Új Szó, 1968. augusztus (21. évfolyam, 322-240. szám)

1968-08-20 / 230. szám, kedd

A francia „Schemas" képzőművészei s a többiek Az augusztusi képzőművésze­ti kiállítások: A Városi Képtár biedermeier korabeli arcképfes­tőjének, Ferdinand Lütgendorff­nak tárlata, s a Majerník Galé­riában öt fiatal bolognai piktor színes bemutatkozása mellett különösképp felfigyeltető az Építészeti Főiskola előcsarno­kában a Kerületi Művelődési Központ esztétikai neveléssel foglalkozó osztálya rendezte kiállítás. Itt a 15 évvel ezelőtt megalakult francia „Schemas" mozgalom tevékenységébe pil­lanthatunk be. Az úttörő szellemű csoport­nak összetétele is érdekes. Tag­jai között mérnök, tudományos kutató, keramikus, bábos, peda­gógus, képzőművészeti teoreti­kus és költő is szerepel. Sokré­tű kuturális tevékenységük, esz­tétikai, filozófiai kísérleteik, s ezek költői és festői kifejezésé­nek keresései közös laborató­riumi munkában folynak le. Az erősen technizált civilizációjú XX. század világának megfele­lő új képzőművészeti nyelv ki­alakítására törekszenek. Az új Jelzésekből, schémákból felépülő Jelzésrendszer a schematizmus (ne tévesszük össze a sematiz­mussal ), még nem kristályoso­dott ki teljesen. Nemcsak az esztétika és a képzőművészet, hanem a társadalomtudomány, a történelem és a filozófia te­rületén ls alkalmazható. A „Schemas" 30—40 év körü­li tagjai a marxista gondolat hívei. A francia tőkésvilágban ellenzéket képeznek. Tevéke­nyen vettek részt a májusban kezdődött diák forrongásokban. S a párizsi épületek falain a mozgósító plakátok között az övéik is gyakran feltűntek. A polgári társadalom ellensége­sen fordult szembe a baloldali, dinamikus törekvésekkel. A hi­KULTURÁLIS HÍREK • Nagy közönségsikert ara­tott a müncheni Bajor Nemzeti Színházban a „Katalizátor" cí­mű balett, amelynek koreográ­fiáját Dmltri] Sosztakovícs zon­gorára, trombitára és vonósze­nekarra irt koncertjére készí­tette John Granco. A balettben az egyik táncoló csoport líri­kus-romantikus táncot ad elő, a másik vidám, könnyed, dzsesszbe hajló táncot. Majd megjelenik egy szólótáncos, a „Katalizátor" és egységbe ol­vasztja a két részt. vatalos Irányzattal ellentétes kutatótevékenységüket az ál­lam természetesen nem támo­gatja. Magukra utaltak. Egyet-. len galériának sem tagjai. A drágán értékesíthető divatos produktívumokkal foglalkozó képkereskedelemmel semmi kapcsolatuk. Így őrzik meg füg­getlenségüket. Eredményeiket csak magánklállttásokon mutat­ják be. S ezért mindegyiküknek van olyan foglalkozása ls, amely megélhetésüket biztosít­ja. Szocialista országban legelő­ször Itt, Pozsonyban mutatkoz­nak be hat tagjuk művészeté­vel. Kerámia- és olajképeik, meg ragasztásaik nem leírók, hanem marxista irányzatú, tu­dományosan megalapozott elemzések és szintézisek. Tár­gyuk gyakran politikai, ami ná­lunk nem szokatlan, viszont nyugati viszonyok között forra­dalmi Jelenség. így Estivalsnak, a kutatónak Avantgarde cíinű kompozíciója Jelzésekkel és színek szimbolikájával világit rá a XVIII. században kezdődő avantgardlzmusra, Rousseau s Voltaire úttörő eszméire, Ba­boeuf revoluclonizmusára, a francia polgári forradalomra és a 71-es kommünre, a szocia­lista utópista filozófusokra és Marxra. Érezteti a fenti törek­vésekkel szembenálló visszahú­zó erőket ls. Majd a Nagy Ok­tóberi Forradalom vörös árada­tát tünteti fel, amelyet még le sem zárt továbbfejlődő gondo­latként fog fel. Írország szocio­lógiájáról ls eredetien szól. A zöld szigetországot fojtogató középkori hűbérrendszert, az egyházi elnyomást, a Cromwe'il politikájától várt, de nem be­teljesült szabadságot és az újabb még most sem végleges felsza­badulást, takaros szerkesztésű, átható érzékletes színű jelzé­sek magyarázzák. — Gaudyt a mind növekvő elidegenedés és az elárult forradalom gondolata gyötrl. Vergez a városról, a családokról elmélkedik. Caux, aki személyesen is itt van, ér­tékes felvilágosításokkal szol­gál. Kerámialapokon lendületes vonalvezetéssel, kulturált szí­nekkel rögzíti a Verőfényes reggelt, a Szabad ég alatt éjsza­kázó férfit és a természet ráha­tó erőit, a Holdon kikötő em­bert, s a Horgonyait felszedő, útra kész forradalmat. A Schemas alkotásaiban mély gondolatt tartalmú, érzelmeket és Indulatokat sűrítő, az em­berrel lényeget közlő elkötele­zett művészettel találkoztunk. BÁRKANY JENONÉ Calcomp 565, a festő Ilyen festőt már kl látott? Nincs háromlábú széke, nLncs palettája, nincsen ecsetje, ehe­lyett elektromossággal dolgo­zik. De hát, mit is tehetne egy számítógép? Mert a Calcomp 565 „egysze­rű" számítógép, amelyet Mont­realban, a McGill egyetem ki­bernetikai és computer társasá­ga állított át a festőművészei­re, és legutóbb a számítógép képeiből kiállítást is rendezett a montreali szépművészeti mú­zeumban. Ott sorakoztak az egyik te­remben a világ leghíresebb fest­ményei a Mona Ltsától a legér­tékesebb Rembrandtokig, mind szakasztott ugyanolyan, mint az eredeti, pedig a Calcomp 565 készítette valamennyit. A másik teremben absztrakt, a harmadikban op- és pop-art művek, a negyedikben pedig talán a legértékesebbek, az úgynevezett fantáziarajzok, me­lyekben a gépi fantázia, a be­táplált különböző elemek alap­ján a maga ugyancsak betáp­lált logikája szerint alkotta meg „müveit". A négy terem mintegy két­száz „műtárgyát" sok ezren nézték meg, mert a kiállítás jól bizonyította, hogy a számítógé­pekkel való (egyelőre ma még felettebb költséges j festészet­nek Igen ígéretes jövCJe lesz. A számítógép ugyanis, megfe­lelő betáplálás, beprogramozás után, automatikusan ellenőriz­ve önmagát, az eredetivel tel­jesen megegyező rajz- és szín­helyességgel dolgozik — s fan­táziarajzainál nagymértékben figyelembe tudja venni a más esetekben alkalmazott és fel­használt festészeti törvénysze­rűségeket is. Persze, a számító­gépekből sohasem lesz Leonar­do — de Leonardóból lehet szá­mítógépprogram, s hogy ez mennyire Így van, azt érdeke­sen bizonyítják alábbi képeink. Automaták a holdkutatásban Mind a szovjet, mind az amerikai holdkutatási tervekben — már a hivatalos jelentések szerint is — előtérbe került az automata kutatólaboratóriumok megalkotása. Ezekkel a be­rendezésekkel a Hold felszínét és a Holdat esetleg közvetle­nül körülvevő gázburkot mérnék, vizsgálnák, és az észlelt eredményeket a Földre továbbítanák. Vajon miért szüksége­sek az ilyen automata laboratóriumok? A Holdra való repülés ma még túlzottan kockázatos, már­pedig az űrkutatásban nincs szükség hősi halottakra. A Holdra és közvetlen környeze­tére vonatkozó tudományos is­mereteink még nem elegendők annak megkockáztatásához, hogy űrhajót küldjünk ember­rel együtt a Hold közelébe. Az elsődleges, alapvető probléma, aminek megnyugtató eldöntése a holdkutatáshoz elengedhetet­len, annak megállapítása, hogy milyen is a Hold felszíne. É kérdésre az amerikai Ranger­holdrakétákkal folytatott, egyébként rendkívül sikeres kí­sérletek sem tudtak egyértelmű választ adni. A későbbi hold­szondák ugyan némileg tisztáz­ták a kérdést, hogy vajon vas­tag porréteg fedi-e a Hold fel­színét, vagy pedig portalan, li­kacsos kőzetből van-e, ennek ellenére még számos dolgot nem Ismerünk. Hogyan alakul közvetlenül a Hold felszíne alatt a hőmérséklet? Vaion mi lehet a Hold felszínét erősen taglaló különböző hasadékok és szakadékok mélyén? A Hold felszíne alatt néhány centiméter mélyen fekvő réte­gekből kiinduló infravörös és rádiósugárzással végzett hő­mérsékletmérések azt mutatták, hogy bár a Hold felszínén a nappal és az éjszaka között igen erőteljes hőmérsékletkü­lönbségek vannak, nagyjából —50 C fok körüli állandó hő­mérséklet uralkodik a felszí­nen. Ez csak akkor lehetséges, ha a Hold anyaga csupán gyen­gén vezeti a hőt, vagyis hőszi­getelő tulajdonsága erőteljes. Ha porrá törünk, és vákuumba helyezünk földi kőzeteket, nagyjából hasonló hatást tu­dunk elérni. Ezért következtet­nek arra a Hold hőmérsékle­tének megmérése alapján, hogy felszínét több centiméter vastag porréteg borítja. Ennek szár­mazása nagyjából érthető is: a nappal és az éjszaka közötti óriási hőkülönbség hatására a kőzetek tisztán a hőtágulás eredményeképpen porrá töre­deznek. A kozmikus sugárzás is bizonyára hat a felület alakulá­sára. Ez a porréteg jó hőszige­telő lenne az alatta fekvő réte­gek számára. Így esetleg a jö­vőben megszervezendő holdex­pedíciók is ki tudnák használ­ni. A kutatók egy része azonban nem hisz abban, hogy a Hold felszínét por fedi. Annak alap­ján, amit a holdközetek vissza­verő képességének méréseiből leszűrtek, azt állítják, hogy a Hold felülete inkább habkősze­rű porózus anyagból áll. A vi­tát csupán a helyszíni mérések dönthetik el, ehhez pedig arra van szükség, hogy a Holdon si­mán leszállni képes automaták legyenek. Ilyen szondák már le is szálltak a Holdon, ámde to­vábbi műszaki megoldásokon is dolgoznak. Az automata laboratóriumok lehetnek kisebb-nagyobb, egy vagy több elemes lánctalpas járművek, vagy pedig óriás kere­kű berendezések. Az minden­képpen lényeges, hogy a jármű csupán minimális nyomást gya­A FÖLDKÉREG ÁTFÚRÁSA A felszíni formák, anyagok, folyamatok vizsgálatával sok Is­meretet szereztünk a Földről. Fizikai tulajdonságainak méré­sével és következtetésekkel el­mélyítettük és kiszélesítettük tudásunkat. De még mindig sok a rejtély, kérdőjel égitestünk felépítésének, kialakulásának térképén, érthető tehát, hogy újabb ismeretek szerzésére tö­rekszünk. Ezért kovácsolnak mostanában merész terveket a viszonylag vékony földkéreg át­fúrására, így anyagmintákhoz juthatunk a Föld mélyebb ré­gióiból, a földköpeny felső ré­szeiből. Ezek a mélyfúrások az óceá­nok korára vonatkozóan is ad­hatnak bizonyos felvilágosítást. A kontinensúszási elmélet je­lenlegi állása szerint az Atlan­ti-óceán medencéje a krétakor idején, mintegy 150 millió év­vel ezelőtt alakult ki. Ha a mélyfúrások során az Atlanti­óceán fenekén a krétakornál régebbi sősvizű üledékkőzetet találnak, az óceánmedence nyilván régebbi eredetű, tehát az elmélet megdől, vagy Jelen­tős módosításra szorul. Sajnos, műszaki okokból a A „Calcomp 565" egyik ft»tíázlarajza: emberek... földkéreg és a földköpeny ha­tárának, vagyis a Mohorovčič­rétegnek a feltárására végzett próbafúrásokat nera az Atlanti-, hanem a Csendes-óceánban mé­lyítették, ezért ilyen szempont­ból nem szolgáltattak új ada­tot. Mégis rendkívül fontosak voltak, mert bebizonyították, hogy a mélytengeri rétegek átfúrhatók, és kőzetminták emelhetők ki belőlük. E fúrá­sokra Kalifornia közelében, Guadelupe szigete mellett ke­rült sor, itt 3570 méter mély a tenger. Összesen öt helyen fúr­tak 745 méter szelvényhossz­ban. A leghosszabb fúrásszel­vény 183 méteres volt. Eredeti­leg 450 méteresre tervezték, de már 169 méter mélyen bazaltot találtak, így üledékkutatási szempontból nem volt szükség a fúrás folytatására. Jelenleg az Atlanti-óceánban a Puerto Rico szigete mellett készítenek elő hasonló fúrást. Nagy mélységű fúrásokat a kontinentális táblákon is ter­veznek. A Szovjetunió területén öt helyet Jelöltek ki kutatófú­rásra. Az első mélyfúrást a Kaspi-tenger közelében üledé­kes rétegekben végezték az koroljon a Hold felszínére. A könnyű jármű — megfelelő ka­paszkodó karmokkal vagy lánc­talpakkal — haladni is tudna a Hold felszínén. Az automata laboratóriumok információt továbbíthatnak a Hold felszínének anyagáról, az egyes rétegek vastagságáról a Földre, megmérhetik a hőmér­sékletet a felszínen közvetlenül és kis magasságban a Hold fe­lett, valamint televíziós felve­vőberendezésekkel képeket is eljuttathatnak Földünkre a kör­nyezetről. Magukat a járműve­ket különleges biztonsági be­rendezésekkel (radar stb. J kell felszerelni, nehogy szakadékok­ba zuhanjanak. Elképzelhető az is, hogy Hold körüli pályára állított — egé­szen alacsonyan haladó — holdszputnyikok is támogatják ezeket az automata holdlabora­tóriumokat. Így a Hold teljes környezetét feltárhatnánk. Tisz­tázni kell azt is, vajon a Hold felszínén közvetlenül, kis ma­gasságban létezik-e gázburok, mint ahogy azt több kutató fel­tételezi. Ez ugyancsak olyan je­lentős tényező, amit egy hold­expedíció előkészítésekor ok­vetlenül figyelembe kell vennL Egy holdszputnyik megalko­tása egymagában ls igen sok problémát okoz: igen pontos se­bességre kell lefékezni a Hold közelében, kis magasságban, és ráadásul, akkor is csupán kor­látozott élettartamú lehet az ilyen mesterséges égitest, a Föld és a Nap rendkívül erős zavaró hatásai miatt. Az eddig elmondottak alap­ján is megállapíthatjuk, hogy az automata holdlaboratóriu­mokra nagy szerep vár — min­den bizonnyal egyre többet hal­lunk majd róluk a legközeleb­bi jövőben. olajtároló rétegek alsó határá­nak megállapítására. A máso­dik és egyúttal a legmélyebb fúrásra Észak-Európában, a Ka­réli-félszlgeten levő Kema vá­ros közelében kerül majd sor. Ez a 15 km mély fúrás a ter­vek szerint áttöri majd a föld­kéreg itt kb. 6—8 km vastag, 3500 millió esztendős gránitré­tegét, és mélyen behatol a grá­nit alatti bazaltba. A harmadik kutatófúrást a nagy ásványkin­csekkel rendelkező Urai-hegy­ségben, a negyediket Azerbajd­zsánban, az ötödiket pedig a Kurilli-szigetek déli részén levő Sikotán szigetén hajtják majd végre. Ez utóbbi különösen azért érdekes, mert Sikotán szi­getén viszonylag vékony, alig 10 km vastag a Föld kérge, s így a fúrás mélyen behatolna a kéreg alatti köpeny anyagá­ba. Remény van rá, hogy a technika további fejlődésének eredményeként rövidesen az Atlanti-óceánban ls sor kerül majd ilyen teljes rétegsort ha­rántoló mélyfúrásokra. A nagy mélységből kiemelt kőzetminták geológiai és geofi­zikai vizsgálata minden bizony­nyal újabb adatokkal világítja meg Földünk külső burkának szerkezeti felépítését. ORVOSI E LEK ÍR ÖN G Y OR Sí TÓ A belorusz onkológiai tudományos kutatóinté­zetben nemrégiben üzembe helyeztek egy óriási orvosi elektrongyorsítót, amelyet radioteráplai célokra használnak. A berendezésben a nagy energiát szolgáltató röntgensugarak generátorán kívül kimenőrész is van, amelyben az elektron­nyaláb mágneses „lencséken" halad át, s itt sze­lességét a gyógykezelt daganat mérete szerint ^ ^iv szabályozzák. Speciális berendezés segítségével az elektronok energiája is szabályozható 10—25 lg8B millió elektronvolt között. A berendezés lehető­vé teszi a daganatok nagyon pontos besugárzá- vili. 21 sát tetszőleges mélységben, anélkül, hogy megsé­rülnének az egészséges szövetek. A bal oldali kft- f pen az orvosi elektrongyorsltó, Jobbra a beren- fj dezés műszerfala. ^^

Next

/
Thumbnails
Contents