Új Szó, 1968. augusztus (21. évfolyam, 322-240. szám)

1968-08-06 / 216. szám, kedd

Békeutasok Vasárnap reggel — a testvér- , pártok közös nyilatkozatának aláírása után nemcsak hogy fel­engedett a feszültség, de az ég­1 holt is kiderült. Az emberek ar­cán bizakodás, mosoly és élet­akarás ragyogott. A bratislavai propellerállo­más előtt gyülekezett a Szlovák Szakszervezeti Tanács küldött­sége, a város lakosai, valamint a vajnoryi fúvószenekar nép­viseletében. Féltizenegykor a fúvószene­kar rázendített: befutott a SZO­CIALISTA FORRADALOM nevű SZOT üdülőhajó, amely fedél­zetén nagy plakáton hirdette több nyelven: „Biztonság, ba­rátság és béke az európai népek között!" A Szakszervezeti Világszövet­ség 174 küldöttét fogadták 11 országból, akik meglátogatják a dunamenti államokat. Egy napot Szlovákia fővárosában is töltöttek, mint a Szlovák Szak­szervezeti Tanács vendégei. Vá­rosnézés után a „Nagy feren­ciek"-nél folytatódott a barát­kozás. Az utcán elkezdődött a tánc, a külföldi újságírók, fil­mesek itt jó „zsákmányhoz" ju­tottak. A tüzes olasz lányok, a lengyel, szovjet osztrák, német, francia, jugoszláv, magyar és egyéb küldöttségk tagjai egy­aránt ropták a táncot, a polkát, a csárdást... Érdekelt a „békeküldöttek" véleménye a nálunk e napokban lezajlott eseményekről. Sorra felkerestem az egyes küldöttsé­geket, hogy villáminterjú formá­jában megtudjam tőlük, hogyan vélekednek. Amikor Giacomo Adduci, az ETLI olasz turistaszövetség Ró­mában székelő vezérigazgatója átadta a küldöttség szép aján­dékát az itteni SZSZT részére, őt is felkértem, hogy nyilatkoz­zék. G. Adduci régi barátja köz­társaságunknak. Nagyon örült a hat testvérpárt közös nyilatko­zatának. Hasonlóan beszélt Neu­bauer elvtárs Bécsből, többen az NDK-b61, Armand B. francia, a belgák, valamint a magyar Berzi Sándor és dr. Vass Gyula küldöttek. A közös ebéd után még sétáltak egyet a városban és folytatódott az ismerkedés. A csehszlovák, valamint szov­jet delegátusok megállapodtak abban, hogy a hajó elindulása előtt a hajón tartózkodó cso­portjuk külön találkozót rendez. Este tíz órakor a SZOT üdü­lőhajó felszedte horgonyát, hogy elinduljon Budapestre. A „békeutasok" ellepték a fedél­zetet és még sokáig integettek parton maradt barátaiknak. GREK IMRE A Szlovák Szakszervezeti Tanács nevében Jolana Kosíčková üdvözölte a vendégeket. munka! jó termés A Diana búza 54,7 mázsát adott hektáronként A tavalyinál 10—13 mázsával jobb a hektárhozam Gömörpanyiton, Beretkén is megpihenhetnek már Az utóbbi hetekben csapadék­ban dús időjárás volt a Sajó­mentén is. Ez lelassította a be­takarítási munkálatokat, de a kapásnövényeknek aranyat ért. A kukorica, a cukorrépa és a dohány is sokat ígérő. Befejezték az aratást A szentkirályi szövetkezetben az idén 280 hektáron termesz­tettek gabonaféléket. Betakarí­tásával még szerdán végeztek. Amint Bielák Stanislav mérnök mondotta, nagy örömet okozott számukra, hogy egy 10 hektá­ros parcellán a Diana búza $4,7 mázsát adott hektáronként. Ugyanakkor a zabnál 16 mázsás hozamot értk el, s így az átla­gos hektárhozam csak 33 lett a tavalyi 34,8 mázsával szem­ben. Több műtrágya ­jobb termés Mindössze 140 hektár gabona várt az Idén a gömörpanyiti szövetkezetben kaszára. Augusz­tus l-ig mind learatták és ma már a csépléssel is végeznek. Árpából 30—31 mázsás, búzából pedig 33 mázsás hektárhozam Ígérkezik. Ez 10, illetve 13 má­zsával nagyobb, mint a múlt év­ben volt. Csató Sándornak, a szövetkezet elnökének szavai szerint a szép eredményeket a jó talajmunkának köszönhetik, valamint annak, hogy az idén mintegy 20 000 korona értékű műtrágyával többet használtak fel, mint az előző évben. A szalmát több mint 55 hektárról betakarították és mintegy 40 hektáron a tarlóhántást is el­végezték. Öszikeveréket tíz hek­táron vetettek, jóllehet az idén — a szárazság ellenére is — az első kaszálásból több takar­mányt takarítottak be, mint ta­valy egész évben. Jöhet a pihenés A beretkei szövetkezet hatá­ra dimbes-dombos. Az aratás itt bizony nagyobb gondot okozott, mint más szövetkezetekben. Mégis a múlt hét végén Beret­kei József elnök már azt újsá­golhatta, hogy az aratást és a cséplést befejezték. A lapos te­rületen levő kisparcellán miro­novi búzafajtából sikerült 40 mázsás hektárhozamot elérniük. A hegyes vidék hektárhozamai nem közelítették meg az em­lítettet, de a szövetkezet így is átlagosan 27 mázsás hektárho­zamot ért el, s ez 4—5 mázsá­val nagyobb a tavalyinál. A szalma betakarítását befejezték, a tarlóhántást pedig 35 hektá­ron végezték el. így hát Beret­kén is nemsokára az aratóbál következik. —nj— A komáromi hídavatás előtt Lehetséges, kritikai cikkeink is hozzájárultak ahhoz, hogy „az or­szág új kapuján", a csehszlovák és a magyar Komáromot össze­kötő új közúti hídon már augusz­tus 9-én megindul a forgalom. Igaz, eredetileg némileg korábbra tervezték a hídavatást, ez azon­ban ma már nem lényeges. Tény, hogy mind a Doprastav, mind a Vstkovicei Vasmű, valamint a többi szállítóvállalat is jó mun­kát végzett. A napokban végigjártam a va­donatúj hidat, amely a nyári nap­sütésben úgyszólván fénylett és mintegy búcsút intett az évek óta üzemben levő kompnak . . . Lát­tam a megterhelés! próbákat, minden jól sikerült. . . Martinský József építésvezető arcán is kevésbé tükröződik a gondterheltség. Szívélyesen Invi­tált: — |üjjön el az augusztus 9 i hídavatásra, amelyre vállalatunk meghívta hazánk vezető állami és politikai személyiségeit is. Nem tudjuk, persze, a mai moz­galmas napokban időt szakíthat­nak-e erre, mégis reméljük . .. Szívesen ellátogatunk ismét Ko­máromba, hogy tanúi legyünk an­nak az ünnepélyes aktusnak, amely új összekötő utat teremi a két baráti ország között s ezzel lényegesen elősegíti és megköny­nyíti a turistaforgalmat. A kor­szerű csapóhíd egyben műszaki szempontból is hirdetni fogja híd­épitéstechnlkánk színvnnalát. DÓSA JÓZSEF ORVOSI TANÁCSADÓ „Fogas" kérdések Régi olvasónk, Urbán Péter írja: „21 éves fiamat már többször elővette nehezen nö­vő bölcsességfoga, amely most is gennyes gyulladást okozott, alig tudja kinyitni a száját. Szüksége van-e az embernek bölcsességfogra, ha nem, mikor húzassa ki?" S a továbbiakban egyúttal az egész család fogászati problé­máit megemlíti, hogy azokat velünk tanácskozza meg. Ve­gyük hát sorra az Urbán csa­lád tagjait: Ha Gábor bölcsességfogai áttörnek és, ha gyulladások árán is végül helyükre nőnek, minden rendben lesz. A leg­utolsó, harmadik zápfog azon­ban sok esetben okoz több­ször is fájdalmat. Ha nincs elég helye, vagy ferdén nő, vagy a szemközti fog már hiányzik, eltávolítható, mert nincs jelentősége. Szájzár és gennyes gyulladás esetén a fogorvos előbb rendszerint a heveny állapoton segít — és foghúzásra akkor rendeli majd be, ha a beteg rendesen ki­nyithatja a száját és érzéstele­nítést kaphat, hogy a beavat­kozás fájdalommentes legyen. A nagyapa 80 éves, de még egy foga sem hiányzik. Büsz­kén mutogatja és magyaráz­za, hogy fekete kenyéren, zöldségen, gyümölcsön, so­vány húson és főzeléken élt leginkább. S mivel nem do­hányzik, fogazata majdnem olyan szép, mint a nagyma­ma műfogsora ... akinek ere­deti fogai lassanként kihul­lottak. A foglazulást főleg a gyermekkorban elhanyagolt száj- és foghigiénia idézi elő. Az ételmaradék lepedék alak­jában ül a fogra és egyrészt a zománcot támadja, más­részt az íny peremén okoz gyulladást. A serdülőkorban már gyakori a fogkő is, ami a fogak közé, valamint a fo­gak és az Íny közé rakodik le. Bizonyos tápanyagok, kü­lönösen a C vitamin hiánya érzékennyé és vérzékennyé te­szi a fogínyt. Gyakori a pa­nasz: „Tisztítanám én a foga­mat, ha nem vérezne az ínyem, amint a kefe hozzá­ér ..." A nagymamát ez már nem érinti, de a család ifjabb tagjait annál inkább. Le kell szedetni a fogkövet, gyógyke­zeltetni az ínyt és erősíteni a fogakat körülölelő szerkeze­tet, amit csak rendszeres száj­ápolással és teljes értékű táplálkozással érhetünk el. A levél szerint a mama is haj­lamos a foglazulásra. A foga­zat állapotát megítélve a fog­orvos dönti el a lazulás foka szerint, mi előnyösebb: gyógykezelni-e és az esetle­ges hézagokat hídpótlással ki­tölteni, vagy eltávolítani a leggyengébb fogakat és kive­hető pótlást készíteni. Eset­leg ha már nem érdemes megtartani egyetlen fogat sem, megszabadítani a bete­get a paradentózístól, kihúzni a fogakat és teljes műfogsort javasolni. Levélírónk, a családfő, gyermekkorától jár fogorvos­hoz, de tekintve, hogy sok költözés következtében töb­ben kezelték, több fogát „el­kezelték", úgyhogy néhányat ki is kellett húzni. Most ar­ról panaszkodik, hogy egyik platinának nevezett hídja már rövid, a másikat, amely aranyból van, átrágta. Helyte­len, hogy kétféle fémből ké­szült pótlások kerültek egy szájüregbe, a köztük keletke­ző elektrogalvanikus viszony szájnyálkahártya-gyulladás és más kellemetlenséget okozhat. A hídnak mindig az ínyperem alá kell érnie. Hiba, ha csak a peremig ér. Az idők folya­mán ínysorvadás következté­ben is röviddé válhat a híd koronája. Ilyenkor a fogak védelme és a rágóképesség visszanyerése érdekében új hidat kell készíteni. A kilyu­kadt, és a rövid híd esetében is figyelmes fogorvosi vizsgá­lat dönti el a teendőket. A család legnagyobb gondja a gyermekek fogazata. A tej­fog is kezelésre érdemes. El­sősorban azért fontos az ap­ró lyukak betömése, hogy a gyermek foga ne romoljék to­vább, és fogbélgyulladás vagy gyökérhártyalob folytán ne okozzon felesleges fájdalmat. Továbbá az elromlott és keze­letlen tejfogakról igen köny­nyen átterjed a fogszú a ma­radandó fogakra is. Minde­nekelőtt ne ijesztgessük a kis­gyermekeket a fogásszal, ha­nem szoktassuk hozzá őket, liogy fogaikat ápolják, helyes táplálkozással is óvják, és rendszeresen járjanak el a rendelőbe, hogy a kis romlást fájdalommentesen ki lehes­sen javítani. Az Urban családnak és más családoknak azt üzenjük: ne halogassák a fogászati rende­lő meglátogatását. Az elha­nyagolt fogazat nem csupán a fogfájás, az ínygyulladás, a gyökérhártyalob, a szájbűz miatt kellemetlen, hanem az­ért is, mert a gócfertőzés, az emésztési nehézségek, az ide­gesség a fogaktól távoleső szervek állapotát és működé­sét is kedvezőtlenül befolyá­solja. Dr. SZÁNTÓ GYÖRGY Málasi fájdalmak Új szakszervezeti üdülők épülnek Málas a lévai járásban a leg­kisebb talvak közé tartozik. La­kosainak száma alig haladja meg a 900 személyt. A felszabadulás után új családi házak épültek, új utcák létesültek, a majorok és a régi béresházak helyén több mint 10U új családi ház épült. A lakosság azonban bizonyos fokig mégis elégedetlen és csaló­dott. A felszabadulás után a föld­birtokosok földjeit felosztották, így a föld nélküliek másfél hek­tár földhöz jutottak. A községben 1954-ben alakult meg az EFSZ, a földeket is összpontosították. A lakosság zöme akkor már az ál­lami gazdaságban dolgozott s to­vábbra Is ott maradt. A szövet­kezel a nyert földterületet nem bírta teljesen megművelni és kénytelen volt 150 hektárt áten­gedni a szomszédos Csenkének. Ezt követően nemsokára — a fa­lu tiltakozása ellenéye — a járás illetékes vezetői olyan utasítást adtak, hogy további földterületet adjanak át Fakóvezekény község­nek. Ennek következtében a la­kosság mintegy 40 százaléka oda­haza aztán már nem talált mun­kát, így kénytelen volt idegen­ben kereset után nézni. A szövet­kezet 800 hektárján nem tudott mindenkinek kenyeret biztosítani. Meg kell jegyezni, hogy Veze­kénynek sem sokkal több a lakos­sága, de 2400 hektári 1 gazdál­kodnak. Miért kellelt ezt * terüle­tet Málas kárára még újabb 160 hektárral gyarapítani? Hogy mi­lyen indokok vezethették ebben a járás vezetőségét, azt a község­ben még máig sem tudják. A felszabadulás óta új középü­let nem épült a faluban. A kultú­ra terjesztése is korlátozott, hi­szen nincs erre megtelelő helyi­ség. Igaz, hogy a JNB 1962 ben megszavazott kultúrház céljaira 300 000 koronát, ám még arra sem volt idő, hogy a kultúrházat meg­tervezzék, mert a JNB a pénzt rö­videsen visszavette, állítólag más fontosabb célokra. De miért ép­pen ettől a községtől, amely a járástól mind ez idáig a villanyon kívül nem kapott semmit. Meg kell említeni a községen keresz­tül folyó patakot is, mert ez az egyetlen vízlorrás a faluban. Tűz­vész esetén csak iszapot lehetne azonban belőle meríteni, ez idén még azt sem. 1964-ben ígéretet kapott a lakosság egy víztároló felépítésére, de ez is csak ígéret maradt. Sáros utcáiról Is híres a község. Most ugyan már tervbe vették és megkezdték 3000 méter hosszúságban járda építését és egyes utcákban neonvilágítás be­vezetését. De ez még édeskevés. Ogy érezzük, hogy Málasról az illetékesek megfeledkeztek vagy talán mint műemléket akarják mutogatni a többi közsécnek? DRAPP A N TIBOR A Forradalmi Szakszervezeti Mozgalom Központi Üdülési igazgatósága pillanatnyilag 8854 ággyal rendelkezik a csehorszá­gi üdülőkben, 1920 ággyal a morvaországi és 2022 ággyal a szlovákiai szakszervezeti üdü­lőkben. Ugyanakkor a szakszer­vezeti üdülés iránt nem csök­ken az érdeklődés s az eddigi kapacitás már évek óta nem tudja kielégíteni az igényeket. A jövő esztendőben azonban né­hány üdülő bezárja kapuit, ki­öregedett. Ne felejtsük el, hogy az üdülőknek csaknem egyhar­mada még a múlt században épült, és csak egytizedük 1945 után. Szlovákiában például 1980-ban bezárja kapuit a Ba­ník, a Javorina, Gejzír, Jánošík és Tatra elnevezésű szakszerve­zeti üdülő. Igaz, a Javorina és a Jánošík alkalmazotti lakás­ként tovább fog szolgálni. Ez a helyzet arra kényszeríti a Szakszervezetek Központi Ta­nácsát, hogy erélyesebben lás­son neki új üdülők építésének. Három tervváltozatot már ki­dolgoztak. Ezek szerint 16 000, 18 000 vagy 20 000 ezer személy befogadására képes különféle üdülők épülnének. A tervezett befektetés az egyes alternatí­vák szerint 770, 924, illetve 1147 millió korona lenne. Most az a kérdés, melyik változatot fogadja el az SZKT és hová he­lyezi az egyes üdülőket. Az elv az, hogy az üdülőket eddig kevésbé benépesített te.­rületeken építsék, hogy a szak­szervezet további a turisták ál­tal még meg nem szállt helye­ket vegyen igénybe erre a cél­ra. Ám úgy tűnik, hogy ilyen hely kevés van hazánkban. Egy további szempont, hogy az üdü­lőket lehetőleg egyenletesen helyezzék el a köztársaság egész területén, mégpedig úgy, hogy hozzávetőleg megfeleljen az egyes országrészekben élő szakszervezeti tagok számának. Egyelőre az elkészült Javasla­tok ezt nemigen vették figye­lembe. A szlovákiai üdültetési Igazgatóság például azt kéri, hogy a szlovákiai üdülők befo­gadóképessége 1980-ra elérje a szlovákiai szakszervezeti ta­gok létszámának arányát, ami a köztársasági üdülők teljes kapacitásának 29 százaléka lenne. Az említett három válto­zat azonban mindössze 20—25 százalékos növekedéssel számol Szlovákiában. Még rosszabbul áll e téren Morvaország, mind a szakszervezeti tagok szám­arányát, mind a; természeti szépségeket véve alapul. Ugyan­akkor nincs szó arról sem, hogy Brnóban üdülőt építsenek, pedig az mind gazdaságilag, mind politikailag rendkívül szükséges lenne. Az első változat szerint Szlo­vákiában Tátralomnicon, Skal­kán, Pőstyénben, Vrátnán, Tá­lén, Podbanskón, Jasnán épül­ne új üdülő, a második válto­zat szerint az említetteken kí­vül még négy üdülő építése ke­rül szóba, míg a harmadik vál­tozat további három üdülő épí­tését Javasolja. Sajnos egy-ket­tő kivételével valamennyit új­ból a fejlett turistaforgalom te­rületére tervezték, főleg a Ma­gas- és Alacsony-Tátrában. Űjból megfeledkeznek tehát Dél-Szlovákiáról, pedig ezen a vidéken még számos fel nem tárt természeti szépség, hegyek, erdők, fürdési lehetőség, törté­nelmi és természeti látványos­ság várná az üdülőket. A ter­vek tehát semmi újat nem ígér­nek. A területi tervezés állami Intézete nem nyújt semmi ere­detit, az elvek és a tervek, a szavak és a tettek között ismét ott a szakadék. Mi úgy véljük, még van idő javítani ezeken a hibákon és a szakszervezeti üdülők tervezésében és építésé­ben jobban kellene ragaszkodni a Forradalmi Szakszervezeti Mozgalom tevékenységének alapelveihez. FRANTIŠEK RAVEN 19B8. VIII. 8.-

Next

/
Thumbnails
Contents