Új Szó, 1968. október (21. évfolyam, 271-301. szám)

1968-10-27 / 297. szám, Vasárnapi Új Szó

NINCS OLYAN li ERŐ, AMELY SZEMBE SZÁLLHATNA A NÉPPEL Fél év

század nagy idő egy ember életében, amikor egy nap is sorsdöntő lehet, történelmet formálhat. Az utóbbi évtizedekben sok mindent átéltünk - örültünk, csalódtunk és reménykedtünk. Egyben azonban mindig bíztunk: a szocializmus eszméi közelebb hozzák egymáshoz az embereket, s a haladás, a szebb jövő reményében összefognak, és megtesznek mindent a nép boldogulása érdekében. Ez volt a kommunisták célja a múltban, s erre törekednek ma is. Ez az összefogás erőt jelent, a szocialista társadalmat építő köztársaság erejét. Kommunista pártunk akcióprogramja mindnyájunk nevében kimondotta, mindnyájunk nevében hitet tett emelett: Nincs olyan erő, mely szembeszállhatna a néppel, mely tudja, mit akar, és képes célját követni. A kommunisták ebben látták, és látják küldetésüket, s úgy mint a múltban, ma is azt mondják: akinek szívén fekszik W

ťl

i

miOriňllW III IIM

MMMMMMMMMBWMMMMMMaMWW

I JHHI

MTOM— a szocializmus ügye, érezze, hogy a sorsának ura ebb

en az országban, hazájában, s érezze, hogy szükség van rá, hogy számítanak rá. Ez a legnagyobb államalkotó erő. És ma büszkén állíthatjuk, hogy a kommunisták, a nép haladó erői mindig az élvonalban harcoltak a köztársaságért, népeink boldogulásáért. De beszéljenek azok, akik ezekben a harcokban részt vettek, és ma is a szocializmus zászlóvivői. BOHUSLAV DOLEJŠI, nyugdíjas nyomdász: Lapzárta előtt... Bohuslav DolejSí élete szorosan összefügg a csehszlovák munkásosztály forradalmi harcával. Az első világháború után a Hodonínban megjelenő Slovacko című lap nyomdájában dolgozott. Amint ismeretes, ez a szociáldemokrata lap lehetőséget nyújtott az 1921-ben megalakult kommunista párt eszméinek hirdetésére. A párt megbízásából, átmenetileg Ivan Olbracht fró szerkesztette ezt a lapot. Ehhez az időszakhoz fűződik Bohuslav Dolejši egyik feledhetetlen élménye. De adjuk át a szót neki. — 1921-ben a Slovacko főszerkesztőjét a hatóságok üldözték, Ausztriába . kellett menekülnie, s Igy rövid időre Ivan Olbracht vette át a lap irányítását. Akkor alakult meg a CSKP. Erről a történelmi eseményről közvetlenül a lapzárta előtt értesültünk. Olbracht hozzám jött, és azt mondta, hogy a megalakulás hírét hozó pártközleményt mindenáron meg kell jelentetni. De az újság minden oldala be volt már tördelve. Sőt, negyed órával a lapzárta előtt azzal az utasítással lött a lap adminisztrátora, hogy az előzőleg betervezett százsoros Bata reklámot helyezzük el a másnapi kiadásban. Megrémültem — ez már semmiképpen sem kerülhet be a lapba. Gondoltam egyet: az előző számban megjelent egy riport — annak megváltoztattam a címét és elhelyeztem oda, ahová a Bata-hirdetést szánták. Így időt és helyet nyertünk, s a CSKP határozata ts napvilágot látott. Igaz ugyan, így a lapot a rendőrség másnap elkobozta, de mi még az elkobzás előtt eljuttattunk néhány százat azok közé, akiket elsősorban érdekelt — a munkásság közéi Olbracht, látva a megoldást, odajött hozzám, megölelt, mert nagyra tudott értékelni bármilyen kts szolgálatot, amely a párt érdekében történt. ZSIGÓ MIHÁLY, a nagymagyari pártszervezet egykori elnöke: A vérvirágos pünkösdre mindig emlékezni fogok A 74 éves embert már évek óta ágyhoz, vagy ülőhelyhez köti a makacs betegsége. Bár a kibírhatatlanságig kellemetlen ez a kötöttség, arra mégis jó, hogy az ember többet és gyakrabban emlékezzék. Azon a napon, 1931. május 25-én Zsigó Mihály, a nagymagyari pártszervezet elnöke, meg a falu többi kommunistája nem a hajnali égboltot, hanem az utakat kémlelte. Ki ne akarta volna meghallgatni Major Istvánt, a kommunista képviselőt. Bár hivatalosan nem tiltották be a gyűlést, a Kosút felé tartó ezrek sejtették, hogy kiállásuk nem lesz zavartalan. Nem is mentek a főúton, Inkább a mezei utakat választották. Csakhát az akkori hatalom őrei Is felkészültek. Útjukat állták. Fegyverrel. Akiknek mégis sikerült eljutniuk a gyűlés színhelyére, azok szeme előtt történelem játszódott le. Véres történelem. — Nem tudom honnan szedtek össze annyi fegyverest, de tény, hogy sokan voltak, ha még a mezei utakra is jutott belőlük, — emlékezik a megrokkant harcos. (Az első világháborúban rokkant meg, de azért 47 éves korában a második világháborúba is elvitték.) — Sok betűt leírtak már a kosúti eseményekről. Harminchat év alatt többféleképpen. A tény azonban tény marad. Abban a humanista demokráciájáról híres köztársaságban három elvtárs holtan maradt a helyszínen. Három halott, azért, mert az emberek, 'Major István elvtárs szájából mannaként várták ffelvilágosító, a biztató szót? Vagy azért, mert nem bírták elviselni, hogy a szónokot a karhatalom hallgatásra kényszerítse? Talán azért, hogy az elsősorban munkát és ellenértékként kenyeret követelő ezreket a rendszer térdre kényszerítse? — Abban a rendszerben nem úgy alakult a hatalom, hogy a vezetők ne azt tették volna, ami az érdekeiknek megfelelt — mondja Zsigó elvtárs. • KUTRUC LÁSZLÓ, idős szímői kommunista: Megvédjük a köztársaságot — 1938-at írtunk. A kocsmában beszélgettünk, s már tíz óra felé járt az idő, mikor észrevettem, hogy az egyik ifjúmunkás intett: menjek ki. Üzent a- doktor — mondta —, kihirdették a mozgósítást. Nem akartam ott bent megmondani, ezért hívtalak. Most mit tegyünk? Tudtam, hogy a doktor mindig igazat mond. Dr. Valthaurel Mihály és felesége titokban anyagilag is segítették a kommunista párt helyi szervezetét. De még talán ennél ls értékesebb volt számunkra, hogy hallgatták a moszkvai adásokat és erről pontosan tájékoztatták a pártszervezet vezetőit. A hírt, a megszokott formában még az éjjel közöltük a párttagokkal és egyes Ifjúmunkásokkal. Értesítettük a megbízható fiatalokat, és elmentünk a csendőrőrsre, fegyvert kértünk. A parancsnok meglepődött, mikor meglátta a hatalmas csoportot. Fegyvert senkinek nem adhatok — mondotta —, de nagyon örülök, hogy védeni akarják a köztársaságot. Majd holnap bevonulnak és ott kapnak fegyvert. Ezt a másnapot sohasem felejtem el. Bizony sírtak az asszonyok, de pánik és elkeseredés nem volt. A kommunisták agitáltak, s a férfiak megértették: most többről van szó, mint a férfibecsület, a köztársaság léte forog kockán, s ez közvetve minden család jövőjét érintette. Nálunk a pártszervezet erős volt, a kis- és középparasztok ls hallgattak a kommunistákra, ezt bizonyították a május elsejei tüntetések, a községi képviselőtestületi választások és sok más minden. Mi az embereknek mindig az igazat mondtuk, ezért ismerte meg sok szímői kommunista a vizsgálati fogságot és a börtönt is. Sokan bíztak a kommunistákban, ez volt a jutalmunk a szenvedésért. Ott tolongott a nép a falu közepén és több mint negyven szekéren ültek a bevonuló férfiak. Mielőtt elindultunk, Nagy Béla, a pártelnök felállt a szakérdeszkára és beszélni kezdett. Ismerte őt ä falu, nem először szólt a néphez. Megmondta, hogy ez a köztársaság a mi hazánk ls, és Itt a magyarok demokratikusabb jogokat élveznek, mint a Horthy-Magyarország polgárai. Mi kommunisták helyeseljük a mozgósítást, mert ez a harc Igazságos háború lesz, és ml megvédjük a köztársaságot. Nem rajtunk múlott, hogy nem védhettük meg ... Ennyit mondott élete egyik legnagyobb élmányéről Kntrnc László, az Idős szímői kommunista, akit a fél faln csak Laci bácsinak szólít. VISSZ Napjaink . ugyanezért küzd. i nem gíti ki az elé Meni kélségi emberiség e lialó útja a és az iulcrni Balog jóiseí ve: „Minden mögöttem, visszafelé ni előre haladh most nyugdi vonalon tovl gozik, mert dásra váró i lelnek na'pj ma is a hí zajlanak. Id sza-vissza f ami volt, a örömöket, I dásokat is 1 legalitás m embereket, kikristályosí meket. Soka jüvo felé Voltak olya meghátrálta A történ áradatban I a századoki ken. Kukonszei ki a vegsií! képzelései i nősen na; ezek az el nacionalizmi manizmusiio a