Új Szó, 1968. szeptember (21. évfolyam, 241-270. szám)

1968-09-04 / 244. szám, szerda

HOGYAN TOVÁBB ? Dr. HVEZDOŇ KOČTÚCH DOCENS ÍRÁSA A PRAVDÁBAN AZ ELMÚLT NAPOKBAN tartott ülést Bratislava küldöttsége, amelyet az SZLKP rendkívüli kongresszusára jelöltek. A vita után megbízták Ferianc, Pitoňák, Šabla, Vartík elvtársat és engem, vegyük fontolóra, hogyan tovább, minő kiutat keressünk. Meg akarjuk lelni a választ arra a kérdésre, miképpen tovább. A Varsói Szerződés tagállamai közötti nézeteltérés nem a más, nem szocialista országokkal szembeni különböző katonai-politikai álláspontokon alanul. A nézeteltérés magva az eltérő Ideológiai-politikai elképzelések a szocialista társadalmi rendszer további fejlesztésének terén. Az első elképzelést, amelyet a Varsói Szerződés jelenleg országunkat megszálló államai kénviselnek, lényegében a szocializmusnak az az ismert modellje kénviseli, amely a történelmi fejlődés során a Szovjetunióban alakult ki. A második típus a valóban demokratikus szocializmus modellje, amely humanista társadalmi rendszer s amelyben az ember mint alkotó, öntudatos emberi lény, mind a munkában, mind az életben realizálhatja önmagát. Az utóbbi modell kontúrjait a CSKP akcióprogramja vázolta fel, okulva Olaszország, Franciaország, Jugoszlávia és részben japán kommunista pártjainak tapasztalatain is. AZ EGYIK OLDALON áll tehát az a modell, amely 20 esztendő során érvényesült nálunk s amelynek alkalmazása köztársaságunk szocialista társadalmának jelenlegi politikai, gazdasági és kulturális válságához vezetett. A másik oldalon áll az egyelőre csupán kereteiben megformulázott akcióprogram, amelyet a csehszlovák kormány nyilatkozata foglalt fő pontokba, s amely kiutat keres ebből a válságból a szocialista demokrácia és a szocialista rend humanizmusának megújhodásában. A moszkvai közlemény politikai kompromisszumot keres e két modell között. Természetes, hogy mindenekelőtt kérdéses, vajon az említett két modell szintézisére tett kísérlet egyrészt lehetővé teszi-e az első változat olyan mérvű megreformálását, hogy eredeti minősége megmarad, így viszont távlati szempontból tekintve csupán lényegtelen, részleges javulásra kerülhet sor, másrészt kérdéses, minő mértékben hasznos megterhelni a demokratikus szocializmus változatát a régi modell elemeivel. A közlemény ugyan kifejezésre juttatja a szuverén belső fejlődés követelményét minden szocialista államban, ugyanakkor azonban bizonyítékok vannak arra (katonai megszállás), hogy az Ilyen szuverén belső fejlődés csupán szóbeli deklaráció lehet. Ha az augusztus 27-i közlemény értelmét szó szerint veszszük, úgy az alábbi garanciákra kell törekednünk: •i Garantálni kell a kommu' • nista és munkáspártok világkonferenciájának összehívását, amely teljes mértékben kizárja, hogy bármely szocialista állam rákényszeríthesse akaratát és elméletét más szocialista államokra. Az ideológiai és politikai eljárások alapelveit és szabályait ennek a konferenciának rendkívül pontosan meg kellene formuláznia, és ügyelnie kellene azok megtartására is. Szocializmusunk demokratikus modellje fejlődésének egyik garanciája tehát abban áll, hogy az egész nemzetközi munkásmozgalom megértse: a mi modellünk az egyik lehetőség akkor, amikor a régi modell már elavult. Lehetséges, hogy ezt a modellt azzal a gyorsasággal kívántuk érvényre juttatni, amely ugyan megfelelt államunk belső feltételainek, ám lehetséges, hogy nem felelt meg azon szocialista országok történelmi feltételeinek, amelyek fegyveres erői hazánk területén tartózkodnak. o Arra kell törekednünk, hogy a szocialista országok kormányai garanciákat nyújtsanak egyrészt az emberi jogok alapokmányából kiindulva, másrészt az ENSZ keretében megszabott alapelvek és szabályok szellemében. Amennyiben pártunknak és kormányunknak nem sikerül ilyen garanciákra szert tennie, az a veszély fenyeget, hogy bárminő további kísérlet a humánus és teljesen demokratikus szocialista társadalmi rendszer megvalósítására, ismételten az erőszak alkalmazását vonja maga után. Feltehető, hogy a külső okok meg fogják gyorsítani a modell változásait a Szovjetunióban. Ezért az alábbi gyakorlati intézkedéseket javasoljuk: •i Hozzuk létre Szlovákia ' • Kommunista Pártja Központi Bizottságának „agytrösztjét", hogy formulázza meg Szlovákia Kommunista Pártjának elméleti elveit s politikai, stratégiai és taktikai eljárásának gyakorlati szabályait is. Létesítsünk egy történészékből és szociológusokból álló bizottságot, amely a lehető legrövidebb Időn belül az igazságnak megfelelő képet állítaná össze fejlődésünkről a január és a megszállás közötti időszakban, továbbá a megszállás tényeiről, és amely bebizonyítaná, hogy a viszonyok hazánkban a megszállás előtt konszolidáltak voltak, és csupán az erőszak okozta a viszonyok konszolidálatlanságát. 3

Biztosítanunk kell Cseh• Szlovákia Kommunista Pártja akcióprogramja feladatainak megvalósítását, s ennek kapcsán jóval részletesebben ki kell dolgoznunk a demokratikus szocializmus modelljét. Alternatíva előtt állunk. Az égyik lehetőség — katonai megszállásunk minden következményével együtt. Második lehetőség — mérsékelten jobb modell, olyan, amelyet Kádár képvisel, természetesen kormányunk eredeti képviselőivel. /i E feladatoknak megfelelően kell megválasztani a kommunista párt képviselőit, hogy ebben a szervben a tagok 35—40 százaléka képes legyen kialakítani Szlovákia Kommunista Pártjának stratégiai céljait és feladatait, s a tagság 60—65 százalékát kitevő kiváló szervezők tudják majd biztosítani Szlovákia Kommunista Pártja stratégiai és taktikai feladatainak megvalósítását. ec zengette /

smét a nyárutó aranyszínű hónapját írjuk. Szeptemberben újra visszatért az ismert kép: jelocsúdtak nyári csendjükből az iskolák. Falaik között lassan megint a szokásos munkaritmus lüktet majd. Az idei nyár bizony senkit sem kényeztetett el. Mozgalmas, nyugtalan napok köszöntöttek ránk, amelyek kevés lehetőséget hagytak a pedagógusok és tanulók pihenésére. Olyan időket éltünk, amikor égetően szükség volt hazánk minden polgárának gerinces magatartására, s ekkor ők is becsülettel helytálltak. A tanítók és tanítványok is ott voltak azok soraiban, akik az elmúlt napok nehéz leckéjéből jelesre vizsgáztak. Az élet megy tovább és a jeladatok nem csökkennek, hanem növekednek. Ezentúl majd elsősorban saját munkaterületükön, az iskolában kell eredményes tevékenységgel bizonyítani odaadásukat népünkhöz és társadalmi rendszerünkhöz. Pedagógiai szempontból sem könnyű körülmények között kezdődött meg az idei tanév. A középiskolák reformjának részleges életbeléptetésével amúgy is sok problémával járó nevelő munkát hazánk belpolitikai eseményei méginkább megnehezítették. Nyilván nem szükséges hangoztatni, jelenünk és jövőnk szempontfából mennyire fontos iskoláink munkája, eredményei. Ezért pedagógusainknak egy pillanatra sem szabad megtorpanniuk, tovább kell menni a megkezdett úton. A politikai és erkölcsi értékeket meg kell tisztítani a felgyülemlett semmitmondó közhelyektől, új hitet, lendületet kell adniuk jövendőbeli sorsuk alakítóinak — az ifjúságnak. Nem kétséges, hogy e feladat mögött minden más felen leg eltörpül, napjainkban ez a legfontosabb probléma. Fiatal arcok ezrei fordulnak kérdő tekintettel pedagógusaink felé, kételyeikre őszinte, igaz választ várnak, s ezek elől senki sem térhet kt. Itt is, mint életünk csaknem valamennyi területén égető kéréseket kell mielőbb megoldanunk. Csak kellőképpen felkészült és jószándékú ember számíthat sikeres munkára. Ritkán tapasztalt, hatalmas feladatok ezek. A tanuló fiatalok figyelnek és várfák tanítóik megfontolt, okos szavait. r~\ ecsengettek... rj A nagy munka elkezdődött. Csaknem mindenhol az eddig elvégzett munkának értékelése, betakarítása folyik. Iskoláinkban eltérő a helyzet. Itt csak most látnak hozzá a gondos, előkészítő munkához, hogy a sikeres termés minden feltételét biztosítsák. Felelősségteljes erőfeszítésekkel telt munkára van szükség, hogy a most elvetett magból egészséges hajtás nőjjön, mindannyiunk örömére. SZILVÄSSY JÖZSEF Lesz elegendő műtrágya? A lemaradás behozható • Nyersanyag van elég • A szövetkezetek és az állami gazdaságok segíthetnének a szállításban • Meglepetés a kertészkedők számára Hazánk egyik legnagyobb műtrágyagyára a bratislavai Dimitrov Vegyiművek. Naponta ezertonnás tételekben kerül ki innen a szuperfoszfát — a talaj egyik legfontosabb „tápláléka". A rendkívüli helyzet miként érintette a gyár életét és termelését? — kérdeztük Miroslav Plešk o mérnöktől, a vállalat kereskedelmi Igazgatójától. — Kijelenthetem, mindmáig folyamatos és egyenletes volt a tervteljesítés. Az utóbbi napokban csak mintegy 370 tonna műtrágyával maradtunk adósok, ezt azonban néhány napon belül behozzuk. A negyedévi tervet feltétlenül teljesítjük, hiszen a termelésben nem fordulnak elő semmiféle rendkívüli akadályok s van elegendő nyersanyagunk is. • Itt az őszi munkák ideje, a mezőgazdasági üzemek nyilván fokozzák követelményeiket ... — Igen, és ez nemegyszer kellemetlen helyzetet is okoz. Arra célzok, hogy bár zavartalanul teljesítjük a -mezőgazdasági üzemekkel szembeni szerződéses kötelezettségeinket, a gyár előtt mégis sokszor hosszú sorban várakoznak a pótkocsis traktorok a műtrágyára. Régebben naponta 30— 35 kocsi szállította el gyártmányainkat, manapság pedig nemegyszer száz pótkocsit is meg kell töltenünk. Jó lenne, ha az - állami gazdaságok és az EFSZ-ek vezetősége érintkezésbe lépne velünk és megszerveznénk a műtrágya traktorral való elszállítását. • Lesz tehát elegendő műtrágya? — A ml részünkről teljes kapacitással dolgozunk és legkevesebb százszázalékosan teljesítjük a tervet. Más üzemekben, sajnos, kevésbé kedvező a helyzet, s ezért érződik országszerte műtrágyahiány. • Milyen a helyzet az agrokémi-.i készítmények gyártása terén? — A mainál jóval nagyobb mennyiségeket is szállíthatnánk, vannak még szabad kapacitásaink és nyersanyagaink is. Az utóbbi időben megcsappant a kereslet. Számos mezőgazdasági üzem külföldi készítményeket követel, ennek behozatala pedig nehézségekbe ütközik. • Gondoskodnak a „műkedvelő" kertészek szükségleteiről is? — Hiánytalanul. Mi több, rövid időn belül meglepetést készítünk elő számukra. Egy olyan táska lesz ez, amelyben megtalálják az őszi munkákhoz szükséges valamennyi vegyszert, természetesen részletes utasításokkal együtt. Hasonló készlet kerül majd forgalomba a gyümölcsfák tavaszi kezelésére is. A rövidesen megnyíló bratislavai Prior áruházban specializált elárusítóhelyünk lesz, ahol nemcsak valamennyi készítményünk kapható lesz, hanem tanácsadó szolgálatot, előadásokat, illetve filmvetítéseket is bevezetünk. (dff 19BB IX. 4. H

ol örvendező, hol síró alázattal térek meg falumba. íme, Tornóc: az én falum. Ezt mondja a szívem, és megdobog a szélben hajladozó vágmenti topolyafák láttán. Ez az egyetlen hely a világon, ahol otthon érzem magamat. A vén templom árnyékában pihen apám, nagyapám és dédapám. Nincs is több ősöm. Egyszerű ember fiának csak apja, nagyapja és dédapja van. Az ükapák sírját elmosta az idó. Nem csak az emberek múlnak el. A sírok is elmúlnak. Romlandó, mulandó minden, csak a közösség látszik örökkévalónak, s minthogy valóban az, soha semmi el nem múlik, ami valaha bele tartozott. Él a kiszáradt, tűzre vetett fák emléke. Valaha lombjuk, viráguk, árnyékuk volt, s holtukban ők táplálták a családi tűzhely melegét. A régi vályogfalak leroskadtak, hogy újak nőjenek helyükbe, s él az élet, muly koztiik növekedett, hogy világgá tárulkozzék, az elmosódott sírok új füveket, virágokat nevelnek. Járom a falut. Köszöntöm az iüos, megfáradt embereket. A fiatalok arcvonásaiban apjuk és nagyapjuk arcvonásait ismergetem, s a szívem fájdalmasan, mégis örvendezve összeszorul, mert él, jár, kel az is, aki meghalt és elporladt, s oly csodálatos ez 3 halhatatlanság a végtelen magasságokba és végtelen távolságba vesző mátyásföldi ég alatt. Végtelen égbolt és végtelennek tetsző sík, és ez a falu itt terített asztal, mely harminc évnek elölte vendégül látta a Bodrogköz, íiomör, Csallóköz és Mátyusföld népét. Magyarokat, szlovákokat, németeket. Tornóc a szószék. Itt az égnek ágaskodó harangláb ár nyékában állt egykor a tribün és innen hirdettük meg a táj soknyelvű népének összefogását a fenyegető germán hódítás ellen. Mintha újra gyermek lennék, s mintha még mindig ott állna az a tribün, s újra élném a csodát, mind a négy égtáj találkozását, BodTORNÖC rogköz, Gömör, Csallóköz, Mátyusföld világgá tárulkozását. Tornócl Fogalommá nőtt emlékeimben. Legendává növekedett. Tornóc az összefogás legendája. Az eljátszott lehetőség. Elnézem az őszi napba tekintő ablakokat. Ezek az ablakok látták steiner Gábor merengő, finom arcvonásait. Steiner Gábort gyilkos golyó ter te ta le. Ezek az ablakok látták a fiatal Clementist, akit övéi juttattak hóhérkézre, és látták Major István szinte szentté szépült árnyékát, aki agg korában, keserűen és csalódottan, testben lélekben megrokkanva távozott a meghasonlott világbór. Ezek az ablkok látták a fiatal Lőrincz Gyúld lelkes művész arcát, aki egy súlyos és rettenetes életbe őszült, bele, hogy meggyalázzák. csupa fájdalmas sors. Csupa trafldia. A vén harangláb árnyékában emberek görnyednek. Ingujjra vetkezve. Izmosan. Verejtékesen. Betonoznak. Építik a harmincnyolcas népmanlfesztáclót megörökítő emlékmű talapzatát. A községházán egy poros irodai polcon láttam az emlékmű miniatűr modelljét. Két karcsú háromszögből összeálló fehér obeliszk lesz. A baloldali kőiapon — 1938 egy tömegjelenetet ábrázoló reliéf halvány vonalai, jobboldalt évszámok A Vág mellett a rétet felszántották. Kivágták és tűzre vetették az egykori topolyafákat. És mégis élnek azok a topolyafák, és él a rét, és itt hullámMi B°df°gköz, Gömör, Csallóköz és Mátyusföld népe. És ott áli a szabadtéri színpad. Lovasok vágtatnak s a £SE? ™ ToUl Mikfós hatalmas utat. ÄTS t?"W«M az Hová, merre visz az un SSS-Ste "S" német koncentrációs táborban ért véget az útja. Nézem az üres égboltot. Néz*m végtelenbe nyúló kisalföldi tá,at Nézem a falut. A tömören, súlyosan ágaskodó haranglábat. az országúton dübörögtek végig a tankok és a katonákkal zsúfolt teherkocsik. Be fájdalmas évforduló. Mintha ezer szilánkra esett volna szét a táj, az egész ország. Beszélgetek az emberekkel, aggokkal és fiatalokkal és megtermett, erős férfiakkal. Csupa kérdés, csupa fájdalom és csupa vád verdesi a fülemet. S végül: egyetlen egy mondatot viszek el magammal ebből a faluból. A nagyon idős, nagyon megfáradt, mégis nagyon erős ember szájából, Poszpis Józseftől hallottam: — Mi nem száz éve, hanem ezer éve élünk itt együtt, egy volt a szenvedésünk, egy az elnyomatásunk, egy legyen boldogulásunk útja is. Poszpis József volt harmincnvclc őszén a falu választott bírája. Az utolsó kommunista bíró a háború előtt. S ezeket a szavakat mintha nem is ma, hatvannyolc őszén, hanem Harmincnyolc őszén mondta volna ki. Olyan meghitt, olyan régi, olvan ism*el egy nyilvános gyűlésen. E

zekben a szavakban benne toglaltaUk az egész íalu, az eg táj, az egész ország, s í vUög né£V égtája. A legnagyobb megpróbáljál idején, az éjszakai sötéts gben s a déli verőfényben egyaránt , ago. nak, mint a készülő fehér obel s*^ gá, észak felé a fehér országút. Azon t