Új Szó, 1968. október (21. évfolyam, 271-301. szám)

1968-10-17 / 287. szám, csütörtök

CLz oňuídá fcextjé&eti Eredetileg azt akartam írni a nyugalom kertje, dm így a temetőt szokták nevezni. A ml prágai füvészkertünk végtelenül megnyugtató hatást kelt, s így az ember egyórás ott-tartózkodás után ts kipihentnek érzi magát. Az útkereszteződések, kanyarok, a villamosok csilingelésének és az autóbuszkerekek nyikorgásának zajából-lármájából a „Na Slupí"-n más világba jutunk, amelyet ugyancsak rács választ el a zajtól, ám mégis a nyugalom világa, amely lépten-nyomon bizonyítja. hogy az utcák minden rohanása csak hiú világi hisztéria, ttt azonban, a kertben, a kert ágyásai felett valami nagy és örök uralkodik — a természet és a tudomány. A három hektár 300 négyzetméternyi területen a Károly Egyetem botanikusai uralkodnak, akik egybegyűjtötték itt a cseh erdők és mezők virágait, a dísz- és gyógynövényeket. létrehozták a haszonnövények részlegét. S találkozhatunk itt a pünkösdi rózsával, a rózsa különböző fajtáival, a nőszirommal, a kardvirággal, a georginával, üveg alatt a melegházi növényekkel, amelyekben akkor is elgyönyörködhetünk, amikor Prága utcáit hó borítja. A botanikusok ezt a tevékenységüket már hetven esztendeje folytatják, 1898 óta, amikor a prágai füvészkertet megalapították. Gyerünk tehát a ligetekbe és ágyások közé, amelyek virágai ugyan némileg már meghervadtak, ám azért még színesen pompáznak. Igaz ugyan, hogy a füvészkert jókora részét foglalják el, de az ember mégis elcsodálkozik, hogy a réten hány fajta virágot és füvet láthat. Itt van mindjárt a lila bogáncs, emitt meg a veronika utolsó kék virágocskái. Zsenge kis vtrágocska, amely tavasszal nyílik, s nyilván csak véletlenül maradt meg augusztusig. Es mennyi fűfattat Itt a réti csenkesz, a sás, a tarackos tlppan fezt az utóbbit a kutyák szokták „lelegelni", állítólag gyógyító hatásúf, az iszalag, bérese. Apró, fehér virágok hosszú száron, ha nem tévedek, ernyősvirágzatú növény, ez az úgynevezett hasznos földitömjén. Az ám, földitömjénl Erről szól a cseh nóta, amely az idősebb nemzedék sörkedvelő tagjainak ajkán itt-ott még ma ls felcsendül a prágai klscskocsmákban: „Aki földitömjént használ s a söritalt se veti meg. elkerüli azt a halál, s nem ls lesz az soha beteg!" Ezek szerint a jölditömjén gyógyító vagy betegséget megelőző hatású. Alaposan vegyék hát szemügyre, s ha vasárnap kirándulnak, szedjenek belőle télire is Emitt meg az ostorménfa. Micsoda különös neve van. Ďe tekintsük csak meg a sziklakerti növényeket. Itt van mindjárt a kakukkfű Iigazán nem tudom, miért tisztelték meg az osztrák-latin „thymus austriacus" névvel f

, a kötörőjü (Saxifragaf apró zöld rózsái, és sok-sok egyéb, sziklás talajt kedvelő növény. Aztán olyan növények, amelyek a Földközi-tenger mellékéről kerültek hozzánk, s szemmel láthatóan jól érzik ttt magukat; mi már régóta nem tudjuk, hogy nem hazai növények. Közvetlenül a fal tövébe telepítették a georginafajtákat, alkalmasint azért, mert virágaik túlságosan csábították a látogatókat. Az idén szokatlanul korán nyíltak, s a füvészkert látogatójának csakugyan van miben gyönyörködnie. Sorba olvasom táblácskára írt nevüket. Big-ben — lilaszín, bólogató fejű, harangra emlékeztető virág. Egy másik lila georgina felszegi a fejét, ez a TelevíziónI Íme, a technika betört a növények költői birodalmába is. El kell ismerni, hogy a georginák neve többé kevésbé jellemző. A Miss Helen Caman beteges zöld árnyalatú, törékeny fehér georgina. A kisaszony, akiről a virágot elnevezték nyilván álmatlanságban szenved, vagy valamely tüdőszanatórium ápoltja. Ezzel szemben viszont a „Sulcová" cseh módon telt, pufók, egészséges, egyszóval — megtermett virág, s eszembe jut, hogy a botanikusok titokban trágya helyett alighanem gombóccal táplálták. Aranyos és rózsaszín, ünnepélyes a „Promóció". Bizony, valamikor régen magunk ls átéltük az avatás aranyos-rózsaszín hangulatát. Egy napig tartott. Ez a georgina talán tovább is kitart a vázában. A Carneval georgina virága jajvörös. Egészen más vörös, mint példának okáért a la Gioconda. Az utóbbinak a belseje sárga, s van benne valami a Leonardo da Vinci ábrázolta hölgy pajkosan rejtélyes mosolyából. Most pedig hátra arc, s megkerüljük a rózsaágyások övezte épületet. Elegáns, hosszú szárú virágok, tearózsák és százlevelűek, tovább az apróvtrágú rózsák. Valahány tő, annyi fajta. (Nem, nem, hiába érdeklődnek, itt olyan könyen nem juthatnak új fajtához, legfeljebb úgy, ha saját különleges fajtájukat kínálják érte jel cserébe. A szabály: adom — veszem! j Szemetel az eső, felhő borult a város fölé, s hasával az 1945. évi bombatámadáskor rombadölt Emauzi templom út tornyait súrolja. Tekintsük meg még gyorsan a qyóqy- és haszonnövényeket. Itt van mindjárt a cikória (katángkórój, a szója ... Időközben a felhő felhő-,V :lm hnsát a tornyokon, s múr zuhog az eső. Nyárjára emlékeztető mocsártölgy nyújt pillanatnyi menedéket. De nem sokáig. A heves zápor amely elárasztja a füvészkert ösvényeit, beűz a kerti házikóba. Aztán amint kissé eláll az eső, indulok haza. Visszakerültem a zajos világba. De az egy órányi idő után, amtt a virágok közt töltöttem, vidám vagyok, jól érzem magam. Csak a fordító emléke zavar némileg, akinek füvészkerti élményeimet magyar nyelvre kell átültetnie. Bizonyára elátkoz! (Talán mégse! Mint a mellékelt ábra mutatja, a magyar nyelvben is akad egy-két kifejezés... — A fordító mealeqyzése.l Adhatok azonban a fordítónak eqy ió tanácsot: szerte a mezsgyéken — s nem csupán Csehországban. hanem Szlovákiában ts — nő a magas szárú, kakukkfűre emlékeztető vadmajoránna, vaqy más néven szurokfű. Azt állítják, hogy a belőle főzött teától tó kedve támad az embernek, semmi el nem szomorítja. Hallqasson hát a tanácsomra, s mielőtt hozzáfogna a fordításhoz, szedjen egy maréknyi vadmajoránnát. Rendtevést, ös kibékülést... JAKOBY GYULA HATVANÖT ÉVES Képein az ősz rőt-kék színei; optimizmus sugárzik belőlük, bármi legyen a témájuk. Én legalábbis hitet és erőt merítek belőlük, máresak azért is, mert a munka, egy-egy vászonra-rögzített látomás mindig derűre hangol. Egyik kritikusa tavaly azt írta róla: „fakoby megállt, megtorpant a fejlődésben." A kritikus valószínűleg nem ismert a művészt és képeit, mindkettőjükkel a tárlatokon találkozik időnként, innen eredhet tévedése. Ebben a forrongó világban meg sem lehet állni, még ha akarná is az ember, mondja fakoby. A munkába való menekülés különösen jól jön ősszel, tél előtt, amikor egyre kevesebb a fény és egyre több a hideg, Saját bevallása szerint nem tudatosan fest, nem sorolható semmiféle Izmushoz, saját gondolatalt, salát benyomásait fejezi kl, sajátosan. A világ sokféleképpen tükröződik a művészek lelkében. Az európai festők között is külön területet képeznek a középeurópai alkotók. Vajon foglalkozott-e már valaki a kisebbségek, apró nemzetcsoportok képzőművészelnek különleges helyzetével? Tanulmányozta-e már valaki, miképp kötődik a világhoz egy kislétszámú embercsoport művészének alkotása? Ismételni kényszerülök: a csehszlovákiai magyar képzőművészeknek a mai napig sincs semmiféle közös szervezete, fakoby Gyula festményei, mozaikjai, cinkéi között él, egy elsőemeleti szigeten, évek óta már. Es hányan akadnak társai az ország minden részében! A hatvanöt esztendő ürügyén szóltunk erről a problémáról is. A közeljövő talán ezen a területen ls javulást hoz. Ez mindnyájunk érdeke. A hatvanötesztendös festő nem tekinthető kiégettnek. Illyés Gyula egyik versének gyönyörű záróstrófája fogalmazza meg, mit vár egy idős művész a jövőtől: „Rendtevést, ős kibékülést, tágabb testvériséget." b. gyNem elég egy hétig... — Na, egy hétig nem megyünk be a szokásos kétszer két deci borra — szólt szomszédjához a velem szemben ülő vállas térti. A szomszéd értetlenül bámult rá. — Olvasd csak el, mit ír az újság — mondta hangosan, s felolvasta a következő mondatot: „1968. október 14—20 a takarékosság hete". — Takarékosság hete?l — nevetett a másik. — Azt hittem, hogy csak tisztasági hét, meg könyvhét létezik. — Tehát hét napig spórolunk I — szólt megjátszott komolysággal az újságot tartó férfi. — Igaz is, és a jövő hétfőn egyszerre pótoljuk a lemaradást. Mennyi is lesz az? Hétszer két deci, vagyis majdnem másfél literi — mondta s jóízűt nevetett. Most inár a barátja is hahotázott. — Méghozzá kétszer másfél literi — helyesbített. Ezt a beszélgetést egy a Bratislava és Párkány közt közlekedő személyvonatban hallottam. Bevallom, kissé elgondolkoztatott. Kíváncsiságot ébresztett bennem az iránt, hogy az emberek hogyan tekintenek a takarékossági hétre. Meggyőződésem, hogy nem mindenki úgy, mint ezek az ismeretlen útitársaim. Hiszen ha csak hét napig takarékoskodnánk, akkor a takarékossági hét célját tévesztené. Küldetése a figyelem, az érdeklődés felkeltése. Elég, ha megszületik az elhatározás ez alatt a hét alatt, s akkor talán az egész év folyamán takarékoskodni fogunk. Egyszer mindent el kell kezdeni, a takarékoskodást ls. E pár sor keretében nem akarom fejtegetni a takarékoskodás előnyeit. Azzal ls tisztában vagyok, hogy a spóroláshoz pénz kell; s aki annak hiányát érzi, annak nehéz gyűjteni. Am elgondolkozni, tervezett kiadásainkat alaposabban megfontolni, mindannyiunknak módjában áll. S ha azt látjuk, hogy mások takarékoskodnak — pedig senkinek sem hull ölébe a pénz —, akkor talán mi is megtaláljuk a módját a rendszeres takarékoskodásnak. Csupán ez a célja a tarékossági hétnek. (fülöp) 9. Nagy fogadkozások Párizsban és Londonban Párizsban Németország nagykövete a szertartásos fekete zsakettban belép Georges Bonnet dolgozószobájába. Kezében a német kormány levele, amelyben bejelenti a francia kormánynak a filhrer és Hácha elnök között létrejött rendezést. „A csehszlovák állam elnöke közli a német kormánnyal, hogy a végleges megbékélés érdekében teljes bizalommal a führer és a német birodalom kezeibe teszi le Csehország és népe jövőjét." — Miniszter úr — teszt hozzá Welzccek gróf —, a führer elfogadta ezt a deklarációt, és a megszálló német csapatok ma reggel 6 órakor átlépték a cseh határt. A lesújtott Bonnet tiltakozik: — A francia kormány megállapítja, hogy a müncheni egyezmény nyilvánvaló megsértéséről van szó. A francia kormány nem ismerheti el törvényesnek a német birodalom ezen lépése által Csehszlovákiában teremtett új helyzetet. Berlinben Ribbentrop elutasítja a tiltakozást. Kijelenti, hogy párizsi megbeszélése óta Csehszlovákia nem lehet többé a két ország eszmecsere tárgya. — Hol van ttt az egykori vitás kérdés? Németország és Csehszlovákia teljes egyetértésben Pfl* közli Coulondre-ral, új berlini nagykövetünkkel, aki azonban ezt feleli: — Az úf cseh tárgyaló fél nem volt abban a helyzetben, hogy szabadon nyilváníthassa akaratái, miniszter úr... Daladier szörnyű haragra lobban, mikor megtudja a németek újabb erőszakos lépését. Egyedül bezárkózik a dolgozószobájába. Fél óra múlva Így szól munkatársaihoz: — Most aztán résen kell lennünk, hogy ne adjunk U(abb hitszegésre alkalmat ennek a gyalázatosnak, különben Franciaországnak vége! A képviselőházban különösen az a morális és szinte fizikai kínzás szül nagy felháborodást, amelyben Hitler a szerencsétlen Hácha elnököt részesítette a március 14-ről 15-re virradó éjjel. — Ma a führer nyolcvanmillió embernek parancsol — mondja a képviselőktől körülvett Louis Marin. — Feltámadt az egykori német-római birodalom. Csehországgal pedig, Bismarck szavai szerint: Németország kezében tartja Európát. @ MEG KELL ÁLLÍTANI A NÉMET AGRESSZIÓT Délután sokaság lepi el a Mars-mezőt, a csehszlovák követség előtt. A nagy szalonban ott van Párizs minden számottevő személyisége, hogy lerója részvétét a követ és felesége előtt. A Faubourg Saint-Honorén levő cseh utazási irodánál csoportosulás. Az egymáson keresztbe fektetett francia és csehszlovák nemzeti színű zászlón vadonatúj felírás olvasható: „Megcsonkítottak és magamra hagyva, barátok nélkül szenvedek. TI mind, kik erre jártok, ó mondjátok, van-e fájdalom az enyémhez fogható!" Hat nap múlva, 1939. március 21-én, Londonban, a Buckingham-palotában. • > Fényes díszvacsora. Lebrun elnököt és feleségét hivataloson fogadj* az angol királyi pár. Mme Lebrun, akit londoni diplot^ataasszonyaink sietve kioktattak az angol udvari etikett legelemibb szabályairól — duzzog. A hivatalos ceremóniákon a híres koronagyémántot, a „Regent"1 szerette volna viselni; hiszen az angol királyné is a „Koh-inoor" gyémánttal ékeskedik. — Rossz vért szülne az angol királyi udvarnál — magyarázta neki londoni nagykövetünk. — A két eset nem egy és ugyanaz, minthogy a Régent nem a köztársasági elnök személyes tulajdona! A Buckingham-palotában nyomott a hangulat. A jelen pillanat egyetlen gondja: Elejét venni a fenyegetésnek, hogy egy napon a horogkereszt lobogjon London és Párizs felett. — Meg kell most már állítani minden német agressziót, bármi legyen Is a célja — mondja Haltfax Georges Bonnet-nak, miközben átadja neki egy határozat szövegét. — Egyetértenek ezzel a deklarációval? — Egyetértünk — feleli Bonnet. — De azonnal el kell rendelniük a kötelező katonai szolgálatot... — Megcsináljuk — mondja Chamberlain eltökélten. A légkör komor. Egy udvari funkcicnárus elegáns felesége mondja ezeket a szenvedélyes szavakat Mme Lebrunnek: — Szeretem a fiaimat, madame. De inkább lássam őket meghalni, mintsem elfogadjam Hitler uralmát Európa fölött. És három napon át a francia kormányférfiak is csupa ehhez hasonló megnyilatkozást hallatnak. Végül ls a francia és angol miniszterek úgy döntenek, hogy bármi áron készek mindazon erők összefogására, amelyek szeptemberben még elrejtőztek a hivatásuk elől: a katonai szövetség a Szovjetunióval; megegyezés a balkáni államokkal, Romániával, Görögországgal és Törökországgal; a kötelező katonai szolgálat Angliában és az Egyesült Államok támogatása. Másnap, a Victoria pályaudvaron, az elnöki vonat ajtói már zárva vannak, mikor Churchill odalép Georges Bonnethoz, és így szól hozzá: — Néhány napon belül Hitler ugyanazt a módszert jogja alkalmazni Lengyelországgal szemben, mint amelyekkel Ausztria és Csehszlovákia esetében élt. De csalódik. Az utolsó csepp víz olyan, mint a többi, mégis ettől csordul ki a pohár. # HITLER KÉSZ A HÁBORÚRA Két hónap múlva. Május 23-án Berlinben, az új kancellária épületében Ciano gróf a hivatalos apparátus jelenlétében aláírja az új egyezményt, mely szerint Németország és Olaszország sziklaszilárd elhatározása, hogy egymás létérdekeit kölcsönösen garantálják. Hitler mindazonáltal csalódott és dühöng. .. Mussolininak sikerült elérnie, hogy egy titkos függelék szerint „három éven belül Olaszország nem köteles fegyvert fogni, ha a német birodalom ezen Idő alatt háborúba kezd." Márpedig Hitlernek március 30. óta ez a célja. Hitler egyre hevesebben ostromolja a Népszövetség danzigi főbiztosát. Mindenáron el akarja érni, hogy a lengyelek békésen, a franciákkal való szövetségük kikapcsolásával engedjék át neki a várost. — Ha Németország még egy erőszakos lépésre vetemedik, abból általános európai háború keletkezik, amelyet senki többé nem tud meggátolni — mondja többször Bonnet Németország nagykövetének, Welzcecknek, amire ő mindig ezzel válaszol: — Danzig német város, vissza kell térnie Németországba. Reméltük, hogy meg lehet Óvni a békét, de ha mégis kitör az európai háború, az nem talál minket készületlenül. Június 28-án este, a táviratok elolvasása után. Bonnet közli Daladier-val: — Hitler kész a háborúra. 10. HITLER KÖVETKEZIK: PROPAGANDAMÖDSZERÉNEK SIKERE