Új Szó, 1968. szeptember (21. évfolyam, 241-270. szám)

1968-09-28 / 268. szám, szombat

„ÖREGEK VO Itak vannak es leszne k! a Az istálló félhomályában se nehéz észrevenni, hogy ez a munkaszakasz az öregek birodalma. Átlagos életkoruk legalább 60 év. Igaz, hogy itt, a martinovái szövetkezetben az átlag aműgyis közelebb van a hatvanhoz, mint az ötvenöthöz. Azt hiszem, hogy a rimaszombati járásban ebben a tekintetben ezé a 170 hektáros szántóterületű kis szövetkezeté az elsőség. Kihalásra Ítélt szövetkezet, — vonhatnánk le a következtetést az elmondottak alapján, de elhamarkodott lenne az ítéletünk. Mert lássuk csak, hogy mit is mondott az egyik állatgondozó, amikor az istállóban dolgozók magas életkorát hoztuk szóba. — Nem az itt a lényeg kérem, hogy hány évesek a gondozók, hanem az, hogy hány hónaposak a gondozottak, amikor vásárra kerülnek. Az egyik fiatal, de már közel négymázsás bika mintha csak gondozóját akarná igazolni, társaságunk felé fordulva elbőgl magát. Az öreg talán azt is értette, mit „mondott" a fényes szőrű állat, mert odamegy hozzá, megigazítja a nyakán a láncot, megveregeti, az állat bólint egyet-kettőt, aztán visszafordul a jászol felé. — Nem fiatalos hevület, nem is nyers erő kell ehhez a munkához, — folytatja az ősz ember, — hanem ... Előbb körülhordozza tekintetét a gondozottakon, s csak miután meggyőződik, hogy minden rendben van, akkor fejti ki nézetét, részletesen. De arról majd később. A vezetőkkel is ez a téma kerül legelőször szóba. Nem tagadják, hogy az ő fejükben is sokszor megfordult az a gondolat, hogy előbb utóbb „kiöregszik" a szövetkezet. De hát aki ebbe a ténybe belecseppent, anA bratislavai Nagykereskedelmi Vállalat Ipolyságon — több mint félmillió koronás beruházással — új önkiszolgáló boltot nyitott. Az Ipolyságiak új, áruval bőségesen ellátott üzletben vásárolhatnak. Dalmadon 3 hektárról 160 métermázsa szőlőt szüreteltek le és adtak át a lévai borfeldolgozó üzemnek. Szép termést várnak Nagyölveden, Fakóvezekényben, Füzesgyarmaton és Fegyverneken is. A nemesített szőlőfajták kitűnően beváltak azokon a dombos területeken, melyek eddig kevés hasznot hoztak. A dalmadi EFSZ kertészete ebben az évben igen szép gazdasági eredményekkel dicsekedhet. Kojev György bolgár kertész 5 hektárról 10 vagonnyi dinnyét szedett le és adott át a felvásárló üzemnek. A kertészet tavasz óta palánták eladásával, később káposzta, paprika, hagyma, paradicsom, kelkáposzta szállításával 400 ezer korona jövedelmet hozott a szövetkezetnek. A Magyaradi Állami Gazdaság kombájnosal arató brigádon voltak Észak-Morvaországban. Több mint 250 hektárról aratták le a gabonát. Most már hazajöttek, és október 5-ig 400 hektáron elvégzik az őszi vetést. Az állami gazdaságban szép termést takarítottak be lucerna- és lóheremagból, s megkezdték a másodvetésű kukorica és napraforgó silózását is. A tejtermelésben napi átlaguk 7,48 liter, marhahúsból pedig több mint 700 mázsát szolgáltattak be. Szánlón október 10-ig 120 hektáron szintén elvégzik az őszelek- vetését. Örvendetes, hogy egyre több fiatal dolgozik a szövetkezetben. Dohányból szép a termésük, gondot okoz azonban az, hogy nem lesz elegendő szárítójuk. A cukorrépát október 7-én kezdik szállítani a füzesgyarmati rakodóhelyre. Több mint 300 mázsás hektárhozamra számítanak. Belányi János, Deméud nak azon is törnie kell a fejét, hogy az adott helyzetben mit lehet és mit kell tenni. A munkaerőállományt figyelembe véve amellett döntöttek, hogy nem termelnek munkaigényesebb növényeket, hanem átállnak a takarmány termesztésre és természetesen ehhez szakosítják az állattenyésztést. A hízómarha és a kocatartás, illetve a malacnevelés kínálkozott a legjobbnak. S nézzük az idei tervüket. Eladásra 650 mázsa marhahúst és 350 malacot terveztek. Előreláthatólag 70 mázsa marhahússal és legalább 100 malaccal többet fognak eladni. Ehhez hozzá teszem azt is, hogy a 200 szarvasmarhát, a 250 juhot és az ötven kocát igen kevés kivétellel saját takarmányukból etetik. Az állattartók bizonyára nagyon jól tudják, hogy ez nem kicsiség. Itt már a takarmánytermesztés hatékonysága egyenesen követelmény az Illetékesekkel szemben. Szerencsére ezzel a követelménnyel is jól megbirkóznak az úgyszólván nyugdíjas szövetkezeti tagok. Nem kis büszkeséggel mondják a vezetők azt is, hogy az öregek nemcsak sokat termelnek, hanem a minőség is kiváló. Hiszen ebben az évben már 88 hízómarhát szállítottak Olaszországba, 44 pedig útrakészen áll az olasz föld felé. Minek tagadnánk, hogy a kiváló termelési eredmények és az exportminőség mögött nem is kis részben éppen az öregek nagy tapasztalata áll. Mégis, az emberből akaratlanul is kikívánkozik a kérdés, nem félnek-e attól, hogy ezek a tiszteletre méltó öregek mégsem halhatatlanok. És a másik dolog; általában azt tartjuk, hogy az idősebb nemzedék már nem olyan fogékony az új, a haladó módszerek iránt, még kevésbé hajlamos a bevezetésükre. Először a második kérdésre válaszolnak. Igaz, nem a megszokott formában, hanem úgy, hogy elmondanak egy Dániában megtörtént esetet. Egy tanulmányi úton Dániában járt csoport többek között egyik magángazdálkodót is meglátogatott. Nem fogadta őket barátságtalanul, de azért érzékeltette, hogy nincs sok ideje a társalgásra. Ennek ellenére önzetlenül bemutatta a gazdaságát. A mieink győztek eleget csodálkozni a szemet gyönyörködtető állatállományban. Azt sem állták meg, hogy meg ne kérdezzék a gazdát: — Az állatok takarmányozásánál milyen módszert alkalmaz. Lehet, hogy a tolmács is hibázott, azért mégis leírom a dán gazda tanulságos válaszát. — Uraim, nem értem pontosan, hogy mire gondolnak. Én nem módszerekkel, hanem takarmánnyal etetem az állataimat. Ogy látszik, hogy a mi viszonyaink között sem mindig érthető ez a válasz. De a martinovai öregek megértették. Nem esett nehezükre, hiszen a gyakorlat... De hadd folytassam azzal a kérdéssel, ml lesz a kiöregedéssel. Ezzel kapcsolatban a szövetkezet vezetői egyáltalán nem borúlátóak, mondván: — A gépekhez, a modern technikához mindig akad elég fiatal. Hiszen nem ezerannyi a munkalehetőség. Az adminisztráció és a vezetés pedig olyan munkaszakaszok, ahová még a mezőgazdaságban sem kell lasszóval fogni az embereket. Szóval, ők nem félnek a kiöregedéstől. Engedtessék meg, hogy ezt a témát annak a korábban beszélő ősz embernek a szavaival fejezzem be, akivel az istállóban találkoztam. — Nem a fiatalos hevület, nem is a nyers erő kell ehhez a munkához, hanem kitartás, akarat. Nem lázongani kell itt, hanem tenni, tenni és tenni, azt, amit a mindennapi munka megkövetel. Ami pedig a kiöregedést illeti, attól ne fájjon senkinek a feje. öregek voltak, vannak és lesznek. Az utolsó, tömör mondat, anynyira meglepett, hogy újra kellett kérdezni. Érdekes, hogy emberünket nem lepte meg a kérdés, azon nyomban kész volt a válasszal. — Tudják, az úgy van, hogy fiatal korban az ember az egész világot a magáénak látja. Hát nyakába veszi a világot, mármint az országot és szerencsét próbál. Kinek így sikerül, kinek úgy. Legtöbben annyira sem viszik, mint azok, akik a szövetkezetben maradtak. Viszsza is szállingóznak, kl előbb, ki utóbb. És ha már hazajönnek, úgy se tudják megállni, hogy munkát ne vállaljanak. Még nyugdíjas korban is. Hát ezért nem féltem én a szövetkezetet. Furcsa filozófia, de mint minden elmélet, ezt is a gyakorlat veti el, vagy bizonyítja. Itt a martinovái szövetkezetben a gyakorlat az öreget bizonyítja. Legalábbis egyelőre. HARASZTI GYULA A szőlészet szakemberei a szállításra váró szőlő minőségét ellenőrzik. A képen balról jobbra: Kósdi Lajos vincellér, Križan Jaroslav mérnök, a szőlészet vezetője és Pócs Flórián pince» mester. (Andriskin J. felvétele) Hogy mindenki megtalálja számítását Az idén korán beköszöntött az ősz, s vele együtt az esős évszak is, ami kedvezőtlenül befolyásolja a jónak ígérkező szőlőtermést. Ez késztette a szőlőtermesztőket arra, hogy korábban kezdjék meg a szüretelést. Az alsópéteri szövetkezet szőlészetében már szeptember eleje óta folyik a szüret. Érkezésemkor Križan Jaroslav mérnök — a szőlészet vezetője —, Pócs Flórián pincemester és Kósdi Lajos vincellér a fölvásárlással kapcsolatos problémákról vitatkoztak. A vitára az adott okot, hogy e téren nincsen valami rendben. A szőlő fölvásárlása vontatottan halad, és ennek kárát a termesztők sinylik meg. Ezzel kapcsolatban Križan mérnök megjegyezte: — Az idei szőlőtermésünk kedvező kilátásokkal kecsegtetett. Úgy véltük, elérjük a 75 mázsás hektárhozamot. Az időjárás keresztül húzta számításunkat. A szőlő gyorsan rothad, így már a helyszínen 10—15 százalékos a kár. Ez azonban nem végleges, mert a veszteség minden nappal növekszik. További veszteséget jelent az, hogy a fölvásárló szervek szigorúan ragaszkodnak az előírásokhoz, ami azt jelenti, hogy a fölvásárolt szőlőt leszázalékolják. Átválogatással próbálunk segíteni a bajon, de nem sok eredménnyel, mert a legnagyobb elővigyázat mellett is előfordul, hogy a válogatott szőlő közé másfajta — néhány fürt — szőlő keveredik, s emiatt az egész szállítmánvt vegyesként veszik át. Ez pedig koronában kifejezve jelentős összeg. így kétszeres veszteség éri a szövetkezetet. Mivel az alsópéteri szövetkezetnek több mint 90 hektár szőlője van, beletelik néhány hét, amíg leszüretelik a termést. Bár mindennap 60 személy szedi a szőlőt, a munka üteme elég lassú — jegyezte me Pócs elvtárs. A szüretelők munkáját igen megnehezíti a rothadt szőlő válogatása. De nemcsak ez hátráltatja a dolgozók igyekezetét, hanem az is, hogy a borászati üzemtől nem kapunk folyamatosan edényeket. Az elmúlt években soha nem merültek föl panaszok az együttműködésre, nem tudjuk elképzelni, mi idézi elő ez évben a sorozatos problémákat. Beszélgetés közben fény derült néhány dologra. Például arra is, hogy ez évben a terméshozamok jobbak az átlagosnáL Ez is egyik oka annak, hogy van miből válogatni a fölvásárló szerveknek. Bezzeg, amikor a termés gyönge volt, nem számított, milyen a szőlő, csak legyen. A másik hátrány pedig az, hogy a szőlőtermesztőknek nincs módjukban válogatni a partnerek között. Csupán egy van. Vajon miként alakulna a helyzet akkor, ha lenne konkurrencia? Szeretnénk a kérdésre választ kapni. Nem lenne időszerű egy társulási szövetkezetet létesíteni és azon keresztül értékesíteni vagy feldolgozni a mezőgazdasági üzemek szőlőtermését? Véleményem szerint ez lehetővé tenné, hogy mindenki megtalálja a számítását. ANDRISKIN JÖZSEP Határozottság és felelősség Ismét köznapi gondok § A cél; a CSKP akcióprogramjának teljesítése 0 A választások demokratikusak lesznek O Arányos képviselet a nemzetiségeknek is Ma, hogy lényegében ismét a régi, megszokott kerékvágásban halad az élet új, megváltozott körülményeinknek megfelelő feladatok várnak mind a helyi, mind a magasabb fokú nemzeti bizottságokra. Ezekről az időszerű kérdésekről beszélgettünk J. Filkó elvtárssal, a Szlovák Nemzeti Tanács nemzeti bizottságokat irányító albizottsága vezetőjének helyettesével. • Napjainkban miben határozná meg a nemzeti bizottságok soronlevő feladatait? — Nagyon sokrétű, nehéz kérdés, mégis úgy gondolom, hogy a párt akcióprogramjában foglalt, a nemzeti bizottságokat érintő célkitűzések a jelenlegi megváltozott helyzet (. Filkó elvtárs a kérdésekre válaszol. (Tötlipál felv.

J ellenére megszabják további tevékenységünket. A nemzeti bizottságok, az államhatalom és a közigazgatás választott szerveinek azért arra keli törekedni, hogy a lakosság jogos kérelmeinek demokratikus úton eleget tegyünk. Januári politikánk értelmében, a célból fokozatosan több új intézkedést léptetünk érvénybe. Konkrétan: A helyi nemzeti bizottságok bővülő jogköre lehetővé teszi majd a rugalmasabb és alaposabb ügyintézést. A közeljövőben a járási nemzeti bizottságok tehermentesítésére egyes községekben ún. körzeti nemzeti bizottságokat létesítünk, melyek önállóan dönthetnek például az építkezési engedélyek, a nyugdíjak és egyéb szociális járadékok ügyében. • Miképpen értékeli a nemzeti bizottságok helytállását augusztus huszonegyedike után? — A funkcionáriusok és a képviselők felelősségteljesen, megfontoltan, ugyanakkor azonban a szükséges körültekintéssel és határozottsággal irányították s képviselték a lakosságot. Éppen ezek az utóbbi hetek bizonyították be, hogy feladataikat zömmel helyesen, újszerű politikánk értelmében tudják teljesíteni. A nemzeti bizottságok a jövőben is kapcsolatba kerülnek majd a Varsói Szerződés hazánkban tartózkodó haderőinek helyi parancsnokaival, amikoris a kormánytól és annak szerveitől kapott utasítások alapján kötelesek tárgyalni és cselekedni. Megfontolt, de rugalmas intézkedéseikkel — a helyi körülményeknek megfelelően — kell kiutat találni a jelenlegi, nem egyszerű helyzetből. • Miként vélekedik a választások előkészületeiről? — Elöljáróban leszögezhetem: a választások demokratikusak lesznek, s jelölőlisták összeállításánál, természetesen, nem hagyjuk figyelmen kívül a Szlovákiában élő magyarok és ukránok arányos képviseletének Jogos követelményeit sem. Addigra minden bizonnyal érvénybe lép majd, az új választási törvény. Részietekről beszélni ma még kissé korai lenne, de a cél így is világos: a nemzeti bizottsági választások valóban a legszélesebb tömegek ügye lesz, hiszen végül is népképviseleti szervekről van szó... • Ön szerint mik a nemzeti bizottságok legfontosabb, legsürgetőbb tennivalói? — A nyár elején a nemzeti bizottságok Szlovákia-szerte kidolgozták önálló akcióprogramjaikat. Ezek mielőbbi, következetes teljesítése az elsődleges feladat, különös tekintettel a Jelenlegi helyzetből adódó váratlan problémákra. A hadsereggel és a népi milíciával karöltve tehát külön figyelmet kell szentelni a közrend fenntartásának, az állami és egyéni vagyon védelmének, a helyi viszonyoknak megfelelően kell irányítani a hatáskörükbe tartozó közszolgáltatásokat és az ipari termelést. A mezőgazdasági munkák ütemének meggyorsítására szükség esetén az önkéntes brigádok szervezéséről sem szabad megfeledkezni. A nemzeti bizottságok eddigi munkája azonban arra a reményre jogosít mindannyiunkat, hogy ezeket az új feladatokat is sikerrel látják el. A januárban indult demokratizálódási folyamat ugyanis fordulópontot jelentett a nemzeti bizottságok munkájában is, s esetleg gátat vetni ennek az egészséges fejlődésnek nagy vétek lenne. (uiiklósij