Új Szó, 1968. augusztus (21. évfolyam, 322-240. szám)

1968-08-04 / 214. szám, vasárnap

Gyarapítják a köztársasági alapot A Csehszlovák Sajtóiroda bratislavai szerkesztőségébe ál­landóan özönlenek a levelek és a táviratok, amelyek azt bi­zonyítják, hogy a dolgozók szívügyüknek tekintik a köztársa­sági alap gyarapítását. Az istebnéi Kovohuti üzem dolgozói bejelentették, hogy a Csehszlovák Aliami Bankban nyitott 2171 számú, folyószámlára egy teljes műszakért járó bért — 200 000 koronát utalnak át. A bratislavai Kovodružstvo vezető­sége tegnapi rendkívüli ülésén elhatározta, hogy 10 000 koro­nát utal át a köztársasági alap folyószámlájára. Az SZLKP Liptovský Mikulás i Járási Bizottságának dolgozói felhívással fordultak az összes szlovákiai járási pártbizottság­hoz, és felszólították dolgozól­kat, hogy tőlük telhetőleg já­ruljanak hozzá a köztársasági alap gyarapításához. E felhí­vásra a trnavai járási pártbi­zottság dolgozói a pártalapszer­vezetek és a szakszervezetek funkcionáriusaival egyetemben elhatározták, hogy pénzt gyűj­tenek a köztársasági alap ja­vára, ezenkívül a járás vala­mennyi üzemének dolgozói egy szabad szombati műszakért járó bérüket is a 2171 számú folyószámlára utalják át. A Munkaérdemrenddel ki­tüntetett bratislavai Jednota Népi Fogyasztási Szövetkezet vezetősége 100 000 koronát ajánlott fel a köztársasági alap javára. A Szakszervezetek Bratislavai Városi Tanácsának dolgozói el­határozták, hogy egynapi fize­tésükkel gyarapítják a köztár­sasági alapot. A kassai fel­sőbbfokú repülőiskola kommu­nista és pártonkívüli parancs­nokai tegnapi ülésükön ugyan­csak elhatározták, hogy támo­gatják a köztársasági alapot. Az ülés résztvevői kötelező ígére­tet tettek arra, hogy szeptem­ber elejétől december végéig minden hónapban a köztársa­sági alap javára adják át havi fizetésük 1 százalékát. A kassai városi pártbizott­ság örömmel vette tudomásul a helyi Magasépítő Vállalat, a Ke­let-szlovákiai Gépgyár, a váro­si építővállalat és más üzemek dolgozóinak kezdeményezését. Ezek kötelezően kijelentették, hogy anyagilag támogatják a köztársasági alapot. Elvárják a többi kassai dolgozótól és minden polgártársuktól, hogy ők is hasonló magatartást ta­núsítsanak. A Rudňanyi Vasércbánya dol­gozói táviratilag közölték a Csehszlovák Sajtóiroda kassai szerkesztőségével, hogy tőlük telhetőleg hozzá akarnak járul­ni köztársaságunk gazdasági helyzetének javításához, és ez­ért egy szabad szombaton tel­jes műszakot dolgoznak le. A munkájukért járó bért átutalják a köztársasági alap folyószám­lájára. Hasonló kötelezettséget vállaltak a Spišská Nová Ves-i Földtani Kutatóintézet dolgozói is. Kelet-Szlovákia dolgozói kö­rében is megértésre talált a köztársaság gazdasági megerő­södését támogató „köztársasági alapra" mozgalom. Nagyon sok üzemben ma, — egyébként sza­bad szombaton, rendkívüli mű­szakot szerveznek, s a tiszta jövedelmet a 2171-es számla ja­vára utalják át. ^ A Nagykaposi Mezőgazdasági Felvásárló üzem dolgozói ilyen formában ezen a napon lega­lább 2500 koronát akarnak át­utalni. Rendkívüli műszak szervezé­séről érkeztek hírek a Kelet­szlovákiai Vasműből, a Szlo­vák Magnezitművek jolsvai és kassai üzeméből. A Kelet-szlovákiai Téglagyá­rak karcsavai üzemének dol­gozói havi keresetük egy szá­zalékát a köztársasági alapra utalják át. A CSISZ tőketere­besi járási bizottságának dolgo­zói havi fizetésük két százalé­kát küldték el erre az alapra. Az eperjesi Nálepka Kapitány Ruhagyár női dolgozóinak kez­deményezésére a vállalat köze.l hatezer dolgozója szabad szom­bati rendkívüli műszakot dolgo­zik le és a tiszta jövedelmet a 2171-es számiéra fizeti be. Ha­sonló műszakot szerveznek a rudňanyi vasércgyárakban, a kassai magasépítő vállalatnál, a Szovjet Hadsereg Gépgyár­ban, a városi építővállalatnál. Feltételezhető, hogy kevés üzem lesz, ahol tegnap nem került sor rendkívüli műszakok szervezésére. (—ikj KULTURÁLIS HÍREK • AZ UNESCO kiadásában megjelent az Emberiség törté­netének harmadik kötete. A kö­tet az első a huszadik század­nak szentelt két kötet közül, korunk tudományos és művelő­dési eredményeit vázolja fel, s széles körű nemzetközi együtt­működés eredménye: az Euró­pát, Amerikát és Ázsiát képvi­selő három szerző több mint félezer tudós javaslatai, ötletei és adatai alapján szerkesztette. MAK ÉRDEKEBEN (ČSTK) — Rudolf Pacovský, a Szakszervezetek Központi Taná­csának titkára a társadalombizto­sítás és az egészségügyi gondos­kodás kérdéseiről nyilatkozott a Csehszlovák Sajtóiroda munkatár­sának. — A tervezett családvédelmi in tézkedésekre vonatkozóan igen sok javaslat és határozat érkezett a dolgozóktól. Többek között a szülési, illetőleg a gyermekneve­lési szabadság meghosszabbítását javasolják a gyermek 1, esetleg 2—3 éves koráig éspedig olyan formában, hogy az anyák 400—500 koronás állami támogatásban ré­szesüljenek. Ez a követelés jogos és a Forradalmi Szakszervezeti Mozgalom programtervében felké­ri a kormányt, hogy az erre vo­natkozó javaslatokat az év végéig tárgyalja le. A szakszervezetek azt is kérik, hogy a kormány az év vé­géig rendezze a gyermekpótlék kérdését is úgy, hogy az valóban segítséget jelentsen a családok­nak. Arra kell törekedni, hogy a gyermekpótlék révén kedvezően befolyásoljuk a populációt. — A Szakszervezetek Központi Tanácsa — mondotta Pacovský titkár — jogosnak tartja a dolgo­zóknak azt a követelését is, hogy a táppénz folyósításának módját is megváltoztassák, vagyis, hogy munkaképtelenség esetén a dolgo­zó már az első naptól kezdve tel­jes táppénzt kapjon, és az alap­összeg kiszámításánál vegyék fi­gyelembe a túlórailletékeket is. A kormány foglalkozik a Szak­szervezetek Küzponti Tanácsának azzal a javaslatával is, hogy a Forradalmi Szakszervezeti Mozga­lom keretében 1969. január 1-tól „betegségbiztosítási igazgatóságot" létesítsenek. A dolgozók határozatai bírálják az egészségügyi gondoskodás je­lenlegi színvonalát, az egészség­ügyi dolgozók magatartását, az egészségügyi létesítmények hiá­nyos felszerelését és követelik az egyéni orvosválasztás lehetőségét. A szakszervezetek ugyancsak részletesen feldolgozták a nyug­díjbiztosításra vonatkozó javasla­tokat és követeléseket is, és a szükséges módosítások előrelátha­tólag 1969. január 1-én lépnek ér­vénybe. Harcban a bizalomért Válaszúton a gyermekszervezetek Q Következetesen mel­lőzzük a múlt hibáit # Ónálló, föderatív szervezeteket a nemzetiségek gyermekeinek is # Nem a szavak, a tettek a döntőek! Csinosak a lányok, szép az aratási koszorú. A kisölvedi szövet­kezet a lévai járásban az elsők között tartotta aratási ünne­pélyét. Elégedettek voltak a tagok, mert a dombos határban is elérték az átlagos 30 mázsás hektárhozamot. Az aratás mind­össze két hétig tartott. SUBA LAJOS, a szövetkezet elnöke be­jelentette, hogy a pénzügyi tervet félmillió koronával túlteljesí­tették. Ez még jobban fokozta a jókedvet és az aratási koszorú alatt vígan mulatott a szövetkezet tagsága. Balla (elv. A múlt hónapban az újjá­szervezett Cseh Pionírszerve­zet alakuló gyűlésén vettem részt, ahol a vitaindító beszá­moló szerzője az alábbi sokat sejtető, elgondolkoztató címet adta terjedelmes fölszólalásá­nak: „Egy Óra Igazság, avagy a gyerekek jogainak kis alap­okmánya ... Talán mondanom sem kell, hogy az „egy óra igazság" keretében valóban élesen rámutatott az iskola­köteles gyerekek eddigi egyet­len érdekszövetsége: a pionír­szervezet munkájának múltban tapasztalt komoly hibáira A GYAKORLATI ELFERDÜLÉSEK mély gyökerű eredőire. Néhány nappal később — véletlenül — egy mozielőadás filmhíradója alatt, akaratlanul is a fenti beszámoló jutott eszembe, párhuzamot vonva annak vezérgondolata és a vásznon pergő eredeti fölvéte­lekből szerkesztett néhány per­ces összeállítás között. A saját gyerekkorom emlékeit idéző kopott filmkockák félreérthe­tetlenül az ötvenes évek első feléből ismert „pionírmunka" nehézkes mesterkéltségére utaltak. Mi tagadás, a képek láttán a nézőtéren a halk ne­vetés moraja hullámzott. Nem titkolom: az én szám is mo­solyra húzódott, bár akkoriban társaimmal együtt én is hason­lóképpen gyűjtöttem vasat, vagy „vidáman" dalolva szépí­tettem Pozsony parkjait... A tényekkel férfiasan szem­be nézve azonban be kell val­lanunk, hogy az idei mozgal­mas belpolitikai eseményekig — az ötvenes évekhez viszo­nyítva — bizony vajmi kevés változott a pionírszervezet mun­kájában. A látszólagos, lét­számban kimutatható tömegbá­zisra építve a szervezet talajt és tekintélyt, de főképpen BIZALMAT VESZTETT. A gyerekek közömbösek léttek a pionírmunka iránt, jobbára csupán formális tevékenységük egy-egy kötelező őrs-, vagy raj­gyűlésen merült ki. Pedig ta­gadhatatlan: a szervezet meg­alakulása után, az első nyári táborok vagy gyűjtési akciók még nem „felsőbb" utasításra, hanem önálló ötletek alapján születtek. Keserű igazság, hogy éppen a gyerekszervezetet (mely már a szocializmusban nevelkedő új nemzedékért lett volna felelős) érte az elsők kö­zött a későbbiekben egész poli­tikai-gazdasági életünkre kiha­tó társadalmi deformációk éles vetülete. A pionírmozgalomban az évek múlásával egyre inkább nyoma veszett a természetes gyermeki derűnek, a belülről fakadó lelkesedésnek, míg az idősebbek gyermekéveiket em­legetve vidám, tanulságos cser­készéveikről beszéltek. Az ok? Az úttörőmunkát irányító köz­ponti szervek az általános irányelvek kidolgozásánál, a politikai feladatok és kimutatá­sok halmazában egyszerűen nem vették figyelembe a gye­Lapunkban már közöltük a hírt az ármódosításról. Mi taga­dás nem nagy öröm, hiszen megint főleg a többgyermekes csaladok és a nyugdíjasok ki­adásai emelkednek. Mert ugyan ármódosításról van szó, az ár­emelés sokkal több és fonto­sabb cikket érint mint az ár­csökkentés. Jogosan teszi fel te­hát az olvasó a kérdést, miért van erre szükség? Elsősorban azért, mert keres­kedelmünk számos árucikket eddig olyan áron árusított, ami az előállítási költségeknek sem felelt meg. A különbséget az állam fedezte. Ám, ha talpra akarjuk állítani az államház­tartást, az Ilyen gazdálkodás­nak véget kell vetnünk. S mi­vel fokozatosan meg kell te­remtenünk a feltételeket ahhoz, hogy az egész népgazdaságban a piac törvényei hassanak, ez­alől nem vonhatjuk kl a kiske­reskedelmi árakat sem. Azok megszabásában is szerepe van Változnak az árak a keresletnek és a kínálatnak. Márpedig pillanatnyilag a pia­con sokkal nagyobb a kereslet, mint termelésünk lehetőségei. Amíg ebben nem sikerül gyö­keres változást elérni, további áremeléssel kell számolnunk a jövőre vonatkozóan is. Annális inkább, mert az augusztus else­jei ármódosítás még nem érinti a létfontosságú élelmiszereket, holott az állami dotáció azok­nál is jelentős. De itt az állam továbbra is vállalja e terhet mindaddig, amíg a reálbérek alakulása lehetővé nem teszi ezeknél is a dotáció megszün­tetését. Az áremelés ugyanis nem fel­tétlenül egészségtelen jelenség, ha a reálbérek emelkedésével párosul. A gazdasági jóslatok szerint jövőre pl. 2,5—3 száza­lékkal fognak emelkedni a reál­bérek, míg a kiskereskedelmi árak 2—2,5 százalékkal. Hason­ló volt a terv az idei esztendő­re is, de a valóság mást mutat: az év első felében a reálbérek 6,5 százalékkal emelkedtek, ugyanakkor a kiskereskedelmi árak pl. az iparcikkeknél 1,5, az alkoholfajtáknál 8, a szol­gáltatásoknál 1,2 százalékkal növekedtek, az élelmiszerek árszintje pedig 0,1 százalékkal csökkent. Nézzük milyen változást hoz és milyen árufajtákat érint a mostani ármódosítás. Az élel­miszerek közül emelkedik a halfajták, a méz, a gyümölcs­és zöldségkészítmények ára. A hüvelyesek ára pl. átlagosan 5 százalékkal lesz magasabb, mégpedig úgy, hogy a bab ára emelkedik, a lencse ára marad, a borsó pedig kilónként egy vagy két koronával (minőség szerint) olcsóbb lesz. Drágább lesz a savanyúkáposzta (1,50 helyett 2,30 korona) és az új termésből készülő gyümölcs és zöldségkonzervek, stb. Néhány ipari cikk ára is változik. Amíg tehát az év első felé­ben a háztartási költségek fél százalékkal emelkedtek, a fel­tételezések szerint az ármódo­sítás következtében az időn a családi könyvelésben fejeöként 66 koronával lesz magasabb az évi kiadások összege. Nem örülünk ennek. Bár ter­mészetesen az áremelést — a mostanit és a várhatókat is — meg lehet érteni. Azt is mond­hatjuk, nem ért bennünket meglepetésszerűen. De szeret­nénk meggyőződni arról, hogy valóban elősegítik és meggyor­sítják a népgazdaság helyrebil­lentését. SKALINA KATALIN rekek sajátos vágyait, szerte­ágazó érdeklődési körüket, könnyed, játszi természetüket. A pionírszervezet így, eredeti célkitűzéseitől eltávolodva, egy­szerűen csupán egy .hatalmas bürokratikus, irányító-könyvelő apparátusnak kenyeret biztosí­tó gogoli „gyerekhivatal" lett... A januárban alakult kedvező légkörben — természetesen — szinte elemi erővel csaptak a felszínre ezek a problémák, melyek következményeképpen a gyerekek önként vagy szü­leik tanácsára tömegesen ki­léptek a pionírszervezetből, az újonnan alakuló cserkész- s egyéb ifjúsági szervezetek zászlai alá tömörülve. Nem maradt tétlen ellenben az újon­nan választott Központi Pionír­tanács sem, s rövidesen egy jelentős strukturális és gyakor­lati módosításokat tartalmazó új programmal lépett a nyil­vánosság elé. A tervezet célja: a mélyreható változások révén a gyermekek között ismét VONZÓVÁ, VERSENYKÉPESSÉ TENNI a többi, mostanában alakult gyerekszervezettel a gazdag szocialista hagyományokban gyökeredző úttörőmozgalmat, szigorúan ügyelve azonban az önkéntesség elvének betartásá­ra. Éppen a múlt tanúsága bizo­nyítja, hogy nem a papíron ki­mutatható létszám a döntő a tízévesek megnyerésében, ha­nem elsősorban vágyaik, ér­deklődési körük kielégítése. Persze, nem hanyagolhatók el a politikai szempontok sem, de ezek elsajátítása elsősorban az iskolai oktatás probléma­körébe tartozik. Leszögezhető hát, hogy a tíz-tizenöt éve­sekkel való foglalkozás január előtti módszereinek zöme a mai, újszerű körülményekben már csupán okulásul szolgál­hat mindazoknak, akikre a ser­dülőkorú ifjúság iskolán kívüli nevelése bízva van! Számtalan példán bizonyít­hatnám, hogy a versengés min­dig hasznára válik két, vagy több vetélytársnak. így van ez manapság a gyerekszervezetek esetében is, hiszen - mind az újonnan alakított pionírszövet­ség, mind a cserkészek, vagy a többi hasonló új szervezet sa­ját érdeke, hogy a kölcsönös tapasztalatcsere útján közös érdeklődési-érintkezési ponto­kat is találjanak, ahogy ez a Cseh Pionírszervezet és a Cseh Cserkészszövetség között már a szimbolikus békepipa elszí­vása és több közös akció ré­vén meg is történt. Sajnálattal kell ellenben megállapítanunk, hogy a vá­laszúton lévő gyerekszerveze­tek időszerű kérdéseinek meg­oldásában a cseh országrészben már lényegesen előbbre halad­tak, mint Szlovákiában. Ennek okát kutatni, ma még talán kissé elhamarkodott lépés len­ne, mégis úgy tűnik, hogy az ifjúsági mozgalom szlovákiai vezetőitől e téren gyorsabb, konkrétabb határozatokat vár a közvélemény. Valószínűleg, államunk többi szerveihez hasonlóan, ebben a kérdésben is majd a föderatív szervezeti átrendezés modellje érvényesül. Aktuális lenne ezért, ha az illetékesek kidol­goznák egyrészt a cseh és szlo­vák, másrészt pedig az egyes sajátos követelményeket szem előtt tartó NEMZETISÉGI GYEREKSZERVEZETEK tervezett tevékenységének vég­leges megoldási javaslatát. Ne­hogy néhány hét múlva azzal kelljen (vagy lehessen?! f ér­velni: sajnos, erre már nincs most idő ... A fentieket hát tömören ösz­szegezve: csak egy jól működő pionírszervezet adhatja már vissza a gyerekmozgalom igazi társadalmi jellegét, a gyerekek és szüleik megingott bizalmát. Ezek kulcsa pedig nem pusz­ta szavakban, de megfontolt tettekben rejlik ...! MIKLÓSI PÉTER 1968. •

Next

/
Thumbnails
Contents