Új Szó, 1968. október (21. évfolyam, 271-301. szám)

1968-10-27 / 297. szám, Vasárnapi Új Szó

ELMÉLKEDÉS IPARUNK ÖTVENÉVES TÖRTÉNETE •• •• FOLOTT Statisztikai adatokkal bizonyíthatnánk, hogy a cseh és a morva országrésznek már az első világháború előtt ipari tekintetben Európa első országai között voltak. Csupán Csehország több mint 468 ezer ipartelepén közel másfél millió embert foglalkoztattak. ötvennél több munkással 2400 vállalat dolgozott, ezernél többel 33. Csehszlovákia megalapításának idején Itt a legfejlettebbek közé a ruházati ipar, az élelmezési ipar, a fémipar, a faipar, a kő-, föld-, agyag- és üvegipar, a szövő-fonóipar, a vas- és gépgyártás, a a vas- és ércolvasztók, üveghuták és porcelángyárak, továbbá az élelmezési és élvezeti cikkeket előállító gyárak tartoznak. Hasonló volt a helyzet Morvaországban is. Szlovákia Ipara kissé eltérő képet mutatott. Itt csak a múlt század nyolevanas éveiben indult meg az ipartelepítés. MI LETT AZ ÖRÖKSÉGGEL? Ilyen Ipari bázissal kezdte meg tehát a fiatal csehszlovák állam a termelést. Itt maradt az egykori Osztrák-Magyar Monarchia iparának 80 százaléka, területének azonban csupán 21, lakosságának pedig 24 százaléka. Nehézségeket okozott ezért az áru értékesítése s ehhez járult később a gazdasági világválság is. Kiéleződött a konkurrenciaharc, a cseh bankok és konszernek nyomására ennek következtében Szlovákiában az 1921-1929 közti években több mint 300 nagyobb és kisebb ipari üzemet felszámoltak. A köztársaság megalakításakor például Szlovákia 10-12 százalékkal részesedett az ország nyersvas termeléséből, ez az arányszám 1926-ban már csupán 2,7 volt. A cseh Iparnak nem volt érdeke Szlovákia iparosítása, hiszen itt helyezhette el a kivitelre szánt termelésének 13-14 százalékát. Igy folytathatnók a felszabadulás előtti idők elemzését. Beszélhetnénk a gyárak bezárásáról, a munkanélküliségről, a kivándorlásról, a szlovákiai dolgozók kizsákmányolásáról, az alacsony bérekről, a gazdasági elmaradottságról. A HABORÜ SEBEI Aztán jött a második világháború. A megszállás sötét évei rányomták bélyegüket az iparunkra, közlekedésünkre és egész népgazdaságunkra. Azok az óriási károk, amelyeket a németek örökségül hagytak, még élénk emlékezetünkben vannak. Gazdasági életünk úgyszólván megbénult... A károk felbecsülhetetlenek voltak, de annál nagyobb volt a munkalelkesedés. Az államosítás a dolgozók kezébe adta a termelőeszközöket, megkezdődött a konszolidálás! folyamat. Az államosítás első szakasza szlovákiai viszonylatban az Ipari dolgozóknak mintegy kétharmadát érintette, és megteremtette az előfeltételeket, hogy a kétéves tervidőszakban (19471948) ne csupán a felújításra ás a rekonstrukcióra koncentrálódjanak, hanem egyúttal megkezdjék Szlovákia céltudatos iparosítását Is. A ROHAMOS FEJLŐDÉS ÚTJÁN Mindjárt az első ötéves tervben csupán Szlovákiában több mint kétszáz üzemet építettünk fel vagy rekonstruáltunk. A második ötéves tervet is egészben véve sikeresen kezdtük meg. Miközben az elsőben túlnyomórészt az anyagi és emberi források kihasználására összpontosítottuk figyelmünket, vadaságban ugyanis még mindig túlnyomórészt a fejlesztés extenzív erőit hasznosítottuk. Nagyobb figyelmet fordítottunk az ún. belső tartalékok leleplezésére, amelyek ugyan nagymértékben elősegíthetik a hatékonyság fokozását, ámde mégsem döntő jelentőségűek a társadalmi munkatermelékenység gyors növekedése szempontjából. Bár proklamáltuk az új technika és technológia fejlesztésének szükségességét, a tudományos-műszaki -forradalom vívmányai mellett csörtettük kardunkat, nagyobbrészt nem érvényesítettük őket. Ezt bizonyítja még ma ls több iparáerőt kellett gyűjtenünk, új gazdasági modellt kidolgoznunk. Oj GYÁRAK, Dj TECHNOLÓGIÁK Bajosan tudnánk felsorolni azt a sok száz üzemet, gyárat, kombinátot, amelyek szocialista építőmunkánk szülöttjeL Elég rápillantani hazánk gazdasági térképére, hogy lássuk: alig akad járás, ahol nem telepitettünk volna új gyárat, erőművet, duzzasztógátat vagy egyéb ipari létesítményt. Mégis még sok „fehér folt" akad az ipari foglalkoztatottságot szemléltető térképekben. Most már azonban nem ls az a fontos, Hosszú ideig gondolkoztam, hogyan vazoljam fel azt az utat, amelyet iparunk a Csehszlovák Köztársaság megalapítása óta megtett. Mert hosszú, hol egyenes, hol girbegörbe, hol göröngyös volt ez az út, amely nemegyszer buktatókat is rejtegetett, és az útnak a mai hullámvölgyből kivezető szakasza sem zökkenőmentes. Rövid írásban természetesen nem adhatunk átfogó képet az ipari termelés kibontakozásáról. Arról, miként valósítottuk meg Szlovákia iparosítását, hány új üzemet létesítettünk, mit hozott az államosítás, miként teljesítettük az ötéves terveket, mire lehetünk büszkék és miért volt szükség gazdasági reformra. Tollvégre kívánkozna bekapcsolódásunk a nemzetközi munkamegosztásba, nyersanyag kincseink hasznosítási lehetősége, a műszaki-fejlesztési bázis kibontakozása, az ipari foglalkoztatottság alakulása, a mai integrációs folyamat elemzése stb. Ezért csak egynéhány olyan tényre összpontosítjuk figyelmünket, amelyek döntő befolyással voltak és vannak a csehszlovák ipar ötvenéves életére és a mai fejlődési.fok elérésére. gyis a népgazdaság extenzív fejlesztésére, most már minőségileg magasabb célokat tűztünk ki. Betetőződött a szocialista építőmunka, elmélyültek a szocialista termelési viszonyok, tovább fejlesztettük a termelőerőket, különösen az iparban, realizáltuk az életszínvonal emelésének feladatalt. Folytatódott Szlovákia fellendülése is, ami annak köszönhető, hogy gazdasága — a CSKP gazdaságpolitikájával összhangban — az egységes szocialista népgazdaság szerves részeként fejlődött, tehát nem elszigetelt úton haladt, hanem lehetővé vált számára az egész ország közös forrásainak a kihasználása. Ezzel magyarázhatjuk, hogy rövid idő alatt behoztnk az ipari fejlődésben tapasztalt ötvenéves lemaradást és sok tekintetben világszínvonalra blrkóztuk fel magunkat. KÉSETT A MŰSZAKI FEJLESZTÉS A szocializmus megszilárdulásának időszaka azonban számos égető problémát is felvetett, amelyeket hatékonyon és sürgősen meg kellett oldani. A kellemes eredmények mellett olyanok ls akadtak, amelyek terhünkre váltak, hátráltatták előrehaladásunkat. A népgazgunk anyagi-műszaki bázisának elégtelen színvonala, s hasonlóképen közszükségleti és az élelmiszeripar is távol van a világszínvonaltól. Azt, hogy a termelést ennek ellenére nagymértékben fokoztuk, a foglalkoztatottság megnövekedésének és nem az új technika érvényesítésének köszönhettük. ARÁNYTALANSÁGOK ÉS RENDELLENESSÉGEK Idővel további nehézségek is felütötték a fejüket. Aránytalanság alakult ki az ipar és a mezőgazdaság fejlődése között, diszharmónia a közlekedés és egyes iparágok között. Súlyos anomáliák léteztek a kohóipar és a gépipar és hasonlóképpen a gépipari termelés struktúrája és a beruházási programok között stb. Ezek és a hasonló körülmények okozták, hogy az 19821963-as években ipari termelésünk stagnált, egy helyben topogott. A részaránytalanságok és az elégtelen hatékonyság elsősorban az irányítás és a tervezés alacsony színvonalának a számlájára írhatók. Az adminisztratív-direktív irányítási rendszer is hibás abban, hogy le kellett mondanunk a harmadik ötéves terv feladatainak maradéktalan teljesítéséről. l'M hogy egyre újabb gyár kezdjen termelni, mint inkább az, hogy a meglevőket modernizáljuk, kibövítsük — ha ezt megérdemlik —, a legkorszerűbb technológiákat érvényesítsük bennük, fokozzuk a termelés hatékonyságát. Egyúttal nem feledkezhetünk meg az iparilag kevéssé fejlett területekről sem. És még valamiről: arról, hogy ne gyártsunk fölösleges dolgokat. NE TERMELJÜNK MINDEN ÁRON Ezzel összefüggésben engedjenek meg egy kis extemporét. Az egyik tudományos konferencia amerikai résztvevője Igy szórakoztatta a társaságot: — Képzeljék el, ha Csehszlovákiában történetesen nincs szög — megkezdik a gyártását. (Nevetés.) — Ha pedig egy bizonyos elektroncsőre van szükségük, elektroncsöveket kezdenek gyártani... És ha hiányzik a... Valamennyien abszurd dolognak tartották, hogy mi egyszerűen nem importáljuk az olyan termékeket, amelyek számára nem érdemes új üzemet létesítenünk, pedig ezekre — a nemegyszer apróságokra — szüksége van iparunknak, tegyük fel egy világtalálmány sorozatgyártásának korai megkezdéséhez... Nem titok, hogy miközben a Föld lakosságának fél százaléka él hazánkban, a világpiacon előforduló áruféleségek 80 százalékát gyártjuk, továbbfejlesztésükhöz viszont hiányzik a kutatóbázis. Vannak magas színvonalú repülőgépeink, textil- és szerszámgépeink, mozdonyaink, teherautóink, turbináink stb., azonban számos kimondottan fölösleges dolgot is gyártunk. Az ls nyílt titok, hogy pillanatnyilag kétszáz milliárd korona értékű hasznavehetetlen elfekvő készletünk van. Ezek is olyan tények, amelyek beíródtak iparunk ötvenéves történetébe... KIHASZNÁLATLAN LEHETŐSÉGEK Iparunk fejlesztésére az elmúlt évtizedekben sok-sok milliárd koronát fordítottunk. Sokszor hasznosan, máskor kevésbé megfontoltan. Számos olyan termékek gyártását ls bevezettük, amelyek kevéssé hatékonynak bizonyultak. Nem minden esetben alkalmazzuk még ma sem a legkorszerűbb technológiát, márcsak azért sem, mert túlságosan lassan építkezünk és ennek következtében az építkezés megkezdésekor modernnek számító berendezések az üzembe helyezésükkor már gyakorlatilag elavultak... Modernizálnunk kell termelésünket és nem kell félnünk akár munkaszervezési programok megvásárlásától sem. Olyan Iparágak fejlesztésére kell összpontosítani figyelmünket, amelyekben világszínvonalat érünk el. Még mindig elhanyagoljuk nyersanyagkincseink hasznosítását. Gondoljunk csak az értékes faanyagra, a magnezitre, a perlitre stb. Ezen a téren ls sok a tennivaló. Itt nem lenne szabad tétováznunk, nagyvonalúbbaknak kellene lennünk a beruházásokban. Iparunk egyre inkább bekapcsolódik a világ munkamegosztásába. Űj nemzetközi gazdasági egyezmények, kooperációs kapcsolatok létesülnek, bővül a külkereskedelmi forgalom, nem Idegenkedünk már idegen szabadalmak megvásárlásától Ilyen gondolatok vetődtek fel bennem, elgondolkodva Iparunk ötvenéves története fölött. Sok pozitívumot találtam benne, de számos problémát és kihasználatlan lehetőséget is. Az az út, amelyre ipari termelésünk az utóbbi években lépett, mégis optimizmussal tölt el. Bárcsak mindaz az új ésszerű gondolat és terv, amely ipari szakembereink „agytrösztjéből" származik, ne lenne halvaszületett. DÓSA JÓZSEF HHHHBHHHHHHHBflHHHHBBHBBBflSIBHHHflH