Új Szó, 1968. augusztus (21. évfolyam, 322-240. szám)

1968-08-21 / rendkívüli kiadás, szerda

A müncheni események 30. évfordulójára A BÉCSI DÖNTÉSIG RÓJÁK DEZSŐ DOKUMENTUM SOROZATA (9) A nyomorgó munkanélküliek az államhoz fordultak munkanélküli segélyért, hivatkozva a csehszlovák állam által juttatott rendszeres segélyre. A magyar állam reakciós körei az anyagi megterheléstől eltekintve elvből ls ellenezték az állami munkanélküli segélyek folyósítását azzal a magyar arisztokrata észjáráshoz méltó indokolással, hogy Magyarország nem nyújthat olyan segélyt, amelynek nemzetközi kommunista színezete van. A magyar kormánynak persze módjában állott volna enyhíteni a munkanélküliségen, hiszen közutak építésével, folyóvizek szabályozásával és közérdekű építkezésekkel sok dolgozónak adhattak volna kenyeret. A magyar uralkodó osztály szíve 1938 őszén „fájón dobogott a sanyargatott felvidéki magyar vértestvérekért" — 1939 tavaszán azonban ugyanaz a „vértestvér" a „büdös felvidéki kommunista" jelzőt kapta, a fá- • jón dobogó szíveket pedig a gyűlölet és rosszindulat töltötte el. A közel hárommillió magyar koldus létszáma több százezernyi újabb koldussal szaporodott ... Ugyanakkor a pénz a magyar hadsereg fejlesztésére kellett a keleti hadjárathoz. Végre a magyar kormánykörök is belátták, hogy itt valamit tenni kell, és a munkanélküliek szörnyű nyomorát a „magyar a magyarért" mozgalom útján szerették volna enyhíteni. Ezen mozgalom szervezője Imrédí Béláné, a volt magyar miniszterelnök neje volt. A közadakozásból összegyűjtött mintegy 800 000 pengőért élelmiszerutalványokat osztottak ki az ínségben szenvedőknek. Persze az utalványok kiosztásánál megint csak a nemzethűség és a Magyar Nemzeti Párthoz való viszony érvényesült, aminek természetes következménye az lett, hogy a legjobban rászoruló, de osztályöntudatos munkanélküli dolgozókat kizárták a támogatásnak még ezen megalázó és semmitmondó formájából is. A Magyarországhoz csatolt területekén a megszállás utáni években a szlovák nyelvű lakosság elmagyarosítása a régi Osztrák—Magyar Monarchia idejéből ismert szellemben folyt tovább. E sorok frója jelen volt Kassán 1938. november 8-án a magyar csapatok bevonulásánál — Horthy Miklós horvát nyelven üdvözölte Kassa lakosságát. Többek között kifejtette, hogy „a szláv népek hatalmas családjához tartozó, itt élő szlovák népre mint testvérnépre tekint, amely nép minden tekintetben egyenrangú a magyar lakossággal". Hogyan magyarázták ezt az „egyenrangúságot" alig másfél évvel később, kézzelfoghatóan igazolja a m. kir. belügyminisztérium iskolaügyi főtanácsosa dr. Benisch jelentése 1941. március 17-éről az illetékes felsőbb fórumhoz: „ .. .a kassai és Kassa-vidéki szlovákok nem adják be a dere kukat... Mindent el kell követnünk, hogy Kassa nemcsak magyar legyen, hanem tökéletesen bekapcsolódjék a magyar etntkába. E célból meg kell tennünk, mindent, hogy Kassától délre Baska és Semse környékét, valamint keletre a Hernád-mentét magyar telepesekkel népesítsük be. Az Érsekújvár és Verebély közti terület teljes beolvadását ugyancsak veszélyezteti az öntudatos szlovák lakosság magatartása. Igen fontos Tótmegyer és környékének magyar telepesekkel való benépesítése is..." 1941. június 20-án Esterházy János gróf Csáky külügyminiszterhez intézett levelében a szlovákok elnyomásával foglalkozik a Magyarországhoz csatolt területeken. Kiemeli a magyar hatóságok túlkapásait; többek között például a kassai szlovák iskolában elkobozták a m. klr. kormány által jóváhagyott és kiadott szlovák tankönyveket is. Az érsekújvári járási irattárban 7733/1939 szám alatt a következő szövegű okmány található: „A főszolgabírói hivatal azzal a javaslattal fordul Érsekújvár városi elöljáróságához, hogy távolítássá el a Tóth József utcában a Majzon-házon levő szlovák nyelvű emléktáblát. Az eltávolítás csendben történjék." A vigasztalan gazdasági helyzet súlyosan kihatott Dél-Szlovákia értelmiségi dolgozói, különösen a pedagógusok sorsára is. A dél-szlovákiai tanárok és tanítók 1939 áprilisában memorandummal fordultak a magyar kormányhoz, amelyben tűrhetetlen nyomoruk enyhítését kérték. A memorandumban kifejtettéit, hogy: „ ... a magyar kultúra hordozói a Felvidéken az embertelenül alacsony fizetések miatt a társadalom kiközösítettjeivé válnak. A magyar pedagógusok nem akarnak olyan sorsra jutni, hogy éhezni kényszerüljenek, lemondjanak a kultúráról, a könyvekről, Q gyógyszerekről, a higténikus lakásról, mert így nem teljesíthetik társadalmi hivatásukat a Felvidéken .. A magyar adórendszer különösen a középosztályt, a kisiparost, kisgazdát és kiskereskedőt nyomorította meg. Jaross Andor, Dél-Szlovákia megszállt területeinek tárca nélküli minisztere a hozzá befutó panaszok tömkelegének nyomása alalt kénytelen volt figyelmeztetni Keményi-Schneller Lajos pénzügyminisztert, hogy rendkívül fontos politikai érdekek megkívánják a felvidéki lakosság adókedvezményben való részesítését. A megszállt területek "lakosságának elégedetlensége élénken foglalkoztatta a magyar uralkodó osztályokat és azok " legm.igsabb köreit. A- magyar hivatalos propaganda csak hazafias érzések hangoztatásával igyekezett, lecsillapítani a korgó gyonjrokat, ilyképpen: „A nemzeti érzés nem befolyásolható azáltal, hogy mibe kerül a cipőfűző vagy milyen áron adható el a gabona. A nemzeti érzés az anyagi fakto. rok felett áll és magasabb erők irányítják azt..." A Horthy Magyarországon 1938 előtt uralkodó súlyos gazdasági helyzet természetesen nem volt ismeretlen a magyar határ mentén lakó szlovákiai lakosság előtt. A két évtizedes intenzív magyar Irredenta propagandának azonban mégis sikerült a lakosság hangulatát nagy mértékben befolyásolni. Még a munkások között is akadtak olyanok, akik a visszacsatolástól sorsuknak valami rejtélyes módon bekövetkező jobbra fordulását remélték Amenynyiben ezen tévhit kialakulásában a csehszlovák burzsoá uralam nemzetiségeket elnyomó politikája is szerepet játszott, ezen óhajokat részben indokoltnak tekinthetjük. Hiszen a Csehszlovák Köztársaság fennállása óta, húsz esztendő alatt a magyar dolgozóV nemzetiségi elnyomása közismert volt. A magyar dolgozókát — különösen akik részt vettek a forradalmi munkásmozgalmakban — egykettőre megfosztották állampolgári jogaiktól, amelyektől egyszerű polgári jogaik is függtek. A magyar földművesek túlnyomó része nem részesülhetett a földreformban. A magyar értelmiségi dolgozók a szlovákokkal szemben hátrányosabb helyzetben voltak, döcögött a magyar iskolák rendezésének ügye is. A csehszlovák kormány eszük látókörű nemzetiségi politikája kitűnő tápot nyújtott a szlovákiai magyar revíziós, irredenta politikának és propagandának. De minden alapo! nélkülözött az a remény is, hogy a dolgozók gazdasági, politikai és szociális helyzete a gazdaságilag elmaradottabb Magyarországhoz való csatolás következtében talán kedvezőbbre fordul. A Horthy-csapatok bevonulása után a még lelkesedő rétegek is — a femebb vázolt szociális helyzet következtében — rendkívül gyorsan kijózanódtak. Számos hivatalos jelentés tanúskodik erről, amelyeket az új magyar hatóságok központjainak küldözgettek. Például idézek a kassai rendőrigazgatóság jelentéséből a megszállás utáni hetekben: „Kassa szabad királyi város területén a hangulat általában nyomott. Ezen 77 000 lakosú város lélekszáma máris egyharmadával csökkent — aki csak teheti, inkább jalun húzódik meg. Az ipar és kereskedelem pang. A színházak és mozik üresek. Különösen a szegényebb rétegek gazdasági helyzete siralmas... A lakosság át van itatva kommunista eszmékkel, ronkonszenvüket a kommunizmus iránt az ínség, a drágaság és munkanélküliség még jobban fokozza. Hangoztatják, hogy ilyen árak mellett éhen kell pusztulniok." Kassán nagy tüntetések voltak a munkanélküliség és a drágaság éllen, s ezeken a „munkát, kenyeret, vagy vissza a cseheket!" jelszót kiabálták kórusban, továbbá a középületek falait is ilyen hasonló Jelszavakkal mázolták be ..." • • • Dél-Szlovákia dolgozói, akiket a rövidlátó csehszlovák kormánypolitika valósággal a Horthy fasizmus karjaiba hajtott, a kommunistáktól várták az ellenállási, a végső felszabadulásért vívott harc kezdeményezését. Nem is csalódtak bennük. A Magyarországhoz csatolt területek kommunistái . az új helyzet alapos, marxista elemzése után helyesen és gyorsan tájékozódtak. Kiépítették Kassán a {/árt Illegális területi bizottságát, amelynek hatásköre kiterjedt egész Délkelet-Szlovákia és Kárpát-Ukrajna területére. Megszervezték az illegális sajtótermékek kiadását és terjesztését. Felvették a kapcsolatot Dél-Szlovákiában spontán módon megalakult kommunista csoportokkal Érsekújvár, Komárom, Losonc, Rozsnyó és más városokkal és falvakkal. Ószszeköttetésbe léptek a párt budapesti illegális központi vezetőségével. A Schönherz Zoltánnal együtt lebukott kommunisták helyére új harcosok léptek, akik tovább folytatták a küzdelmet a Horthy-fasizmus ellen a végső felszabadulásért. E helytállás fényes bizonyítéka annak, hogy az igazi kommunistát az országhatárok semmiféle erőszakos megváltoztatása sem tudja eltántorítani az internacionalizmus szellemében kitűzött forradalmi útról. E témakör a Dél-szlovákiai kommunisták illegális harcának részletes ismertetése azonban a történelem további fejezetét képezi. (VÉGE) 2 II i íi H0li\ < «u ca O 00 < N l/l EGY FRANÜ1A MUNKÁSCSALÁDDAL A betegség drága dolog Ezután rátértünk a betegsegélyezés kérdésére. Itt Franciaországban az a helyzet, a munkás az orvosságra és az orvosi kezelésre kiadott költségeknek általában a 70 százalékát viszszakapja. Az asszony hangsúlyozza, hogy vannak orvosságok, amelyeknek árát 80 százalékban is megtéríti a betegsegélyző, van azonban olyan gyógyszer is, amelyet a munkásnak kell megfizetnie. Azért használom ezt a kifejezést, hogy megtéríti, mert a munkás betegsége esetén megfizeti az orvost és a gyógyszert. A súlyos operációk költségei százszázalékosan megtérülnek. Az asszony még megjegyzi, hogy a munkás többnyire olyan orvoshoz megy, aki leszerződött az állammal. Ez az orvos 15 frankot kap egy vizsgálatért, ha a munkás a rendelőjében keresi fel, és 20 frankot, ha az orvos a munkáshoz megy. Ami a fogászatot illeti, elmondja, hogy egy hidat kellett volna kapnia. A fogorvos 750 frankot kért. Amikor megérdeklődte a betegsegélyzőben, menynyit kap ebből vissza, azt a választ kapta, hogy 270 frankot. A nagy különbözet hallatára lemondott fogai megcsináltatásáról. Hasonló esete volt a szomszédasszonyának is. Rosszul hallott, szüksége volt hallókészülékre, amely 1500 frankba került. Később a betegsegélyző mindössze 350 frankot térített meg neki. II. Beszélgetésünk három esztendő múltán azzal kezdődött, hogy őszintén örültünk egymásnak, és egyszerre kérdeztük egymástól, mi újság, őket a Csehszlovákiában zajló események érdekelték, engem viszont véleményük a lezajlott franciaországi eseményekről. Én röviden vázoltam a nálunk végbemenő változásokat, ők kitérőkkél válaszoltak, és e kitérőkbe zavar és jó adag nyugtalanság is vegyült. Felidézve első beszélgetésünk emlékeit azt mondták, hogy a betegségélyző rosszabbodott azóta a munkás számára, mert most már olyan orvosságért is fizetni kell, amiért azelőtt nem fizettek. Ami a lakáskérdést illeti, ott is komoly bajok vannak. Az üres lakások ellenére a munkások szükséglakásban laknak. És hiába segít a kormány a lakbér fizetésében, e segítség lényegében olyan feltételek mellett történik, mint a gyermekpótlók. A kormány például csak abban az esetben nyújt segítséget egy háromgyermekes munkáscsaládnak, ha négyszobás korszeri! lakást vesz kl, hogy minden gyermeknek biztosítva legyen egy szoba. Mármost, tegyük fel, jiogy a fél lakbért a kormány fizeti, még mindig marad 300— 350 frank havi lakbér, amit a munkás nehezen tud megfizetni. A sztrájkkal és a választásokkal kapcsolatban Bachék azt hangoztatják, hogy ha nem is történt úgy, ahogy azt szerették volna, a kormány nem csorbíthatja tovább a munkásosztály vívmányait. A sztrájk a béremelésen kívül azt ts elérte, hogy olyan üzemekben, ahol eddig a szakszervezetet nem engedték szóhoz jutni, most megkapta az öt megillető jogot és rangot. Nem sikerült a teljes baloldali egység — Mit szólnak a választást eredményhez? — Hát ezzel az eredménnyel nem dicsekedhetünk nagyon, bár — folytatja — ebben a mostoha helyzetben ts a kommunista párt négy és fél millió szavazatával az ország legerősebb pártja, és komoly erőt képvisel. Mégis el kell ismernünk, a mostani választás eredménye kudarcot jelent számunkra, és sok Ingadozó választó csalódást fejez kl a baloldal tránt, amely nem tudott megegyezni. A párt e téren mindent elkövetett, hogy a többi baloldali párttal megegyezzen, de úgy látszik, Mitterand és Mendes-France azt hitték, hogy a győzelem a kezükben van. Mondják, — folytatom — hogy volt a sztrájkban olyan időszak, amikor a párt minden nehézség nélkül átvehette volna a hatalmat. — Mondják, — ismételte — főleg azok álítják ezt, akik alá akarják ásni a párt tekintélyét. Az igazság az, hogy ilyen lehetősége a pártnak azért sem volt, mert a munkások nem voltak felfegyverkezve, és felelőtlenül nem bocsátkozhattak olyan vérfürdőbe, amely egy jobboldali fasiszta kormány szálláscsinálója lehetett volna. Álforradalmárok garázdálkodtak Arra kérdésre, ml a véleményük arról, hogy egyes párttagok, a párt „passzivitása" miatt kiléptek a pártból. — A párt sohasem volt paszszív. Tárgyalt és megtett mindent, ami módjában állt, — hangzott a határozott válasz — és ha mégis akadtak olyanok, akik a sikertelenség miatt kiléptek, erre csak azt válaszolhatjuk, hogy ezt a viselkedést mi elítéljük. Szerintünk az igazi kommunista sosem hagyhatja el a pártot, hanem igazáért a pártban harcol. — A radikális baloldal — teszi hozzá a férfi a Mao-, <k Trockij-csoportok meg az anarchisták sokat ártottak a pártnak. Az 6 viselkedésükkel, a gyújtagatással és a rombolással a párt nem azonosíthatta magát, és ezt nyíltan kifejezésre kellett juttatnia. Ugyanakkor sokan, nagyon sokan hajlamosak voltak arra, hogy ezt a romboló tevékenységet és viselkedést tartsák forradalminak, ettől pedig féltek, rettegtek ... Arra a kérdésre, hogy mikor heveri ki a párt a legutolsó választás kudarcát, újra az aszszony felel. — Még vagyok győződve róla, hogy gyorsan. Ha legközelebb eljön, majd személyesen is meggyőződhet erről. Hisz előbb-utóbb úgyis kiderül, hogy csak a kommunista párt programjával lehet megoldani azokat a kérdéseket, amelyek miatt a sztrájk kttört. Nem szabad elfelejteni, hogy nem a diákok elégedetlensége robbantotta kl a sztrájkot, hanem a diákok és a munkások elégedetlenségének az egybeesése. Éjfél lehetett, araikor elbúcsúztam szívélyes vendéglátóimtól, akik újra szóba hozták a csehszlovákiai eseményeket és biztosítottak arról, hogy szívük mélyéből jólétet és biztonságot kívánnak a sokat szenvedett Csehszlovákiának. SZABÓ BÉLA • Az Aranyglobust, a hollywoodi újságírók díját Claude Lelouch Élni az életért című filmjének ítélték. A legjobb külföldi filmnek minősített Lelouch-alkotás főszerepeit Annié Girardot és Y ves Montand játsza. • Megfilmesítik Simoné da . Beauvoir ismert, világhírű regényét, a Mandarinok-at. A filmet Dávid Foster rendezi, a főszerepet Anouk Aimée és James Coburn alakítja. A Mandarinok-at Párizsban, Chicagóban és Yucatonban forgátják. ~ Kiadja Szlovákia Kommunista Pártjának Központi Bizottsága. Szerkeszti a szerkesztő bizottság. Főszerkesztő: Lörlncz Gyula. Szerkesztőség: Bratislava, . ¥* T O7fl Gorkij utca 10. Telefon: 537-16, 512-23, 335-88, főszerkesztő: 532 20, tltkársŕg: 550-18. sportrovat: 505-29, gazdasási ögyekí 506-39. Távíró: OT308. Kladő(J«j BJ^U hivatal: Bratislava, Gorkij utca 8, telefon: 503 89. Hirdetőtroda: Bratislava, Jesenský utca 12, telefon: 551 83. Előfizetési dt| havonta: 11,80 korona Terjeszt) a Posta Hfrlapszolgálata. Előfizetőseket elfogad minden postahivatal és postai kézbesítő. Külföldi megrendelések: PNS — Osiredná expedícia tlače, 3ratlslava, Gottwaldovo námestie 48/VII.