Új Szó, 1968. szeptember (21. évfolyam, 241-270. szám)

1968-09-14 / 254. szám, szombat

Kormánynyilatkozat a jelenlegi helyzetről (Folytatás a 3. oldalról.) lyabban beszélünk, mivel — mint köz­tudomású — nem foglalkoztunk a la­kosság gyorsan növekvő vásárló erejé­nek 1969. évi biztos fedezetével. Szá­moljuk hozzá mindehhez, hogy az utób­bi hetekben számos helyen fizettek ki és fizetnek ki bizonyosan még mindig olyan béreket, amelyek nem felelnek meg a valóban termelt értékeknek; to­vábbá, hogy nem gyártottunk és nem Importáltunk termékeket a feltételezett mennyiségben. De a kormány ilyen körülmények kö­zött is bízik a dolgozók megértésében és jegyelmében. Nem óhajtja a terme­lési szférában adminisztratív úton irá­nyítani a bérek fejlődését. Ennek el­lenére azonban hangsúlyozni kell, hogy a vezető gazdasági dolgozók felelősek a bérköltségek optimális fejlődéséért. Véleményünk szerint a bérfejlődést gazdasági ösztönzőkkel, valamint a vál­lalatok vezetősége és szakszervezeti szervek között megkötött kölcsönös egyezményekkel hatékonyan irányít­hatjuk. í A kormány célszerűnek tartja a munkaidő további csökentését és az ötnapos munkahét bevezetését az eddig elfogadott és a kormány és a Szakszervezetek Központi Tanácsának megbeszélései alapján végrehajtott mó­dosításokkal, A gazdasági szerveknek és a nemzeti bizottságoknak azonban következetesen ragaszkodniuk kell a változott munkaidőre való fokozatos át­térésnél a kormány áltál megállapított feltételek szigorú betartására. •j A kormány programnyilatkozata a • • szociálpolitika megoldására vonat­kozó feladatok egész sorát Is tartal­mazta. A Nemzetgyűlés és a kormány egyes intézkedéseket már jóváhagyott — így a családi pótlék rendezését, az alacsony nyugdíjak felemelését, az anyasági szabadság meghosszabbítását stb. A kormány. kijelenti, hogy a kitű­zött feladatok megvalósítását fokoza­tosan folytatni fogja. Meg van győződ­ve arról, hogy megértésre talál abban: ezekríek az intézkedéseknek a meg­valósítását nem gyorsíthatja meg, mert így veszélyeztetné" a belföldi piac sta­bilitását. Továbbá^ feltételezi, hogy 1969-ben megvalósíthatjuk valamennyi alapjáradék felemelését, a nemzeti fel­szabadító harc résztvevői járadékainak rendezését, valamint néhány rendkí­vül sürgős szociális intézkedést is. O A kormány kijelentette, hogy gaz­dasági fejlődésünk egészségessé té­tele megkívánja a nagykereskedelmi és a felvásárlási árak gazdaságilag indo­kolt arányainak kialakítását. Ehhez hozzájárul a kiskereskedelmi árrend­szerben előzőleg keletkezett torzulások helyrehozásának szükségessége is, va­lamint az adórendszer módosítása és az indokolatlan dotációk megszünteté­se. Ezt nem lehet másként elérni — s a kormány ezt az év áprilisában vi­lágosan kijelentette —, csupán egyes termékek és szolgáltatások árának fo­kozatos emelésével, mások árának csökkentésével. E szükséges, fejlődés során azonban nem következhet be in­dokolatlan áremelkedés és a pénz el­értéktelenedése. Nem teszünk semmi­lyen pénzre vonatkozó intézkedést. A kormány arra az álláspontra helyez­kedik, hogy a? árak és a bérek fej­lődésével kell megteremteni a reálbé­rek emelkedéséhez szükséges feltétele­ket, s ugyanakkor tekintettel lesz a lakosság szociális szempontból gyenge rétegei életszínvonalának szükségletei­re. A kormány semmi esetre sem engedi, hogy egyesek a helyzettel felelőtlenül visszaélve emeljék az árakat, akár a közszükségleti cikkek, akár a termelő­eszközök, szolgáltatások stb. árát. A kormány ezért intenzívebbé akarja ten­ni az árellenőrzést és szükségesnek tartja, hogy árspekuláció esetén a leg­szigorúbb következtetéseket vonják le. Q Az újonnan előállott körülmények ' folytán megnövekszik a külső gaz­dasági kapcsolatok súlya és érzékeny­sége. A csehszlovák gazdaság fejlődé­se az utóbbi évtizedek folyamán a szo­cialista országokkal elsősorban a Szov­jetunióval fennálló gazdasági és tudo­mány os-műszaki kapcsolatok növekedé­sén alapult. Ebből az irányzatból in­dult ki az áprilisi kormánynyilatkozat is, és ebből indult ki a kormány a kül­ső gazdasági kapcsolatok gyakorlati irányítása során 1968-ban, valamint az 1969 -re szóló gazdasági irányelvek elő­készítésénél is. Gazdaságunk nagyfokú orientációja a KGST-országok felé és kapcsolatai ezekkel az országokkal a nyersanyag- és élelmiszerszállítás te­rén, valamint termékeink értékesítése , terén a jövőben is gazdasági politikánk része marad, de egyúttal a kölcsönös előnyösség elve alapján fejlesztjük, gaz­dasági kapcsolatainkat a világgazda­sággal. . ,./ . ,: A kormány abból az álláspontból indul ki, hogy az összes érvényben lévő gazdasági és tudományos-műszaki szer­ződéses kötelezettséget a bekövetke­zett helyzetben is teljesíteni kell. Ezzel egyidejűleg azonnal meg kell teremteni az előfeltételeket ahhoz, hogy a hosz­szú tartamra szóló kötelezettségek alapján a keletkezett helyzetben is biz­tosítani tudjuk gazdasági kapcsolatain­kat 1969-ben s a további években, még­pedig állami és vállalati szinten egy­aránt. Gazdasági kapcsolataink fejlesztése ezekkel az országokkal — elsősorban a Szovjetunióval — létfontosságú or­szágunk számára, s mint a múltban, most is ki kell emelni e kapcsolatok elmélyítésének és bővítésének a jelen­tőségét. Az árucsere egész területének bonyolult tagoltsága nagy igényeket támaszt az állami szervekkel és a vál­lalatokkal szemben mind a gazdasági kapcsolatok alapvető kérdéseinek meg­tárgyalásánál, mind a kölcsönös szállí­tások megvalósításánál. Számos eset­ben nem egyszeri tárgyalásról van szó. Ma az árucsere fokozásának valameny­nyi lehetősége kihasználásáról, a nor­malizálódás ütemének meggyorsításáról van szó, holnap viszont már a további zavartalan fejlődés szilárd távlatainak kitűzésére kell törekednünk. Ez meg­kívánja, hogy minden szinten keressük és megtárgyaljuk a kölcsönösen elő­nyös gazdasági együttműködés fej­lesztésének lehetőségeit a Szovjetunió­val és a többi szocialista országgal ab­ból a célból, hogy elérjük kölcsönös gazdasági kapcsolataink magasfokú ha­tékonyságát. E tekintetben már ered­. ményes volt legutóbbi, 1968. szeptem­ber 10-i moszkvai tárgyalásunk, mely­nek során miniszterelnöki színvonalon földgázszállítási egyezmény jött létre a Szovjetunió és Csehszlovákia között, valamint megállapodás a szovjet terü­leten történő gázvezeték építésében való együttműködésről. E tárgyalás fo­lyamán elbírálták számos, más, fontos gazdasági kérdést is, például a gabo­naszállítás 300 ezer tonnával, — vagyis 1,6 millió tonnára — a kőolajszállítás 500 ezer tonnával — vagyis 9,3 millió tonnára — való felemelését 1969-ben. Megegyezés jött létre vasércszállítmá-. nyokra vonatkozóan a Szovjetunióból Csehszlovákiába. A csehszlovák kormány nagyra érté­keli a fenti egyezményeket. Hosszú időre biztosítják népgazdaságunk jó minőségű nyersanyagokkal való ellátá­sát elfogadható gazdasági feltételek mellett, valamint a lakosság élelmi­szerellátását, és fontos lépést jelente­nek a moszkvai megállapodások telje­sítése terén is. A Nemzetgyűlés ezen ülésén szeret­ném hangsúlyozni az SZKP és a szov­jet kormány képviselőinek azt az őszin­te törekvését, hogy igen érzékenyen és megértéssel oldják meg az orszá­gaink nemzeteit érintő összes kérdést. A kormány továbbra is támogatni fogja gazdasági és tudományos-műsza­ki kapcsolataink fejlesztését a világ valamennyi országával az egyenjogú­ság, a kölcsönös előnyök és a diszkri­minációk kizárása alapján. így foko­zatosan kialakulnak a csehszlovák, ko­rona nemzetközi megszilárdulásához . szükséges előfeltételek. A rendkívüli gazdasági helyzet meg­kívánja, hogy az 1968-as év hátra levő részében a behozatalt és á _ devizagaz­dálkodást következetésen népgazdasá­gunk legsürgősebb szükségleteinek biz­tosítására irányítsuk a rendelkezésünk­re álló forrásoktól függően. Az utóbbi napok eseményei fokoz­ták nehézségeinket a beruházás terén. Ez megnyilvánul a folyámatos építés hiányában, különösen az építő­anyag-termelésben bekövetkezett vesz­teségek, a termelőhely-veszteségek, az építőanyaggal való ellátási zavarok, az épületek komplettizálásához szükséges termékek hiánya és a munkaszervezés zavarai következtében. E nehézségek ellenére a kormány el­határozta a beruházási politika alapve­tő irányainak folytatását. Az ipari épít­kezés terén feltétlenül szükségesnek tartja a befejezetlen építkezések csök­kentésére, valamint az Ipari építkezés általános intenzitásának fokozására irányuló restriktív politika még erőtel­jesebb alkalmazását. Egyben megte­remtjük a feltételeket a gyorsan meg­térülő és a deviza szempontból haté­kony beruházások megvalósításához. A kapacitások összpontosítása, külö­nösen az építőipari kapacitásoknak e feladatokra való összpontosítása érde­kében és a megkezdett építkezések sürgős befejezésére gyakorolt nyomás fokozása érdekében azonban a kor­mány szükségesnek tartja, hogy átme­netileg fokozza a központi szerveknek a beruházások irányítására való befo­lyását. Számolni kell a restriktív poli­tika megerősítésével, különösen új épít­kezések megkezdésének átmeneti kor­látozásával, a komplex lakásépítkezé­sek, a honvédelem és azoknak az előny­ben részesített ágazatoknak a kivételével, amelyek biztosítják a nemzetgazdaság, különösen az építőanyagtermeléssel foglalkozó üzemek strukturális korsze­rűsítését úgy, hogy biztosítani lehes­sen a szükséges összhangot az anyag­források fejlesztése és a nemzeti jöve­delem alakulása között. 1-1 A kormány szükségesnek tartja, • • hogy a jelenlegi feltételek között is megmaradjon a nemzetgazdaság irá­nyítási rendszerének kitűzött elvi prog­ramja mellett. A kormány munkája a gazdasági reform megvalósításának részletes kidolgozására — az institu­cionális kérdéseket is ideértve —, va­lamint a kölcsönösen összefüggő rend­szabályok hosszabb lejáratú alkalmazá­sának meghatározására irányul. Né­pünk jól tudja, hogy a gazdasági re­form a népgazdaság strukturális jel­legű gyakorlati átszervezését s ugyan­akkor az irányítási és a tervezési rend­szerben végrehajtandó változásokat is magában foglalja. E program megva­lósításánál azonban minden lépést igen alaposan meg kell fontolni, legyen-szó például a vállalatok átszervezéséről, kölcsönös integrálásukról, a munkás­tanácsok kísérleti megalapításáról, s hasonló elképzelésekről. Ezeket a kí­sérletezéseket mindenekelőtt alaposan és sokoldalúan kell értékelni, és külö­nös figyelmet kell fordítani a keretter­vek alapos kidolgozására. Törekvéseinket a szocialista vállalko­zás alapelveinek kidolgozására kell összpontosítanunk, vállalati szinten ma­gasabb fokozatú integrált vállalati cso­portosulások, nemzeti és szövetségi szervek szintjén. A törvényes rendel­kezéseket ez irányban nem akarjuk csak a szocialista vállalat jogállásának meghatározására korlátozni, hanem tisztázni kell majd főképpen a szocia­lista állam és a nagyobb integrált cso­portosulások vállalkozó szerepét. Az ál­lam föderatív átszervezésével kapcso­latban sor kerül a szövetségi és a nem­zeti szervek alkotmányos létrehozására úgy, hogy azok munkáik tartalmát és módszereit illetően, összhangban legye­nek a gazdasági reform szellemével. A gazdasági reformnak meg kell terem­tenie a feltételeket ahhoz, hogy a dol­gozók érezzék a szociális biztonság tu­datát, hogy megszűnjék a munkások és a parasztok gazdasági elidegenedése a termelőeszközöktől. A gazdasági élet konszolidálására s ezzel együtt az utóbbi napok eseményei gazdasági következményeinek felszá­molására irányuló valamennyi szüksé­ges rendkívüli intézkedést úgy keli megválasztani, hogy kihasználjuk & gazdaságirányítási rendszer előnyeit és a nép kezdeményezőkészségét, mely oly jelentős tényezőnek mutatkozott a közelmúlt eseményeiben. V. A NEMZETI BIZOTTSÁGOK MUNKÁJA TOVÁBBRA IS DÖNTŐ JELENTŐSÉGŰ A kormány ismét hangsúlyozza, hogy községeinkben, városainkban, járásaink­ban, és kerületeinkben a lakosság éle­tének konszolidálásával kapcsolatban jelentős feladat hárul a nemzeti bizott­ságokra, melyek az utóbbi napokban rendkívüli szervezőkészségről és határ­talan áldozatkészségről tettek tanúsá­got. Ezért köszönetünket íejezzük ki a nemzeti bizottsági funkcionáriusok ez­reinek áldozatos munkájukért. Tevé­kenységük legfőbb értelmét abban lát­juk, hogy megteremtik az élet teljes normalizálásának feltételeit az egész köztársaságban úgy, hogy biztosítva le­gyen a lakosság valamennyi alapvető szükséglete. A korinán;, ez éy áprilisi program­nyilatkozatának szellemében folytatni fogja a munkát a nemzeti bizottságok jogállásával és tevékenységével, az ál­lamigazgatás racionalizálásával és az önigazgatás kiterjesztésével összefüggő valamennyi alapvető feladaton. A kormány abból a meggyőződésből indul ki, hogy a társadalom élete ösz­szes területének további fejlesztése je­lentős mértékben függ a szocialista gazdasági szervezetekben és az állam­igazgatásban dolgozó emberekkel való munka minőségétől. Ez megkívánja a személyzeti politika átgondolt prog­ramjának és koncepciójának megvaló­sítását s a kádermunkában szerzett tu­dományos tapasztalatok következetes felhasználását; e tudományos tapaszta­latok értelmét elsősorban az ember személyiségének fejlesztéséről való gondoskodásban, továbbá azon fel­tételek kialakításában kell látni, me­lyekre azért van szükség, hogy az em­bereket optimálisan és hatékonyan le­hessen hasznosítani a munkafolyamat­ban. Igen sokat tehet e téren a köz­társaság minden egyes polgára. Hiszen közismert, hogy országainkban dolgos -nép él, mely kitűnik ügyességével,-, le­leményességével és alkotóképességével. És e felbecsülhetetlen tulajdonságokra most igen nagy szükség van. A SZOCIALISTA DEMOKRÁCIA LÉNYEGE Tisztelt Képviselő Elvtársak! A január utáni időszakban Csehszlo­vákia Kommunista Pártja s vele együtt a többi intézmény, tehát a kormány is, a szocialista társadalom irányítása marxista—leninista elveinek soKoldalú érvényesítésére, Csehszlovákia konkrét körülményei között ezek alkotó alkal­ALEXANDER DUBCEK ELVTÁRS A NEMZETGYŰLÉS PLENÁRIS ÜLÉSEN mazására törekedett. Ezzel kapcsolat­ban Marx tanításából indultunk ki, amely a forradalmi munkásmozgalom­nak mind céljait, mind eszközeit is ma­gában foglalja. Közben teljes mérték­ben tudatában voltunk annak, hogy a marxizmus—leninizmus céljainak álta­lánosan érvényes a jellege, míg az esz­közökre és módszerekre szükségszerűen befolyással vannak a konkrét környe­zet, a helyi feltételek és az időszak, amelyben alkalmazásra kerülnek. Szilárd meggyőződésünk, hogy Marx tanításának alapvető célja az ok, amiért egyáltalán keletkezett. Tehát legfőbb értelme az ember teljes felsza­badítása az elnyomás valamennyi for­mája alól és a szabadság igazi birodal­mának kialakítása. A marxizmus—leni­nizmus lényege tehát a humanizmus olyan mértékben, amilyent eddig nem ismert az emberi társadalom. Ebben látjuk a szocialista demokrácia lénye­gét is. A polgári demokrácia még azokban az országokban is, ahol legnagyobb fejlődését elérte, szükségszerűen korlá­tozott két alapvető okból. E korlátozás elsősorban abból ered, hogy eltérő a burzsoázia és a dolgozók gazdasági po­zíciója, s ezzel eltérők a tényleges le­hetőségei is annak, hogy a burzsoázia és a dolgozók érvényesítsék jogaikat. Másodsorban magukat a jogokat és al­kalmazásukat a legkülönbözőbb módon (Folftatfis u 5. oldalon.i

Next

/
Thumbnails
Contents