Új Szó, 1968. október (21. évfolyam, 271-301. szám)

1968-10-23 / 293. szám, szerda

KIV

ÁLÓ EREPMENYEK A MEZÖGAZDASA

Gi TERMELÉSBEN • JÓL JÖVE

DELMEZŐ SZOLGÁLTATÁ

SOK « 300 h^ARjoojAGNA

K AD MUNKÁT # AZ ÉVI ATLAGKEŔÍS

E

T 20-30 E

ZER KORONA # CSIRKÉK AZ ÜVEGHÁZBAN A főcímet a főrévi szövetkezetben hallottam, ahová minden évben kíváncsian ellátogatok, mert mindig ér valamilyen meglepetés. Szopóci elvtárs, a szövetkezet elnöke ilyenkor egy cseppet sem fukarkodik az eredmények felsorolásával. Amikor nemrég újra náluk jártam — bár már megszoktam, hogy nem mindennapi dolgokról tájékoztat —, mégis meglepődtem. Szöget ütött a fejembe, hogyan lehet 300 hektárról 10 millió korona bevételt elérni. Ilyen példa országos méretben is kevés van. Amint beszélgetés közben megtudtam, az eredmény annál meglepőbb, mert nem spekulálással, kereskedéssel szerzik a, pénzt, hanem megdolgoznak minden koronáért, mégpedig a szövetkezeti gazdálkodás minden szakaszán. Lényegében ez sikerük titka. Az elnök ezzel kapcsolatban kijelentette, hogy náluk egyetlen termelési ág sem megy a másik rovására, és amivel foglalkoznak, az mind jövedelmet hoz a közös kasszába. A szövetkezet üvegháza híres. Köztudomású azonban, és az elnök' ls állítja, hogy az üvegház nem jelent túl nagy hasznot és egyes helyeken még ráfizetés ls van. Friss zöldségre viszont szüksége van a nagyváros lakóinak. De hogyan oldják meg azt a kérdést, hogy az üvegház jövedelmező is legyen, összedugták fejüket és közösen kisütöttek egy ötletet. A holt szezonban az üvegház egy részében csirkéket neveltek. A távfűtéses üvegházban nagyszerűen fejlődtek a csirkék, és több százezer korona jövedelmet hoztak a szövetkezetnek. Amikor a csirkéket eladták, utána újra zöldséget termesztettek az üvegcsarnokban. Mellettük volt egy kihasználatlan NAP r margójára Logika és népgazdaság Örvendetes, hogy Szlovákia fővárosának tisztán tartása szívügyünkké vált. Csakhogy miképpen „takarítunk", az nem mindegy. Ebben bizonyára igazat adnak nekem a háziasszonyok. Valamelyik este a Gorkij ntcában sétáltam. Látom ám, hogy az egyirányú utcában, ellenkező irányból egy öntöző autó jön. Leállítja a forgalmat, a járdára szorítja a gépkocsikat, aztán mint, aki jól végezte a dolgát, távozik alig tíz perc múltán, ugyanerre az utcára begördül a porszívó autó. Ezen aztán végtelenül elcsodálkoztam. Mert az csak természetes, hogy a felázott port, a sarat egyetlen porszívó sem szívja magába. A művelet tehát fölösleges volt. Kicsiség — mondhatnánk. Oe én ebben a kicsiségben sokmindent látok. Például azt, hogy nálunk sokminden logikátlanul történik. Például azt, hogy az a bizonyos alkalmazott, mit sem törődik munkája minőségével. Például azt, hogy a porszívót teljesítmény nélkül ls üzemeltetik, ami pénzbeni veszteséget jelent. Csak egy a fontos: a rám bízott munkát elvégeztem! Hogyan, miképpen, az már senkit sem érdekel. Pedig pillanatnyi gazdasági helyzetünkből kiindulva a napnál is világossabb, hogy a főhangsúlyt a minőségre kell helyeznünk, a „darabszám" kora már lejárt. Elvégre saját zsebünkre gazdálkodunk. .. OZORAI KATALIN Háromszáz hektárból tízmillió korona fészerféle épület. Erre is felfigyeltek. Megfelelő trágyaréteget kevertek és gombaspőrát szórtak bele. A gomba is -elég jó hasznot hozott és több embert foglalkoztatott. A szabadföldi kertészet sem maradt el a többi mögött. Amellett, hogy nagyban hozzájárult Bratislava zöldségellátásához, szép bevétel származott belőle. A termelés jó. A karfiol például hektáronként 60 ezer, a paradicsom pedig 70 ezer koronát jövedelmezett. A kertész különösen büszke a „vasfő" nevű kelkáposztájára, és általában a káposztafélékre. De kitűnő a zellerje, petrezselyme is. Mindkettő díjat nyert a bratislavai gyümölcs- és zöldségkiállításon. A kertészet hírnevét öregbíti, hogy a kiállításról négy érmet vittek haza. A főrévi szövetkezet állattenyésztése eléri az országos szintet. Eredményeik meglepők. Tehenenként a napi átlagos tejhozam 10 liter, az évi malacszaporulat pedig kocánként 19 —20 darab. Az állattenyésztésben elért kiváló eredményekért az állattenyésztés dolgozóit több kitüntetéssel jutalmazták. A szövetkezet melléktermeléssel is foglalkozik, amelyből szintén jelentős a bevétel. Többfajta szolgáltatást nyújtanak Bratislava környéke lakóinak. A melléktermelési ág azért alakult meg, mert szükség volt rá és a lakosság a mai napig szívesen veszi igénybe szolgáltatásait. Igaz eleinte bírálták őket a melléktermelésért, mert sokan azt hitték, hogy majd háttérbe szorul a mezőgazdasági termelés. Azonban, mint látjuk, nem így történt. A mel léktermelés csak kiegészíti a mezőgazdasági termelést és jónéhány tagnak ad munkát. Az egész példát viszont csak azért említettük meg, mert évekkel ezelőtt nagy vita folyt arról, vajon helyes-e, hogyha a szövetkezetek melléktermeléssel is foglalkoznak. Annak Idején ott voltam, amikor a Liptovský Mikuláš-i szövetkezetben elkezdődött a melléktermelés. Amint tudjuk, alig bontakoztak ki, máris letiltották. Igaz, talán egy kicsit túlzásba is vitték, mert útépítéssel Is foglalkoztak. Azonban a melléktermeléssel kapcsolatban meg kell jegyezni, hogy ez csak akkor káros, ha a mezőgazdasági termelés rovására megy. A kivé tel viszont erősíti a szabályt. Ami nem válik be az egyik mezőgazdasági üzemben, az jó lehet a másikban. Természetesen el kellett és el kell ítélni az olyan szövetkezeteket, ahol a melléktermelés miatt elhanyagolják a mezőgazdasági termelést, mert amint a szövetkezetek nevében is benne van, azok elsősorban földművesszövetkezetek. Nem lehet tehát főfeladatuk a melléktermelés vagy a szolgáltatások fejlesztése, esetleg kereskedés. De a mezőgazdasági termelés mellett s főréviek példájára ügyesen meg tudják oldani a melléktermelést is, hát tegyék! Persze nem támogathatunk olyan melléktermelést, amely esetleg roszszabb minőségű szolgáltatást nyújt, mint az állami üzemek. Erre felhozhatjuk példaként a szövetkezeti csárdákat. Néhányat közülük már be kellett zárni, mert az ételek és az italok drágábbak voltak, mint a népi fogyasztási szövetkezetek étkezdéiben, és a minőség sem érte el a kívánt szintet. A főréviek melléktermelé.se több mint 2 millió koronát jövedelmez, de amint látjuk, emellett magas a mezőgazdasági termelés szintje is, így 300 hektárról elérik az évi 10 millió koronás bevételt. A 300 hek táron 200 tagot foglalkoztatnak és ezek évi keresete már 20— 23 ezer korona között mozog. A szövetkezet gazdálkodása tehát magasan belterjes és a kis terület sok embernek ad munkát. A jó kereseti lehetőség mellett ez sem lebecsülendő. BALLA JÖZSEF Esőcsináló gépek Az öntözéses gazdálkodás kutatóintézetének dolgozói kísérleti gazdaságukban bemutatták az új öntözési technikát. A gazdaságban megjelentek a mezőgazdasági tervezőhivatal, a mozőgazdasági fő Iskolák, a talajjavító szövetkezetek és az egységes földmüvesszövetkezet szakemberei, hogy meggyőződjenek a Self-Propeiled amerikai önmflköüő öntözőberendezés és a Tri-Matic francia permetező gép előnyeiről. Az amerikai Self-Propeiled önműködő öntözőberendezés, amely 24 óra alatt 10 hektárnyi terület öntözésére képes. A Tri-Matic önműködő permetezőgép 204 méter széles és a csővezeték 14 forgó alvázon fekszik. 60X240 méter területet öntöz. (J. Bakala felt. — CSTK) KULTÚRPOLITIKA KÉRDŐJELLEL Nem véletlen műve, hogy az augusztus derekán bekövetkezett események óta a kultúra művelői ismét felteszik önmaguknak és másoknak ls a további munkásságuk szempontjából alapvető kérdést: hogyan tovább? Eléggé elterjedt aggodalom, hogy vajon ezen a téren haladhatunk-e továbbra is a januárban megkezdett úton, olyan pártpolitikai elképzelések alapján, amelyek azelőtt soha nem ismert lehetőségeket nyitottak meg kulturális életünk fejlesztése előtt. Nos, a kérdésre nem egyszerű a válasz, s az aggodalom bizonyos mértékig érthető. Végeredményben, aki számba veszi az elmúlt húsz esztendőt. Jól tudja, hogy kulturális fejlődésünket a meghatározó szocialista változások mellett hátráltatták egyes negatív jelenségek ls. Ide tartozik pl., hogy különösen a párt XII. kongresszusáig, de még azt követően is, nem egyszer gúzsba kötötte a hivatalos kultúrpolitikta merevsége, dogmatizmusa. Ludvík Pacovský a POLITIKA 7. számában megjelent cikkében elsőrendű kerékkötőnek tünteti fel, hogy a szóbanforgó Időszakban rendkívül előtérbe került a kultúrpolitika represszív, tiltó jellege. Míg a cenzúrának sajátja a tiltó vörös fények alkalmazása, addig furcsa és következményeiben káros dolog, ha a párt kultúrpolitikája is ilyesmiben látja jö hivatását. Ezért érthető — állapítja meg a cikkíró a továbbiakban —, hogy a kulturmunkások,. művészek lelkes egyetértéssel fogadták a párt január utáni új kulturális Irányvételét, amely a rövid nyolc hórrap ellenére tettekkel is igazolta: biztosítani tudja kulturális életünk fellendülését. Ezt a kultúrpolitikát az jellemezte, hogy a kultúra irányítását elsősorban a kultúra dolgozóira s a pártosság kérdéseinek megoldását elsősorban a kommunista művészekre akarta rábízni. Számolt ezeknek a dolgozóknak és művészeknek véleményével, tiszteletben tartotta azt. Tanácskozott velük és gőgösen nem kezelte le őket. Tisztán látta, hogy a kultúrának és a művészetnek hivatása nem a pillanatnyi politikai célkitűzések és érdekek kiszolgálása. L. Pacovský hangsúlyozza, hogy augusztus 21-e bizonyos változást hozott. Az akcióprogram, amelyre a párt január utáni kultúrpolitikája épül, néhány fontos pontjában módosult. Ezt reális tényezőként tekintetbe kell venni. Tekintetbe kell vennünk azt is, hogy — szintén önhibánkon kívül — kárt szenvedett egyes szocialista országok irodalmi és művészeti alkotásai iránti viszonyunk. Más szóval további kultúrpolitikai fejlődésünknek kisebb lett az érvényesülési területe. Vannak azonban dolgok, amelyekről lemondanunk nem lehet, ha azt akarjuk, hogy szocialista kultúránk emberarcú maradjon. Ide tartozik például, hogy elismerhetjük ugyan a január utáni fejlődés hibáit és fogyatékosságait, de semmiképp nem fogadhatjuk el azt az állítást, hogy ez az út az ellenforradalom felé vezetett. Ez a kultúrára és a művészetre is vonatkozik. Nem fogadhatjuk el továbbá a művészi alkotások cenzúráját sem, s abban sem tehetünk engedményt, hogy szerintünk a párt kultúrpolitikájának feladata továbbra is a szabad, demokratikus és szocialista alkotótevékenység anyagi, gazdasági és szervezeti feltételeinek megteremtése NEM KONYÖRADOMÁNYRÖL VAN SZÓ A nemzetiségi alkotmánytörvény javaslatának közzététele óta megindult vitában az ésszerű, figyelemre méltó hozzászólások mellett néhány disszonáns hang is megütötte a fülünket. Ezek a hangok önkénytelenül is a védekezés, az ellenállás, sőt néha az ellentámadás alapállásaiba kényszerítenek bennünket. Jó lesz viszont tudatosítanunk, hogy a kényes nemzetiségi kérdésben sem húzódik a frontvonal a nemzetiségek és a nemzetek között, hanem azokon belül. Erről tanúskodik az a körülmény is, hogy több szlovák cikkíró elismerően szólt Csehszlovákia nemzetiségeinek hazafias helytállásáról és ennek alapján pártolta a nemzetiségi kérdés következetes, elvszerü rendezését. Soraikba tartozik Ľ. Haraksim is, aki a NOVE SLOVO 20. számában síkra szállt ezekért a Jogokért, aláhúzva azt a gondolatot, hogy megadásuk nem minősülhet könyöradománynak. A többi között megállapítja: „A javasolt alkotmánytörvénynek, amelyet majd kiegészítenek más törvények és rendelkezések, nem az a célja, hogy biztosítsa a nemzetiségeknek valamiféle uralmát a szlovákok fölött a vegyes nemzetiségű járásokban, sem az, hogy valamilyen különleges kiváltságokat biztosítson nemzetiségeinknek. Célja biztosítani alapvető jogaikat, mégpedig olyan jogokat, hogy ne érezzék magukat ebben az országban másodrendű polgároknak csak azért, mert nem szlovákok vagy csehek." Ezt követően hangsúlyozza, hogy még a nemzetiségi nyelvnek alkalmazása a hivatalos érintkezésben sem jelent privilégiumot, hiszen ezt a jogot már a polgári köztársaság biztosította, s ma nem valamilyen bőkezű nagylelkűség diktálja. Nyilvánvaló, hogy a cikkíró érveivel igyekszik eloszlatni a délj vidéki szlovákság egy részének aggodalmait. Az általa elfoglalt alapállásból elfogadjuk azt az intelmét is, nehogy valaki a megadott jogokkal visszaélve, a vegyes lakta területen támadásba lendüljön a szlovák nyelv használata ellen. Különben C. Haraksim érveit szintén a magyarság augusztusi helytállásával támasztja alá: „Nem tudom, hogy vajon a nemzetiségek még markánsabban bizonyíthatják, kivel akarnak élni, melyik országot, melyik államot tartják hazájuknak" ... Ennek alapján derűlátóan nyiltatkozik a szlovákok és a magyarok további együttélésének kilátásairól. A KRITIKAI HARC ÉS AZ ELEMZÉS MESTERE Révai Józsefről, a magyar testvérpárt 1959-ben elhúnyt teoretikusáról, a marxista Irodalom- és művészetelmélet egyik jelentős tényezőjéről Irt cikket Rényt Péter a NÉPSZABADSÁG október 13-1 számában. Bár ez az írás Révai József meg nem élt 70. születésnapja alkalmából látott nyomdafestéket, tulajdonképpen nem megemlékezés céljából íródott. Rényi sokkal inkább arra törekszik, hogy maximális tömörséggel értékelje és újjáértékelje ennek az Ideológusnak életművét, különös tekintettel azokra az évekre, amelyeket pontatlanul a személyi kultusz éveinek neveztünk eL A többi között leszögezi, hogy Révai kivételes képességei akkoriban ellentmondásba kerültek a bonyolult társadalmi helyzettel, így például a sematizmus elleni harcában „a permanens lelkesedést gúnyolta, amikor már az volt a közélet mesterkélt normája, a teljes, pártos igazság kimondásáért perelt, amikor már javában folytak a koncepciós perek... A realitás és a politika e tragikus elválása persze kegyetlenül visszaütött, mindenekelőtt a társadalomra, a pártra, de őrá ts, akinek most az ár ellen kellett vetnie magát, hogy védje a politikát, akkor már főként a hibáit". Rényl ugyanakkor kimutatja, hogy Révainak logikátlan alapra épített logikus érvei végül is bizonyították „ennek az alapnak a logikátlanságát". Jelentős pozitívumként könyveli el, hogy Révai józsef élete utolsó éveiben bíráló szemmel tudta felbecsülni saját munkájának hibáit is. 19• l-l