Új Szó, 1968. szeptember (21. évfolyam, 241-270. szám)

1968-09-30 / 270. szám, hétfő

Világ proletárjai, egyesüljetek! SZLOYAKIA KOMMUNISTA PARTJA KOZPONTI BIZOTTSAGANAK NAPILAPJA Bratislava, 1968. szeptember 30. Hétfő # XXI. évfolyam, 270. szám # Ara 40 fillér Demokratikus módon oldjuk meg helyzetét Gustáv Husák elvtárs televíziós beszéde Lapunk tegnapi számában röviden közöltük Gustáv Husák elvtárs szombat estt televíziós beszédét. Az alábbiakban ezt a beszédet részletesebben ismertetjük: Tisztelt Barátaim! Egy hónap telt el azóta, hogy a csehszlovák küldöttség visszatért Moszkvából, ahol Svoboda elnök elvtárs kezdemé­nyezésére államunk képviselői a nehéz helyzet megoldásáról tárgyaltak. Elmúlt egy hónap Szlovákia Kommunista Pártjá­nak rendkívüli kongresszusa óta, ahol azokat a határozato­kat, amelyeket államunk poli­tikai vezetősége Moszkvában elfogadott nyilvánosságra hoz­W­.Természetesen akadtak olyan egyének, akik nem értették meg álláspontunkat, egyesek pedig nem értettek egyet az elért megoldással. Ma, egy hó­nap elteltével úgy vélem, mind­nyájan elmondhatjuk, hogy az a kivezető út, amelyet álla­munk vezetői és a kommunista párt vezetősége kiválasztott és amelyet közvéleményünk elé terjesztett, mindenkinél támo­gatásra talált mint a súlyos helyzetből kivezető egyetlen helyes út. Életünk úgynevezett norma­lizálása során szintén egy hó­nap telt el. A gyárakban szor­galmasan dolgoznak a munká­sok, a mérnökök, igyekeznek behozni a termelésben keletke­zett veszteséget, lemaradást. Földműveseink gondoskodnak lakosságunk ellátásáról. Az ér­telmiségi dolgozók is tevékeny­kednek és igyekeznek megol­dani a munkahelyeiken felme­rülő problémákat. A tanulóifjú­ság szeptember elején normá­lisan megkezdte az iskolák lá­togatását. A főiskolákon is megújult a rendszeres munka. A sport terén is visszatértünk a normális élethez. Köszönet illeti mindazokat, akik becsüle­tes munkájukkal és politikai állásfoglalásukkal hozzájárul­tak a nyugalom, a normális mindennapi élet helyreállításá­hoz. A legutóbbi hónap folyamán sok levelet kaptam. E sok le­vél visszhang volt beszédeimre, politikai állásfoglalásomra. Szá­mos pozitív, egyetértő levél érkezett. Természetesen voltak bíráló és negatív hangok is. Aki közéleti tevékenységre adja a fejét és felelősségteljesen akarja funkcióját betölteni, nemcsak támogatásra és bará­tokra, hanem bírálókra is szá­míthat, akik ellentétes, sőt el­lenséges álláspontot foglalnak el vele szemben. Számos meg­hívás érkezett az üzemektől, a szervezetektől és az ember sajnálja, sőt néha szégyenli. is, hogy nem tehet minden meghí­vásnak eleget, nemcsak azért, hogy mondjon valamit a dol­gozóknak, hanem főképp azért, hogy meghallgassa véleményü­ket, hogy azután helyesen foly­tathassa munkáját. Mai beszédemben szeretnék válaszolni ezekre a levelekre és rátérni azokra a kérdésekre, amelyek a közvéleményben fel­merültek és amelyekben szá­mosan nem látnak tisztán. A normális életet elősegítő nagy konszolidációs folyamat során az emberek között szá­mos álhír, koholmány, sőt pánikszerű híresztelés is köz­szájon forog. Egyes hírterjesz­tők megbízható, forrásra hivat­koznak. Ez egyáltalán nem se­gíti elő a nyugalmas légkör megteremtését. Talán nem is tűnt fel sokaknak a következő tény: milyen sok szó esett a tömeges letartóztatásokról! Sok embert elfogott a félelem, nem éjszakázott otthon, vagy pedig a határon túlra menekültek, mivel nem találták nyugalmu­kat. Azt hiszem, eléggé ismert tény az, hogy amióta .visszatér­tünk a moszkvai tárgyalások­ról, nálunk Csehszlovákiában politikai nézetéért vagy politi­kai tevékenységéért egyetlen személyt sem tartóztattak le. Olyan súlyos időkben, mint amilyenekben éltünk és ma is élünk, ez bizony nem csekély dolog. És mégis, amint látom, a pánik terjed és az emberek — egyesek határainkon kívül — izgalomban és félelemben élnek, mintha nálunk az em­berekkel valami rossz történne. És ha visszatérnek, akkor nyí­lik tágra a szemük a meglepe­téstől, hogyan is ijedhettek meg ennyire. A pánikot termé­szetesen a nyugati adóállomá­sok is igyekeznek terjeszteni. A cseh és a szlovák közvé­lemény elé most terjesztették az államunk föderatív rende­zésére vonatkozó álláspontot. Nyilvános vita indul meg az ezzel kapcsolatos kérdésekről. A szlovák nemzet számára ez történelmi pillanat, mivel a csehszlovák állam fennállásá­nak 50 éve után a szlovák nemzet mint egység, most válik első ízben államunkban egyen­jogú partnerré. Ez rendkívül jelentős tény, olyan megoldás­ban, amelyben a cseh nemzet sem veszít semmit. Mindkét nemzet mint lakosságunk fő része lehetőséget kap az érvé­nyesüléshez, mégpedig az eddi­ginél sokkal szorosabb baráti és testvéri együttműködésben. Egyúttal meg akarjuk oldani a nemzeti kisebbségekhez fűző­dő kapcsolatainkat is. Van ma­gyar, ukrán, lengyel ós német kisebbségünk. Demokratikus módon akarjuk megoldani más ajkú polgártársaink helyzetét államunk föderatív rendezésén belül. Közvéleményünk rövide­sen kézhez kapja a csehszlová­kiai nemzetiségi kisebbség helyzetéről szóló alkotmány­törvény javaslatát megítélés végett. Ezt ugyancsak rendkí­vül fontos konszolidációs té­nyezőnek tekintem, hogy nem­csak a csehek és a szlovákok, hanem többi polgártársaink is ezt az államot, Csehszlovákiát, saját hazájuknak, saját ottho­nuknak tekintsék, vagyis olyan államnak, amely lehetőséget nyújt nekik, hogy érvényesül­hessenek mint a nemzet vagy a nemzetiségi kisebbség tagjai. Felmerült az a kérdés is, mi lesz a demokratizálással, vajon folytatjuk-e a demokrati­zálási folyamatot. Államunk politikai vezetősége és termé­szetesen Szlovákia Kommunista Pártjának vezetősége is a szo­cialista demokrácia elmélyíté­sét politikánk egyik elvi kérdé­sének tekinti. Felelősségtelje­sen kijelentem, hogy senki sem követelhet tőlünk és nem kö­veteli most sem, Moszkvában sem, hogy a szocialista demok­rácia egészséges gondolatait elvessük. Nem akarunk vissza­térni a január előtti időszakba. Ki akarjuk küszöbölni a hibá­kat, a fogyatékosságokat, a túlkapásokat, amelyek a múlt­ban előfordultak. Természete­sen a mai kor megköveteli, hogy számos kérdéshez fegyel­mezettebben fogjunk hozzá. Napjaink sokkal nagyobb önfe­gyelmet követelnek meg, hogy a jelenlegi helyzetből, a válsá­gos időkből kikerüljünk. Kívá­natos, hogy bíráló szemmel nézzük a január utáni fejlemé­nyeket is. Látnunk kell, hogy mi volt a helyes, mi felelt meg szándékainknak, mi támogatta nemzeteink fejlődését, a szo­cialista társadalom kibontako­zását, de egyúttal látnunk kell azt is, mi volt káros, mi volt helytelen a munkánkban, mi képezett akadályt és mi volt az, amely bizonyos mértékben hozzájárult a nemzetközi kap­csolatok megbontásához az egyenetlenségekhez és a bonyo­dalmakhoz. Sok szó esik a szövetséges haderők köztársaságunk terüle­tén való tartózkodásáról. Egye­sek e kérdéssel kapcsolatban teljesen helytelen álláspontot foglalnak el. Vannak olyan egyének, akik azt állítják, hogy ha a szövetséges katonaság el­távozik területünkről, akkor minden rendbe jön és szó lehet a normalizálásról. Ki kell je­lentenem, hogy ez égy kissé naiv elképzelés. Nemcsak azért naiv, mert erről mi egyedül nem döntünk, hanem azért is, mert nem reális. Államunk ve­zetősége, a kormány e kérdés­ről már tárgyal, és kijelenthe­tem, megvan annak a reális reménye, hogy e katonaság túl­nyomó része hazánk területéről eltávozik. Intézkedéseket kellett foga­natosítanunk a tömegtájékozta­tási eszközök: a sajtó, a rádió és a televízió terén. Részben azért, mert ezt a szövetséges államok követelték, de azért is, mert pártunk és államunk vezetősége augusztus előtt nem értett egyet azokkal a kilen­gésekkel, amelyek e téren fel­merültek. Jól tudjuk, hogy a hírközlési szerveknél sok be­csületes ember dolgozott és dolgozik, akik támogatták pár­tunk és kormányunk vezetősé­gét. Azonban azt is tudjuk, hogy sok felelőtlenség, helyte­lenség is történt, amely kárt okozott nekünk a szövetsége­seinkhez fűződő kapcsolatok terén és egyúttal akadályozta saját belső fejlődésünket is. Ma tehát a hírközlési dolgo­zókra sokkal felelősségtelje­sebb munka vár. Nálunk idehaza és természe­tesen külföldön is šok találga­tás folyik az államunk vezető­ségében uralkodó ellentétekről, és találgatják, ki kinek a he­lyére pályázik, kit menesztenek és ki marad a helyén. Kl* kell jelentenem, hogy ennek a men­damondának nincsen semmi alapja. Ezzel nem akarom azt állítani, hogy a párt vagy az állam vezetőségében részletkér­désekben nincsenek nézetelté­rések és hogy teljes vélemény­azonosság uralkodik. Hiszen augusztus után hazánkban új helyzet állt elő, amelyből ki­vezető utakat kell találnunk és ' igyekszünk is megtalálni a legjobb megoldást. Még egyszer köszönetet mondok mindazoknak, akik a nehéz és komoly munka hónap­jában segítséget nyújtottak, együttműködtek és bizalommal voltak irántunk és akik tovább­ra is hajlandók támogatni ben­nünket. Elutazott ENSZ-küldöttségünk (CSTK) — Václav Pleskot ügyvezető külügyminiszter, Csehszlovákia ENSZ-küldőttsé­gének vezetője tegnap Párizson át New Yorkba utazott az Egyesült Nemzetek Szervezető közgyűlésének 23. ülésszakára. A küldöttség további tagjai: Ján BuSnlak, a külügyminiszter helyettese, Pavel Rapoš, a Nem­zetgyűlés képviselője, dr. Zde­nék Cerník, Csehszlovákia ál­landó ENSZ-küldöttségének ve­zetője és Vratlslav Péchota nagykövet, a külügyminiszté-i rium főosztályvezetője. ÜLÉSEZETT AZ SZNT LEGISLATÍV BIZOTTSÁGA (CSTK) — A Szlovák Nemze­ti Tanácsnak, az államjogi ren­dezés legislatív javaslatainak előkészítésével megbízott bi­zottsága, a bizottság elnökének, Jozef Krížnek, a Szlovák Nem­zeti Tanács alelnökének veze­tésével megtárgyalta a cseh­szlovák föderációról szóló al­kotmánytörvény javaslatát, amelyet a kormány szakbizott­sága szeptember 26-án készített elő. A bizottságnak a javaslat ala­pos elemzése során a figyelme főképp arra irányult, hogy ösz­szehasonlítsa a Szlovák Nemze­ti Tanács szerveinek javaslatait, a saját javaslataival. Megállapí­totta, hogy a fontosabb kérdé­sek egész sorában teljes az azo­nosság. Másrészt viszont nem tartja indokoltnak azokat az egyes javaslatokat, amelyek bi­zonyos szakaszok kibővítését célozzák a föderáció és a nem­zeti szervek közös hatásköré­ben. A bizottság azt indítvá­nyozza, hogy a szövetségi mi­nisztériumok megszervezését csupán az alkotmánytörvény alapján valósítsák meg. A bizottság azt javasolja a Szlovák Nemzeti Tanács elnök­ségének, amely október 2-án Brnóban összeül a Cseh Nem­zeti Tanács elnökségével, tár­gyalja meg a csehszlovák föde­rációról szóló alkotmánytör­vény javaslatát, és készítse elő a mindkét nemzeti tanács — még e hét folyamán sorra ke­rülő — plenáris ülése elé ter­jesztendő közös álláspontot. Ötnapos munkahét a vasúton (CSTK) — A vasutasok szom­battól kezdve áttértek az öt­napos munkahétre. „Első ízben fordul elő, hogy lépést tartunk népgazdaságunk többi ipari ágazatával. Eddig minden hasonló rendkívüli elő­nyös intézkedést a közlekedés­ben késlekedve vezettek be, az­zal az indokolással, hogy az úgynevezett „terciális szférába tartozunk" — mondotta Matéj Tichý mérnök, a közlekedés­ügyi miniszter helyettese. Á személy- és teherforgalom feladatainak teljesítése céljából a vasutasok az ötnapos munka­hét bevezetése ellenére is kény­telenek lesznek ideiglenesen túlórákban dolgozni, mivel csu­pán a 42 órás munkahét beve­zetése mintegy 13 000 további vasúti alkalmazott felvételét te­szi szükségessé. Bár az alkal­mazottak toborzása során vonzó hatást fejthetnének ki az idén bevezetett szociális intézkedé­sek, amelyeket a vasútnál sok tekintetben lényegesen előnyö­sebben vezették be mint ezelőtt, mégis ez ideig mindössze 4000 személyt sikerült csak a vasút számára megnyerni. A múlt év­ben a vasúti alkalmazottak ösz? szesen 18 millió túlórát dolgoz­tak le. „Az ötnapos munkahetet egy? ségesen vezetjük be és egy­szerre. Minden egyes vállalat­nak azonban saját ügye, ho­gyan készíti elő az új rendszer­re való átmenet feltételeit, en­nek során azonban a miniszté­rium által kiadott irányelvek­ből kell kiindulnia" — jegyezts meg T. Tichý mérnök. öt vállalat, a Csehszlovák Ál­lamvasutak plzeni és Öeská Lípa-i műhelyei, a vasútak vil­lamosítását végző prágai üzem, a Praha-Bubny vasútállomás, továbbá a prágai étkező- és há­lókocsi üzem az egész reszort­ban továbbra is egyedüli kivé­telt képeznek, amelyek szep­tember 29-én nem tértek még át a rövidített munkahét beve­zetésére. Ennek megvalósításé' ra valószínűleg csak 1969. ja­nuár 1-én térnek át. Jó munka — kellő elismerés A bratislavai Z i a t o k o v helyi gazdálkodási üzem mint­egy négy éve kezdte el a jel­vények és plakettek gyártását. Ezalatt a neve nemcsak ide­haza, hanem külföldön is is­mertté vált. Készítményei nagy mennyiségben Nyugat-Németor­szágba, Ausztriába is eljutot­tak. Az üzem munkájával kap­csolatban feltett kérdéseinkre Ladislav Mišik igazgató adott választ. • Mondana valamit az eddigi munkájukról? — Az elmúlt négy év alatt rengeteg jelvényt, plakettet stb. készítettünk. Havonta mintegy 130 000 jelvény hagyja el üze­münket. Legújabban a sport­klubok részére mandzsettagom­bot ls készítünk. Üzemünknek jelenleg 150 alkalmazottja van, de így is csak két-három hóna­pos határidőre vehetünk fel rendeléseket. • Hallottuk, nagy sikert arat­tak a Dubček-jelvénnyel? — Igen. Ez ideig mintegy 120 000-et készítettünk belőle, s további, mintegy 100 000-re van megrendelésünk. Naponta — az ország különböző részé­ből — száz levelet is kapunk, amelyekben a jelvény küldését sürgetik. Ugyanis az üzemek a jelvényt a Dubőek-műszak résztvevői között osztják szét. A bratislavai Postai hírlapszol­gálat is a minap 30 000 darabot rendelt belőle. Annak ellenére, hogy dolgozóink szabad szom­batjaikon Dubcek-műszakban dolgoznak, mégsem tudjuk a keresletet kielégíteni. Számítá­sunk szerint legalább negyed­milliót kell még e jelvényből készítenünk. • Milyen újdonság készítését tervezik a közeljövőben? — Hamarosan megkezdjük a köztársasági elnököt ábrázoló jelvény gyártását. A föderáció kihirdetése alkalmából szlovák felségjelet akarunk forgalomba hozni. Jelenleg a várakat ábrá­zoló jelvénykollekció befejezé­sén dolgozunk. Ezek mellett bármely üzem, város sport­vagy egyéb szervezet megrende­lésének eleget teszünk. Jelvény­ből 1000, plakettből pedig 20 darab a legkisebb megrendelés. -nj­A termőföld javítása és védelme érdekében Új törvény van készülőben Miroslav Svoboda mérnök, a mezőgazdasági miniszter helyette­se sajtóértekezleten beszélt a föld termékenyebbé tételéről. A nyilvántartott adatok szerint több mint 900 ezer hektár vár lecsapo­iásra. Ezzel szemben legalább 1 millió 500 ezer hektárnak van szüksége a mesterséges öntözésre. Nagy kár, hogy a köztársaság 7 millió hektárnyi mezőgazdasági területének egyharmadát a termé­keny talaj ellenére sem használ­ják fel növénytermesztésre. A legsürgősebb teendő, mely egyben a legkifizetődőbb is, a ré­tek rekultiválása és a folyók sza­bályozása . A Mezőgazdasági Minisztérium a helyzet javulása érdekében a termőföld védelmét biztosító ú| törvényjavaslaton dolgozik, mely szerint a mezőgazdaságból kivont földeket kivétel nélkül mindenki­nek meg kellene fizetnie. A ja­vaslat további újdonságát a mező­gazdasági üzemek anyagi ösztön­zése jelentené meliorációs beren­dezések építésére és felhasználá­sára. A földek termékennyé tételét állami alap is biztosítani fogja. Jelenleg a legégetőbb probléma a mütrágyahiány, mert vegyi üze­meink kb. 22 ezer tonna nitrogé­nes és 12 ezer tonna foszfortartal­mú műtrágyával maradtak adósai a mezőgazdaságnak Ez a hiány csak importált műtrágyával lesz pótolható. —km— r -J <T5>

Next

/
Thumbnails
Contents