát ls szívükön viselik." „Az Irodalomban új hanggal szeretnénk jelentkezni, új értékeket szeretnénk teremteni... Nem akarjuk felfordítani a világot. Csak azt szeretnénk, hogy a ml tevékenységünk ne abban merüljön ki, hogy az elődeink által választott úton, egy helyben topogjunk." Programjuk további részében kifejtik, hogy műveikben elsősorban népük szociális problémáira akarnak rávilágítani. Néhány évvel később, 1923-ban, a haladó értelmiség képviselői reprezentáns folyóiratot hoznak létre, DAV néven, melynek hasábjain fiatal jjolltlkusok, közgazdászok és művészek vallanak társadalmunk helyzetéről. Ebben az időben izmosodik meg a szocialista Irodalom is, melyet főleg az időszerűsége jellemez. A legégetőbb szociális kérdésekre Igyekeztek Irodalmilag ls Igényes formában választ adni. Nem volt ez egyenes út, buktatókkal és akadályokkal volt telt. A vizsgált objektum Igényei és a politikai szempontok ls jelentős szerepet játszottak az úttörő jellegű irodalmi alkotások születésénél. A helyzetet méginkább bonyolította, hogy a haladó írók közül legtöbben egyidejűleg sokoldalú politikai tevékenységet is fejtettek kl, így a rögtönzés és a leegyszerűsített nézetek gyakran az Irodalmi alkotásalkat sem kerülte el. Kevés olyan kivételes tehetség akadt mind Laco Novomeský, aki nagyjelentőségű politikai munkássága mellett, mindig talált időt, amikor „nyitott ablakon keresztül", de a mindennapi élet zajától elzárkózva elmélkedett a világ dolgairól. Magas művészi fokon, lírai sorokban tükröződtek vissza költeményeiben az emberiség és a hétköznapi ember problémái. A hiányosságok ellenére elmondhatjuk, hogy a neves szocialista írők elsősorban I. Olbracht, M. Majerová, P. Jllemnický legjelentősebb művel megrázó dokumentumai az akkori évek szociális és társadalmi helyzetének. A mindig érvényes eszmék mellett az árnyaltabb, színvonalasabb ábrázolásmód felé irányuló törekvés • jellemezte aí 1936-ban megalakult BLOK-csoportot is, melyet Bedŕich Václavek a fiatalabb a század eleji generáció egyik legkiválóbb kritikusa hozott létre. A csoport tagjai voltak többek között Jilemnický, I. Olbracht, M. Majerová, F. Kráf, J. Poničan. A szocialista realizmust, amelyekről a harmincas évek elején lángoltak fel szenvedélyes viták, Itt már kitisztult forma és az igényes tartalom jellemzi. Kétségtelen, hogy ebben az időben Csehszlovákiában a fénykorukat élő különböző modernista irányzatok ls befolyással voltak — mint ahogy ez fordítva ls érvényes — a szocialista irodalomra. Egyoldalúság lenne, ha ezt a kölcsönhatást nem vennénk figyelembe. Már a bevezetőben megemlítettük, a kis nemzetek irodalmának fontos sajátosságát és ez alól az avantgarde-mozgalmak sem képeznek kivételt, bármennyire ls sajátos és egyéni a művészi ábrázolásmódjuk, mégis ezek a legjobb alkotások ís hazai légkörben láttak napvilágot és ezek ls a szocialista irodalom szerves részel. Ne feledjük: V. Nezval az Ismert szürrealista kiáltványban, hasonlóan cseh és szlovák társaihoz, a szocialista művészetet vallja magáénak és később tettel ls bizonyítja gondolatai őszinteségét. Sok megoldásra váró nyitott kérdés vár ennek kapcsán megoldásra, de annyi bizonyos, hogy a szocialista irodalom tartalmát s ezzel együtt a két világháború közti proletárirodalom és avantgarde-mozgalmak viszonyát, mindem egyszerűsítés nélkül, sokoldalúan megalapozott, tudományos munkával lehet csak tisztázni. A harmadik évtized utolsó éveiben újra a háború szele támadt fel Európában és egyre nagyobb erővel tombolt. Az Irodalom hangja elhalkul, da nem némul el, köntöst változtat, da nem tűnik el. Ebben az időben ismét a lenni vagy nem lenni kínzó alternatívája került előtérbe. Az írók szóval és tettel állnak az emberség oldalára a fasiszta erőkkel szemben. A háborút követő évek bonyolult Időszakában nemcsak gazdasági téren, hanem ideológiai síkon is összecsaptak a felkavart hullámok, s a küzdelemből az Immár nagy számú szocialista alkotók nem szenvedtek hajótörést, éppen ellenkezőleg, megerősödve, új elszántsággal felvértezve látnak hozzá a rájuk váró feladatok megvalósításához. Évtizedek távlatából ls meghökkenünk: mennyire bonyolult és nehéz munka előtt álltak. Az irodalomban eddig még teljesen Ismeretlen témák, konfliktusok és jellemek jelentkeztek, amelyeket eddig még nálunk nem ábrázoltak. Idősebb, több művet megírt alkotók ls érezték, az új témák új megformálási módot la Igényelnek, szakítani kell tehát az eddigi módszerekkel, minden téren teret kell adni a korszerű formáknak. Minden kiemelkedő alkotás, két véglet szerves egysége, mégpedig az általános és az egyéni szempontoknak — tartja V. G. Belinszkij és az ötvenes években érzésünk szerint főleg itt billent meg az egyensúly. Egysíkú, csaknem teljesen egyforma beállítottságú művek születtek, melyekből hiányzott az egyéni látószögön keresztül szemlélődő írók szubjektuma, aki emberileg és művészileg is hiteles konfliktusokat képes ábrázolni. A leegyszerűsített, voluntarlsztlkus tételek nem lehettek tartósak. Társadalmi munkában végbemenő nagyjelentőségű változások az irodalomban Is Jótékony hatást gyakoroltak. Ismét tág teret kapott a művészi kísérletezés és az egyéni látásmód, az egyformaság kanonizálását a sokszínű polifónia váltotta fel és ezzel az irodalom újra régi fényében tündököl, régi hivatását teljesíti. Csodás fegyver ez, nem pusztít, nem tud ölni, mégis hatalmas erkölcsi erővel vértez fel, nemes eszmékről vall és sajátos művészt eszközökkel szolgálja az emberiség legszentebb gondolatalt. A fél évszázadát ünneplő Csehszlovákiában mindig jelentős szerepe volt az Irodalomnak. A legkiválóbb művek segítettek át leküzdhetetlennek vélt akadályokon, a legnehezebb pillanatokban ls segített megőrizni emberségünket és a humánus társadalomról alkotott elképzeléseinket. Fontos tanulság ez. Az Irodalom a művészi szó erejével és hatásával szolgálja a nemes gondolatok hirdetőit és híveit. Tiszta eszméivel fényes példaként ragyog az Igaz, emberi társadalomért küzdők tekintete előtt. SZILVÄSSY JOZSEIJ