Új Szó, 1968. augusztus (21. évfolyam, 322-240. szám)

1968-08-20 / 230. szám, kedd

A müncheni események 30. évfordulójára Versalll A BÉCSI DÖNTÉSIG Szocializmus és humanizmus RÓJÁK DEZSŐ DOKUMENTUM SOROZATA (7) Dél-Szlovákia hatalmas békemanlfesztációfát Vágtornócon rendezték meg 1938. szeptember 4-én. A falu már hajnalban talpon volt, várta vendégeit. A közeli falvakból és további vidékekről kora reggel óta özönlött a nép. Az országutakat ellepte a kerékpárosok, fogatok és gyalogosok hada. Miután befutott a zsúfolásig tömött bratislavai különvonat, a sporttelepen gyülekező tömeg elindult a nagygyűlés színhelye felé. A tribünön Major István, Steiner Gábor, Lőrlncz Gyula, Vladimír Clementis és Kreibich foglaltak helyet. Időközben befutott a gútai hajó ls, amelylyel a szímőiek érkeztek. A gúratával jöttek közénk, kisebbségi magyarok közé. Ha azt mondom nektek cseh és szlovák testvéreink, ismerjetek meg bennünket magyarokat, úgy érzem, nemcsak magam, hanem a legszélesebb magyar néprétegek vágyát küldöm felétek. Ismerjetek meg bennünket ma vagy visszamenőleg, évszázadokon át. Ne ítéljetek a magyar nép fölött a díszmagyart viselők szerint, hiszen még a ruhájuk is olasz reneszánsz. Tekintsetek vissza százötven évvel ezelőttre a magyar jakobinusokra, a demokrácia elöharcosaira. A börtönök és bakók nem oltották ki Martinovicsék szellemét. Van-e ma időszerűbb ÍÉHHSPW wmšmmmm A tornóct manifesztáció. A magasba emelt táblán a felirat: „Nem adfuk kl Szlovenszkót a fasisztáknakI" mi 1968 III. 20. taiak egy arany színben játszó aratási koszorút nyújtottak át Major Istvánnak, aki meghatódva vette át. ' A hatalmas népi manifesztációi a község kommunista bírája, Poszpis elvtárs nyitotta meg. Utána főszónokként Mafor István mondott nagyhatású beszédet, szavait többször szakította félbe a lelkes tüntetők tapsvihara. A Horthy Magyarország felé a következőket mondotta: „ ... Nos, revíziós urak, hogyan fognak majd megállni a történelem ítélőszéke előtt, ha bűnös kalandorpolitikájuk a magyar nemzet vesztét okozza? ...Az önök tradíciója nem Rákóczi, a magyar történelem e ragyogó alakja és nem is vak Bottyán, a hős kuruc generális. Az önök képmása a labancokká vedlett gyászmagyarok, a Károlyi Sándorok és Ocskay Lászlók a Szálasiak és Hubayak arcképcsarnokába valói" Beszéde további részében keményen ostorozta a német agressziós törekvéseket, majd így folytatta: „A hódítónak nemcsak Csehszlovákia kell, hanem Magyarországra ts vásik foga, és kellenek neki Csehszlovákia természeti kincsei, az acélos magyar búza, Románia naftaforrásai, Jugoszlávia érce és sertésgazdasága, szovjet Ukrajna kitűnő termőföldjei és szénmedencéje ... Ezért jelentjük kl ország-világ előtt a ml törhetetlen akaratunkat: ezt a köztársaságot, amely a germán világuralom hóbortjának legnagyobb akadálya, a saját testünkkel fogjuk megvédeni!" A további szónokok dr. Clementis képviselő, Mikulíöek és Kreibich szenátorok, valamint Poničan író szlovák, cseh és német nyelven tolmácsolták népeik üzenetét, amely szerint a cseheknek, szlovákoknak, németeknek és magyaroknak kö"ös frontot kell alakítaniuk a közös ellenség ellen. Majd Lőrincz Gyula lépett az ómul vén y re. Bevezető szavaiban ;dézte a mátyusföldi Diószeg faluban töltött gyermekkori emlékeit és élményeit. Beszédéből a következő részt Idézzük: „Azoknak szántam szavaimat, akiket vendégül láttunk mi dél-szlovákiai magyarok, itt a tornócl manlfesztáclón. A cseh és szlovák nép képviselőinek, azoknak, akik megértéssel, a békés testvéri együttélés akaprogram, mint az övék volt. Hallgassátok meg a röplapjuk egy pontját, vajon elévült-e egyetlen szavuk ts? ... Hacsak minden szabad nemzetet kt nem Irtanak, minden könyvet el nem égetnek, a könyvnyomdákat, árusokat és újságírókat, akik a szabad nemzetek történeteit hirdetik, meg nem égetik, meg nem gyilkolják, s végre országunkat a többi nemzetektől kínai fallal el nem zárfák, úgy nemsokára a dolgoknak új rendje áll be." A népi manifesztáció befejeztével határozatot fogadtak el, amelyben kifejezést adtak elszántságuknak. A határozatból a következőket idézzük: „Mi DélSzlovákia magyarsága a cseh, a szlovák és a német nép itt megjelent legjobb fiaival együtt, tudatában vtjyunk annak a mérhetetlen veszélynek, amely a köztársaság és annak valamennyi népét fenyegeti. Ebben a komoly történelmi órában, amikor egy szomszédos nagyhatalom a világháború tűzcsóváját gyújtogatja, amikor a köztársaság függetlenségét és önállóságát akarja eltiporni, hogy rabláncra fűzze annak népét, kijelentjük: utolsó leheletünkig védelmezzük a köztársaság minden talpalatnyi földjét. Szlovákia magyar népének azt üzenjük: Értsük meg magyarok, hogy sorsunk és jövőnk, létünk vagy pusztulásunk függ attól, megértttik-e az idő parancsát, amely a köztársaság többi népével testvéri összefogást sürget. Értsük meg, magyarok, hogy a köztársaság leigázása a német fasizmus részéről nem csak az itt élő népeket semmisítené meg, hanem Magyarország függetlenségét és önállóságát is ... A legnagyobb felháborodással utasítjuk el azt a veszedelmes kalandorpolitikát, amely a háborús gyújtogatók céljait szolgálja. Este a Vág partján rögtönzött szabadtéri színpadon a „Toldi Miklós" című színjátékot adták elő, amelyet Arany János éposza alapján Háber Zoltán írt át színpadra, s ő rendezte az előadást is. 1938. szeptember 21-én, néhány nappal a szégyenletes müncheni szerződés aláírása előtt — amelyet rengeteg hazugság, fenyegetőzés és árulás révén, éles terror hatása alatt sikerült a német fasisztáknak kikényszerlteniük — Jelent meg az alábbi felhívás a magyar néphez. Magyarok! Csehszlovákia magyarsága válaszút előtt áll. Választania kell a háború borzalmas szenvedései és a békés, demokratikus nemzetiségi megegyezés között. Jaross és Esterházy nemzetvesztő politikájáról lehullott az álarc. Henlelnnel szövetkezve háborús szakadék felé terelték a magyarságot. GONDOLKOZZATOKI A ti vetéseteket tapossák el a hódítók ágyúi és tankfal. A tt házatokat gyúftanák fel, a ti asszonyaitokat és gyermekeiteket gyilkolnák halomra a támadók bombái. A támadók győzelme a magyar nép pusztulását, Magyarország önállóságának végét jelentené... A magyarság mindig a haladás és szabadság szóvivője volt. Nem gyalázhatja meg Rákóczi, Petőfi ŕ s Kossuth dicső szelle mét. Nem vállalhatja a világreakció zsoldosának szégyenteljes szerepét. Nem követhet el öngyilkosságot! VISSZA A SZAKADÉK SZÉLÉRŐL! Szakítsatok meg minden közösséget azokkal, akik a béke leple alatt háborúra uszítanakI Vessük latba minden erőnket, hogy egységes ellenállásunk visszariassza a támadót! És ha a horogkeresztes őrület mégis a támadás eszközéhez folyamodna, úgy hittel, lelkesedéssel védjük meg a köztársaságot és a magyarság jövőjét! Magyarországi testvéreink, kövessetek el mindent a pángermán Invázió visszaverésére. Gyakoroljatok nyomást kormányotokra, hogy ne kösse országa sorsát a horogkeresztes támadó harci szekeréhez. Köztársaságunk kormányának ezt üzenjük: Teljesítse a magyar nép gazdasági, szociális, nyelvi és kulturális követeléseit. A magyar nép csak olyan követeléseket támaszt, amelyek nem csorbítják a köztársaság területi épségét, önállóságát, függetlenségét. A magyarság az itt élő nemzetekkel békés együttélést és egyenjogúságot akar. Visszautasít minden olyan követelést, amely Csehszlovákia magyarságát fasiszta rabságba döntené és megásná sírját Magyarország függetlenségének is, TALPALATNYI TERÜLETET SEM A TÁMADÓNAK! Visszautasítjuk a nagyhatalmak minden olyan kísérletét, amely Csehszlovákia szétmarcanqolását és leigázásit jelentenél Senkinek sincs joga rólunk nélkülünk dönteni! Sorsdöntő időket élünk! Ti midnyájan, akiket féltő aggodalom tölt el a nemzet sorsáért, Ti valamennyien, akik Jóhiszeműen követtétek eddig a nemzetvesztő politika veszélyes útfát, forduljatok vissza a szakadék széléröli Sorakozzatok fel egységesen a köztársaság védőinek táborába! Nem vagyunk egyedül! Velünk van az egész haladó világ közvéleménye, velünk a Szovfetunló verhetetlen Vörös Had serege! Vállvetve a köztársaság többi népeivel védjük a békét, ottho nunkat, létünket, jövőnketI MAJOR ISTVÁN, STEINER GÁBOR szenátor, KOS1K ISTVÁN képviselő, RICHTF.R Ml HÁLY titkár, SZABÖ ISTVÁN titkár, FÁBRY ZOLTÁN író FORBÁTH IMRE író, KÁLMÁN MIKLÖS főszerkesztő, dr. FERENCZ LÁSZLÓ szerkesztő, LÖRINCZ GYULA és POÖR BERTALAN festőművészek. Pozsony, 1938. szeptember 21. T

örekvéseink végső célja az ember. Ezt a büszkén hangzó jelmondatot írta zászlajára a csehszlovákiai kommunista mozgalom, s míg társadalomformáló, országépltő lendülete töretlen maradt és eredményesnek látszott, senki sem vette észre benne a fonákságot, senki sem kérdezte, miért végső cél az ember, miért helyezzük törekvéseink legvégére? Ha meggondoljuk, hogy a marxizmus szerint a történelem az osztályharcok s a vele kapcsolatos háborúk története, s hogy a forradalmi etika a forradalmártól megköveteli a megalkuvás nélküli kérlelhetetlenséget, sőt maga Marx ezt a szörnyű viaskodást az emberiség praehistóriájának tartotta, mely csak a kommunizmus győzelmével ér véget, akkor látszólag igazolva látjuk ezt a föltételezettséget, mely az embert törekvéseink végső céljaként jelöli meg, akaratlanul is arról árulkodva, hogy a forradalmi etika összeegyeztethetetlen a humánummal, s ideiglenesen kénytelen felfüggeszteni az emberiesség ós erkölcs alapvető törvényeit. Ha csak arról van szó, hogy a kizsákmányolásnak a humánum tógájában tetszelgő apologetáit és azok erkölcsét vetjük el, akkor nyugodt lehet a lelkiismeretünk. Miért fogadnánk el például olyan pacifizmust, melynek nem az a célja, hogy valóban erkölcsös emberi világrend pilléreire támaszkodó békét hozzon létre. Csak a forradalmi tömegek aktivitását akarja megbénítani kétes igehirdetésével? Mozgósítja a klerikális reakciót Is, és azt kiáltja, ne ölj! Ugyanakkor zsoldos hadseregeket és kivégzőosztagokat küld a korhadt társadalmi rend védelmére, mely milliók létbiztonságát fenyegeti. Azt kiáltja, ne lopj, de nem arra gondol, hogy a tolvajoktól és rablóktól védelmezze meg az egyszerű polgárt, hanem az évszázadok óta bevált kizsákmányolás formáit védelmezi. Az olvan magatartás, mely az ősidők óta tiszteletben tartott erkölcsi normákat eredeti tartalmuktól megfosztva az ellenforradalmi demagógia eszközévé avatja, nem minősíthető sem erkölcsösnek, sem humánusnak. C

sakhogy az elmondottakból még mindig nem következik az, hogy a forradalmár magatartása összeegyeztethető a humánum és erkölcs felrúgásával. Attól a pillanattól kezdve, hogy a szocializmus kivetkőzött utópizmusából s elérte a tudományos fokot, mihelyt kiküszöbölte szektariánus, csak a munkásosztály érdekeinek védelmezésére szűkülő törekvéseit, attól a pillanattól kezdve új, erkölcsteremtő erővé vált, mert objektíve az egész emberiség létérdekflinek kifejezője. Az osztály nélkülj társadalom megteremtésének lehetősége a munkásosztály felszabadítása révén, mely ezzel az aktussal, mtnt osztályt önmagát ls kénytelen megszüntetni, lényegében az ember felszabadításának programja. S itt látszólag megint csak az derül ki, hogy az embert törekvéseink végső céljaként jelöltük meg. Csakhogy az ember felszabadítása nem egyszeri aktus, hanem folyamat, melynek kezdeményezője az önmagát forradalmi akcióra szervező proletariátus. A forradalmi gvakorlat szüli az új emberi erkölcsöt, melynek létjogosultságát a nagyszerű távlat és a történelem logikája indokolja. A célkitűzés szükségszerűen megfontolt stratégiát és taktikát diktál, s az egyetlen célravezető gyakorlat a távoli perspektívákért folytatott harc összekapcsolása a proletariátus és az elnyomott társadalmi osztályok mindennapi érdekeiért folytatott harccal. Tehát nem a lehetetlent követeliük. hanem az emberileg elérlietfit. Nem egy szűk csoport érdekelnek védelmét akarluk, hanem a proletariátus mindennnni érdekeinek, és a vele szövetséges társadalmi rétegek érdekeinek védelmét, s ezen az alanon eevre szélesedő bázis meirteremtését. tehát érdekegvesftést és demokráciát, egyenlőséget az osztályok megszüntetése értelmében, s Így derül ki, hogy törekvéseinknek aa ember nemcsak végső célja, hanem alfája és ómegája is. A kommunista mozgalom vezéralakjai mindig a szektariánus bűnöket ítélték el a legsúlyosabban, Így a forradalmi erőszak és az összeesküvő módszerek istenítését, mely eleve a társadalom szocialista átalakításához feltétlenül szükséges társadalmi bázis szűkítéséhez vezet. Ott, ahol a munkásosztály és elitgárdája szem előtt tartotta ezeket a rendkívül fontos tanulságokat, lehetővé vált a szocialista forradalom békés megvalósítása. A cseh országrészekben és Szlovákiában az antifasizmus platformján kialakult forradalmi egység véres összecsapások nélkül vezetett el bennünket negyvennyolchoz, s a legsajnálatosabb ténynek kell minősíteni, hogy a hatalom átvétele után egyre szaporodtak politikai gyakorlatunkban a szektás bűnök. Elburjánzott az anttintellektualizmus, a parasztpolitikában az indokolatlan radikalizmus és a túlkapások, s mindezt betetőzte az osztályharc kiéleződéséről koholt elmélet, mely odavezetett, hogy a párt soraiban keressük az ellenséget. Nem beszélve az egyre elharapódzó egyenlősdlségről. mely megbénított minden kezdeményezést és igazi gazdasági aktivitást. E

gy bizonyos, hogy a humanizmus kérdéseit ne» lehet leredukálni a forradalmi gyakorlatra és taktikai kérdésekre, de az is bizonyos, hogy a végső célokat követő stratégiánk s a politika napi kérdéseihez és feltételeihez igazodó taktikánk között teret kell teremteni számára. Ha azt mondjuk, hogy törekvéseink végső célja az ember, lényegében egy hipotetikus ember, azaz még nem létez5 embert tartunk szem előtt. Politikai gyakorlatunkban pedig mindig konkrét emberekkel van dolgunk. Céljaink nagyszerűsége, az emberiség jövendő céljait szem előtt tartó törekvéseink nem igazolhatják hibáinkat. Hiszen éppen ebből a vélekedésből ered szerencsétlenségünk, az elmúlt politikai időszakra jellemző társadalmi tudathasadás, az ellentmondás elveinek és a gyakorlat között. A marxizmus az egyetlen, igazán emberközpontú homocent* rikus világnézet, mely az embert megjelenése óta a természeti erők partnerének tekinti, aki alapvetően befolyásolja magának a természetnek fejlődését is, legalábbis a számára elérhető természet fejlődését. Ha ma azt mondjuk, hogy a szocializmusnak emberi arculatot adunk, s ezt aprópénzre váltva úgy fogalmazzuk meg, hogy szem előtt kell tartanunk az egyéni és csoportérdekeket, sőt azok kielégítése révén teremtjük meg a távlati célok eléréséhez szükséges tömegbázist, akkor teszünk igazán eleget e világnézet gyakorlatunkra vonatkozó követelményeinek. Végső célunk tulajdonképpen nincs ls, a végső cél feltételezése azt jelentené, hogy megállítjuk az emberi történelmet. Csak átmeneti céljaink lehetnek, s Hyen értelemben mondhatjuk, hogy törekvéseink alfája és ómegája az ember, ami azt jelenti, hogy minden körülmények között az ember az elsődleges számunkra. Ezt mondjuk, ezt valljuk, anélkül, hogy a jobboldali opportunizmus bűnébe esnénk. A hatalom szektás féltése a tulajdonképpeni opportunizmus, melv saját érdekeit azonosnak véli a munkásosztály, sőt az egész társadalom érdekeivel, s nem veszi észre, hogv közben olyan válsághelyzetet teremtett, melv kétessé és bizonytalanná tette az eddig kivívott létbiztonságot. a munkához való Jogot. a demokráciát, melv nélkül semmiféle szocializmust elképzelni nem lehet, és saját képtelenségének bírálatát a munkásosztály és a párt vezető szerepe ellent támadásnak minősíti. A

megújhodási folyamat bebizonyította, hogy munkásosztály és vezető szerepe érintetlen maradt, sőt maga a párt állt a megújhodási folyamat élére, rehabilitálva a humánum és az emberi erkölcs értékét. BABI TIBOR