Új Szó, 1968. október (21. évfolyam, 271-301. szám)

1968-10-27 / 297. szám, Vasárnapi Új Szó

A GONDOLAT és a jogok igaza Négyszemközt dr. LADISLAV KOŠŤA docenssel Szükséges törés Beszélgetünk. Szavalt nem kíséri karlejtésekkel, vagy kifejező arcmimikával. Inkább szabatosan fogalmazott mondatai kötik le az ember figyelmét. A téma is adott, hiszen az emberi jogok, az erkölcs, a hazafiság sarkalatos fogalma — másfél évtizednyi tudományos-kutatói munkásságának mindennapi problémái —, az augusztusi események révén mostanában különösen gyakran jutnak az ember eszébe ... — Bizonyára gyakran mérlegeli társadalmunk január utáni fejlődését... — Természetesen. A kérdést a Jogász szemszögéből nézem, s így a legalapvetőbb emberi jogok érvényesülését látom az idei megújhodási folyamatban. Az egészséges demokratizálódást folyamat zsilipéi ugyanis felkavarták a belpolitikai élet sok éves állóvizét. Gondolom, az utolsó pillanatban jött ez a szükséges törés, hiszen mármár a párt és a nép teljes elszakadásának veszélye fenyegetett. — S konkrétan, a dubőeki irányvonal? — Oj, igaz arculatot kölcsönzött a szocializmusnak, a kommunista párt néhány röpke hét alatt visszanyerte a nép bizalmát. „Rátapintva" a társadalom ütőerére, külső ráhatás nélkül tisztította meg önmagát a komoly elferdülésektől. Gyújtópont E

letében eddig szinte csupán a• .,kitünő" jelző volt az útitársa... Két testvére közül ő a legkitűnőbb tanuló, minden évben csakis jó jegyekkel telt bizonyítványt hoz haza, hogy dicséretet kapjon apjától, aki egyszerű mozdonyvezető volt. „Térmészetesen" kitűnően érettségizik, s aktívan bekapcsolódik az ifjúságt mozgalom irányításába Kelet-Szlovákiában. Az egyetemre első próbálkozásra fölveszik, ahol ismét bizonyít... Első munkahelyére a bratislavai jogi kar tanárai javasolják. Az ajánlás eredménye: bekerül a Szlovák Tudományos Akadémiára, ahol első megbízatásként egy új jogi intézet megszervezését bízzák rá annak ellenére, hogy diplomáján még alig száradt meg a tinta... A kitartó és türelmes munka gyümölcse: rövidesen kinevezik a Szlovák Tudományos Akadémia államjogi intézete igazgatójának. Azóta számos tudományos munkát írt, többször járt külföldön. Tavasszal például az emberi jogok teheráni nemzetközi vílágkonferenciájfin vett részt. Néhány hete még több egyéni lemondást és felelősségteljes többletmunkát jelentő társadalompolitikai, közéleti feladatot bíztak rá, amikor megválasztották a Szlovák Nemzeti Front Központi Bizottságának vezető titkárává. Es azóta még kevesebbet lehet acsaládjával: fiával és Jarmila asszonnyal, a bratislavai tv közkedvelt bemondónőjével. Az elmúlt hónapok eseményeinek mostanában sokat vitatott negatív megnyilvánulásaira terelődik a szó. Dr. KoSfa docens történelmi példákat említ, ezekkel bizonyítja: egy-egy társadalom arculatának átformálása sosem lehetséges belső nehézségek, esetleg szélsőségek nélkül. — Egy olyan mérvű társadalmi-politikai erjedésben, mint a megújhodási folyamat tavaszi szakasza volt, teljesen törvényszerűen jelentkeznek bizonyos negatív jelenségek is. Egyetlen pillanatra sem kételkedtem abban, hogy saját erőnkből ne birkóznánk meg a jobboldali veszéllyel — mondja. — A nagy gondolatok Igaza ugyanis legyőzhetetlen, mert többnyire a természetes emberi jogok szabad érvényre jutásának reményében születnek. Olyasmi ez, akár a gyújtópont..'. Az igaz emberi humánum jegyében születő nagy gondolatok bármikor lángra lobbanthatják a mesterséges bénítással Ideiglenesen belső megalkuvásba fojtott érzelmeken A lángra lobbanást természetesen békés úton értelmezem, tehát úgy, ahogy az elmúlt hónapokban nálunk történt. A demokrácia elveit következetesen érvényesítő szocialista társadalom programját, a kommunista párt vezetésével, az emberek döntő többsége magáévá tette. körvonalazza ezt számtalanszor megsértett, mégis tételszerű szabályt: „Mindenkinek vitathatatlan joga a korlátlan szólés-,' gondolkozás- és vallásszabadság gyakorlása. Továbbá, szükséges, hogy a világ bármelyik országában tekintettel legyenek a személyiségek Jogi függetlenségére!" A szocializmus az eddigi társadalmi rendszerek közül kétségtelenül a legfejlettebb, és ezért nem lenne szabad megelégednie az emberi jogokról szóló deklaráció puszta tudomásul vételével vagy képletes alkalmazásával. Bizonyítania kellene, hogy ezekben a problémákban is magasabbra emeli a követelmények mércéjét. Ügy érzem, tavasszal ilyen áramlat volt nálunk kialakulóban, s folytatása mai helyzetünkben kétségtelenül nehezebb, lassúbb lesz. Az akcióprogram ide vonatkozó részének teljesítése azonban, néhány utólagos módosítás ellenére a szocialista társadalom humánumának bizonyítása érdekében mindannyiunk feladata. Történelmi lehetőség Magasra emelt mérce Košfa docens már szinte kérdések nélkül beszél, hiszen napjaink eseményei maguktót kínálják a témákat. Szó esik a tavaszi nemzetiségi vádaskodás céltalanságáról, a csehszlovákiai magyarság példás helytállásáról az augusztusi események idején. — Éppen a legkritikusabb napokban bizonyította az Itt élő magyarság, hogy hazájának tekinti Csehszlovákiát, és a szlovákoknak szükségük van a csaknem egymllliónyi nemzetiségi kisebbségek támogatására — mondja tört magyarsággal. — Nem véletlen, hogy a Nemzeti Front vezető titkárának tisztjében éppen a CSEMADOK-on tettem az első hivatalos látogatásomat.. A docens szól a magyarság Jogos követelményeiről; az emberek és a nemzetek önrealizálódási jogáról; a nemzetközi munkás- és kommunista mozgalom pártjai közötti bizalom időszerű dilemmájáról, hogy ennek kapcsán a Nemzeti Frontot érintő kérdésekre térjen át. — Számunkra ez talán az utolsó, de mindenképpen történelmi lehetőség, hogy a párt akcióprogramja és január utáni politikája szellemében a Nemzeti Front ls visszanyerje a széles tömegek bizalmát és támogatását — mondja. — Nem szabad, hogy a közelmúlt mindennapi gyakorlatához hasonlóan, csak afféle transzmisszió legyünk a kommunista párt és az NF-ben tömörülő egyéb pártok, Illetve érdekszövetségek között. Lehetőséget kell ad nunk a szabad nézetcserére, az elvi vitákra, továbbá, hogy szervezeteink saját igényelnek és szükségleteiknek megfelelően fejthessék ki tevékenységüket. Ez pedig a demokratikus elvek következetes gyakorlati érvényesítését föltételezi. A párthoz hasonlóan, nekünk is rá kell tapintanunk a társadalom ütőerére ...! Tervekről és valóságról beszél Košfa docens. Visszakanyarodik a nemzetiségi kérdésre, hogy leszögezze: számára a Nemzeti Front augusztus huszonegyedikén, reggel született, mint az itt élő nemzetek és nemzetiségek erkölcsi-politikai képviselője. Ami azelőtt, de főképpen januárig volt, az a gondolatok és jogok igazát védő össztársadalmi érdekszervezet mély torzulásainak szomorú tanúsága ... — A huszadik században mi tekinthető alapvető emberi jognak? — Elsősorban: minden ember szabadon irányíthassa saját sorsát. Lényegében ezzel egyetlen mondatba sűrítettem az Egyesült Nemzetek Szervezete emberi jogokra vonatkozó általános deklarációját, mely így Hirtelen az órájára pillant. Bizony, beszélgetés közben alaposan elfutott az idő. Sietve szippant egyet cigarettájából és a kezét nyújtja: — Ne haragudjon, de a feleségem szolgálatos este, bizonyára már el is ment hazulról, így ma nekem kell otthon várni az iskolából jövő fiamat. Nem szeretném, ha nem találna senkit a lakásban ... Lám, ilyen köznapi gondjai is vannak a docensnek ... MIKLÓSI PÉTER A

köztársaság keletkezésének körülményeiről nincs közvetlen tapasztalatom. Szétdarabolását és szétzúzását-gyermekfejjél éltem meg. Újjászületésének idejére esik tulajdonképpeni eszmélésem. Mindaz, ami azelőtt és addig történt, determináló tényként fogom el. Nem vállalhatok semmiféle erkölcsi felelősséget a rajta esett bűnökért, s érdemtelenül nem tulajdonítok magamnak semmiféle érdemet újjászületésében és újjáépítésében. Itt adatott élnem, és itt vagyok fájdalmasan otthon. Emberré lennem is itt adatott. Ez annyit Jelent, hogy ennek az országnak szociális valóságából fakadó kérdések és ellentétek formálták minden közösségi érzésemet és indulatomat. Eszmélésem pillanatában a kollektív vád és felelősség terhe zúdult a fejemre. S ez önmagában kétféle érzést indukált bennem: egyrészt őszinte bűntudatot olyan bűnökért, amiket nem én követtem el, s nyomban a belső lázadást ls e méltatlanság miatt, mert miért is vállaljam a bűntudatot és a bűnhődést mások vétkeiért. Ez az ellentmondásos élmény határozta meg történelem-szemléletemet, ami annyit Jelent, hogy a történelmet és a hagyományt tartom a hazai és az európai atavizmusok melegágyának. Rasszizmus, fasizmus, antiszemitizmus és eionizmus, sértett és túlfűtött nemzeti öntudat, és osztályalapon kifejlődött immár meddő gyűlölet mérgezte meg ifjúságomat, s velem együtt egész nemzedékek életét. Emberi lázadásom lényege a harc ezek ellen az atavizmusok ellen. A közép-eurőpai népek történelme semmi más, mint évezredekig tartó h*rc puszta megmaradásukért, s ennek következménye a minden emberi értéket hatálytalanító nagy nngatívum: a minden népet, minden társadalmat és társadalmi réteget fenyegető létbizonytalanság, mint alapvető életérzés. Kell-e ennél jobb talaj és televény a vissza-visszaütő atavizmusok számára? S miféle élet az, aminek egyetlen lecsapódása a létbizonytalanság érzése? Csakhogy mindezen kár tűnődni, hisz mindennek neve van: Marx Károly az emberiség prehistorlájának nevezte ezt a dzsungelt. S minthogy ő nevezte el így, nyilvánvaló, hogy mindez nem specifikusan bábi tibor: közép-európai jelenség. Marx Károly meghatározása világérvényű. Tehát nem kell elmennem sem a közvetlen szomszédokhoz, sem a hetedik szomszédhoz, hogy mindezt megéljem és megértsem. Megéltem és megélhettem itthon is, fokozott és hatványozott mértékben. Épp azért nem áhítok semmi mást, mint a teljes, totális létbiztonságot a magam számára és mindenki számára, minden ember és minden nép számára. S ez egyértelmű a szocializmus állításával, mert a szocializmus jelenti az ember tényleges felszabadulását. S ha van valamiért lelklismeretfurdalásom, ha érzek valamiért erkölcsi felelősséget, akkor az a szocializmus ügye: megtettem-e minden tőlem telhetőt, hogy ez az ősrégi emberi álom és a modern időkben tudományosan elgondolt terv megvalósuljon? Be kell vallanom, nagyon keveset tettem. Életem mélypontján, — mely mégis ifjúságom legszebb ideje volt — legfeljebb puszta két kezemmel járulhattam hozzá az új épület alapjainak lerakásához, később tollammal és őszinteségemmel egyszerű, napilapba vagy hetilapba való újságcikkel vagy költészettel. Hogy milyen eredménnyel, az nem az én tisztem megítélni. Volt egy álmom, s ma ls az: a költészet, bármilyen bonyolult legyen ls, bonyolultságának szükségszerű következménye, hogy közérthető és mindenki számára hozzáférhető legyen. Sajnos ez nem mindig és nem mindenkor a költőn múlik. Függ attól is, hogy a kultúra mennyire közügy és mennyire szervezett ügy. Végeredményben nem panaszkodhatom, könyveim és könyveink, bármennyi nehézség és gátló körülmény adódott ls a húsz év folyamán, mégis csak megjelennek, hol ezernél kevesebb, hol ezernél több példányszámban. Volt úgy is, hogy négy-ötezres példányszámban is kiadták. A megboldogult dr. Sas Andor, ha panaszkodtunk, mindig azzal vígasztalt bennünket, hogy száz évvel ezelőtt Petőfi verseit sem adták ki több példányban. Nem állítom, hogy elégedetlen vagyok, de azt sem állítom, hogy elégedett vagyok. A megelégedés a harc feladását jelentené. Aki küzdelemhez szokott, ilyen értelemben nem ls ér rá mérlegelni állapotát. Ám egyet minden kétely nélkül és szilárdan állíthatok: az irodalom mindig közügy volt. S épp ez a csábító benne: hogy a legszemélyesebb ügy az irodalom és költészet csodája révén közüggyé válhat és válik. A köztársaság küszködésem történelmileg adott egyetlen kerete és lehetősége. Itt adatott embernek lennem, Itt adatott magyarnak lennem, s rendkívül sok köze van ahhoz, hogy a magyar költészetnek sikerült itt is közüggyé válnia. Akár negatív, akár pozitív értelemben. Épp ezért becsülöm és tisztelem ezt a köztársaságot és törvényeit. Hiszen társaság — amit a rendelkezésemre álló Időben nem tudok elképzelni magam nélkül. 23 mms: