Új Szó, 1968. szeptember (21. évfolyam, 241-270. szám)

1968-09-27 / 267. szám, péntek

Gjév napján a prágai Óvárosi téren több száz fiatal gyűlt össze, hogy búcsút vegyen a hosszú útra induló Lambarene diákexpedíció tagjaitól. A Károly Egye teni nyolc rendes, illetve végzett hallgatója egy Tatra 138-as speciális felszerelésű terepjáró nehézgépkocsival arra vállalkozott, hogy a délnyugat-afrikai Gabon ál­lamban levő Lambarene kórházába eljuttatja a csehszlovák ifjúság és dolgozók ajándékát — elsősorban gyógyszereket és kórházi felszereléseket. Az expedíció tagjai: Petr Bartunék or vostanhallgató, Petr Bárta újságíró, Ľuboš Kropáček Afrika-kutató, az afrikai nyel­vek Ismerője, aki a tolmács szerepét töl­tötte be, Klement Kunz, a Károly Egye­tem higiéniai fakultásának munkatársa, Jlfí Plašek orvostanhallgató, az expedíció gépkocsivezetője, jifí Stöhr, a barrandovi filmstúdió operatőre, Miroslav Topínka pszichológus és josef Vavroušek gépész­mérnök-hallgató. Szeptember 13. A prágai Óvárosi téren Ismét számos fiatal verődött össze. Két­százötvenhat napos fárasztó, de élmények­ben gazdag út befejező pillanatai: a hoz­zátartozók és barátok ölelései, virágcsok­rok és az első körültekintés a sokat em­legetett Prágában. Petr Bárta, az expedíció újságíró tagja eleget tett kérésünknek, meglátogatta lapunk prágai szerkesztőségét, s így első kézből tájékoztathatjuk olvasóinkat arról, milyen élményekben volt részük a fiatal utazóknak. De adjuk át a szót Petrnek: — Fantasztikus út volt ez, olyan, ame­lyet egész életünkben emle.getni fogunk, talán olyasféleképpen, mint az első világ­háború öreg katonái a piavei csatát. Egész életre szóló élményekkel tértünk haza, hisz tizenhét országot láttunk, megjártuk Szaharát és szinte valamennyi afrikai köz­lekedési eszközt igénybe vettünk — ül­tünk teveháton, szamárháton, sőt Kongó­Brazzaville-ben még óriásteknősön is. De vegyük csak szépen sorjában! Min­denekelőtt meg szeretnénk emlékezni az afrikai kontinensen külügyi szolgálatot teljesítő hazánkfiairól, akik szinte saját gyermekükként fogadtak bennünket. Szá­munkra ők jelentették a hazát, tőlük kap­tuk a postát, š a hazai eseményeket hűen tükröző napilapokat. Mindig bensőséges linnep volt számunkra, ha megérkeztünk valamelyik külképviseleti hivatalunk szék­helyére. Motoros karavánunk és az ezüst színű Tatra 138-as gépkocsi teljesen beváltotta a hozzá fűzött reményeket. Amikor újév napján elindultunk Prágából, a Motokov egyik vezetője ezekkel a szavakkal nyúj­totta át névjegyét: „Rám biztos szüksé­getek leszi Ne felejtsétek el címemet — Vlk — Motokov — Praga — Európa!" Csodák csodájal Egyetlenegyszer sem volt szükségünk a Motokov szolgálatára. Pe­dig a Szaharán 75 fokos melegben utaz­tunk keresztül, de egyetlenegyszer sem kellett megállnunk amiatt, hogy a motor túlmelegedett volna. A kopfivnlcel Tatra gyártmánya jól megállta a sarat, és a Pú­chovl Május 1. Gumigyár abroncsai ls ki­állták a próbát! A szaharal utak mentén százával láttuk a Michelin márkájú fran­cia abroncsokat, de a ml púchovi abron­csaink nem kerültek ebbe a „kirakatba". Egyetlenegyszer sem kellett cserélni óketl Sokszor gondoltunk arra, hogy mennyire Indokolatlan egyes gyártmánya­ink hazai kritikája. Célunkat — eljuttatni a gyógyszereket és a kórházi felszereléseket a lambarene) Schweltzer-kórházba — nagyon körülmé­nyesen értük el. A legnagyobb csalódás akkor ért bennünket, amikor a gabonl hatóságok, 300 km-re a céltól, nem en­gedtek be az országba. A határon közöl­ték velünk a szigorú utasítást: „A nagy autóval érkező nyolc csehszlovák nem utazhat keresztül az országonl" Vasárnap volt ekkor, minden zárva, valóban két­ségbe voltunk esve! Másnap megkezdtük a legkülönbözőbb szervezeteken és intéze­teken keresztül a tiltakozást, kérvénye­zéstl A gaboni hivatalok semmivel sem indokolták meg a döntésüket! Hiába volt minden tiltakozás, kérvényezés, nyílt le­vél, külügyminisztériumi érdeklődés. Fel­tehetően az igazi ok az volt, hogy a ga­boni hatóságok diákexpedíciónkban a vi lágszerte divatban levő diáktüntetések terjesztőit látták. A küldeményt, hosszas utánjárás után, a liberville-i kikötő köze­lében, a nyílt óceánon, egy francia hajó fedélzetén adhattuk át a kórház képvise­lőinek. Nagyon sajnáljuk, hogy a terve­zett orvosi tevékenységet nem valósíthat­tuk meg Schweltzer professzor kórházá­ban. Egyébként az afrikai városok egyetemi Ifjúsága nagy lelkesedéssel fogadott ben­nünket. Minden országban — kivéve Ga­bont — sajtóértekezletet tartottunk utunk­ról vagy a kereskedelmi szakembereknek mutattuk be Tatránkat. Tíz ország televí­ziótársasága készített velünk műsort. A csehszlovákiai események híre még ezek­be az országokba ls eljutott. Rengeteg kí­váncsi ember nézett meg bennünket, meri még életében nem látott eleven csehetl Egyedül Kongóban ért bennünket egy kis meglepetés. Ugyanis ott négyszer magtá­madtak bennünket, mert azt hitték, hogy fehér zsoldosok vagyunk. Háromszor be ls börtönöztek bennünketl De mindig meg úsztuk, sikerült igazolnunk kilétünket — és továbbengedtek bennünket. A Kilimandzsáró megmászása egyik leg­maradandóbb élményünk lesz. Afrika leg magasabb pontja es — magassága 5893 m. Fárasztó út után március 30-án elértük a hegy UHURU nevű legmagasabb csúcsát, és kitűztük rá a csehszlovák zászlót. A rádióból másnap arról értesültünk, hogy hazánk elnökévé Ludvík Svobodát válasz­tották. Könnyekkel telt meg a szemünk, és csodálkoztunk a véletlen játékon: Uhu­ru ugyanis csehül azt jelenti hogy svobo­da, azaz szabadság. Legközelebbi terveink? Elsősorban be akarjuk fejezni a tanul­mányaikat, néhányan közülünk pedig be­vonulnak katonának. Afrikában sok anya­got gyűjtöttünk, azt mind fel kell dolgoz­nunk. A televízió egy egész sorozatra tart Igényt. A Karolinumban fényképkiállítást tervezünk, amelyen megosztanánk élmé­nyeinket a diákokkal. Utunkról két köny­vet írunk — egyet a gyermekek, egyet pedig a felnőttek számára. A nyolc cseh fiatalember vállalkozása egyedülálló, legalábbis csehszlovákiai vi­szonylatokban. Teljesítették a maguk elé kitűzött célt Valószínű, hogy fiatal éle­tük legszebb szakaszát Jelentik ezek az Afrikában töltött hónapok. Amikor néhány nappal ezelőtt Ceské Budőjovlcébe érkez­tek, a város négyszög alakú főterén több ezer ember várta őket. Virágesővel hal­mozták el az expedíció tagjait. A megha­tódottságtól sírtak. Akkor találkoztak is­mét a hazával, a néppel, amely az arra érdemes fialt szívébe zárja. SOMOGYI MATYAS Az afrikai bennszülöttek kíváncsian vették körül a motoros karavánt i sien veled. Afrikai Az afrikai út utáo hajón indultunk Eu^'­pa felé (Petr Bárta As B. Novotný felvételei) (J j évkor indultak — a nyár végén tértek vissza # „Ültünk teveháton, szamárháton, óriásteknő­sön" • A diplomaták jelentették a hazát • 75 fokos melegben a Tatra 138-as jelesre vizsgá­zott # Hiába volt a tiltakozás — a gabuni ható­ságok megálljt vezényeltek # A nyílt óceánon adták át az ajándékot • Háromszor börtönben • A Kilimandzsáró csúcsán • Ütiélmények — két könyvben Petr Bárta, az expedíció tagja nHiruaiiuzsaro cstvesa a uei

Next

/
Thumbnails
Contents