Új Szó, 1968. október (21. évfolyam, 271-301. szám)

1968-10-17 / 287. szám, csütörtök

SZU L Ö K, N E V E L Ő K F Ó R U M A A i erkölcsi és anyagi jóvátétel kezdetén REHABILITÁCIÓS TANÁCSADÓK LÉTESÜLTEK Néhány nappal ezelőtt beszámoltunk arról, hogy Prágában és Bratislavában központi rehabilitációs tanácsadók a járd sokban és kerületekben pedig járási és kerületi rehabilitációs tanácsadók létesültek. A prágai központi tanácsadó már mea is kezdte tevékenységét. Vezetőjévé dr. Rastislav V ahalát nevezték ki, aki az alábbiakban válaszolt kérdéseinkre: tanácsadó dolgozót — egykori ügyvédek és bírák, többnyire az ellenállási harcok résztvevői, akiket ugyancsak megbélyegez­tek az ötvenes évek — az igazságtalan ítéletek felülvizs­gálását kérelmezők kereseti ké­relmének kidolgozásával, Jogos kártérítési igényeik bejelenté­sével, valamint tanácsadással lesznek a felek segítségére. A tanácsadó szakembereinek kö­telessége lesz tehát, hogy figye­lemmel kísérjék a rehabilitá­ciós perek lefolyását, felhívják az illetékesek figyelmét az esetleges hibákra, s megfellebe­zik a helytelen döntéseket. így biztosítják a károsultak erköl­csi rehabilitálását és védelme­zik az időközben elhunytak jo­gait, becsületét. Mondanom sem kell, hogy az ingyenes ta­nácsadókhoz bárki bizalommal fordulhat, eltekintve attól, hogy tagja-e az Antifasiszta Harco­sok Szövetségének, vagy sem. • Milyen lesz a központi, a kerületi, illetve a járási ta­nácsadók közötti kapcsolat? — A központi tanácsadónak áttekintést kell kapnia a reha­bilitációs perek lefolyásáról és ezért szorosan együttműködik majd a Nemzeti Fronttal, mely viszont az állami szervekkel lép érintkezésbe az esetleges hibák kiküszöbölése érdekében. A központi tanácsadó egyik kötelessége, hogy a járási és kerületi tanácsadókat megszer­vezze és irányítsa. Ez azonban nem jelenti azt, hogy nem fejt­het ki önálló tevékenységet. Például a prágai központi ta­% Mi a tanácsadó küldetése? — Amint bizonyára tudja, a deformációk idején igazságtala­nul elítélt polgáraink rehabili­tálása folyamatban van. Társa­dalmunk elsődleges kötelessé­gének tartja a jogtalanságok or­voslását az ez év júniusában jóváhagyott rehabilitációs tör­vény alapján. A törvényszegő Ítéletek felülvizsgálásával er­kölcsi és anyagi elégtételt kell nyújtanunk az igazságtalanul meghurcoltaknak és károsultak­nak, hogy visszanyerjék a szo­cialista törvényességbe vetett hitüket. A tanácsadók a perek lefoly­tatása során díjmentes jogvé­delemben részesítik majd az ar­ra rászorulókat, vagy akik ér­dekeik képviseletével nem akarnak más ügyvédet megbíz­ni. • Milyen intézmény keretében működik a központi rehabili­tációs tanácsadó? — A Nemzeti Front Központi Bizottságának a megbízásából az Antifasiszta Harcosok Szö­vetségének Központi Bizottsága vállalt védnökséget a központi tanácsadó fölött. A tanácsadó a társadalom nevében egyúttal azt is szavatolja, hogy a torzu­lások idején megtörtént igaz­ságtalanságok a jövőben nem ismétlődnek meg. • Milyen konkrét jeladatok teljesítését várják a tanács­adótól? — A múlt bűneinek helyre­hozását. A sérelmek zavartalan és gyors orvoslása érdekében a nácsadő máris megkezdte ered­ményes munkáját. • Milyen érdeklődés mutatko­zik? — Miután megteremtettük a feltételeket ahhoz, hogy a re­habilitálásokat tárgyaló taná­csok megkezdjék felelősségtel­jes munkájukat és a bírák a le­hető legtárgyilagosabban ítél­kezzenek, a sérelmeik jóvátéte­lére váró károsultak elég nagy számban jelentkeznek. A dél­morvaországi kerületben ez ideig kb. 1600-an kérték bírósá­gi rehabilitálásukat. A többi ke­rületben a kérelmezők száma 200-300 között mozog. • Mi történik azokkal, akik a törvényességgel okot szol­gáltattak a rehabilitációs el­járásra? N — Természetesen ezekkel is foglalkozik a rehabilitációs tör­vény, mely kimondja, hogy mely esetben indítható ellenük eljá­rás és milyen büntetéssel kell őket sújtani. • Mikorra tervezik a járási és kerületi tanácsadók megnyi­tását? — A központi rehabilitációs tanácsadó a Nemzeti Fronttal és az Antifasiszta Harcosok Szövetségével együtt már meg­kezdte a szervezési munkát. A tanácsadók működésének meg­kezdését egyébként a tömeg­tájékoztatási eszközök: a sajtó, a rádió és a TV is bejelenti majd. • Kik a bratislauai rehabilitá­ciós tanácsadó tagjai? — Az ellenállási harcok jól is­mert résztvevői, akik iránt bi­zonyára bizalommal lesznek polgáraink, mindenekelőtt: dr. Antonín Matiašek, dr. Anton Rašla, dr. Andrej Buza, dr. Zdenka Penclová és Štefan Ka­juch. KARDOS MÁRTA üzemi balesetek a mezőgazdaságban A MUNKAADÓ JOGAI ÉS KÖTELESSÉGEI A mezőgazdaság az üzemi balesetek gyakorisága szem­pontjából népgazdaságunkban a harmadik helyen áll. A balese­tek száma egyre nő és a múlt évben, sajnos, úgyszólván min­den munkanapra esett egy ha­lálos kimenetelű üzemi baleset. A különböző nyomozások és hatósági eljárások során kitűnt, hogy a felelősség kérdése sok esetben még mindig tisztázat­lan, holott ennek teljes tisztá­zása rendkívül fontos mind a károsult, mind a munkaadó szempontjából, mert ez teszi le­hetővé a kártalanítás megálla­pítását. A Munkatörvénykönyvben meghatározott alapelv, hogy a munkával járó kockázat nem hárítható át a dolgozóra, vagy­is: a munkaadó felelős minden olyan üzemi balesetért, amely a munkafeladatok teljesítése során következett be, tekintet nélkül arra, hogy a munkaadó bűnös-e a baleset előidézésé­ben, vagy sem. Az eddigi tapasztalatok azt bizonyítják, hogy az üzemi bal­esetek leggyakoribb oka a mun­kaadó részéről a hiányos meg­előző biztonsági óvintézkedés és a rossz munkaszervezés, a munkavállaló részéről pedig a biztonsági előírások durva meg­sértése. Azonban nem megfele­lő a kártalanítás módja sem. A munkaadó igyekszik az üzemi balesetért a felelősséget a dol­gozókra áthárítani, hogy ne kelljen kártalanítást vagy a baleset következtében előállt csökkent munkaképesség eseté­ben a bérkülönbséget fizetnie. A munkaadó elvileg csak két esetben mentesül a felelősség­től: 1. ha a balesetet minden kétséget kizáróan az okozta, hogy a károsult teljesen figyel­men kívül hagyta a biztonsági előírásokat, 2. ha a károsult ré­szeg volt. Esetleges peres eljárás eseté­ben a munkaadó csak a követ­kező tények igazolásával men­1968 X. 17. A hívott szám nem jelentkezik Napok óla nem jelentkezik... Gyanút jogok, sorba hívom ismerőseimet. Ha meghallom hangjukat, megkönnyebbülten teszem helyére a kagylót. Ám vannak számok, melyek végén sejtelmes csend beszél. Szívemet ilyenkor összeszorítja a fé­lelem. Megint kevesebben vagyunk? Nem, nem volt rokonom. Barátom? Nem vagyok tisztában a szó jelentőségével. Mégis, bárki volt, hozzátartozott a hét­köznapjaimhoz. Aki így megy el, búcsú nélkül, az kicsit mintha meghalt volna. Nap, nap után temetek és kicsit meghalok magam is. Üjra és újra hívom a néma számot. Hallom, jelez a készülék, végigjut hátamon a hideg, mintha kriptába csengetnék. Vá­laszolni próbálok magamnak, a néma szerkezet helyett: „Miért kellett elmenniük azoknak, akiknek tulajdonképpen nem ts kellett elmenniük?" Eszembe jut sok írás a honvágyról, a ha­záról és száműzetésről. Értelmüket vesztették. A telefon egyre cseng. Csakazértis újra és újra. Nem akarok beletörődni. Újra és újra meghalok. Nem akarok meghalni. Gondolatban elkí­sérem útján a távozót, és boldogan simogatom végig tekin­tetemmel a szemközti ház falát, mert helyén maradt. Egy számot kihúzok a telefonkönyvből... Borzasztó, hogy folyton temetünk ... J DÁVID TERÉZ tesülhet a felelősség alól: sza­vahihető módon bizonyítania kell, hogy a munkavállaló is­merte a biztonsági előírásokat és csak ezek mellőzése miatt következett be a baleset, továb­bá azt, hogy következetesen és rendszeresen ellenőrizte és megkövetelte a biztonsági elő­írások megtartását. A Munkatörvénykönyv külö­nösen nagy súlyt helyez arra, hogy a dolgozókat alaposan megismertessék a biztonsági előírásokkal. És ez nagyon he­lyes, mert gyakorlatilag bizo­nyított tény, hogy a vállalatok ezt a kötelezettségüket csak formálisan teljesítik, amikor új munkaerőt alkalmaznak, sőt a legújabb előírásokat már meg sem említik. Ilyen esetekben a vállalat akkor is felelős az üzemi balesetekért, ha dolgo­zóitól nyilatkozatot „szerez", amelyben igazolják, hogy is­merték a munkahelyen érvé­nyes biztonsági szabályokat. A munkaadó kötelessége ál­landóan ellenőrizni az egyes részlegeken az előírások meg­tartását és az ezen a téren mutatkozó hiányosságokat kö­teles a legszigorúbban felszá­molni, mert ellenkező esetben minden ellenőrzés meddő. Amennyiben a munkaadó nem tudja igazolni, hogy a biz­tonsági előírások végrehajtását következetesen ellenőrizte, ak­kor sem mentesülhet a felelős­ségtől, ha a károsult alkalma­zott megsértette ezeket a sza­bályokat. Mint már említettük, a mun­kaadó akkor sem felelős az üzemi balesetért, ha a munka­vállaló a baleset időpontjában részeg volt. Azonban ilyen esetben is be kell bizonyítania, hogy dolgozó részeg volt, vagy­is azt, hogy a munkaadó nem akadályozhatta meg az üzemi balesetet, holott a maga részé­ről minden feltételt teljesített. Tehát igazolnia kell, hogy a baleset oka kizárólag a részeg­ség volt. Tudnia kell azonban azt is, hogy az előírások értelmében a munkaadó a részeg dolgozót nem engedheti be a munka helyre. Ha ezt mégis megteszi, megsérti a munkabiztonsági szabályokat, és ilyen esetben a balesetért viselnie kell a rész­leges felelősséget. J. P. A szülők álma és a valóság A SZÜLÖK ALMA, vágya az, hogy „szemük fénye" a gyer­mek mindenben tökéletes le­gyen. Nagyon sokáig ilyennek is látják gyermeküket, hibáit is rendszerint csak akkor ve­szik észre, amikor már kiala­kultak és neveléssel nem segít­hetnek rajtuk. Hogy is kezdő­dik tulajdonképpen ez a folya­mat? Számtalanszor halljuk a szülők szájából: „ ... amikor ki­csi volt, csodájára jártak a szomszédok, már akkor min­dent tudott..." Állandóan kér­dezett, lehetetlen volt válasz nélkül hagyni, annyira követe­lőzött." Igen, ez természetes fo­lyamat, mindig így kezdődik. Az iskolai évekre emlékezve azután így folytatják: „ ... ké­sőbb a iskolában — az alső ta­gozaton — ő volt a mintatanu­ló. Szépen olvasott, kitűnően számolt, ügyes keze volt a rajz­hoz, kézimunkához." A szülők azután elkönyvelték, hogy ez mindig így lesz, a''gyermek jó tanuló marad stb. Hogy egyszer talán rossz jegyet hoz haza? Kizárt dolog. És tovább ábrán­doztak, szőtték álmaikat a gyermek jövőjéről. Csakhogy... az évek folya­mán az ábránd és a valóság lassan kettévált és az alapisko­la felsőbb osztályaiban már ko­moly nehézségek mutatkoztak. A beteljesületlen álmok keserű­ség forrásai lettek. Pedig az alapiskolában egyenletesek a követelmények — az átlagra vannak szabva. A gyermek eb­ben a korban csak ritkán tanú­sít különleges érdeklődést va­lamely tantárgy iránt, figyel­me nem terelődik meghatáro­zott ismeretkör felé. Szüksé­ges, hogy megtanuljon min­dent, hiszen ez a „minden" nélkülözhetetlen ahhoz, hogy tájékozódni tudjon a későbbi évek folyamán. A tananyag cik­likus rendezettsége lehetővé te­szi, hogy az adott tárgykör Is­meretanyagát valóban magáévá tegye. A gyermek igyekszik ... Versenyeznek egymás között, „gyűjtik" a jó jegyeket. Örö­met akarnak szerezni tanító­juknak, szüleiknek, saját ma­guknak is. De ez nem mindig rajtuk múlik ... LASSAN BIZONYOS DIFFE­RENCIÁLÓDÁS alakul ki. Az egyik tantárgyhoz több kedvet érez, a másikhoz kevesebbet. A valóság azonban az, hogy rá­jön, az egyikhez többet ért, mint a másikhoz. Sőt vannak dolgok, amelyeket akarva sem tud felfogni és egy ponton megakadva képtelen tovább jut­ni. Így aztán a 6. osztályban már előfordul, hogy a gyermek nem mindent tanul egyforma érdeklődéssel, szorgalommal, akaraterővel. A tananyag egy része esetleg szórakozás számá­ra, másrésze keserves munka, de van, vagy lehet, olyan - is, aminél megakad és nem képes továbbjutni. Az osztályzóérte­kezlet után az osztályfőnök a szülő érdeklődésére kénytelen a tényeket közölni, s olykor furcsa dolgok derülnek ki. Pél­dául, hogy a gyermek a humán tárgyakból egyenletes átlagot ér el, viszont a reáltárgyakból határozottan gyengébb. Vagy fordítva. Azonban vannak olyan esetek is, hogy földrajzból való­sággal az osztály legjobbja, vi­szont a történelem iránt nem érdeklődik. A választott német nyelvből egészen jól halad, de a kötelező szláv nyelvekből képtelen konverzálni. Sok szü­lő, sőt pedagógus is hajlandó leegyszerűsítve ítéletet monda­ni: A gyermek nem elég szor­galmas, nem figyel oda, nem következetes ... stb. Hát per­sze ... mert, ha a földrajzot meg tudja tanulni, akkor ta­nulja meg a számtant is! — meggyőzően állítják. Nem ritka az sem, hogy a tanulón segíte­ni akarva, „ráfekszenek" bizo­nyos tantárgyakra és ha így se megy, akkor büntetések követ­keznek ... és a helyzet még rosszabodik, a kisdiák szembe­kerül a tanítóval, a szülővel, önmagával is, egyedül marad, nem halad... Sőt, bizonyos tantárgyakat megutál, érdeklő­dése teljesen megszűnik és per­sze, teljesen lemarad. Pedig az alsó tagozaton tisz­ta kitűnő volt, ugye? És már az óvodában olvasott, számolt, rajzolt! Sőt, már óvodás korá­ban állandóan kérdezett... Az­tán lemondunk róla, hiszen be­lőle úgysem lesz már semmit Tehetségtelen! Elintéztük. Csakhogy ez a séma rossz, és nem követhető. Sokkal inkább ajánlhatjuk azt, hogy amikor a differenciált érdeklődés első je­lei mutatkoznak, amikor bizo­nyos tantárgyakból gyengébb eredményt ér el fogjuk meg a gyereket és okossan irányítsuk a cél felé. Ha a földrajz iránti érdeklődése fokozódik, adjunk kezébe útirajzokat, vigyük el moziba (pl. a Repülő Clipper­rej, gyűjtsön képeket, bélyege­ket, viszont ugyanakkor karol­juk fel a gyengébben menő tan­tárgyakban, iparkodjunk egyéni­leg, türelmes foglalkozással fel­kelteni benne a szunnyadó ér­. deklődést, a tantárgy iránti szeretetet. S ha ez nem sikerül, akkor se essünk kétségbe. Tö­rekedjünk, hogy elérjük a nél­külözhetetlen -színvonalat, és ne erőszakoljuk, hogy minden­ből kitűnő legyen. A TANTÁRGYAK TANULÁSA ls aszerint alakuljon, mi köny­nyebb, ml nehezebb. Ügyeljünk arra, hogy ne töltse minden Idejét azzal, ami a „hobbyja", viszont jusson idő a „nem sze­retem" tantárgyakra is. Legyen kitűnő a nyelvekben, ugyanak­kor érjen el bizonyos szerény átlagot a reáltárgyakban ls. Vagy a matematika , fizika, mű­helymunka stb. mellett, ame­lyek iránt különösképpen ér­deklődik, szerezze meg az ál­talános műveltség alapjait a kevésbé kedvelt tantárgyakból is. Ha ezt sikerült elérnünk, elégedettek lehetünk szülők és nevelők egyaránt. H. R. Érsekújvár rohamosan épül A második világháború bom­bázásaitól rendkívül sújtott Ér­sekújvár 1953-ig úgyszólván egyáltalán nem fejlődött. Az utóbbi években azonban a város képe szinte teljesen megválto­zott, főleg az új, korszerű to­ronyházak révén. A gombamód­ra szaporodó új épületek közt láthatjuk a VÁHOSTAV nemrég átadott négyszintes irodaházát is. A minap befejezték az állo­más melletti lakótelep központi fűtőházának építését ls. A VNB építésügyi osztályán megtudtuk, hogy még ebben a hónapban átadják rendeltetésé­nek a több mint 10 millió koro­na beruházással készült állami utat, amely lehetővé teszi, hogy a Komárom—Nyitra szakaszon közlekedő járműveknek nem kell áthaladniuk a város főte­rén. Október végéig elkészül az előregyártott elemekből épülő, négyosztályos alapiskola is. Ez év végéig átadják rendel­tetésének az ötemeletes köz­szolgáltatások házát, s ha min­den jól megy az 500 alkalma­zottat foglalkoztató Pletatex üzem épUletét. Ugyancsak az év végére tervezik a városi csator­naépítés első szakaszának be­fejezését. 1968-ban újabb létesítménye­ket adnak át. Ezek közül em­lítésre méltó a hatszintes, 250­ágyas munkásszálló, a 23 tan­termes kilencéves iskola, vala­mint a Renokov járási vállalat termelési csarnokai. A jövőre megkezdendő épít­kezések közül mindenekelőtt a laboratóriumokkal, egészség­ügyi Iskolával és lnternátussal rendelkező 1200-ágyas kórház építését említjük. A távlati tervek közül figyel­met érdemel az elektrotechni­kai iskola kilencemeletes inter­fátusa, amelynek építését 1970­ben kezdik meg, továbbá a kon­zervgyár és a holeSovicei Tesla újvári részlegének felépítése. Végül, de nem utolsósorban, euilítést kell tennünk az új vasútállomás folyamatban levő építéséről. -ja-

Next

/
Thumbnails
Contents