Új Szó, 1968. szeptember (21. évfolyam, 241-270. szám)

1968-09-11 / 251. szám, szerda

Mezőgazdasági giek volt tulajdonosainak figyelmébe Az illetékes Járási, városi vagy helyi nemzeti bizottságok az 1948-as évet követő időben sok egyénileg gazdálkodó fölművest szólítottak fel, hogy egységes földművesszövetkezeteknek, állami gazdaságoknak, gép- és traktorállomásoknak adják át mezőgazdasági gépeiket. Az akkori intézkedések következtében károsult egyének közül sokan fordulnak különböző intézményekhez azzal a kérdéssel, hogy kinél s hol igényelhetik az átadott mezőgazdasági gépek ellenértékének megtérítését. Még mielőtt választ adnánk erre a kérdésre, felhívjuk az érdekeltek figyelmét az annak idején foganatosított intézkedésekre. Köztudomású, hogy 1949. február 2-án megjelent a mezőgazdasági gépesítésről szóló 27. sz. törvény, amelynek értelmében Mezőgazdasági Gépesítési Központ létesült. Az idézett törvény 6. paragrafusa arra jogosította az említett központot, hogy mezőgazdasági gépeket vásároljon fel olyan egyénektől, akik nem teljesítették a számukra előirt termelési tervfeladatokat, vagy pedig nem használták kellőképpen a tulajdonukban levő gépeketj. Felvásárlásukra — a Mezőgazdasági Gépesítési Központ javaslatára — mindenkor az adott járási nemzeti bizottság volt illetékes. Az érintett félnek tudomásul kellett vennie az illetékes JNB döntését, és minden kikötés nélkül el kellett adnia az e célra kiszemelt mezőgazdasági gépet. Az illetékes járási nemzeti bizottságok 4-tagú különbizottságok közvetítésével leltározták, majd részletes kimutatásban tüntették fel a megvételre kiszemelt mezőgazdasági gépeket. Ezt követve a JNB illetékes osztálya eldöntötte a kimutatásokban feltüntetett gépek megvételét, és a döntését írásban közölte a tulajdonosokkal, akik a kiszemelt gépet az előre meghatározott vételárért voltak kötelesek eladni. A vételár rendszerint azonos volt a gép értékével, illetve azzal az összeggel, amelyet hivatalosan — éspedig a gép elhasználtságával arányos leírás után — számítottak ki. A járási nemzeti bizottság által megállapított vételárat az adott gép átvétele után a vevőnek kellett megfizetnie. Az esetben, ha a mezőgazdasági gépet valamelyik EFSZ számára vásárolták meg, a vételár kiegyenlítése az EFSZ-re hárult. Ha pedig a Mezőgazdasági Gépesítési Központ mezőgazdaságunk általános gépesítése céljából vette meg a gépet, volt tulajdonosának az illetékes gép- és traktorállomás fizette ki a vételárat. A járási nemzeti bizottságoknak kötelezően kellett a Földművelésügyi Minisztériummal közölniük, hogy az 1949. május 30-án kiadott 605. sz. rendelet értelmében kitől és milyen mezőgazdasági gépeket vásároltak. A szóban forgó rendelet utasításai szerint az adott mezőgazdasági gépet átvevő EFSZ, ÄG stb. lett volna köteles a megállapított vételár megfizetésére, amire azonban a legtöbb esetben nem került sor. A Földművelésügyi Minisztérium ezért az illetékes járási nemzeti bizottságok révén később egyes esetekben több év eltelte után — utaltatta át a volt tulajdonosoknak a mezőgazdasági gépek vételárát. Erre azonban csak akkor adott utasítást, ha a volt tulajdonos követelését a számára Illetékes járási nemzeti bizottságon idejében bejelentette, s a JNB e követelések kimutatását a Földművelésügyi Minisztériumhoz továbbította. A volt tulajdonosok az említett eljárás alapján általában meg is kapták a hivatalosan megállapított vételárat. Előfordult azonban, hogy az említett módon megvásárolt mezőgazdasági gépek volt tulajdonosai közül néhányan a mai napig sem kapták meg a vételárat. Az így károsult egyének kérjék kártalanításukat közvetlenül a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztériumtól. A minisztérium mező-, erdő- és vízgazdasági osztályához intézett kérvényükhöz csatolniuk kell mindazokat a mellékleteket, iratokat, stb., amelyek alapján hitelesen bizonyítható, hogy az annak idején megvásárolt mezőgazdasági gép jogos tulajdonukban volt, és milyen körülmények között került sor megvételükre. (Ilyen melléklet például az illetékes JNB végzése, a gép átvételének igazolása stb. j Mint már cikkünk elején említettük, a magántulajdonban levő mezőgazdasági gépeket és segédeszközöket a 27/1949. sz. törvény értelmében vásárolták fel. Az ilyen gépekért stb. járó vételár megfizetésére, illetve az ezzel összefüggő pénzügyi kérdések rendezésére vonatkozó részletes előírásokat a Földművelésügyi Minisztérium, a Pénzügyminisztérium s a Belügyminisztérium által a Hivatalos Közlöny 1963. V. 4-i 61. számában közölt irányelvek tartalmazzák. /. P. Szabod kezel a termelőknek HOGYAN VÁLLALKOZIK A MEGKÖTÖTT KEZŰ EMBER? / „Valaki odafönn" kiszámította, hogy a hólapátok gyártása országos viszonylatban nem kifizetődő és felemelte a hólapátok árát. Ezért egyre kevesebb hólapátot vásároltak az emberek. Ha kevesebb hólapátot vásárolnak, kevesebbet is kell belőlük gyártani — mondták oda fönn és csökkentették a hólapátok előirányzatát. Egyre gyakrabban hangzott fel ezért a hólapát-boltokban a jól ismert „nincs, kifogyott". Az emberek látták, hogy nincs értelme hólapátot keresni, mert egyrészt drága, másrészt ritkán kapható. Mivel így még inkább csökkent a kereslet, még jobban csökkentették a hólapátok gyártását, míg végül alig akadt valaki, aki rászánta volna magát erre a termelésre. Minden szabályszerűen ment. Csak egyetlen kis hiba csúszott a dologba: a hó változatlan mennyiségben hullott tovább és belepte az országot. A hóhányók meg ott álltak lapát nélkül. Mert a hólapát-gyárak közben már áttértek a szenes vödrök és brüsszeli csipke gyártásra. Akinek a fenti mese túl fantasztikusnak tűnik, az bizonyára nem járt a nyári munkák idején a tornaijai gép és traktorállomáson. Mert itt ugyanezt a fantasztikus történetet meséli el Tamás Béla művezető, csakhogy ő adatokkal és tényekkel bizonyít és szüksége sincs valamiféle „hólapát-história" ktagyalására, mert a valóság a mesénél is cifrább. Hallgassuk meg a történetet az ő szájából: — Egy-egy kombájn generálozását elvégeztük 33—34 ezer koronáért. Itt sorakozott a sok gép az udvaron, folyamatosan ment a munka, megéltünk a gépjavításokból, elvégre gépjavító állomás vagyunk. De azután 55 ezerre növelték a generáljavítás árát és munkánk iránt jelentősen csökkent a kereslet. Ez nem csoda, hiszen az új kombájn 77 ezerbe kerül. A futójavítások is óránkénti 25 koronára emelkedtek rezsiköltségekben és így kereslet híján — hiszen a mezőgazdasági üzemek akkor inkább maguk végezték a javításokat, bizonyára drágábban és kevésbé jól — eredeti munkánkból már alig tudtunk megélni. Csökkentettük a létszámot és kerestünk más termelési profilt. Itt a nagycsarnokban most ömlesztett takarmány adagoló berendezéseket gyártunk. Nagyon jó és szellemes berendezés ez, de 26 ezer koronába kerül. Most a poprádi járás számára készítünk belőle... De ha a szövetkezetek nem kapnának rá dotációt a termelési igazgatóságtól, ezt sem vásárolnák és felkopna az állunk. Már javában folyik a vita és a tervezgetés, hogy átvesz bennünket a fiileki Kovosmalt és gyártunk majd fűtőtest-alkatrészeket és szenes vödröket... — Brüsszeli csipkét nem? — Azt nem... ... Még szerencse, mert akkor szószerint egyezne a történet kiagyalt mesénkkel. De maradjunk a valóságban. Míg tavaly nyáron az aratás kezdetén volt egy kis bonyodalom a generálozott gépek üzembe helyezése körül, azok a kezdeti nehézségek után lényegében javítás nélkül és főleg veszteségidő nélkül lebonyolították az aratást. Idén, amikor már a drága javítást nem kockáztatták a mezőgazdasági üzemek, a gépállomás tizenkét embere állandóan künn járt a földeken, hogy javítsa a javíthatót, mentse a menthetőt és igyekezzék munkaképessé tenni a generálozás híján akadozó aratőgépeket... A mai magas alkatrész-árak mellett és a termelés csökkentése — mesterséges csökkentése — után egy DT-traktor generálozása már alig kifizetődő. Egy gépállomásban. Hát még egy szövetkezetben! Amikor a valóság már ennyire kísértetiesen hasonlítani kezd a kiagyalt rémmeséhez, jogos a kérdés, micsoda gazdájuk munkahelyüknek a gépállomás dolgozói? — Hogyan is lehet valaki munkahelyén gazdája — kapom a választ —, ha másvalaki szabja meg a munka feltételeit? Mi itt tudjuk, mi a leggazdaságosabb termelés számunkra, de azok, akik odafönn az új árakat megszabják és leépítik a gépállomásokat, ezt nem tud ják olyan pontosan. Miért kell egy kalap alá venni minden üzemet? Miért nem maradhat tágabb terünk saját vállalkozásra? Ha például úgy változott volna a helyzet, hogy leépítik a nem kifizetődő gépállomásokat, de meghagyják azokat, amelyek eredeti termelésükből is megélnek, akkor mindenki saját érdekének megfelelően kereste volna a kiutat. Mi például megmaradhattunk volna eredeti profilunk mellett. És a mezőgazdaság sem látta volna kárát, mert állandóan csökkenthettük volna az árakat is. Hja, de ha mindent föntről diktálnak ... Föntről jövő utasításokkal megkötött kezű emberünk tehát így vállalkozik: toldozgatfoltozgat, ahogy lehet, állandóan a tönk szélén táncol és menti a menthetőt. Ha már ez sem megy, legfeljebb legyint. Mi kellene ahhoz, hogy ugyanez az ember, agya minden sejtjével, két keze minden erejével keresse a legkifizetődőbb, a legjobb munka módját, gazdagabbá tegye üzemét, elégedettebbé vásárlóját? Egyszerűen nem lenne szabad országos átlagok, másutt érvényes és tapasztalt jelenségek szerint dirigálni ott is, ahol a viszonyok mások. Hagyni kellene gazdálkodni az embert, saját munkahelyén ... Valahogy így képze^ lik a demokratizálást a termelés irányításában a tornaijai GTÄ dolgozói. így képzelik, de így alakulni még körvonalakban sem látják. Pedig már fél éve demokratizálástól visszhangzott a táj ... VILCSEK GÉZA A Trnavai Mezőgazdasági Terményfelvásárló és Anyagellátó Üzem dolgozói 175 vagon kiváló minőségű búza vetőmagot készítettek elő a járás mezőgazdái számára. (j. Bakala jelv. — ČSTK j K z élet normalizálódását Prágában ma már nemcsak az jelzi, hogy eltűntek a falakról a jelszavak, hanem az is, hogy a fővárosban megjelenő napilapok témája is megváltozott. A közérdekű, a konszolidálást elősegítő intézkedésekről szóló hírek és közlemények mellett egyre nagyobb teret kapnak azok a megnyilvánulások, amelyek az előttünk levő távlatokat mérlegelik. Ismét olyan kérdésekre kap választ a cseh lapok olvasója, amelyek valóban a legszélesebb tömegeket érintik. A Rudé právóban dr. Otakar Pohl, az Állami Bank vezérigazgatója egyértelműen megcáfolja azokat a találgatásokat, amelyek szerint nálunk a közeljövőben pénzbeváltásra kerülne sor. Az Állami Bank igazgatója interjújában kitér a hazánk területén tartózkodó külföldi csapatok csehszlovák pénzzel való ellátására is. A külföldi katonaság számára egyetlen csehszlovák pénzintézet sem adott pénzt. A Varsói Szerződés hadseregeinek tagjai egyedül úgy juthattak csehszlovák pénzhez, hogy az illetékes országok pénzügyi intézetei azzal a csehszlovák pénzzel látják el őket, amelyet az érvényp • előírások értelmében a Csehszlovák Állami Bank még augusztus 21-e előtt a szóban forgó országok állami bankjainak adott el, abból a célból, hogy azok a Csehszlovákiába utazó turistákat elláthassák valutával. A szocialista országok bankjainak rendelését mindig új bankjegyekben elégítettük ki — jelentette ki dr. Pohl. csolatban dr. Vintera kijelentette: továbbra is valóra akarjuk váltani a terv és a piac ésszerű összekapcsolását, az állami tervnek a vállalati tervtől való különválasztását, a vállalatok jogi és gazdasági önállóságát, pénzünk nagyobb hetetlen, hogy Novotný és társai visszatérjenek a politikai életbe. A moszkvai kétoldali megállapodással kapcsolatban Smrkovský elvtárs leszögezte, hogy mi teljesítjük kötelezettségeinket, és ugyanezt elvárjuk partnereinktől is. Egyebek közt Figyelemre méltó dr. Ján Vintera, ismert gazdasági szakértő nyilatkozata a Zemédelské novinyban a jelenlegi gazdasági helyzetünkről. Véleménye szerint népgazdaságunkban az inflációs irányzatok elmélyülnek. „Sok helyütt leállt a munka, illetve alacsonyabb volt a termelékenység, de a béreket továbbra ls fizették. A számítások szerint csak a nehéziparban 300 millió korona bért fizettek kl anélkül, hogy legyártották volna a megfelelő mennyiségű árut. Valószínű ugyan, hogy a lakosság jövedelme nem csökken, ennek ellenére azonban várható, hogy a bevételek és azok fedezete közötti inflációs különbség fokozódik. A gazdasági reformmal kapátválthatóságát (konvertibilitását) stb. Ezenkívül a föderatív államjogi elrendezés következtében elkerülhetetlen a gazdasági szervek átszervezése. Az egyes tervek megvalósítása a jövőben több megfontoltságot és időt követel. Például a dolgozók tanácsát jelenleg kísérletnek kell tekinteni, bizonyos idő múltán az eredményeket értékeljük, és csak azok alapján láthatunk az esetleges realizációhoz. Josef Smrkovský hétfőn a Kladnói Egyesült Acélművek pártaktíváján adott tájékoztatót az időszerű kérdésekről. Az aktíváról a legrészletesebben a Práce számol be. A szakszervezeti napilap szerint a parlament elnöke a kérdésekre válaszolva kijelentette: elképzelelmondta, hogy sem Goldstücker professzor, sem pedig L. Mňačko nincs letartóztatásban, ahogy egyes híresztelések állítják, s ugyancsak megállapodás történt arra vonatkozólag ls, hogy az értelmiséggel szemben semmiféle megtorló intézkedések nem történnek. Az Ota Šík professzorral kapcsolatos problémákra a parlament elnöke azt válaszolta, hogy a volt miniszterelnök-helyettest más feladatokkal bízzák meg. A Svobodné Slovőban Michal Lakatos hazánk föderatív államjogi elrendezésével foglalkozik. Véleménye szerint a föderatív államjogi elrendezést a központi államhatalmi szervek nem valósíthatják meg határozatokkal és rendeletekkel, anélkül, hogy ezt a komoly döntést ne előzné meg országos vita. A cikkíró javasolja, hogy még az alkotmányerejű föderációs törvény kiadása előtt Szlovákiában és a cseh országrészekben egyaránt bocsássák népszavazásra azt, hogy a föderáció nemzeti-területi vagy történelmi-földrajzi elveken alapuljon-e, továbbá arról, hogy a két nemzet egyenjogúságát milyen garanciákkal kell biztosítania a föderációs törvénynek, milyen legyen a föderáció jellege és a gazdasági-pénzügyi rendszere. A Lidová demokráciának J. Burger százados a prágai rendőrfőkapitányság egyik munkatársa nyilatkozott. Elmondta, hogy Prágában — eltekintve az augusztus 21-et követő néhány naptól — jelentéktelen a bűnözés csökkenése. A legtöbb problémát az autó- és motorkerékpár-tolvajok, a zsebtolvajok és a betörők okozzák. „Sajnos — Jelentette ki J. Burger százados — a prágai bűnözők mindeddig semmi tanújelét sem adták annak, hogy követni | akarják ostravai kollegáik példáját, akik határozatban köte- j, lezték magukat arra, hogy amíg nálunk nem lesz teljes JJ konszolidáció, addig önként aibbahagyják káros tevékenysé- « güket." J SOMOGYI MÄTYAS Miről írnak a prágai lapok Nem lesz pénzbeváltás - inflációs irányzatok a népgazdaságban 10 Továbbhaladunk a gazdasági reformok útján # O. Sík más beosztást kap # Népszavazás a föderációról?