Új Szó, 1968. szeptember (21. évfolyam, 241-270. szám)

1968-09-27 / 267. szám, péntek

/ h Részletek a „Háború és béke" című regényből A

NÉPEK ÉLETE nem fér bele néhány ember életébe, mert nem találjuk meg a kapcsolatot e néhány ember és a népek között. Az az elmélet, amely szerint ez a kapcsolat a tömeg együttes akaratának a történelmi személyekre való átruházásán alapszik, csupán feltevés, amelyet a történelem tapasztalatai nem erősítenek meg. Az az elmélet, amely szerint a tömegek összegezett akarata a történelmi személyekre száll át, talán sok mindent megmagyaráz a jogtudomány területén, és talán nélkülözhetetlen a jogtudomány céljaihoz; de a történelemre alkalmazva — mihelyt megjelennek a forradalmak, a hódítások, a belső villongások, mihelyt kezdődik a történelem - ez az elmélet nem magyaráz meg semmit Ez az elmélet éppen azért látszik megdönthetetlennek, mert a népakarat átruházásának aktusát nem lehet ellenőrizni. Akármilyen esemény megy is végbe, akárki áll is az események élén, az elmélet mindig mondhatja azt, hogy ez a személy irányította az eseményeket, és a tömegek akaratának összessége őrá szállt át. Azok a feleletek, amelyeket ez az elmélet ad a történelmi kérdésekre, annak az embernek a feleletéhez hasonlítanak, aki — látva a mozgó nyájat, de nem véve figyelembe sem azt, hogy a mező különböző részén nem egyforma já a legelő, sem azt, hogy a pásztor tereli a nyájat - a nyáj ilyen vagy olyan irányú mozgásának- okát aszerint ítélné meg, milyen állat halad a nyáj előtt. „A nyáj azért megy ebbe az irányba, mert az elől haladó állat vezeti és mert a többi állat összes akarata átszállt erre az egész nyájat vezető állatra." Igy válaszolnak az első csoportba tartozó történészek, akik a hatalom feltétel nélkül) átruházását vallják. „Ha a nyáj élén állatok cserélődnek, ennek az az oka, hogy valamennyi állat összes akarata egyik vezetőről a másikra száll át, aszerint, hogy az az állat abba az irányba vezeti-e a többit, amelyei az egész nyáj választott". Igy felelne* azok a történetírók, akik elismerik, hogy a tömegek összegezett akarata azokkal a feltételekkel száll át a vezetőkre, amelyeket ők ismertnek tartanak. (A megfigye. lésnek e módszere esetén igen gyakran megtörténik, hogy a megfigyelő az általa kiválasztott irányhoz képest azokat tartja vezetőknek, akik — ha a tömeg irányt változtat - már nem az élen haladnak, hanem csak oldalt, sőt néha egészen hátul.) „Ha állandóan változnak a nyáj élén álló állatok, és állandóan változik ai egész nyáj iránya, ez csupán azért tör* ténik, mert annak az iránynak az elérése végett, amely előttünk ismeretes, ai állatok átruházzák akaratukat azokra ai állatokra, amelyek szemükbe tűnneki ezért, ha a nyáj mozgását akarjuk tanulmányozni, meg kell figyelnünk a nyáj egy-egy oldalán haladó, leginkább szembetűnő állatokat, valamennyit." Igy beszélnek a harmadik csoportba tartozó historikusok, akik koruk kifejezőinek tekintenek minden történelmi személyt, aj uralkodókon kezdve az újságírókig. A tömegek akaratának a történelmi személyekre való átruházását hirdető elmélet csupán perifrázis:

1/ más szavakkal fogalmazva meg ugyanazt a kérdést Mi a történelmi események oka? A hatalom. Mi a hatalom? A hatalom az egy személyre átruházott egyetemes akarat Milyen feltételekkel ruházzák át akaratukat a tömegek egy személyre? Azzal a feltétellel, hogy az illető személy az öszszesség akaratát fejezze ki. Vagyis: a hatalom az hatalom. Vagyis: a hatalom egy olyan szó, amelynek jelentését nem értjük. H

A AZ EMBERI ISMERETEK területe csupán az elvont gondolkodásra korlátozódnék, akkor az emberiség, a hatalomnak a tudomány adta magyarázatát tüzetesen megbírálva, arra a következtetésre jutna, hogy a hatalom csupán egy szó, a valóságban nem is létezik. Ámde az embernek a jelenségek megismerésére az elvont gondolkodáson kívül van még egy másik fegyvere is, a tapasztalat — ezzel ellenőrzi gondolkodásának eredményeit A tapasztalat pedig azt mondja, hogy a hatalom nem szó csupán, hanem valóban létező jelenség. Nem is szólva arról, hogy a hatalom fogalmát nem nélkülözheti az emberek egyetemes tevékenységének egyetlen leírása sem, a hatalom létezését bizonyítja a történelem és a jelenkori események vizsgálata egyaránt. Valahányszor végbemegy egy esemény, megjelenik egy vagy több ember, és némelyek elképzelése szerint ezeknek az akaratából megy végbe az illető esemény. III. Napóleon parancsára a franciák Mexikóba mennek. A porosz király és Bismarck parancsára csapataik bevonulnak Csehországba. I. Napóleon parancsára Oroszország ellen vonul a hadsereg. I. Sándor parancsára a franciák behódolnak a Bourbonoknak. A tapasztalat azt bizonyítja, hogy bármilyen esemény történik is, mindig egy vagy több személyhez kapcsolódik, akik parancsot adtak rá. . Egyetlen parancsot sem lehet teljesíteni anélkül, hogy ne volna egy előző parancs, amely lehetővé teszi az utána következő teljesítését... Ahhoz, hogy egy parancsot bizonyosan teljesítsenek, az szükséges, hogy valakii parancsot adjon. ... A parancsoló személyek viszonya azokhoz, akiknek parancsolnak, ez alkotja a hatalomnak nevezett fogalom lényegét. ® • • Amikor valamely esemény lejátszódik, az emberek kifejezik az illető eseményre vonatkozó véleményüket és vágyaikat; mivel pedig az az esemény sok-sok ember összes cselekvéséből ered, a kinyilvánított vélemények és kívánságok egyike ha csak megközelítőleg is, de teljesül... E

MBEREK EGY SZÁLFÁT CIPELNEK. Mindegyikük kinyilvánítja véleményét arról, hová, merre kell cipelni. Az emberek a helyére cipelik a gerendát; kiderül, hogy úgy történt, ahogyan egyikük mondta. Eszerint ő parancsolt. Kezdetleges formájában ez a parancs és ez a hatalom. Az ember, ha egyedül tevékenykedik, mindig az elképzeléseknek egy bizonyos sorát hordozza magában, amelyek — azt hisri — irányították előző tevékenységét igazolják folyó tevékenységét, és irányítani fogják jövendő cselekedeteinek eltervezésében. Pontosan ugyanúgy cselekszenek az emberi társulások is, amikor azokra, akik nem vesznek részt a cselekvésben, rábízzák, hogy találjanak ki az ő közös cselekvésükre különféle elképzeléseket, igazolásokat és terveket. A franciák bizonyos ismert, vagy ismeretlen oknál fogva gyilkolni kezdik egymást És ennek az eseménynek megfelel, azt kíséri az az emberek kifejezett akaratában megnyilvánuló igazolás, hogy ez szükséges Franciaország üdve, a szabadság és az egyenlőség végett. Az emberek abbahagyják egymás öldöklését: ezt ai eseményt meg az az igazolás kíséri, hogy szükség von a hatalom egységére, mert szembe kell szállni Európával stb. Az emberek Nyugatról Keletre mennek, gyilkolják a magukhoz hasonló embereket; ezt az eseményt pedig a Franciaország dicsőségéről, Anglia aljasságáról stb. frázisok kísérik. A történelem azt bizonyítja, hogy az események effajta igazolásainak nincs semmilyen általános jelentőségük, sőt ellentmondanak egymásnak, mint például egy ember meggyilkolása - jogainak elismerése következtében, vagy milliók meggyilkolása Oroszországban - Anglia megalázása végett. De azért ezeknek az igazolásoknak a maguk korában mégis megvan a szükséges jelentőségük. Ezek az igazolások leveszik az erkölcsi felelősséget azokról, akik előidézik a kérdéses eseményt. Ezek az ideiglenes cé. lok, azokhoz a seprűkhöz hasonlítanak, amelyek a síneken haladva megtisztítják az utat a vonat előtt: megtisztítják az emberek erkölcsi felelősségének útját Ezek nélkül az igazolások nélkül nera lehet megmagyarázni a legegyszerűbb kérdést sem, amely minden egyes esemény vizsgálatakor felmerül: mily módon hajtanak végre az emberek milliói közös gaztetteket, gyilkosságokat, háborúkat, stb.? A

Z EURÓPAI ALLAMI és társadalmi élet mostani bonyolult formái között el lehet-e képzelni bármilyen eseményt, amelyet ne az uralkodók, miniszterek, parlamentek, és újságok írnának elő, rendelnének el, és parancsolnának meg? Van-e olyan közös tevékenység, amelyet ne igazolnának az állami egységgel, a nemzeti érdekkel, Európa egyensúlyával, a civilizációval? Úgyhogy minden végbemenő esemény elkerülhetetlenül egybeesik valamilyen kinyilvánított akarattal, és mivel igazolást kap, egy vagy több ember akarata termékének tűnik fel. Akármerre megy is a mozgó hajó, előtte mindig látni lehet a kettészelt habok árját A hajón tartózkodó emberek számára e vízárnak a mozgása az egyetlen észrevehető mozgás. Csak ha közelről, pillanatról pillanatra vizsgáljuk e vízár mozgását, és összehasonlítjuk a hajó mozgásával, győződünk meg, hogy a vízár mozgásának minden pillanatát a hajó mozgása határozza meg, és hogy az tévesztett meg bennünket, hogy mi magunk észrevétlenül mozgunk. B

ÁRMILYEN ESEMÉNY TÖRTÉNIK IS. mindig kiderül, hogy éppen ezt tervezték és ezt rendelték el. Akármilyen irányban halad a hajó, a vízár, anélkül, hogy vezetné .MCQi erősítené a hajó mozgását, mindig ott pezseg előtte, és messziről nem csupán a maga akaratából mozgó valaminek látszik, hanem úgy tetszik, mintha az irányítaná a hajó mozgását is. Fordította: MAKAI IMRE V kSrtilírfs Vincent Hloíník: A nemzethez QMJ 1968. IX. 8