Új Szó, 1968. augusztus (21. évfolyam, 322-240. szám)

1968-08-06 / 216. szám, kedd

Mikor köteles a vadásztársuiat kártérítést fizetni a mezőgazdasági üzemeknek Kártérítési eljárás és kártalanítás Mezőgazdaságunk dolgozói és a mezőgazdasági üzemek funkcionáriusai általában nincsenek tisztában azzal, milyen a kártérítés igénylésének útjamódja abban az esetben, ha vadászok okoznak kárt a mezőgazdaságban. Ismét közeledik a vadászidény, helyénvaló tehát, ha legalább néhány erre vonatkozó jogszabályt ismertetünk. Reméljük, hogy az érdekeltek így elkerülhetik áz esetleges vitákat és pörösködést, nemkülönben a gyakran sok időfecsérléssel és néha tetemes költséggel is járó helyszíni vizsgálat okozta bonyodalmakat. A vadászati jog gyakorlására vonatkozó előírásokat az 1962-ben kiadott 23. sz. törvény tartalmazza. A vadászterületet használók az említett törvény 34. paragrafusa értelmében abban az esetben kötelesek kártérítésre, ha vadászat közben mezőgazdasági földeken, a még lábon álló termésben, vagy nem betakarított gazdasági termékekben, szőlőskertben, vagy erdőterületen tárgyilagosan megállapítható kárt okoztak. Az idézett törvény szóban forgó paragrafusa értelmében ugyancsak a vadászati jog gyakorlása közben keletkezett kárnak minősíthető az olyan kár is, amely a vadállomány gondozása, illetve védelme, élővad fogása vagy erdei szárnyasok tojásainak összegyűjtése közben keletkezett. A vadászterületet használók e károkért akkor is felelősségre vonhatók, ha a kárt alkalmazottaik, vadászvendégeik, hajtóik, vagy vadászkutyáik okozták. Ezenkívül kártérítésre kötelesek akkor is, ha a kárt a szomszédos vadászterületet használók megsebzett vad felkutatása közben okozták. Amennyiben az adott vadászterületet vadásztársulat használja, a keletkezett károkért a társulat mindegyik tagja, éspedig egyetemlegesen visel felelősséget. Előfordulhat, hogy körülkerített vadaskertből kijutott vad okozza a kárt. Ez esetben a vadaskertet használó személy vagy vadásztársulat köteles megtéríteni a kárt. Nem köteles a kártérítésre, ha bebizonyíthatja, hogy a vad azért szökhetett ki a vadaskertből, mert rést ütött a kerítésen, vagy pedig kiszökését előre nem látott körülmények, illetve olyan egyének tették lehetővé, akikért a vadaskertet használók nem viselhetnek felelősséget. Az viszont magától értetődő, hogy a vadászterületet, illetve vadaskertet használó EFSZ, állami gazdaság, állami erdőgazdaság vagy személy stb. mindenkor köteles megtenni az említett módon keletkezhető károk elhárítására szükséges intézkedéseket. Ilyen intézkedés például az adott terület ideiglenes vagy állandó bekerítése, különböző riasztóeszközök felszerelése, az Időnkénti tűzrakás, a fák bekenése kellemetlen, visszataszító hatású anyagokkal stb. Feltétlenül mellőzni kell az olyan intézkedéseket, amelyek következtében a vad megsérülhet. Teljesen helytelen például, ha az adott területet szögesdróttal kerítik be. Nyilvánvaló és vitathatatlan, hogy az említett teendők elhanyagolásának következményeként csökkenhet az Igényelt kárpótlás, vagy egyáltalán nem Igényelhető. Kétes esetekben külön döntő bizottság állapítja meg a foganatosított védőintézkedések helyességét vagy fogyatékosságát, ennek megfelelően állapítja meg a kártalanítás címén járó összeget. Az említett törvény az arra vonatkozó előírásokat ls tartalmazza, hogy a kártalanítás melyik esetekben nem igényelhe1968. t

ö- PÓ'dául olyankor, ha a vad által okozott kár nem vadászVIII; 8. területen, hanem házak udvarán, kertekben, parkokban stb. 5

keletkezett. Ugyancsak ez az elv érvényesül akkor is, ha a vad az agrotechnikai időpontig még be nem takarított mezőgazdasági termékekben vagy a vadászterületen tárolt termékekben, például vermekben tárolt burgonyában, silózott takarmányban stb. okozott kárt, s az illetékesek nem tették meg a szükséges Intézkedéseket az említett károsodás veszélyének elhárítására. A vadászati jogról szóló törvény értelmében ajánlatos és általában előnyös ls, hogy az említett módon károsult EFSZ, állami gazdaság, állami erdőgazdaság vagy az adott vadászterületet használó személy, illetve jogi személy lehetőleg a kárért felelősökkel megegyezve állapítsa meg a kár nagyságát, nemkülönben a kárpótlás címén igényelt, illetve fizetésre vállalt összeget. Amennyiben a keletkezett kárért felelős és a károsult között nem kerül sor kölcsönös megegyezésre, úgy az illetékes járási nemzeti bizottság által kínevezett háromtagú döntő bizottság állapítja meg, hogy ki és mily mértékben köteles a kár megtérítésére. A károsult érdeke, de egyben kötelessége is, hogy a keletkezett kárt s a kártérítés címén igényelt öszszeget a számára illetékes döntő bizottság elnökével közölje. E kötelességének mezőgazdasági termékek károsodása esetén a kár keletkezésének napjától számítva 14 napon belül, erdőben keletkezett kár esetén pedig 30 napon belül kell eleget tennie. Tudatosítania kell azonban, hogy ha e bejelentésével egyidejűleg nem közli az esetleges károk elhárítására előzőleg tett intézkedéseit, nem tarthat igényt a kárpótlásra. Mivel a mezőgazdasági termékekben vad okozta kárt s ezzel kapcsolatban a kártérítés címén járó összeget csak az aratás, illetve a betakarítás idején lehet pontosan vagy megközelítőleg megállapítani, a keletkezett kárért felelős személy vagy jogi személy (vadásztársulat) arra kérheti a döntő bizottságot, hogy aratásig, illetve betakarításig halassza el a kár s a kártalanítás megállapítását. Az erdőkben keletkezett kár esetén augusztus 15-ig kérhet halasztást, mivel jogi szempontból akkor végződik az erdei növények tenyészideje, tehát legpontosabban akkor állapítható meg a kár terjedelme s az igényelt kártérítés indokoltsága is. A döntő bizottság elnökének egyik elsőrendű kötelessége, hogy írásban értesítse a vadászterületet használókat az ott keletkezett kárról, s az Igényelt kárpótlásról. Egyben fel kell szólítania a kárért felelőseket és a károsultakat is, hogy egyezzenek meg egymással a kártérítésről. Amennyiben az általa javasolt megegyezésre ennek ellenére sem kerül sor, pontosan meg kell jelölnie az érdekelt felek tárgyalásának helyét s időpontját, és ezeket az adatokat közölnie kell a döntő bizottság többi tagjával, s az érdekelt felekkel is. A döntő bizottság elnöke az említetteken kívül arra is köteles, hogy még a tárgyalás előtt újfent megegyezésre szólítsa fel az érdekelt feleket. Ha ez a felszólítása is eredménytelen lenne — megnyitja a tárgyalást. A döntő bizottság a tárgyaláson elhangzottakat jegyzőkönyvbe iktatja, s benne fel kell tüntetnie a kártérítésre, illetve a kárpótlás összegére, valamint esedékességének időpontjára vonatkozó döntését. Kötelező a jegyzőkönyvezés akkor is, ha az érdekelt felek a tárgyalás folyamán megegyeztek egymással. Nem téveszthető szem elől az a mérvadó jogszabály, hogy az említett döntő bizottság döntése, nemkülönben a jelenlétében megkötött egyezmény bíróságilag is végrehajtható. Természetesen előfordulhat az is, hogy az érdekelt felek egyike nem ért egyet a döntéssel. Ezt a körülményt a döntés kézbesítéséből számítva 15 napon belül kell a döntő bizottság elnökével közölnie, s ez esetben a döntés érvénytelen. A döntő bizottság elnökének ezt a tényállást ls közölnie kell az érdekelt felekkel. Ha a károsult az erről szólő értesítés kézbesítésének napját követő 30 napon belül nem érvényesíti a polgári jog értelmében, tehát az illetékes bíróságon kártérítési igényét, úgy később nincs már erre lehetősége. Figyelmeztetnünk kell még arra is, hogy az előbb említett 14, illetve 30 nap, melyeken belül a károsultnak be kell jelentenie a kár keletkezését és a kártérítés igénylését — a vadászati jogról szóló törvény értelmében elévülési időnek számít. Más szóval: közvetlenül e napok eltelte utón megszűnik a károsult jogosultsága a kártérítés igénylésére. Azonosak a következmények akkor is, ha a károsult nem terjeszti igényét 30 napon beiül az illetékes bíróság elé abban az esetben, ha a kárért felelős nem értett egyet a döntő bizottság döntésével, amely ennek következtében — mint ahogyan mondottuk — érvénytelenné vált. ]• P. „Nincs kapacitás... tt ÜJ szó Az építtetők jól ismerik e kifejezést: Nincs kapacitási Olyan ez, mint az üzletekben a „nincs, kifogyott". Közép-Szlovákiában az építőiparban az a helyzet, hogy évente 150 millió korona értékű, betervezett, de meg nem valósítható épület számára nincsen kapacitás. Nincs elég ember, gép, erő. Az építővállalatok teljes erőbedobással dolgoznak. Még sincs kapacitás. Ebben a százötven milliós deficithelyzetben jön egy kecsegtető kínálat — Ostravából. Az ostravai Bytostav felajánlja a kerületnek, hogy szívesen épít számára. Elvégre a kerületben sok az építeni való, ráfér egy kis segítség. Kicsit drágább lesz a dolog ugyan, mert meg kell fizetni a segélynyújtási pótlékot (hivatalosan preferenciós pótléknak hívják), de mit nem tesz meg a rászoruló? Mármár elfogadják a kerületben az ajánlatot, amikor jobban körülnéznek saját házuk táján, hátha akad még valami kapacitás... Néznek, néznek és — találnak: a közép-szlovákiai építővállalatok kapacitásának jelentős részét lekötik a kerületen kívül teljesített feladatok. Hol a kerületen kívül? Hát Ostraván, természetesenl Lakótelepeket és szolgáltatási hálózatot építenek ott. Ugyanazt, amit itt kellene. De ez központi feladat, ez ellen nem lehet semmit sem tenni, ezt teljesíteni kell. No, jól van, mondják a kerületben, de hogyan lehetséges, hogy az ottani Bytostavnak mégis van kapacitása? Természetes, hogy van, hiszen ez a vállalat „preferenciós pótlékot" fizethet embereinek és így a közép-szlovákiai építőmunkások is inkább ennek a vállalatnak dolgoznak, mint a hazainak, amely ilyen pótlékot nem ad. Furcsának tűnik? Pedig dehogy furcsa, hiszen előírás szerint megy minden. Ahol segítséget nyújtanak olyan fontos munkában, mint a lakásépítés, ott jár a pótlék, jogosan. De akkor a Bytostav miért dolgozna odahaza, ahol nem kapna pótlékot? Ráadásul még emberei is közép-szlovákiaiak. Márcsak inkább épít ott, ahol előnyösebb... Az ittenieknek ott előnyös, az ottaniaknak itt előnyös, hol hát a hiba? Mindenki ott dolgozik, ahol számára előnyösebb, ez csak világos. Elvégre rugalmasan kell vállalkozni. Hogy az egész mégiscsak egy feje tetejére állított szamárság? Ez igaz. De megmagyarázott, szabály szerinti, indokolt szamárság. És az egészen más. VILCSEK GÉZA A gyümölcsöt nemcsak termelni kell A tartósítás legjobb módszere # Keresni kell a legolcsóbb megoldást # Néhány hónap alatt befejezik az építkezést # Sok mindenre fel lehet használni a hűtőházat # A vásárvámosiak más üzemek részére is vállalják az építkezést # A termelőknek és a társadalomnak egyaránt érdeke a gyümölcstárolók létesítése Manapság már nem elég termelni, hanem a termelés jövedelmezőségét is szem előtt kell tartani. Ebből az alapvető igazságból indultak ki a vásárváinosi szövetkezetben (dunaszerdahelyi járás), amikor 1963-ban megkezdték a gyümölcsfa telepítését. Azóta a telepítés területét már 120 hektárra növelték. A szépen bekerített gyümölcsösben barack, körte és szilvafák vannak. Természetesen a legnagyobb jelentősége a téli alma termesztésének van. Az almafák telepítésekor elég sok bosszúság érte a vásárvámosiakat, mivel nem r kaptak elegendő hazai oltványt és ezek minősége sem volt a legmegfelelőbb. Ezért Magyarországról hozattak facsemetéket, amelyek nagyon jól beváltak. A vásárúti gyümölcsösben jelenleg a legígéretesebb a 40 hektáros táblán telepített huzalos vezetésű Golden-Deíícius. Ezzel a módszerrel a közeli években még 60 hektárt ültetnek be. Bár még fiatalak az ültetvények, de már az idén több mint félmillió, jövőre másfél millió, 1970-ben pedig 3 millió korona bruttóbevételre számítanak. Az egész terület termőre fordulása után a tervek szerint elérik az 5 millió korona jövedelmet. A jelentős bevételt azonban csak úgy tudják biztosítani, ha megfelelő áron adják el a gyümölcsöt. ősszel azonban jó áron még a legkiválóbb gyümölcs eladása sem garantál. Ezért meg kell oldani azt a problémát, hogy az almát télen és tavaszszal is árusítsák. A kutatási eredmények szerint az alma minőségét hosszabb időn (5—6 hónap) csak úgy őrizhetik meg, ha a szüret után legrövidebb időn belül oly alacsony hőmérsékletű tárolókba kerül, ahol az életműködése megszűnik. Az alma esetében ehhez még, hogy a nedvességtartalma és súlya csökkenjék és eredeti íze és zamata ls megmaradjon, egy-két Celsius fokos hőmérsékletre van szükség. Közismert, hogy a jelenlegi lakáskultúra (központi fűtés, kisméretű éléskamra) mellett ilyen hőmérsékleten tárolni lehetetlen. Ezért más lehetőségeket kell keresni, és a termelőüzemeknek kell megoldaniuk a tárolás kezdését. Vásárvámoson még alig kezdődött meg o telepítés, és Ozsvald Frigyes, a szövetkezet üzemgazdásza néhány társával együtt tanulmányozni kezdte a külföldi lapokban a tárolási lehetőségeket. A múlt évben már a gyakorlatban is próbálkoztak a Bratislavai Hűtőüzem Kísérleti Intézetében. Ha a vásárvámosi szövetkezetben néhány év múlva termőre fordul az összes gyümölcsfa, akkor a 250—300 vagonnyi téli gyümölcs 40—45 százalékát tárolni kell. Ez különben nemcsak az eladó érdeke, hanem a fogyasztóé is, hogy állandóan friss gyümölcsöt kapjon. Ezért határozták el a szövetkezet vezetői, hogy 100 vagon befogadóképességű gyümölcstárolót építenek. Érintkezésbe léptek a Mezőgazdasági Tervező Vállalattal, ahol megtudták, hogy az ilyen hűtőtár építése 10 millió koronás befektetést igényel. Bár a tervek tetszettek, de az ár nem, így olcsóbb lehetőségeket kerestek, s végül találtak is. Az olcsó építkezési anyag, a 8 cm vastagságú panel, amelyet két oldalról 5 mm-es aszlex cementanyaggal vonnak be. A 2,5 m magas és 1 m széles panellapokat vasszerkezetbe építik be és ezek alkotják a tároló falát. Az enyhe lejtésű vasszerkezetét szintén különleges anyagból készült táblákkal építik be. A tervezőcsoport a 140 vagon befogadásképességű hűtőházat az új építkezési módszerek figyelembevételével 3 millió 500 ezer korona befektetésével kívánja felépíteni. Ez azt jelenti, hogy a hűtőház építési költsége teljes üzemeltetés mellett két év alatt megtérül. A tároló alapterületé 1440 négyzetméter, s az előtérben elhelyezett válogatóhelyiségé pedig 448 négyzetméter. A bejárati folyosót úgy építik, hogy a traktorok akadálytalanul közlekedhessenek benne. A korszerű tárolóhelység építéséhez a szövetkezet építőcsoportja áprilisban látott hozzá, s októberben — rekordidő alatt — át akarják adni a rendeltetésének. Ez sikerül is majd, mert az alkatrészeket, berendezést gyártó üzem a nagymagyari talajjavító vállalat, a bratislavai élelmiszeripari gépeket gyártó üzem és a kolíni hűtőberendezést előállító gyár idejében leszállítják a rendeléseket. A hatalmas méretű épületben nemcsak téli almát tárolnak majd, hanem zöldségféléket, tojást és más gyorsan romló mezőgazdasági termékeket is. A légkondicionálló berendezés központi vezérletű lesz, és az egyes gyümölcs- és zöldségfajtának megfelelően szabályozzák majd az egymástól elválasztott helyiségben a hőmérsékletet. A vásárvámosi szövetkezet építőcsoportja a közeljövőben a szomszédos Nyárasdon is épít egy 70 vagonos hűtőházat, De amennyiben más mezőgazdasági üzem is szeretne ilyen tárolót építtetni, forduljon bizalommal a vásárváimosi szövetkezethez, amelynek az építőcsoportja évente mintegy 1000 vagon befogadásképességű roló felépítésére képes. A hűtőházak nagysága különböző (35, 70, 105, 140, 280 vagon) méretű lehet és a szerkezetük is olyan, hogy szükség esetén tovább bővíthető. Közismert, hogy országszerte nagyméretű gyümölcsfa telepítések vannak. Ha a megtermett gyümölcsöt valóban jó áron akarják értékesíteni a mezőgazdasági üzemek és a piacot is rendszeresen el szeretnék látni ízletes, friss gyümölccsel, a hűtőházak felépítése halaszthatatlan. És nemcsak a gyümölcstermelő üzemek, hanem az egész társadalom érdeke, mert télen és tavasszal nem kell külföldről drága valutáért gyümölcsöt behozni. TÖTH DEZSŐ eplLÜOű / ,!!• i Gyors ütemben épülő hűtőház vasszerkezete. (Foto: —tt—J