Új Szó, 1968. október (21. évfolyam, 271-301. szám)

1968-10-20 / 290. szám, Vasárnapi Új Szó

A cella csöndje (Folytatás a 9. oldalról.) Tehetetlenségemben ökölbe pzorult a kezem. Néha elhatároztam, hogy eros akarattal túlteszem magam a dolgon. Igyekeztem elhitetni magammal, hogy nem is hal­lom már a gyerekslrást, hozzá­szoktam, mint az ablak alatt csörömpölő villamos zajához. Ébren feküdtem egész éjjel, mégis pihenni próbáltam, és reggel úgy keltem fel, mintha aludtam volna. Egy hét múlva őrjöngő düh hatalmasodott el rajtam. Dörömböltem a falon, cipővel és mindennel, ami csak a kezem ügyébe került, átko­zódtam és fenyegetőztem, mtg a lány végül is rémülten fel­kapta a gyereket és elmene­kült hazulról. Mielőtt a tettem elkövettem, doktor úr, tizennégy napig em­bertelenül küzdöttem. Aztán bekövetkezett az a bi­zonyos éjszaka. Esett. Este Jeges sárban men­tem haza. Kialvatlanságomban részegen támolyogtam. Jártom­ban aludtam. Mikor hazaértem, a gyerek sírt. Altatót vettem be. Nem használt. Csak annyit értem el vele, hogy eltompult eszmélettel figyeltem magam. A gyerek egész éjszaka böm­bölt. Éreztem, hogy tehetetlen dühöm alattomos bosszúvággyá fajul. Reggel egy bögre tejet adtam a lánynak, úgy mint va­laha régen. Előzőleg porrá tört üveget szórtam a tejbe. Kine­vetne, ha azt mondanám, hogy nem tudtam, mit teszek. Ügye­fogyott mentség volna. Persze, hogy tudtam. Hogy is fejezzem ki magam: nem akartam em­bert ölni, csak el akartam hall­gattatni egy szörnyeteget, aki embertelenül kínzott. Megtet­tem a magamét, és elégedetten elmentem hazulról, mint aki ügyesen felállította az egérfo­gót . Reggel elájultam a nyomdá­ban. Erőim végére értem. Akarja tudni, hogyan derült ki a dolog? A lány felforralta a tejet és kitette a küszöbre, hogy kihűljön. A macskánk felhabzsolta, még mielőtt a lány érte ment. A barna kőe­dény alján üvegpor csillogott. A lány és az öregasszony, akik soha nem szerették, és gondatlanságukkal amúgy ls megölték a gyereket, mert há­rom napra rá meghalt, anél­kül, hogy a tejből egy kortyot is ivott volna, olyan ribilliót csaptak, mintha mindhármukat meg akartam volna gyilkolni. Az eset szegény édesanyámat sújtotta legfájdalmasabban. Nem tudott semmiről, és eluta­sította a vádat annak ellenére, hogy bögrénk alján látta a fénylő szemcséket. Az üvegda­rabot egyébként olyan gyatrán törtem meg, hogy a macskának sem történt tőle semmi baja. Mikor megjöttem a munkából, újvilági szomszédaim rám tá­madtak, és nagy hűhóval elhív­ták a rendőrséget. Megbilin­cselt kézzel vezettek el, mint egy gyilkost, de minél jobban távolodtam a háztól, ahol a gyerek bömbölt, mintha nyárs­ra húznák, annál nagyobb meg­nyugvás ömlött el bennem: most végre kialszom magami Ez volt egyetlen gondolatom. Nem érzem magam bűnös­nek. Amit tettem, muszájból tettem. Embertelenül kínlód­tam, és kerestem a kiutat. Hi­szen kezdetben szerettem a gyereket. Ki késztetett önvéde­lemre? Ki vezette a kezemet? A rossz szellem? Nem vagyok gonosztevő. De körülöttem va­laki rosszul gazdálkodik. A világ és a törvény csak a bűnömet látja. Tettem Indíté­kait nem látják. A büntetést úgysem kerülöm el, hisz tu­dom: ezt nem lett volna szabad megtennem. De az anyám... ügyvéd úri Ha el tudná érni, hogy felmentsenek, nagyon ké­rem rá! Az ügyvéd némán nézte a fiatal férfi szelíd, gondterhes arcát. A vizsgálati fogoly azon­ban nem találta el védője gon­dolatait . — Jó. Megteszem, ami mó­domban áll — mondta az ügy­véd hűvösen. — A bíróság előtt feleljen a kérdésekre, és­pedig az igazsághoz hűen. Kü­lönben hallgasson. A kulcs újra megcsikordult a zárban, a léptek zaja elhalt a hosszú folyosón. A fogoly visszatért a szoba sarkába, ahol megtámaszkodhatott, mert a priccsre csak este fekhetett le. Lehunyta' szemét. A rácsos ablak mögött az eső suhogva hullt a végtelenségbe. A csön­des, fehér cellában szétterült az álom. A milánói pályaudvaron na­gyon célszerű műszaki újdonsá­got vezettek be. A városba láto­gató közvetlenül a pályaudvar­ról telefonon szállodát rendel­het a készülék mögötti táblán szereplő jegyzék szerint. Az in­formációkat telefon útján több nyelven közlik az érdeklődő­vel. Mosás helyett gombnyomás A második műszak egyik leg­inkább munkaigényes, fáradsá­gos művelete a mosás. Ezért napjainkban érthetően mindin­kább a mosógépek működésé­nek teljes automatizálására tö­rekszenek. A Jugoszláv Goren­je vállalat szuperautomata mo­sógépe a szennyes ruha és a mosópor beadagolása után min­dent önműködően végez el. Elő­ször megtelik vízzel, feloldja a mosóport, bekapcsolja a dob váltakozó irányú forgását, s közben négy perc alatt felme­legíti a vizet. A ruhát többször átöbliti mindig friss vízzel, majd centrifugázza, azután ön­működően kikapcsol. A PS—52 típusú mosógép fekvő dobjában egyszerre öt kg szennyes ruha helyezhető el. Másodperceiként egy izzó! Az utolsó harminc évben nem sokat változott az izzólámpák gyártása. Ezért valóságos forra­dalmi újítás ezen a téren a Bri­tain Lightning Industries Ltd által kifejlesztett gép, amely megkétszerezi a jelenlegi ter­melést, s a gyártás egész folya­matát automatizálja. Az új gép óránként négyezer izzót gyárt, vagyis egy égő előállítá­sához még egy másodpercre sincs szükség. A berendezés élettartamát húsz évre becsülik. Ez az automata alighanem a világ egyik leggazdaságosabb termelőeszköze, kivált, ha az élettartamát garantálják ls. Szakkörökben nagy érdeklődés­sel várják a további részleteket az új berendezésről. Baktériumokkal a bányalég ellen A moszkvai szénbányászati Intézetben az egyik kutatócso­port azt vizsgálja, hogyan le­hetne kihasználni a baktériumo­kat a szénbányákban előfordu­ló gázok robbanásának meg­akadályozására. A színtelen és szagtalan metán ugyanis már 5—15 százalékos koncentráció esetén pusztító robbanásokat okozhat és gyakran teljesen le­hetetlenné teszi a jövesztést. Már századunk elején felfe­deztek olyan baktériumokat, amelyek a metánt széndioxidra és vízre oxidálják s e reakció közben a széndioxid egy részét sejtjeik felépítésére hasznosít­ják. A szovjet kutatók most olyan baktériumfajták kite­nyésztésére törekednek, ame­lyek a mély szénbányák felté­telei között ls képesek lenné­nek kifejteni ilyen reakciót. A baktériumokkal mesterséges fel­tételek között már kecsegtető eredményeket értek el akár 8 százalékos metánkoncentráció esetén ls, most olyan bakté­riumfajtákat keresnek, amelyek nagyüzemi feltételek között is teljesítenék a követelményeket. Urán a tengerek vizéből A világtengerek vize óriási mennyiségű uránt tartalmaz, csakhogy nagyon kicsiny kon­centrációban. Világszerte kísér­leteznek vele, hogy az uránt kivonva a tengerek vizéből, biz­tosíthassák a holnap atomerő­műveinek fűtőanyagellátását. Az angliai Harwellben működő atomkutató intézetben most szemcsés hidratált titánoxidot használnak az uránnak a ten­gervízből való kivonására. Meg­felelő kezeléssel, titánoxid fel­használásával olyan oldat jön létre, amelyben a tengervíz uránkoncentrációja az eredeti érték tízezerszeresére növek­szik. Az angol szakemberek so­kat ígérőnek tartják a kíséri®­tek eddigi eredményeit és re­mélik: nagyüzemi méretekben ls megoldják az uránnak a ten­gervízből való kivonását. Süríí ködben is lát Egy angliai repülőkutató In­tézetben olyan berendezést szerkesztettek, amely lehetővé teszi a pilótáknak és a gépko­csivezetőknek, hogy a lézerhez hasonló sugár segítségével sörtl ködben is lássák, mi van előt­tük, amikor a láthatóság mind­össze 9 méter. A berendezés a radarhoz hasonló elv szerint működik és csupán egytized milliméteres hullámokat hasz­nál. Az ilyen hullámok oly nagy számú információt képesek kö­zölni, hogy segítségükkel rész­letes képet látni az ernyőn. Az angol vasutak is használnak már olyan teljesen automatizált berendezést, amely a legsűrűbb ködben is biztosltja a menet­rend pontos betartását. A be­rendezés megbízhatóan műkö­dik akkor is, ha a láthatóság csupán 20 méter, ami a vasúti közlekedés számára elegeaidő. Réges-régen volt. Az egyik oz­ték törzs főnöke elaludt egy fa árnyékóban. Azt álmodta, hogy hozzórepült egy sas és ezt ri­koltoztál — Tiuej, tiuej! Mielőbb men­jetek el innen! Felébredt a törzsfőnök s azt mondta indiánjainak: — Az álmomban látott madár azt parancsolta, lépjünk egy biz­tonságos ösvényre. Az indiánok engedelmeskedtek vezérüknek. Eloltották a tüzet, az­tán gyerekestül, öregestül útnak indultak. Sok településen keresz­tül vezetett az utuk, s mindenütt ellenségesen fogadták őket. Évek teltek el. Az öreg törzs­főnök meghalt. Utódja is meg­öregedett és eltávozott az élők sorából. Egymást követték a tözsfőnökök, az indiánok meg csak folyton mentek és mentek. Egyszer a fiatalok megkérdez­ték? — Mikor állunk meg végre? ŕáPĹJfofo, / Csepereg az eresz alja, szomorú lesz, aki hallja. Sáros az út véges-végig, vizet kortyol napestélig. A kiskert is csupa tócsa, sírdogál az őszi rózsa. Meghajlik a gyönge szára, tőidre borul szép virága. Olyan az ég, mintha soha nem lett volna vlg mosolya. Nincs is annak tudhatója. mért könnyezik napok óta. Dénes György Az öregek meg azt kérdezték: — Hol pihenünk meg végre? A törzsfönökök folyton csak azt felelték; LEGENDA Mexico váró rói — Tovább, tovább és tovább kell mennünk. Addig, amíg nem találkozunk a csőrében kígyót tartó büszke sasmadárral. A sa­sok mi vagyunk, a kígyó pedig ellenségeinket jelképezi. Az indiánok fáradhatatlanul és nyugodtan folytatták útjukat — az álommadár vezérelte őket. Egy szép reggel egy óriási tó partjára értek. A tó közepén szigetet pillantottak meg, a szi­get közepén pedig egy óriási kaktuszt, melyen csőrében kígyót tartó sas állott. Ráébredtek az indiánok: — Ez az a sas, amelyről nagy­apáink és apáink regéltek. Nem megyünk tovább. Letelepedtek, agyagból és fa­ágakból lakóházakat építettek. így keletkezett a tó partján in­dián település. Évről évre na­gyobbodott és gyarapodott, s így született egy nagyváros, Mexico. Azt mondják, a törzs első vezé­rének, Mekszitilnek tiszteletére nevezték el. Mexikó címerén ma is ott látható a kaktusz, rajta a csőrében kígyót tartó büszke sas­madár. Vidám történetek I.KGALÁBB VALAMI KAPHATÓ A szomszédék Katija benyit az üzletbe és megkérdi: — Tessék mondani, kenyér van? — Nincs. — Sajt van? — Nincs. — Hát akkor ml van? — Inventúra. — Akkor kérek abból 10 dekát. MÉGIS IGAZA VAN Pista Jóskával vitatkozik, hogy kinek a kertjében nagyobb és szebb az alma. Vitatkoztak, civa­kodtak, s egyszer csak Pista el­futott. Néhány perc múlva visz­szatért, kezében egy almával. Jós­ka orra elé nyújtja és azt mondja: — Látod, látod! — Látom, még ez a nyamvadt ls alma! — Na látod, ez ugyanis a ti kertetekből van. TOR D A FEJED VÍZSZINTES: 1. Ady Endre költemé nye [a nyíl Irányá­ban folytatva). 10. Vízforrás. 12. Kor­szak. 13. Fegyvert használ. 15. Nem visz. 16. Vendéglátó­ipari üzem egy ré­sze! 18. Nem érde­kelt. 20. Ökori egyip­tomi főisten. 22. Az éhes gyomor teszi. 24. Visszazengi 26. Ének. 27. Denevér. 29. Kétszer ötven Ró­mában. 30. Hangta­lan lúd. 31. Vajda |ános őszről szóló verse. 32. Az egyik nem. 34. Kevert áru. 36. Fe I ketít. 37. Igen termékeny föld (a I végén betííhiány). 38. Sárkány szlovákul. 40. Hibás lányok! 41. Szavazat latinul. 42. Van Ilyen ügy ls. 44. A melléknév felsőfo kának jele. 45. Építőanyag. 47. Végtelen dal 50. Bátor teszi. 51. Személyes névmás. 52. Radnóti Miklós őszi verse. FÜGGŐLEGES: 2. Területmérték. 3 Keleti szentkép. 4. Tör. 5. S. T. 6. Van szlovákul. 7. Portéka. 8. Titulus. 9. Rangjelző szócska. 11. Gyulai Pál verse. 14. Illyés Gyula őszi költeménye. 15. így kezdődik a mese. 16. Takarás, fedés. 17. I.o F n [R n r r C n n ĽJ r K raji m i • * U X is X « x u x 1 7} x 21 >3 x j X t? tľ X •27 x Jo X s/ X IZ M J* J? X ~3£ E *> z « » X x ý/ A X 1í rď X X X x T h u x Tf u x t» x so X // k ii Y z_ Az emberek azt mondják rólad, édesapám, hogy higgadt, megfon tolr és nagyon jóindulatú vagy. Most meglátom, Igazuk van e? vas szekér, lovas kocsi. 19. Hang­talanul tanul! 21. Gerincesekhez tartozó állat, amelynek mellső végtagja átalakult. 22. Értesít, tá­jékoztat (ék. hiba). 23. Fordított csapadék, és gyakori Igevégződés. 25. Társulatok, szervezetek vezető­je. 27. Busás páratlan betűi. 28. Legelő. 33. Arany jános verse. 35. Fogoly. 37. Logaritmus kezdete. 39. Sportcsónak. 41. Költemény. 43. Függ. 44. Két szó: nem fel, és sze­mélyes névmás. 46. Vissza női 48. Tékl 49 Gyilkol. 50. Egymást kö­vető betűk az ábécében 51. Var­róeszköz. Beküldte: Molnár Mária, Perbenlk. MÜLT HETI FEJTÖRŐNK MEGFEJTÉSE: A cél: halál, az élet: küzdelem, s az ember célja e küzdés maga. KIK NYERTEK? Múlt heti fejtörőnk helyes meg­fejtői közül könyvjutalomban ré­szesülnek: Barálh Eszter, Nagy­hind, Gál |ánus GImes. Leveleiteket, megfejtéselteket az alábbi címre küldjétek: Oj Szó, GYERMEKVILÁG, Bratislava, Gor­kého 10 R EJTVÉN Y KÉSZÍTŐ K FIGYELMÉBE! Kérjük mindazokat, akik közlés­re szánt keresztrejvényeket külde­nek a GYERMEKVILÁGNAK, mellé­keljék külön papíron — a teljes megfejtést. A keresztrejtvényt két­szeres nagyságban tussal gondo­san rajzolják meg és a számokat olyan nagyságban írják bele, hogy a felére kicsinyítés után ls olvas­hatók legyenek. (Akik nem tudnak szép számokat rajzolni, azok csak ceruzával Jelöljék be, ml majd át­húzzuk.) A keresztrejtvények fő jelszavát úgy válasszátok meg, hogy időszerű, tanulságos és sti­lisztikailag helyes legyen. Mosta­nában sok közlésre szánt kereszt­rejtvényt kaptunk, azonfian elég kevés a megfelelő Jelsző, Illetve Idézet.

Next

/
Thumbnails
Contents