Új Szó, 1968. szeptember (21. évfolyam, 241-270. szám)

1968-09-27 / 267. szám, péntek

K

ét évvel ezelőtt Kossá vidékét járva megfordultam a Kelet-szlovákiai Vasműben is. A hosszú és fárasztó út után, hogy nekiláttam az összegyűjtött onyag feldolgozásának, jegyzetfüzetemben lapozgatva rábukkantam erre a névre: S o ň a B r o. tá n kov á. Mellette kurta följegyzések - leánykori neve: Vacková — Kelet-szlovákiai Vasmű. A hideghengermű vezető mérnökének helyettese. Visszaidéztem a kedves arcot, a dübörgő gyárcsarnok vaskonstrukciói alatt lefolyt beszélgetést, s nekiláttam megírni az asszonyt, akinek férfiak közt kell megállnia a helyét, s aki ' összeszorított foggal, maga-magát tagadva meg is állja a helyét, Mikor befejeztem az írást, azon kezdtem tűnődni, hogy most milyen címet is adjak neki, mert akármilyen különös is, az ember utólag ad címet az írásainak, s nem előre, ahogy bárki a stilisztika alapvető szabályainak értelmében feltételezné. Végül hosszas töprengés után ezt kanyarítottam írá. som fölé: Homo faber, a szerszámokat gyártó ember latin nyelvű meghatározását. Beszélgetésünkben ugyanis arról is szó esett, hogy a mai emberiség elengedhetetlen létföltétele a modern civilizáció, modern tudomány és technika, s a civilizáció szintjén élő társadalom emberközi kapcsolatai csakis a feltétlen bizalomra épülhetnek. Bíznunk kell az ember becsületességében és képességeiben, mert enélkül elképzelhetetlen minden emberi ténykedés. Ha oz utas nem bízna a mozdonyvezető, vagy a pilóta képességeiben, nem volna hajlandó felszállni sem az egyik, sem a másik közlekedési eszközre. Ha a mozdonyvezető nem bízno a hídépítőben, nem merné rávezetni a szerelvényt a hídra. Az élet dinamikája és alapvető mechanizmusai megbénulnának. Ha őszintén gondoljuk a nő egyenjogúsítását, akkor feltétlenül meg kell bízni a nő képességeiben is. Gazdasági és társadalmi érvényesülésének legfőbb akadálya épp a bizalmatlanság, mely odáig megy, hogy a nőt alacsonyabb rendűnek tartja. Pedig a nő, ha eleget akar tenni természetszabta rendelésének, az anyasággal járó kötelezettségeknek, csakis a feltétlen bizalomra építhet. Gyermeket szülni / és felnevelni — ez jelenti a legnagyobb optimizmust és a legnagyobb bizal- , mat: a világ, a természet és az emberi társadalom értelmes rendjébe vetett hitet. A nő életének alapfeltétele az egész társadalmat, minden emberi tény- ' kedést és az egész civilizációt felölelő teljes, totális bizalom. Igaz, elképzelhető olyan társadalom és olyan civilizáció is, mely a teljes és totális bizalmatlanságra épül, de ez a zsarnokság minden emberi értéket és minden emberi ténykedés értelmét, hitelét lerontó társadalma lehet csak. A bizalomon, a tudományosan megalapozott optimizmuson épülő társadalom és civilizáció a szocialista társadalom és ainnak civilizációja. Mindezt akkoriban meg se írtam. Megelégedtem néhány életrajzi adattol, az asszony helytállását bizonyító helyzetképpel, mely két, vagy két és fél hasábnyi helyet betöltve színes aktualitásként hatna a lap hasábjain. Azóta több mint két év telt el, s megint találkoztam vele. Ugyanabban a gyárcsarnokban, ugyanolyan egyszerű, olajos munkaruhában láttam viszont. Mintkiküldték a Szovjetunióba. A Szverdlovszki Politechnikai Intézet kohászati fakultásán szerezte mérnöki oklevelét. Nálunk még alig múlt el az acélláz, de Szverdlovszkban ezer és ezer fiatal egész más elképzelések alapján indult neki az életnek. A technikailag fejlett országok fémgyártásának egyharba eJ se múlt volna közben az a két esztendő, pedig azóta sok minden megváltozott. Egykori tálálkozásunk, s maga a gyárcsarnok képe, ahogy most visszaidézem magam, bon, szinte békés életképnek hatott. Most egy megfeszített Dubcek-műszak óráiban jártam be vele a bengerdét, s egykori optimizmusának nyomát se láttam az arcán. Akkoriban el volt telve a vasműnek a HUKO, vagyis az eredetileg tervezett kohókombinát koncepciójától diametrikusan eltérő elképzelésével. A Vasmű nem hídkonstrukciókhoz", vasúti sínekhez szükséges vasat és acélt, hanem bádoglemezedet fog termelni. Soňa asszony ötvennégyben érettségizett. Jeles tanuló volt: érettségi után madát, vagy felét a bádoglemez gyártás teszi ki. Igy tanulták, így tudták, és erre a tudásra alapozták jövőjüket. Talán jégszekrények, autókarosszériák, konzervdobozok, fedémlapok, a mindennapi élet szükségleteit és kényelmét szolgáló gyártmányok tömegére gondoltak. A diákkori elképzelések a vasműben testet öltöttek. Soňa asszony a hideghengermű vezetőmérnökének helyettese. Komoly és felelőségteljes tisztséget tölt be. Fejlődése, élete szinte töretlen volt. Nem akasztották el háborúk, se nagy társadalmi változások megrázkódtatásai. Befejezte tanulmányait. A Szverdlovszki Politechnikai Intézet vöröskönyves végzettjeként hagyta oda a Szovjetuniót. Az egyetlen nagy megrázkódtatás életében 1968. augusztus 21. volt. Próbálja a mai valóságot összeegyeztetni diákkora élményeivel. Az intézetnek tizenkétezer hallgatója volt. A szovjetunióbelieken kívül sok kínai, bolgár, lengyel, magyar és természetesen csehszlovákiai fiatal. Az internacionalizmus mindennapi szükségletté, életelemévé vált. . Emelődaru dübörög el a fejünk felett. A gyárcsarnok vaskonstrukciójának remegését átveszik a falak és az épület beton oszlopai is. Valahol súlyos kalapácsok zuhognak. Soňa asszony a homlokát ráncolja: - Igen. Volt valami, ami mindig meghökkentett és rendkívül bénította gondolkodásomat. Ha egy előadónk, vagy egy szónok valami gyűlésen rendkívüli súlyt akart adni mondanivalójának, többnyire így kezdte: - Továris Sztálin, vagy XY - szkazal . .. Soňa asszony gyermekéveit a rviranyi bányavidéken, s a közeli iparváros, Plzeň légkörében töltötte. Egész környezete arra ösztönözte, hogy tanuljon és gondolkodjék. A Szovjetunió Kommunis'a Pártja XX. kongresszusa hatalmas lökést adott fürge cseh észjárásának . . . Olyan asszony ö, oki férfiak közt, egy férfi helyén is helyt tud állni. Soňa asszony szabad ember; homo faber, azaz olyan ember, aki szakszerűen műveli meg a rendelkezésére álló természeti anyagokat. Szerszámokat gyártó lény. Különös, hogy ezt a meghatározást többnyire csak az embeiiségre, minden más lénytől vcrlá megkülönböztetésének megfogalmazására használjuk, s közben nem igen jut eszünkbe arra gondolni, hogy az ember fogalmában a nő fogalma is benne foglaltatik. Ez a Soňa asszony két évvel ezelőtt különös, szép szavakat mondott nekem ar erwlswiségről, a civilizációról, az asszonyról és a bizalomról. És most, hogy be akarom fejezni ezt a rövid írást, első közéleti tényezőnk, a párt első titkárának szavai jutnak eszembe: tényként kell elfogadni, hogy az öt szocialista országban o január utáni fejlődés néhány jelensége aggodalmat keltett, és ezek az országok elveszítették bizalmukat politikánk iránt. . ." És eszembe jut egy szov. jetunióbeli utazásom. Szovjet repülőgépen utaztam, s a gépet a civilizáció jelképévé avatva verset írtam rá: ...Robogj, ó szárnyas cet, / te emberész és emberkéz csodálatos /, újféle alkotása, / és nyiladozz, újféle emberi viszonylatok / éghajlata alatt feslő virág, ó bizalom! ... Hiába minden igyekezetem. Nem tudom befejezni ezt az írást, és nem tudom megírni Soňa aszszonyt, aki két évnek előtte a bizalomról beszélt nekem a maga specifikusan asszonyi szemszögéből. Soňa asszony a Szovjetunióban tanult, s azt hiszem ott tanulta meg, hogy az emberi élet, az emberi társadalom és civilizáció csak a bizalomra épülhet. Tudtom írni — prózát és verset — a bizalomról, de nem tudok írni — se prózát, se verset — a tényként elkönyvelt, internacionális bizalmatlanságról. BABI TIBOR A HAJÓZAS MAR KONSZOLIDÁLÓDOTT # EGYSÉG ÉS BIZALOM • MEGNYÍLIK A KOMAROMI HAJÓSSZALLODA A kár nagy, de a kilátás biztató JanlCek elvtárs, a vállalat kereskedelmi Igazgatóhelyettese nem borúlátó. Véleménye szerint, ha a dolgozók továbbra is ilyen egységesen, áldozatkészen harcolnak a jövőért, akkor a várakozásnál gyorsab- § ban felszámolhatják a veszteségeket. o= — A kár Jelentős. Hatalmas összeg, de emiatt ® már hiába siránkozunk. Most arról van szó, O hogy mielőbb pótoljuk a veszteséget, és éppen az £ erre vonatkozó lehetőségek elemzése ad alapot a * derűlátásra. A vízállás rendkívül kedvezó és jelen- 5 tós mennyiségű árut kaptunk szállításra. Most tehát > az a cél, hogy ezt az árut mielőbb eljuttassuk ren- 2 deltetésl helyükre és minél Jobban meggyorsítsuk a j2 hajók körforgását. Számunkra minden Időben a pa- 5 rancs: rakodj — fordulj — rakodj — forduljl Minél « gyorsabban rakodunk és fordulunk, annál nagyobb 10 a vállalat forgalma, haszna, annál nagyobb a dolgo- < zók jövedelme. u — Ezzel függ össze nálunk a munkafegyelem ls. "g Ogyanis, ha a hajós nem dolgozik — nem keres, o szóval valóban teljes mértékben érvényesül az anya- g gl érdekeltség. Ezért nem csodálkoztam, hogy a vél- S Messze úsznak a csehszlovák dunai hajók, Regensburgba és Ausztriába, Jugoszláviába, Bulgáriába, Romániába, a Szovjetunióba, és viszik az árut a tengeri kikötők felé, hogy a csehszlovák ipar gyártmányai eljussanak a Közel- és Közép-Keletre. Kemény élet a hajósok élete, ír ,nkájuk férfimunka. Távol a családtól, a meghitt fészektől, nem színezi más, csak a messzi tájak szépsége, egy harmonika dallama, a kikötők nyüzsgő forgataga. De hát a hajósnak ez a hivatása, ezt szereti, ezt szokta meg ... Viszi az árut, hozza az árut, és amikor szabad Ideje van, a hazafelé szálló felhőkkel üzen a családnak, az asszonynak, a gyerekeknek, a szülőknek ... Nem ideges, nem félti őket, »uťjó helyen — otthon vannak. Otthon — Csehszlo\ áklában. Néhány héttel ezelőtt azonban megremegett a távolban úszó csehszlovák hajósok szíve. Riasztó hírek érkeztek a biztosnak vélt otthonból, sötét felhők tornyosultak a haza felett. — Gondolhatja, milyen nehéz helyzetben voltak — mondja BabiC mérnök a bratislavai kikötő forgalomirányítási központjában. — Az volt a szerencse, hogy a rádióösszeköttetés egy percre sem szakadt meg, és így részletesen tájékoztathattuk őket az eseményekről és elláttuk utasításokkal ls. A Csehszlovák Dunahajózás erkölcsi-politikai arculata kiállta a tüzpróbát: mindenki visszatért, mindenki fegyelmezetten viselkedett, és a válságos napokban egyetlen fegyelemsértés sem fordult elő. ságos napokban a mi dolgozóink fegyelme változatlan volt. Ami viszont valóban csodálatot és elismerést érdemel, az a „hajóscsalád" szilárd, töretlen, egységes és egyöntetű magatartása, amellyel pártunk és kormányunk tagjait, hazánk legális képviselőit támogatták. Es ez az egység, ez a segítő szándék látható ma ls, amikor dolgozóink például kivétel nélkül és minden előzetes agitálás nélkül kapcsolódtak be a Dubček-míiszakba. A hajózás teljesen konszolidálódott, lendületünk töretlen, helyünkön állunk és maradéktalanul teljesítjük a kötelességeinket. A pártszervezet az élvonalban — Nem tudom mi érdemel különösebb említést — töpreng Mišáková elvtársnő, az üzemi pártszervezet dolgozója. — Talán az. hogy 4—5 daru a legválságosabb napokban ls dolgozott? Vagy az, hogy mindenki a pártot, a kormányt támogatta? Nos, a mi dolgozóink mindent világosan láttak. Az üzemi pártszervezet naponta kétszer tartott ülést, s az egyes részlegeken tolmácsoltuk a dolgozóknak a párt utasításait. Tájékoztattunk, vitatkoztunk, bíztattunk. Ami nekem egyénileg a legnagyobb többletet jelentette, az a szilárd, töretlen egység volt. Megszűntek a nemzetiségi kérdések, vélt, vagy valódi ellentétek és csak most, augusztus utolsó napjaiban láttuk, hogy nálunk a pártonkívüliek is kommunisták! Akkor is, ha nincs tagsági könyvük. Nyolc nap alatt 8 dolgozónk kérte felvételét a pártba, de úgy éreztük, hogy a többi dolgozó is, fenntartás nélkül hisz és bízik a pártban. Svoooda, Dubček, Smrkovský és Černík nevét a csehszlovák dunai hajókon ugyanolyan tisztelettel, bizalommal és szeretettel ejtik kl, mint az ország bármely más munkahelyén. Ezekben a napokban mutatkozott meg, hogy ebben az országban mindenki a párt szavára figyel, a párttól kér tanácsot, '/értelmet .. . A problémák IOMCM A Csehszlovák Dunahajózás dolgozói tudják, hogy a párt és a kormány valóban nem feledkezik meg róluk. Ennek egyik bizonyítéka, hogy a közelmúltban foganatosított intézkedések következtében nemcsak a bérek emelkedtek, hanem a külföldi napidíjak ls. Ezt a gondoskodást bizonyítja az év végén Komáromban megnyíló korszerű, minden kényelmet biztosító hajósszálloda is. Bratislavában még problémát jelent az indulásra vílakozó hajósok elhelyezése, de ha valóra válhat u cerv, az új komplett berendezésű inasiskola és internátus felépítése, akkor felszabadulnak a Hajósház helyiségei, és itt is kényelmes átmeneti otthon vár majd a vizek vándoraira. Állok a Duna partján, nézem, ahogy az uszályok engedelmesen úsznak a vontató után. Egy Idő után már csak mozgó folt látszik a távolból, és még mindig felemelt kézzel integetek utánuk. Hallgatom a víz csobogását, a folyó halk meséjét arról, hogy messze úsznak a dunai hajók PÉTERFI GYULA