Új Szó, 1968. augusztus (21. évfolyam, 322-240. szám)

1968-08-11 / 221. szám, vasárnap

HÉTVÉGI HÍRMAGYARÁZATUNK AZ SZKP KB HATÁROZATA A PROLETÁR INTERNACIONALIZMUS SZELLEMÉBEN MIÉRT EPPEN Az amerikai elnökválasztási kampány kulminál. A hét elején Miami Beachban megkezdődött republikánus elnökjelöltválasztó konvenció nagy szótöbbséggel Richard Nixont szemelte ki a párt jelöltjéül a novemberi elnökválasztásra. Nixon 1333 szavazat közül a szükséges 667-nél többet, 692 szavazatot szerzett, s ezzel fölénye nyilvánvaló lett. Alulmaradt vetélytársa, Rockefeller New York-i kormányzó, az ismert milliomos, liberális republikánus, aki szinte biztos volt győzelmében, , s választási hadjá* ratára ötmillió dollárt költött, és alulmaradt Reagan californiai kormányzó, a legszélsőségesebb, ultrakonzervatív republikánusok jelöltje is. Sok amerikait meglepett a republikánus konvención bekövetkezett fordulat, viszont a logikusan gondolkodókat nem lepte meg Nixon győzelme. Alkalmazkodás a változó valósághoz? Az 55 éves Richard Nixon nem új ember az amerikai politikában. Sokáig Einsenhower alelnöke volt, politikai utazásokra vállalkozott, s ilyen minőségben többször is járt Moszkvában. Kétségtelenül nagy tapasztalatokra tett szert, de ezeket nem mindig a józan észre hallgatva kamatoztatta. Neki is oroszlánrésze volt abban, hogy az amerikai politika imperialista vonásai még erőteljesebben kidomborodtak. Nixon múltját nem lehet mentegetni: nagyon jól ismerte a szovjet vezetők békés szándékait, közeledési törekvéseit, ő azonban a békés együttélés helyett a háborús politika mellett kötelezte el magát. ** A Demokrata Párt győzelme után sokáig politikai hullának tekintették Nixont. Most azonban kiderült, hogy még korán volt őt elparentálni. Sok rövidlátó és ostoba amerikai politikussal szemben becsülendő Nixonnak az a tulajdonsága, hogy fel tudta ismerni hibáit, rájött, hogy féktelen szovjetellenességgel és antikommunizmussal nem lehet népszerű politikát folytatni, s Amerikában is felhalmozódtak ,olyan problémák, amelyek megoldásának elodázása még súlyosabb belpolitikai válságot idézhet elí. A tények felismerése azonban önmagában még nem érdem, de az lehet, ha pozitív politikai lépések követik. Nixon eddigi terve: választások utánra halasztott moszkvai út, s „a nyílt konfrontáció helyett a tárgyalások korszakának megkezdése". Félretette egykori antikomunista jelszavait, viszont egyelőre kétértelmű kijelentésekbe bocsátkozik a tömeget leginkább foglalkoztató belés külpolitikai kérdésekben, amivel személye körül bizalmatlanságot kelt. Pedig az amerikai társadalom a vietnami kérdésben és a polgárjogi mozgalommal, a szociális problémákkal kapcsolatban döntő lépéseket vár az új elnöktől, s ezért is kapták fel tekintélyes lapok az új jelszót: „Oj eszmék, új vezetés kell". Az amerikai és a világsajtó azzal magyarázza Nixon Miami Beachben aratott győzelmét, hogy Rockefeller liberális és Reagan ultrakonzervatív, szélsőjobboldali programja helyett inkább Nixon mérsékelt konzervativizmusa felelt meg á választóknak, vagy helyesebben, az elnöki székért versengők mögött álló érdekcsoportoknak. Nixon valamennyi között a legrugalmasabb politikusnak ígérkezik, s ez amerikai viszonylatban nagy sző. A párton belül igyekezett mindig centralista álláspontot képviselni, el nem kötelezni magát, ezzel viszont „kiérdemelte" a politikai kaméleon jelzőt. Több nyugati lap „színtelen politikusnak", „arc nélküli politikusnak" jellemzi Nixont. Legélesebb az olasz Stampa, mely megállapítja: „Nixon politikai krédója megfelel a Köztársasági Párt 1929-es válsága előtti hagyományoknak. Nem a legjobb gyógyír a hetvenes évek bajainak megoldására. Ha Nixon bejut a Fehér Házba, Amerika a legjobb esetben Eisenhower kormányzásának színtelen éveihez tér vissza, a legrosszabb esetben pedig olyan helyzetbe kerül, hogy a modern világ rendkívül nehéz problémáit olyan vezetésnek kell megoldania, amelynek politikája máris elavult". A demokratákon a sor Nixon győzelme dilemma elé állította a Demokrata Pártot. El kell döntenie, kit állítson elnökjelöltül a republikánus Nixonnal szemben. A .párton belüli helyzetre jellemző, hogy az ifjabb Kennedy elleni merénylet zűrzavart okozott a demokraták soraiban. A Johnson-kormány háborús politikájával, belpolitikai erőtlenségével, gazdasági tehetetlenségével elégedetlen demokrata párti tömegek bizalma a Kennedyek politikájában volt, most azonban más vezér után kell nézniük. McCarthy szenátor, aki háborúellenes politikájával a népszerűségben mindjárt Róbert Kennedy után következett, abban reménykedett, hogy a republikánus konvención a liberális Rockefeller fog győzni. Ebben az esetben ugyanis — véleménye szerint — meggyengült volna a Johnson-háborús politikáját kiszolgáló, s most elnökjelöltségre törekvő Humphrey alelnök pozíciója, s akik támogatták volna őt, átálltak volna McCarthy oldalára. Nixon győzelme után azonban a demokrata párti politikusok is másként látják a helyzetet. Az a véleményük, hogy Humphrey a Demokrata' Pártban ugyanaz a típusú politikus, mint Nixon a Köztársasági Pártban. Ha viszont sok a közös vonásuk, ez még nem jelentheti azt, mint ahogy egyesek badar elképzeléseiknek hangot adtak, hogy valamilyen „szövetségre" léphetne egymással a két különböző párti politikus, mert feltételezhető az a fizikai törvényszerűség is, hogy a két politikust éppen hasonlóságuk taszíthatja el egymástól. A demokrata választási kampány körüli találgatások közül a legvalószínűbbnek az látszik, hogy — mint Tabouis asszony, az elismert francia kommentátor is feltételezi — Johnson az utolsó pillanatban meggondolja magát és mégis pályázni fog az elnökjelöltségre. Mit változtatna ez a Demokrata Párt pozícióin, nem lehet pontosan megállapítani. Tény az, hogy Nixon győzelme egységtörekvésre serkenthetné a demokratákat, így aztán feledve ellenszenvüket a Johnsonkormány eddigi kudarcos politikájával szemben, a jelenlegi elnök köré tömörülnének, viszont Johnson kissé elkésett jelöltetésével, hisz Rockefeller is jórészt kezdeti habozásának köszönheti most elszenvedett kudarcát. A frontok mindkét pártban körvonalazódnak, s forró hetek következnek az amerikai politikai életben. LÖRINCZ LÁSZLÓ Lenin születésének 100. évfordulójáról A Szovjetunió Kommunista Pártjának Központi Bizottsága külön határozatot szentel Vlagyimir Iljics Lenin születése 100. évfordulójára (1970 április) való felkészülésnek. A lenini eszmék jelentőségét méltatva, a határozat hangsúlyozza, hogy azok „a legnagyobb hatással voltak és vannak ezután is a világban végbemenő fejlődés folyamatára". Az SZKP Központi Bizottsága végül arra szólít fel határozatában, hogy a párt széles körű politikai és szervezési munkát bontakoztasson ki a Lenin születése 100. évfordulójáról való megemlékezés előkészítése jegyében, s tekintse ezt az évfordulót a párt és az egész nép általános ügyének. (TASZSZ) Komócsin Zoltán tv- és rádióinterjúja HERNANDEZ kolumbiai külügyminiszter pénteken bejelentette lemondását. Megfigyelők szerint a lemondás kapcsolatban áll azzal a bírálattal, amellyel a külügyminiszter VI. Pál pápa enciklikáját illette. TÖBB EZER DIÁK tüntetett pénteken a Fülöp-szigetek különböző városaiban a csendes-óceáni országban elharapózott bűnözési hullám és a kormány elégtelen intézkedése miatt. MEXIKÖI DIÁKSZERVEZETEK képviselői elhatározták az országos diákmozgalom átszervezését, egy általános diáksztrájkra szóló felhívás kiadását és egy nagyszabású tüntetést a rendőri erőszak és az egyetemi autonómia megsértése miatt. RIO DE JANEIRÖBAN több száz diák ütközött meg a rendörökkel. A fiatalok Palmeira diákvezér szabadon bocsátását követelik. Harminc személyt letartóztattak. KELET-JAVÁBAN, a malangai sajtókonferencián bejelentették, hogy a közelmúltban 850 személyt tartóztattak le, az Indonéz KP vezető kádereit és ezenkívül 500 további kommunista párttagot őrizetbe vettek. A SZÍRIAI KATONAI KÜLDÖTTSÉG, amely Mustafa Tallas hadosztálytábornoknak, a vezérkar főnökének vezetésével a Szovjetunióban volt látogatáson, szombaton visszarepült hazájába. AJUB KHÁN pakisztáni elnök szombaton befejezte háromhetes angliai látogatását és viszszautazott hazájába. ACCRÁBAN kilenc afrikai állam bankárai megegyeztek olyan tömörülés létrehozásában, amely megkönnyítené a pénzügyi összeköttetést. A RENDŐRSÉG ÉS A MILtCIA pénteken este körülzárta Little Rock néger gettóját, majd megszállta az egész negyedet. Az intézkedést az váltotta ki, hogy az esti órákban zavargások robbantak ki. Több száz néger tüntetett az utcákon amiatt, hogy a közeli börtönben rejtélyes körülmények között meghalt egy néger rab. Budapest — Komócsin Zoltán, a Magyar Szocialista Munkáspárt Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára pénteken este interjút adott a Magyar Rádió és Televízió munkatársainak a nemzetközi politika időszerű kérdéseiről. A bevezetőben elmondotta, hogy a nemzetközi helyzet továbbra is bonyolult és feszült. A kapitalista országokban kiéleződött a harc a monopóliumok érdekelt képviselő kormánykörök és a legszélesebb dolgozó tömegek között. Ennek elsősorban belpolitikai, gazdasági és szociális indokai vannak, de szerepet játszik benne a nemzetközi politika is. Világszerte növekszik a tömegek elé gedetlensége az amerikai imperialisták vietnami agressziója miatt; új rétegek vállalnak szolidaritást a vietnami néppel — hangoztatta Komócsin elvtárs, majd megállapította, hogy a küzdelem középpontjában éppen ezért Vietnam áll. Folyik a küzdelem a Közel-Keleten az amerikai és más imperialista körök által támogatott izraeli agresszió következményeinek felszámolására. Az európai biztonságra vonatkozó kérdésekre válaszolva hangsúlyozta, hogy a magyar párt és kormány politikája ezen a téren is összhangban áll a Varsói Szerződés tagállamainak bukaresti nyilatkozatával, az európai kommunista és munkáspártok Karlovy Vary-i értekezletén elfogadott dokumentummal. A testvérpártok bratislavai találkozójával kapcsolatban Komócsin Zoltán hangsúlyozta, hogy a Magyar Szocialista Munkáspárt nemzetközi politikájának alapja a proletár internacionalizmus. Nemzetközi céljaink meghatározásánál eddig is az internacionalizmusból indultunk ki és a jövőben is így cselekszünk — mondotta. A csehszlovákiai események kapcsán kezdettől fogva világos és egyértelmű elvi álláspontot foglaltunk el. A két- és többoldalú találkozókon képviselőink meggyőződéssel hangsúlyozták, hogy a magyar kommunisták, a szocializmus magyar hívei őszintén szolidárisak azokkal a törekvésekkel, amelyeket a csehszlovák kommunisták, a szocializmus csehszlovákiai hívei sikerre akarnak vinni — hangoztatta Komócsin Zoltán. MOSZKVA „Az internacionalizmus jegyében", „Egység és összeforrottság", „Egység és szolidaritás", „A marxizmus—leninizmus alkotó okmánya" — ezek a címek olvashatók a szovjet sajtó tegnapi kiadásaiban a hat testvérpárt bratislavai találkozójával kapcsolatban. A lapok további szemelvényeket közölnek a találkozó hazai és külföldi visszhangjáról is, valamint ismertetik az egyes kommunista pártok nyilatkozatait. A moszkvai Pravda „Az internacionalizmus zászlaja alatt" közli három kommunista párt nyilatkozatát. Ennek közös nevezője a bratislavai találkozó eredményével való teljes egyetértés és a tanácskozás jelentőségének hangsúlyozása. Egyébként a szovjet lapok tegnap a TASZSZ rövid jelentését közölték Joszip Broz Tito Prágába való megérkezéséről. SZÖFIA A bolgár lapok közül a Národná Kultura hírmagyarázatot fűz a testvérpártok bratislavai találkozójáról és megállapítja: az eddigi tapasztalatok és hagyományok azt bizonyítják, hogy a szocialista országok külön-külön is haladhatnak a szocializmushoz vezető úton, ha betartják a szocialista társadalom építésének általános törvényszerűségeit, és ha megerősödik a munkásosztály és élcsapatának vezető szerepe. Tito csehszlovákiai látogatásáról a bolgár lapok is csak igen röviden emlékeznek meg. BUKAREST A „Scinteia" című központi román laphoz hasonlóan a „Lumea" című, nemzetközi kérdésekkel foglalkozó folyóirat legújabb száma is foglalkozik a szocialista országok 1966-os bukaresti nyilatkozatának elveivel. A Csehszlovákiával kapcsolatos fejlemények kapcsán a lap prágai tudósítója csehszlovák újságírókra hivatkozva megjegyzi, hogy „a Szovjetunió Kommunista Pártja, Csehszlovákia Kommunista Pártja és további négy szocialista ország testvérpártjai közti bratislavai megbeszélés nagy mértékben hozzájárult a feszültség csökkentéséhez és a nézeteltérések elsimításához. Ügyanakkor nem lehet figyelmen kívül hagyni azt a tényt, hogy a bratislavai nyilatkozat nemcsak a részt vett szocialista országok pártjait és kormányait érinti, hanem azokat is, amelyek nem voltak jelen. Izrael együttműködést ígér Gunnar Jarringgal London — Abba Eban izraeli külügyminiszter pénteken este Izrael londoni nagykövetének lakásán kétórás megbeszélést folytatot Gunnar Jarring svéd diplomatával, az ENSZ közelkeleti békéltetőjével. Az UPI londoni tudósítója közölte, hogy Abba Eban az izraeli kormány támogatásúval biztosította az U Thant főtitkár által korábban kifejezésre juttatott álláspontot, hogy hasznos lenne ha Jarring folytatná erőfeszítéseit a Biztonsági Tanács 1967 novemberében hozott határozatának megfelelő megállapodás létrehozására Izrael és az arab államok között. A tudósító szerint Abba Eban biztosította Jarringot, hogy az ENSZ békéltető közreműködésével kész béketárgyalásokat kezdeni Jordániával is. A londoni lapok ugyanakkor azt hangoztatják, hogy az izraeli külügyminiszter és az ENSZ megbízottja közti megbeszélés semmi pozitív eredményt nem hozott. Tel Avivből jelentik, hogy a Ghaza városától 22 kilométerre délre levő Khan Junisban a mozi bejáratánál péntek este kézigránát robbant, 12 arab megsebesült, közülük három súlyosan. Súlyosbodott az uruguayi belpolitikai válság Amerikai választópolgár: „Félek belepillantani ebbe a jövendőmondó bűvös kristálygömbbe. (A Washington Post karikatúrája) Montevideo — Véres diáktüntetésekkel súlyosbodott az uruguayi belpolitikai válság, amelyet szerdán Pereira Reverbelnek, az állami elektromos társaság vezérigazgatójának rejtélyes elrablása robbantott ki. Miközben továbbra is rendőrök ezrei és helikopteres katonai egységek nyomoznak, az emberrablást végrehajtó Tupamaro szervezet tagjai után, az egyetemi diákság az utcára vonult, hogy tiltakozzék a főiskolákon végrehajtott razzia ellen. A rendőrség pénteken hajnalban meglepetésszerűen betörte a montevideői egyetem kapuit, behatolt az épületbe, a diákszervezetek Irodáiba, és nagy mennyiségű Iratot lefoglalt. A rendőrség közleménye szerint az egyetemen titkos fegyverraktárt és felforgató propagandaanyagot fedeztek fel. Az uruguayi kormány ezután bejelentette, hogy parlamenti felhatalmazást kért az egyetem kormányzótanácsának feloszlatására, mert az „hanyagságával" felelős az egyetemi fegyverraktárért. A diákok nagyszabású tüntetéssel tiltakoztak a rendőrség lépése ellen, és Montevideo központjában valóságos utcai csatára került sor.