Új Szó, 1968. október (21. évfolyam, 271-301. szám)

1968-10-27 / 297. szám, Vasárnapi Új Szó

Lórincz Gyula rajza MAI SZÁMUNKBAN A nemzetiségi jogok fél évszázad tükrében (3. OLDAL) Tudományos életünk fejlődésének problémái 1918-tól napjainkig (5. OLDAL) A magyar kommunisták és a München előtti köztársaság (11. OLDAL) A nemzetek kialakulásával megindult a harc a nemzeti országok, a nemzeti piacok megteremtéséért. Nyugat-Európában, ahol ez a fejlődés gyorsabb volt, nemzeti országok jöttek létre, míg kelet felé egyre tarkább, több nemzetből és nemzetiségből álló országok keletkeztek. Ide, ebbe a messzi múltba vezethető vissza a cseh és a szlovák nemzet igyekezete is, hogy saját, szuverén nemzeti álkima legyen. Sok kísérlet, kudarc és áldozat ellenére csak ötven évvel ezelőtt, 1918. október 28-án alapították meg a két nemzet közös hazáját, a Csehszlovák Köztársaságot. Érthető az örömmámor, amelyben ez a két nemzet úszott a nagy világégés, az 1914—18-as világháború után. Megindult a belső harc, hogy milyen államforma legyen Csehszlovákiában. A köztársasági államforma a múlttal szemben már önmagában is nagy lépés volt előre az akkori Közép-Európában. Szó volt arról, hogy ennek az államformának jellege humánus, demokratikus, a szocializmus felé fejlődő lesz. Ez az eszményi célkitűzés rokonszenvessé tette az új kis államot, a két nemzetet, amely kereste a helyét az európai és világtörténelem porondján. Csehszlovákia elsősorban fennmaradását akarta biztosítani, és ezt területi és földrajzi adottságainál fogva, a szövetségesekre támaszkodva vélte elérni. A csehországi ipar már a háború utáni években fejlett volt, ami a lelkes nemzeti egységet még jó ideig táplálta — különösen a cseh országrészekben. Ennek ellenére ott is törvényszerűen megindult a differenciálódás, a különféle érdekeknek megfelelően kialakultak a különböző osztályok, társadalmi rétegek. Csakhogy a békemámor Európájából hamarosan a kijózanodás Európája, sőt az egyre fokozódó és elharapódzó gazdasági válság Európája lett. A válság nem kerülte el a fiatal Csehszlovákiát sem. 1929-ben már nyakig benne voltunk a gazdasági válságban. Teret hódított a munkanélküliség, sztrájkok követték egymást, kiéleződött az osztályharc, napirenden voltak a nyílt összecsapások, a sortüzek. üzemeket zártak be, a mezőgazdasági munkások filléres bérharcot folytattak stb. 1933-ban hatalomra kerül Hitler és a német fasizmus egyre fenyegetőbben lép fel Csehszlovákiával szemben. Eleinte az itt élő németek jogainak biztosítását követeli, majd területi igényekkel áll elő. Erre biztatja a Horthy-Magyarországot is. Az uralkodó osztály a nyugati szövetségesekre támaszkodik, míg a Csehszlovákia Kommunista Pártja által vezetett tömegek egyre erőteljesebben követelik, hogy a kormány vegye igénybe a Szovjetunió felajánlott segítségét. Megtörtént a müncheni árulás. A jobboldali erők inkább feláldozták az ország szuverenitását, sem minthogy igénybe vették volna a Szovjetunió segítségét. A nyugati szövetséges államokban idegesen figyelték a müncheni tanácskozásokat, és az árulást úgy könyvelték el, hogy ezzel az áldozattal sikerült megmenteni Európa békéjét. Bekövetkezett Csehszlovákia feldarabolása. Benešék szerencsétlen nemzetiségi politikája következtében szembekerült a két nemzet, kettészakadt az ország. A cseh országrészeket megszállták a német nácik, Szlovákia a fasiszta Tiso-kormány uralma alá került. A kommunista párt vezetésével megindult az ellenállási mozgalom a szabad, független Csehszlovákiáért mind a történelmi országrészekben, mind Szlovákiában. A párt központi vezetőségét a megszállók néhányszor felszámolják, ennek ellenére a párt újra és újra harcba indul új erőkkel, új emberekkel a közös célért. Szlovákiában ez a harc 1944. augusztus 29-én fegyveres nemzeti felkelésben érte el a tetőpontját. Szükséges megemlíteni, hogy bár a két nemzet viszonyát az első Csehszlovák Köztársaság nem tudta az egyenlőség alapján rendezni, az illegális Szlovák Nemzeti Tanács 1943. decemberében mégis újra kinyilatkoztatja; a szlovák nemzet közös hazában akar élni a cseh nemzettel. S manapság biztató jelek mutatnak arra, hogy az ötvenedik évforduló alkalmából mind a Nemzetgyűlés, mind a Szlovák Nemzeti Tanács elfogadja az alkotmánytörvény-javaslatot, amely igazságosan rendezi a két nemzet viszonyát, s méltó egy szocialista állam nemzetiségi politikájához. Jólesne csupa jót mondani a jubiláló ötvenéves Csehszlovákiáról. Pillanatnyilag a helyzet olyan, hogy elég sokan róják fel hibáinkat. Mi, csehszlovákiai magyarok is fel tudnáhk sorolni nagyon sok jót, de nagyon sok fájó mozzanatot is. Én sem tartoztam, nem is tartozom azok közé, akik leplezni akarnák a fogyatékosságokat, ám a felhánytorgatást most inkább elhagyom, mert a múlton való rágódás nem visz előre. A jövőbe nézve mi, magyarok is azt szeretnénk, hogy egyenjogúságunkat — s éppúgy a többi nemzetiség egyenjogúságát is — egyidejűleg rögzítsék az alkotmány-törvényben a föderációról szóló alkotmánytörvény javaslatának elfogadásával. Ez nemcsak a nemzetiségek érdeke, hanem szilárd alapja lesz a jubiláló Csehszlovák Szocialista Köztársaságnak is. SZLOVÁKIA KOMMUNIÍ. KÖZPONTI BIZOTTSÁGÁNAK NAPILAPJA