Új Szó, 1968. augusztus (21. évfolyam, 322-240. szám)

1968-08-18 / 228. szám, vasárnap

A müncheni események 30. évfordulójára A BÉCSI DÖNTÉSIG RÓJÁK DEZSŐ DOKUMENTUM SOROZATA (6) 1938. március 20-án Kassán Összeült a CSKP szlovákiai területi vezetősége, és rendkívül fontos határozatot hozott. Ezen határozat szerint Szlovákia egyes területein nagyarányú béketüntetések megszervezését javasolja a közelgő fasiszta veszély és a háború réme ellen. Ez a határozat a köztársaság következetes és minél hatásosabb védelme érdekében félretesz minden eddigi, szűk látókörű nézetet, kimondva, hogy hajlandó nemzetiségre való tekintet nélkül együttműködni a más pártokban szervezett, de lényegében demokratikus gondolkozású dolgozókkal. Kelet-Szlovákia dolgozóinak hatalmas béketüntetése a szlovákiai pártvezetőség ülését követő napon, 1938. július 31-én, zajlott le Kassán. E nagy jelentőségű napon, a kora reggeli órákban a munkászenekarok ébresztőt fújtak. Délelőtt a proletár sportolók színvonalas mutatványokkal szerepeltek. A délutáni órákban a Légionárius téren, ahol hétköznapokon csak néhány portékát kínálgató nyugdíjas lézengett, ezen a július végi napon fölöttébb harcias volt a hangulat. A sokezres tömegben gyülekezők lobogói és transzparensei tarka virágos kertté vará- | mmm mmmmmsmtm % A kassai békemanifesztáció. Az első sorban jobbról: Major István, Klement Gottwald és Viliam Široký. ES03 1968. VIII. 18. 1938 nyarán Szlovákia több városában tartottak béketüntetéseket, például Zsolnán, Rózsahegyen és Nagyszombatban. Ezek azonban méreteiket tekintve össze sem hasonlíthatók a kelet- és dél

:szlovákiai magyarság Kassán és Tornácon megtartott hatalmas manifesztációival. Kelet-Szlovákia dolgozóinak nagy béketüntetése 1938. július 31-én zajlott le Kassán. A prágai gyors nagy késéssel futott be. Amikor Csehszlovákia Kommunista Pártjának elnöke, Klement Gottwald feltűnt a peronon, a várakozó tömeg átszakította a rendőrkordont és lelkesen üdvözölte a CSKP küldöttségét. A „Rudé KoStce zdravia rudú Prahu!" (a vörös Kassa üdvözli a vörös Prágát) száz meg száz torokból harsogó felkiáltásokra a küldöttség tagjai a „Rudá Praha zdraví rudé Košice!" (a vörös Prága üdvözli a vörös Kassát) szavakkal válaszoltak. Forradalmi dalokat énekelve, lelkes hangulatban vonult a tömeg a Kazinczl utcai Munkásotthon felé. A kétnapos harci program már július 30-án megkezdődött. E napon ülésezett a CSKP kassai területi vezetősége az országos vezetőséggel együtt. A gyűlésen alapos marxista elemzésnek vetették alá Csehszlovákia népei és nemzetiségei együttélésének problémáját. Leszögezték, hogy ezt az együttélést a reakció léptennyomon igyekszik megzavarni, a hétmilliós cseh népet szembe állítja az ország többi népével. Csehszlovákizmust hirdetnek, amelynek apostolai Masaryk és Beneš voltak. A pártvezetőség határozatilag kimondta, hogy a cseh és a szlovák nép, valamint más Itt élő népek együtt alapították ezt az államot és veszély esetén együtt kell megvédeniük határait. A továbbiakban hangsúlyozta, hogy bár a nemzetiségi kérdés nincs megoldva, a megoldást nem a szeparatizmusban kell keresni, amely elválasztaná az egyes nemzeteket, hanem őszintén demokratikus alapon kell eljárni, mégpedig úgy, hogy a cseh és morva országrészek és Szlovákia között tapasztalható egyenlőtlen gazdasági, szociális és kulturális színvonal kiegyenlítésére kell törekedni. zsolták a város e legnagyobb terét. A menet élén a párt országos vezetőségi tagjai haladtak: Gottwald, Široký, Major, Steiner, Kreibich, Duríš, Košík és mások. Az allegorikus jármüvek tankokat és repülőgépeket ábrázoltak, oldalaikon „Készen állj!" és „A Szovjetunió velünk van!" felírásokkal. A menetben nagy feltűnést keltett a piros főkötős asszonyok és lányok csoportja, transzparensükön a „Barakklakók" felírással. Kassa város ezen nyomortanyájára ma már talán csak az idősebb korosztály emlékszik. Az asszonyok nagy többsége lesoványodottan, arcukon a pusztító betegség jeleivel és az inség látható nyomaival haladt a menetben. És a mostoha sors ezen üldözöttéi büszkén vitték transzparensüket a hősi jelszóval: „A dolgozó nök megvédik a köztársaságot!" A szinte végeláthatatlan menetben mintegy húszezer ember vett részt. Kassa és környéke lakosságán kívül a pozsonyi ifjak, Losonc, Fülek, Feled dolgozói, valamint Kárpát-Ukrajna, Ungvár, Munkács és Beregszász képviselői is részt vettek a tüntetésen. A manifesztációi Duríš, országgyűlési képviselő nyitotta meg. Megnyitó beszédét a következő szavakkal zárta: „Felkészültünk és nem hagyjuk magunkatI" A békemanifesztáció fő szónoka Klement Gottwald, a CSKP elnöke volt. Csehszlová kla és Magyarország viszonyára vonatkozóan a következőket mondotta: „...Minden csehszlovákiai és m'agyarországi magyar eszméljen tudatára annak, hogy a magyar nép az első világháborúban nemcsak a saját elnyomóiért vérzett, hanem a német imperializmus érdekeiért. Ez a német imperializmus ma még sokkal rosszabb formában, a hitlerizmus formájában veszélyezteti mindnyájunk békés életét. A magyarok véssék jól emlékezetükbe, hogy ha Prága, Brno és Bratislava elesik, elesik Budapest, Debrecen és Szeged is. A magyarok a köztársaság védelmével nem a cseheknek tesznek szolgálatot, hanem önmaguknak és Magyarország függetlenségének ..." Befejező szavai után Gottwald nagy vörös zászlót bontott ki, amelyet ezekkel a szavakkal nyújtott át Kosík István képviselőnek: „Zászlót avatunk ma, a munkásmozgalom, a szocializmus vörös zászlaját, amely győzedelmesen leng a uilág egyhatoda felett. Azt akarjuk, hogy a vörös zászló mellett ott lobogjon minden mozgalom és párt zászlaja, amely velünk közösen akar harcolni a fasizmus ellen!" A további szónokok Široký, Major és Borkaňuk a szlovák, magyar, német és ukrán nép nevében szólaltak fel. A haladó értelmiség képviseletében Maria Pujmanová, Laco Novomeský és Fábry Zoltán beszélt, szavaikat a tömeg határtalan lelkesedéssel fogadta. Fábry Zoltán üdvözlő beszédéből a következő részletet idézzük: „A csehszlovák demokrácia ma Közép-Európa utolsó bástyája, amelynek napjaink világtörténelmi szerepet utalnak ki. Méltónak kell bizonyulnunk erre a küldetésre. Csehszlovákiának ma közép-európai példát kell statuálnia, itt félmegoldásokkal nem lehet kísérletezni. Napjaink évtizedekre meghatározhatják Közép-Európa sorsát. Ha Közép-Európa népei nem találkoznak egy demokratikus közösségben, úgy a fasizmus csatát nyer. A dunai népek térképét átmázolják egy új névvel, és az utódok Közép-Európa neve helyett a „szolgák országa" névre fognak döbbenni. Majd újra kérdezheti valaki Ady Endre hangján, miért nem ébredt fel „e szolga népek Bábele?" Beszéde befejeztével az itt élő népek testvériségét manifesztálva leiolvasta Ady ismert versét, amelynek utolsó szakasza eképpen hangzik: Mikor Jogunk már összefogni? Mikor mondunk már egy nagyot? Mi elnyomottak, összetörtek, Magyarok és nem magyarok? Idegenforgalmunk eredményei (ČSTK) — Antonín Franké mérnök, az idegenforgalmi kormánybizottság titkára a napokban tájékoztatta az újságírókat az idegenforgalom átszervezéséről. A kormánybizottság erre vonatkozó javaslatait már a köztársaság föderatív elrendezésére alapozta. Számításba veszi, hogy az Idegenforgalommal Összefüggő feladatok túlnyomó részét a jövőben az erre Illetékes nemzeti szervek oldják meg, s a központi, illetve országos szervek csupán elvi jellegű kérdések, — például szerződések megkötése külföldi utazási irodákkal stb., — megoldására lesznek illetékesek. Az Idegenforgalom eddiginél konkrétabb irányítása érdekében jobban kell kihasználnunk a körzetesítés adta lehetőségeket. Az erre vonatkozó terveket már néhány évvel ezelőtt kidolgozták. Az idegenforgalmi kormánybizottság titkára közölte, hogy ez év első felében 1835 000 külföldi látogatott Csehszlovákiába, tehát csaknem 1 millióval többen, mint 1965 első felében. Ami a külföldről hazánkba látogató vendégek számát illeti, a sorrend ez idén sem változott. Ebben a sorrendben az NDK vezet, ahonnan ez idén július végéig 561000 személy látogatott Csehszlovákiába, tehát 140 000-rel többen, mint a múlt év első felében. Az NDK után Magyarország következik, 477 000 turistával, majd Lengyelország 259 000 Játogatóval (Lengyelországból tavaly 282 000 turista jött Csehszlovákiába), Ausztriából 166 000-en és az NSZK-ból 123 000-en látogatnak Csehszlovákiába, de sok turista érkezett Jugoszláviából és Bulgáriából is. Reményteljes holnap AZ ÚJ SZÍNHÁZI ÉVAD ELŐTT FEJLŐDÉSÜNK, jelenünk újszerű megfogamzása, az egész megújhodási folyamat egyik eddigi legfőbb eredménye, hogy mélyrehatóan, kritikai-elemző célzattal fedjük fel a közelmúlt leegyszerűsített élet és politikai szemléletének bonyolult, összetett mivoltát, visszavágásait és előnyelt egyaránt. Egy ugyanazt a célt más, jobb, emberhez méltóbb eszközökkel elérni akaró kor küszöbén vagyunk. Már tudjuk, hogy az ami volt elévült, testet, lelket földhöz szorító, deformáló és nem egy dinamikus, vitálisabb élet, szabadabb, progresszívebb tenniakarás felé vonzó erő volt. Létünk és tudatunk újszerű kibontakozásában a MATESZ is a maga nemében részt kíván venni. A kultúra valósága, gyakorlata, a művészetek, s így a színházak kultúrpolitikája is magán viselte az elmúlt időszak bizonyos korlátok, sablonok közé szorító kézjegyét. A szorító pénzügyi-gazdasági körülmények erősen kommercionalizálták a színházak műsorpolitikáját, aminek következtében megnőtt a közönség ,".könnyebb műfaj" iránti igénye. Már maga ez a tény megnehezítette a komoly, értékes drámairodalmi müvek, az élő szerzők új darabjainak műsorra tűzését, illetve korszerű, experimentáló dramaturgiai és szcénografikai elképzeléseket. Mindez — persze egy kicsit leegyszerűsítve — fékezte a rendező, tervező, a színészmesterség stb., erőteljesebb kultiválását. Mi — a MATESZ — sem voltunk* mentesek ezektől a befolyásoktól. Különösképpen azért volt ez nehéz, mert mindent megtettünk (vagy sok mindent megtettünk), hogy a MATESZT-t, előfeltételeinek megfelelően, a csehszlovákiai magyarság nemzeti színháza pódiumára emeljük. A sok szorító és kényszerítő objektív és szubjektív körülmény, amelyek gátolják a fentebb vázolt elképzeléseink megvalósítását — még nem múltak el. Ezt a soron levő évad műsorterve is tükrözi. Ebből a szempontból csak reményeink vannak, hogy az 1969/70-es évadban gátlástalanul megfogalmazhatjuk és valósággá varázsolhatjuk elképzeléseinket. Színházunk művészei a most következő 1968/69-es évadban előadják Arthur Miller „Szálemi boszorkányok" című drámáját, utána Oscar Wilde „Hazudj igazat" című komédiáját. Egri Viktor „Ének a romok felett" című darabjának új bemutatójával előljáró csehszlovákiai magyar drámaírónk születésének 70. évfordulóját szeretnénk közösen, közönségünkkel együtt megünnepelni. Ez után Henrik Ibsen „Solness építész" vagy egy új, korszerű magyar dráma bemutatását tervezzük. Az évad második felében bemutatjuk Carlo Goldoni „Kér úr szolgája" és Dóczi Lajos „Csók" című darabjait. Végül, ha minden Jól megy, akkor még egy eddig meg nem nevezett studió-darab betanulására is sor kerül. Tudatában vagyunk annak, hogy művészi együttesünk tagjainak zöme az adott előfeltételek alapján, csak átlagos szinten képes színpadszerűen megformálni az emberi lélek mélységét, elmélyülni és felszínre hozni az emberi psziché lényét és lényegét. Együttesünk tagjaitól elvárjük, hogy művészibb szinten láttassák az ember bonyolult és összetett lelkivilágát. E feladatok megvalósítása lehetővé teszi egyúttal, hogy a konverzálás, a dialógusok kidolgozása és a szöveg alatti sejtések felszínrehozatala terén érezhető hiányosságainkat a gyakorlat útján orvosoljuk. Közönségünk szempontjából abból a tényből indulunk ki (úgy véljük), hogy zömében igényli a darab meséjének érthetőségét; a drámák és tragédiák esetében szereti a látványosságot és erős emociális, érzelmi reakciókat kiváltó darabokat. A vígjátékoknál dominálniuk kell a markánsan megrajzolt jellemeknek és szituációknak. Mindezt összevetve: művészi dolgozóink szempontjából is lehetőséget akarunk adni arra, hogy az évadban legalább egy komolyabb szerepben mérhessék fel erejüket, tanuljanak és Így járuljanak hozzá az egész együttes művészibb eredményeket elérő kibontakoztatásához. Ebben az évadban véglegesen munkába lép a Budapesten végzett Beke Sándor rendezőnk és Lelkes Júlia, egýúttesiirik régi-új tagja, aki szintén Pesten végezte el a színiakadémiát. Sajnálattal vettük tudomásul hogy Vavreczky Géza családi körülményei folytán eltávozott körünkből. Színészi tehetségét bontogató, részünkről nagyon hiányolt szinésztipust veszítettünk el benne. Meg kell mondanunk, hogy eltávozása érzékenyen érinti együttesünk egészének arculatát. Annál inkább örülünk annak, hogy a tehetségét megcsillantó Sunyovszky Sylvia ettől az iskolai évtől a budapesti színiakadémián folytatja tanulmányait és 2—3 év múlva a MATESZ színpadán mutatkozik be közönségünknek. További munkatársunk — Takáts Emőd — is szorgalmasan készül, s ha minden sikerül, a következő iskolai évben a prágai színiakadémia hallgatója lesz a rendezői szakon. Ügy érezzük, együttesünk fiatal és még fiatalabb tagjai fokozatosan egy erőteljesen kiegyensúlyozott és felfelé ívelő művészi munkát produkáló közösséggé forrnak össze. Persze mindehhez még sok munkára, erős akaratra, kitartásra, a hivatástudat további elmélyülésére, lelkesedésre és csehszlovákiai magyarságunk ügyének tudatos és büszke ápolástudatára van szükség. No Igen. És egy új színházra, a csehszlovákiai magyar színjátszás arra méltó és megfelelő hajlékára. Mert még mindig semmi sem történt ebben az ügyben. Dr. KRIVOSIK ISTVÁN, a MATESZ igazgatója Jelenet a MATESZ színpadán .. Ferenc. Lőrincz Margit és Lengyel