Új Szó, 1968. október (21. évfolyam, 271-301. szám)

1968-10-27 / 297. szám, Vasárnapi Új Szó

ÉS A MÜNCHEN ELŐTTI CSEHSZLOVÁK KÖZTÁRSASÁG A politikai elkötelezettség, a kevésbé kényelmes élet megválasztására készteti az embert, felelősségteljesebbé teszi minden tettét és szavát, korlátozza szabad idejét, befolyásolja gondolkodásmódját és érzésvilágát A két világháború közti Csehszlovák Köztársaság kommunistáival szemben az elkötelezettség annál nagyobb igényeket támasztott, hogy az ellenzéki mozgalom résztvevőiként nem számolhatott személyi biztonsággal, létbizonyossággal. Ugyanakkor — bár többnyire vagyontalanok voltak — a szegények szociális és nemzeti érdekeit képviselték és érvényesítésükre felhasználták a szociális és politikai küzdelem legélesebb formáit. Működési területük leggyakrabban az utca volt, fellépésük formája a tüntetés, sztrájk és népgyűlés, a különféle akciók áldozatos szervezése a hétköznapok és az ünnepek estéin, éjjelein. Nemegyszer elmaradt a várt eredmény, nem számolhattak az azonnali anyagi vagy erkölcsi sikerrel, hanem mindezt az eszme szolgálatában tették, amelynek életes életté válása néha igen távolinak sőt ábrándnak tűnt. •MMBTOWMMMMMWB

fclUJPi

'i

i^MM

J A KASSAI MANIFESZTACIŰ 1938. JGLIUS 31 ÉN az aaou le.u.at Magyarországhoz csatolását tűztek kl célukul. A magyar kommunisták a naciona lista érzelmek es szenvedélyek szüntelen szításának légköriben fejtettek ki politikai munkái.. F lég- . A

csehszlovákiai magyar kommunisták vállára a kommunista mozgalomhoz való tartozásuk még súlyosabb teherként nehezedett. Sokan közülük talán nem voltak ezzel tisztában, mert minden fontoskodás nélkül, egyszerűen és legfeljebb azzal az érzéssel teljesítették feladatalkat, amelyet a jól végzett munka kelt az emberben. Bizonyára nem fogták fel teljességében és közvetlenül a helyzet komolyságát és a háború előtti Időszak számtalan mozzanatának történelmi súlyét. De a ml nemzedékeinknek, amelyek a többi között felmérik a kom»munlsta mozgalom évtizedes tevékenységét és eredményeit, különösen most, a Csehszlovák Köztársaság megalakulásának 50. évfordulója alkalmából kel! tárgyilagosan és igazságosan tekintetbe vennünk a magyar kommunisták munkásságát befolyásoló, esetleg megnehezítő tényezőket. i magyar kommunisták erélyesen és telkésziilten kapcsolódtak bele a Csehszlovák Köztársaságban kibontakozó kommunista mozgalomba. Gazdagították ezt a mozgalmat tapasztalataikkal, amelyekre 1919-ben, a Magyar és a Szlovák Tanácsköztársaság forradalmi harcaiban való közvetlen részvételükkel tettek szert. Tapasztalataik továbbá arra épültek, hogy gondos figyelemmel kísérték ezeket az eseményeket, egészen a magyarországi kommunisták merész kísérletének leveréséig, aminek következménye a brutális üldözés és végül a nyomasztóan maradi horthysta rendszer uralomra jutása lett. A magyar kommunisták a mozgalom részeseivé válva, segítséget nyújtottak a CSKP szervezeteinek megalapításában. Agltáclójukkal és propaganda tevékenységükkel erősítették a cseh és a szlovák kommunisták bizalmát Szervezeti, eszmei, valamint érzelmi vonatkozásban fokozatosan összenőttek a mozgalommal és a párttal. Áthatotta őket az alakiságtól és a nacionalizmustól mentes elvtársiasság értékes érzete, amely a jelentéktelen kilengésektől és a ritka félreértésektől eltekintve jellemezte a Csehszlovák Köztársaság proletariátusát. Csakhogy egyidejűleg, talán épjjen ezért, bonyolultabbá vált a magyar kommunisták helyzete. Nehezebbé vélt mindennapi életük a többnyire magyarlakta területeken. A magyar lakosság Itt 1918 után azonnal kl volt téve a nacionális nyomásnak, amelyet különféle politikai erők és a köztársaság magyar kisebbségének helyzetével elégedetlen képviselőik fejtettek kl és fokoztak. Ebben az aránylag erős mozgolódásban képviselve voltak olyan áramlatok és irányzatok Is, amelyek Írta: ZDENKA HOtOTiKOVÁ körben, amelyben csak az elvakult emberek nem voltak hajlandóak elismerni számos nemzetiségi követelménynek, főleg a nyelvi, iskolai és kulturális Igényeknek jogosságát. A kommunisták világnézete és a forradalmi munkásmozgalomhoz való tartozásuk az internacionalizmus elvének pártolására és a nacionalizmus elvetésére késztette őket. Feladatuk az volt, hogy a más nemzetiségű proletariátussal vállvetve érvényesítsék az osztályharc elveit és elutasítsák azt a mozgalmat, amely szociális differenciálódástól függetlenül, a nemzeti hovátartozás alapján akarta egyesíteni a magyarokat. Kétségtelen, hogy a magyar kommunisták a saját sorsukon nap nap után lemérhették nemzetiségük ki nem elégítő helyzetét. (Végeredményben a CSKP akkori prog ramja felölelte nemzetiségi igényeiket.) Csakhogy a nemzetiségi kérdést nem tudták és nem akarták rendezni tiszta, elszigetelt formájában, mint kommunisták nem becsülhették le a szociális kérdés jelentőségét. Bátran mondhatjuk, tekintettel azokra az osztályokra és rétegekre, amelyeknek érdekeit "a CSKP képviselte, a szociális kérdés éppen a magyarlakta területeken, ahol százezrével éltek nyomorgó, embertelenül kizsákmányolt földmunkások — a legfontosabb volt. Nem kell hangsúlyoznunk, hogy a tőkés rend akkoriban aránylag rövid időközben (1921—1923 és 1929—1939) súlyos következményekkel járó két gazdasági válságnak volt kitéve s ez előtérbe állította a szociális kérdést. Az, hogy a magyar kommunisták is törekedtek ennek a kérdésnek a megoldására, természetesen nem hozta őket közelebb az olyan magyarokhoz, akik ilyen vagy amolyan formában feleltek az akkori idők szociális rákfenéiért. Ellenkezőleg! S így a magyar kommunisták közül sokan kerültek a „nihilisták", az „elfajzottak", a „nemzetárulók" nehéz, sanyarú helyzetébe. Főleg azok, akik osztályszemléletű, internacionalista álláspontjukat szóban vagy Írásban nyilvánosságra hozták. Nemcsak a társadalmi rend megváltoztatásáért kellett nehéz küzdelmet folytatniuk, hanem naponta nem kevésbé fárasztó harcot saját nemzetiségük azon tagjaival szemben, akik sértegették és exkommunikálták őket. Ez a viaskodás kímerító volt nem csupán az ellenfél álnoksága és fáradhatatlansága miatt, hanem azért is, mivel a kommunista párt a marxizmus akkori, nem egyszer vulgarizált felfogása szellemében nem vértezte fel eléggé tagjait meggyőző és vonzó érvekkel. A nacionális mozgalom rendkívül serénykedő vezetőitől eltérően a kommunista mozgalom stratégiájában nem kínált fel semmi konkrétat, kézzel foghatót a nemzeti szempontból megkárosítottaknak, csak a jövő jobb, szociális és nemzetiségi viszonylatban Igazságosabb társadalmának eljövetelét hirdette. A magyar kommunisták mégsem adták fel a harcot. Lehet, hogy közülük a CSKP nem egy alapító tagja később sorain kívül találta magát, sőt az ellenfél táborába sodródott. Lehet, hogy közülük nem egy a döntő pillanatokban megingott vagy éppen a köznapok lélekölő tusakodásában beadta a derekát a gondoknak. Viszont a München előtti Csehszlovák Köztársaság alatt a kommunisták nagy számú magva a haladás, a társadalmi felemelkedés érdekében munkálkodott. Nem vitás ugyanis, hogy a szociális és nemzetiségi sérelmek idején a kommunista eszme a haladás szolgálatában állt, mivel az embereknek kivezető utat mutatott a passzivitásból, a provincializmusból és a kor alapvető problémáinak megítélésében az egészségtelen egyoldalúságbóL A magyar kommunisták részvétele a CSKP megalapításában és a párt szervezeti megszilárdításában csak kezdetnek könyvelhető el. Ezt követték a munkának, a jelentős akciók, sztrájkok és tüntetések szervezésének ével. Voltak olyan évek ls, amikor nem egyszer jelentéktelennek tűnő, de ugyanakkor fáradtságos apró munkát kellett kifejteni a szervezésben, a propagandában, a népművelésben. S végül bekövetkezett a sorsdöntő próbatételek Időszaka, amikor szóhoz jutott a politikai tapintat, körültekintés, nemcsak a csehszlovákiai társadalom, hanem szélesebb értelmezésben az európai társadalom alapvető szükségletel Iránti érzék. A fasizmus előretörésének ével voltak ezek. A fasizmusé, amelynek embertelenségén, barbarizmusán és maradiságán mitsem változtat sem az idő, sem az, ha a Jövőben bármiféle új vandalizmus adódna. Akkoriban logikája volt annak ls, hogy a német fasiszta szörny védőszárnyai alatt a környező államokban ls erősödtek az egészségtelen szenvedélyek és irányzatok, a sötét politikai mozgalmak, amelyek az Európában és Csehszlovákiában a növekvő zűrzavarban az eluralkodó félelemben és pánikban alkalmukat látták. Becsülnünk kell a magyar kommunistáknak és demokratáknak munkáját, amelyet éppen ezekben a történelmi pillanatokban tejtettek ki. Egyben ne feledkezzünk meg azokról a tényezőkről sem, amelyek kiemelik állásfoglalásuk derekasságát és haladó jellegét. Ide tartozik, hogy helyzetük a Csehszlovák Köztársaság önállóságának eltiprása előtt talán még nehezebb volt, mint az állam létrejötte idején. Az irredentisták céljai ekkor ugyanis elérhetők voltak és a nacionalisták száma meghatványozódott. Ugyanakkor az uralkodó körök politikája továbbra is reménytelenül rövidlátó volt és süket maradt a magyar kisebbség jogos követelményeivel szemben. Akkoriban a magyar kommunisták Steiner Gábor és Major István vezetésével bekapcsolódnak a Csehszlovák Köztársaság védelmére Induló akciókba, amelyek a közismert tornócí manifesztációban csúcsosodtak ki 1938. szeptember 4-én. Dél-Szlovákia tízezer lakosa itt tanúságot tett a demokrácia eszményei és az állami függetlenség Iránti hűségéről. A magyar kommunista képviselők, Major István és Lőrincz Gyula mellett a szlovák kommunisták nevében Itt felszólalt Vlado Clementls és Ján Poničan, továbbá MlkulíCek cseh szenátusi tag, mlg a német kommunisták képviseletében Karel Kreibich. Major István beszédében hangsúlyozta: „Az egész világ szemei ma a Csehszlovák Köztársaságra irányulnak. Felteszik a kérdést: ez az állam ellent tud állni a világfasizmus támadásának, avagy sem? Ezt a kérdést csak a nép válaszolhatja meg s a nép ezt mondja: Nem adjuk magunkat — a fasiszták nem törnek át rajtunk

ť Major feltevését —, amely akkoriban szerepelt minden kommunista felszólaló beszédében —, a történelem nem Igazolta. Sajnos sok sorsdöntő fontosságú kérdésre nemcsak a nép ad választ, bármennyire is Jogosan törekszik erre. Ennek ellenére a Csehszlovák Köztársaság kommunistáinak és demokratáinak törekvése nem maradt pusztába kiáltott szó. Nemzetiségi hovatartozástól függetlenül egységbe tömörültek, vállvetve harcoltak a békéért, a demokráciáért és a kölcsönös megértésért A Jövő és a Jövő nemzedékei számára sikerült létrehozniuk az erkölcsi-politikai alapot Ehhez hozzájárultak a csehszlovákiai magyar kommunisták is. Talán ebből a forrásból merítettünk erőt ennek az esztendőnek augusztusi napjaiban la.