Új Szó, 1968. augusztus (21. évfolyam, 322-240. szám)

1968-08-18 / 228. szám, vasárnap

Alábbi, terjedelmes interjúnk szándéka, hogy olvasóinkat „első kézből" tájékoztassuk a föderáció szerepéről és küldetéséről. Az új államforma előkészületeinek már eldöntött, illetve még nyílt, vitás kérdéseiről a legilletékesebb szakemberek egyikétől kértünk felvilágosítást. Dr. KAROL LACO egyetemi professzor, a jogtudományok doktora, a kormány államfogi szakbizottságának elnöke számtalan más, érthető elfoglaltsága mellett, készségesen talált időt arra, hogy hoszszabban elbeszélgessen munkatársunkkal. ÚJ SZÓ 196B. VIII. 18. • Miben látja a föderáció szerepét és milyen küldetést tulajdonít neki Csehszlovákiában, mely tudvalevőleg nemcsak a csehek és a szlovákok, hanem az itt élő nemzetiségek közös hazája is? — A föderációnak néhány sajátos jellemzője van. Ilyen például a tagállamok képviselőinek egyenlő számát csoportosító föderális kamara, vagy a lakosság állampolgárságának az egész állam területére vonatkozó érvényessége, továbbá az, hogy a tagállamoknak saját törvényhozó szerveik vannak, melyek a közös alkotmányban meghatározott önálló jogkör keretében látják el feladataikat. Az általános közös vonásokon kívül vannak olyanok is, amelyek csak a szocialista föderációkra érvényesek. Ismeretes, hogy eddig a Szovjetunió és jugosztávia él a szocialista országok Rözül ilyen államformában. A mi föderációnk ezen túlmenően is egyedülálló lesz, hiszen amíg a szovjet és a jugoszláv föderációt több tagállam alkotja, a mi esetünkben csupán két államegység lép föderatív viszonyra. Ennek logikus következménye, hogy számos általános törvényszerűség nálunk sajátos értelmet kap. A törvény csak a csehek és a szlovákok kölcsönös viszonyát rendezi. Ez nem jelenti ellenben azt, hogy az itt élő nemzetiségeknek nem szentelünk fokozott figyelmet. • Talán úgy értsük ezt, hogy a nemzeti kisebbségek egyenjogúságát csupán szóban Ismerik el? — Nem, távolról sem ...! A magyarok, lengyelek, ukránok, németek és a többi nemzetiség ügyét külön okirat rendezi majd, véleményem szerint röviddel a most készülő csehszlovák föderációs törvény elfogadása után, még az új alkotmány megszerkesztése előtt. Nem kétséges, hogy a nemzetiségi kérdés alkotmányos rendezése a demokrácia elvein fog alapulni. Az, hogy a csehszlovák föderációs törvényhez viszonyítva egy kis időbeli eltolódással történik, nem Jelenti azt, hogy az ügyet mellékvágányon kezelnénk. • Az utóbbi időben olyan javaslatok is elhangzottak, melyek nem kéttagú, de három-, illetve négytagú föderációnak a lehetőségéről beszéltek hazánkban. — Igen, ilyen Javaslatok is vannak. Konkrétan a Dél-Morvaországi Kerületi Nemzeti Bizottság nyújtott be ilyen tervet, mely szerint a jövőben Csehszlovákia három, Szilézia esetleges különválásával pedig négy államjogi egységből állna. A javaslat elfogadásával érdekes helyzet, mondhatnám további ritkaság állna elő, hiszen két ellentétes föderációs elv alapján oldanánk meg a kérdést. A kormány államjogi szakbizottsága azonban negatív álláspontra helyezkedett e kérelem ügyében. A magyarázat: a tervezett kéttagú föderáció nemzeti elven alapul. Tehát két államJogi egység, két nemzeti állam alkotja majd a föderációt. A dél-morvaországi KNB javaslata ellenben elismeri ugyan e fenti elvet, de ezt megkerülve a földrajzi princípiumok elsődlegességére utal. E két elv pedig gyakorlatilag összeegyeztethetetlen. A dél-morvaországi KNB javaslatát figyelembe veszszük ugyan, de nem föderációs szinten, hanem az elmúlt hetekben alakult Cseh Nemzeti Tanács hatáskörébe tartozó adminisztratív-területi bázison. • Milyen kölcsönös viszonyt és érintkezési pontokat lát ön, professzor úr a föderáció gondolata és a megújhodási folyamat között? — A válasz egyszerű és kézenfekvő. A csehek, a szlovákok és az itt élő nemzetiségek viszonyának demokratikus megoldása a megújhodási folyamat szerves része. A föderáció kérdése így a megújhodási folyamat szerves részét alkotja. Tökéletes szocialista demokrácia ugyanis aligha képzelhető el az országban élő, államalkotó nemzeti többség és a nemzeti kisebbségek kölcsönös viszonyának rendezése nélkül. Gyakran esik még ma is szó arről: mi legyen előbb — föderáció vagy demokratizálás? Szerintem a kérdés helytelen, mert e két fogalom gyakorlati érvényesülése szoros viszonyban áll egymással. • Milyen számításba fövő lehetőségek alapján dolgozik a föderáció tervezetének kidolgozásán a kormány államjogi szakbizottsága, melynek ön az elnöke? — Az államjogi rendezés tervezetét meghatározva három lehetőséget mérlegeltünk. Az első a Szlovák Nemzeti Tanács szakbizottságának javaslata volt, mely vázlatosan még az összállami szakbizottság létesítése előtt kidolgozta elképzelését. A másik két javaslat cseh részről származott. Az egyik az úgynevezett zárt, szoros föderációtervezetet szorgalmazta, míg a másik ennek az ellenkezőjét: a szabad föderáció gondolatát. E három javaslat alapján dolgozik már három hónapja a kormány államjogi szakbizottsága, űrömmel újságolhatom: már két önálló iratban összegezhettük eddigi munkánk fontos, pozitív részeredményeit. Az egyik dokumentum a lezárt, illetve a ma még nyílt pontoknak listáját, míg a másik okirat Csehszlovákia föderatív államszervezetének téziseit tartaiamazza. • Melyek azok a kérdések amelyekben már megegyezés született, s hol vannak még pillanatnyilag nézeteltérések? — A megegyezések kapcsán több, a tésével, Jogi szervezetükkel és hatáskörükkel. Nemzeti szerveknek a Cseh Nemzeti Tanács és a Szlovák Nemzeti Tanács tekintendő mint törvényhozó és ellenőrző testület. A készülő alkotmánytörvény kapcsán megegyeztünk továbbá a Legfelsőbb Szlovák Bíróság, illetve a Legfelsőbb Cseh Bíróság megalakításának kérdésében. • Közgazdasági' kérdések még nem szerepeltek a kormány államfogi szakbizottsága tárgyalásainak napirendjén? — Több gazdasági problémát sikerült már véglegesen letárgyalnunk. Csehszlovákia népgazdasága a jövőben két önálló nemzetgazdasága egységes egésszé kapcsolódásaként értelmezendő. Ennek föltételei: az egységes pénznemen alapuló egységes szocialista piac, a munkaerők szabad mozgása, egységes gazdaságirányítási rendszer és gazdaságpolitika. • Mindeddig alig esett szó az egyelőre még megoldatlan, nyílt kérdésekről... — A vitás kérdések száma folyamatosan csökken. Például egyre inkább hódít teret az a nézet, hogy a föderáNEMZETEK, NEMZETISÉGEKFÖDERÁCIÓ Beszélgetés dr. KAROL LACO professzorral, a kormány államjogi szakbizottságának elnökével föderáció létrehozását feltételező megoldást nyert kérdésről kell szólnom. Ma már például elvitathatatlan, hogy a föderatív törekvések megfelelnek a cseh és a szlovák nép egybehangzó akaratának. Az új államforma így két önálló, egyenjogú nép közös érdeke. Nyilvánvaló tehát, hogy csupán a szocialista demokrácia elveinek következetes gyakorlati érvényesülése lehet a leendő államegyesülés politikai platformja. Természetesen politikai rendszerük ís egyforma lesz. A föderáció vetülete következetesen érvényesül majd a Nemzeti Front szerveiben, valamint a párt- és a társadalmi szervek munkájában, melyek fölépítése minden esetben megegyező lesz az államjogi srtuktúrával. Az eddigiek alapján a kormány szakbizottsága további munkájában már abból Indul ki, hogy a föderatív Csehszlovákiát két nemzeti állam alkotja majd: a Cseh Szocialista Köztársaság és a Szlovák Szocialista Köztársaság. A készülő törvény ezért teljes bizonysággal körvonalazza az összállami föderatív kormány, Illetve a két nemzeti állam jog- és hatáskörét. Törvényileg így biztosítjuk a kölcsönös együttműködés, ugyanakkor a szuverenitás föltételeit is. • Megszakítva professzor urat a már elért eredmények sorolásában, itt kérdezem meg: vajon reális-e a tervezett államforma érvénybe lépésének előzetesen kitűzött dátuma — október 28? — Bár nagyon sok még a teendő, mégis reálisnak tartom. Természetesen a további előkészítő munkának most már zökkenőmentesen, folyamatosan kell haladnia. Megértő jóakaratra, fokozott munkalendületre van szükség, mert a Nemzetgyűlésnek a cseh-szlovák föderáció alkotmánytörvényének teljes tervezetét legalább három-négy héttel. a fönt említett időpont előtt kell meg-' kapnia. A törvény köztőrsaságunk alkotmányában külön kerek egészet alkot majd, tehát önálló jogi dokumentum lesz. lis parlamentnek kétkamarás képviselőháznak kellene lennie. A népi kamarába az állam egész területéről titkos szavazással választanák a képviselőket. A másik a nemzetek képviselőháza lenne, melybe mind a Cseh Szocialista Köztársaság, mind a Szlovák Szocialista Köztársaság egyenlő főnyi képviseletet küldene. Egy-egy új törvény például csak akkor születhetne, ha jóváhagyná mind a két kamara. Elénk vita folyik még a nemzeti szervek döntésjogának kérdéséről, tehát a sokat emlegetett paritás és majoritás elvéről. Bizonyos vonatkozásokban azonban már ebben a kérdésben is megegyezéshez közeledünk. Az ugyanis már nyilvánvaló, hogy a majorizáció semmiképpen sem érvényesülne az alkotmányi, a föderális adó és költségvetés, Illetőleg más gazdasági kérdésekben, melyek még a további tárgyalások során kikristályosodnak. Kizárólagosan föderális intézmény lesz a nemzetvédelmi és a külügyminisztérium. Valószínűleg ugyancsak föderális lesz a tervezés- és pénzügyminisztérium. Egyelőre még megoldatlan kérdés a közlekedésügyi, a bels külkereskedelmi minisztérium összetételének és jogkörének ügye. Biztos ellenben, hogy a nemzeti államok hatáskörébe tartozik majd az iskolaügy, az egészségügy, az igazságügy, továbbá a kulturális ügy, az erdő- és vízgazdálkodás, az élelmezés és mezőgazdaság stb. Még nem született döntés abban, hogy létesüljön-'e az alkotmánybírósághoz hasonlóan föderális törvénybíróság is. • Számos olvasónk számára bizonyára új fogalmat jelent az alkotmánybíróság! Miben határozná meg ennek az tnézménynek a feladatkörét? — A törvénybírósággal ellentétben — mely a lakosság törvénybe ütköző tetteiben, vétkeiben hivatott ítélkezni — az alkotmánybíróság az alkotmányosság érvényesítését ellenőrzi. • Az elvi problémákból ugorjunk át röviden a lakosság körében leggyakrabban hallható kérdések egyikére: a CSKP szeptemberi és az SZLKP küszöbönálló rendkívüli kongresszusai milyen mértékben foglalkoznak maid a föderációval a professzor úr véleménye szerint? — Gondolom, a tárgyalásuk egyik központi témája lesz ez, és a rendkívüli pártkongresszusok minden bizonynyal több politikai irányelv kérdésében mondják ki a végszót. Tehát nem paragrafusokat hagynak jóvá, hanem állást foglalnak a föderáció politikai kérdésében. • Beszélgetésünk elején már egyszer szó esett a nemzetiségek helyzetéről. Arra kérném ezért, befejezésül beszéljen erről a számunkra oly fontos kérdésről bővebben. Nem titkoljuk, hogy nagyon a szívünkbe zártuk fesenská asszony lapunknak tett kijelentését, miszerint: mindig egy-egy nemzetiségi kisebbség helyzete a demokrácia igaz próbaköve. Azt sem tttkolfuk, hogy az elmúlt hónapokban ellenünk indított kedvezőtlen s Igazságtalan szóbeli vagy sajtókampány alatt nemegyszer jutottak eszünkbe a feni szavak. Szere" lénk, hogy az itt élő magyarsag és a többi nemzetiség ügye végre kielégítő megoldást nyerjen ... — Nincs rá okom, hogy kitérjek az egyenes válasz elől. Űszinte leszek: részben említettem már, hogy a csehszlovák föderáció alkotinánytörvénye nem foglalkozik a nemzeti kisebbségek problémájával. Ha ugyanis nemcsak a cseh-szlovák viszonyt korrigálnánk az alkotmánytörvény alapján a ma érvényes köztársasági alkotmányban, akkor néhány általános vonatkozású paragrafus kivételével, az egész okmányt újonnan kellene szerkeszteni. Még így is a törvények ötven százaléka érintve lesz. A föderációs alkotmánytörvény így a cseh-szlovák viszonyt rendező kis föderatív és nemzeti alkotmány feladatát teljesíti. Ezért nem soroljuk ide külön a többi nemzetiség kérdését is ... A föderációt előkészítő államjogi szakbizottság mellett azonban külön nemzetiségi albizottság működik. Az Itt kidolgozott anyagok paragrafusokba foglalva alapul szolgálhatnak majd jogi normák megszerkesztéséhez, melyek alkotmányos úton is meghatározzák az itt élő nemzetiségek helyzetét. Természetesen az egyenlőség és demokrácia elvei alapján dolgozzák ki a csehszlovák föderációs alkotmánytörvénnyel egy időben ezt a nemzetiségeket illető okiratot, hiszen ma már nem lehet különbséget tenni az egyes nemzetek és nemzetiségek közötti Ha az albizottság befejezi munkáját, természetesen az államjogi szakbizottság is megtárgyalja a kérdést. • Ezek szerint Ön, professzor úr is foglalkozik majd ezzel a sürgető kérdéssel? — Igenl Szakbizottságunk elé, és személyesen az én kezembe azonban egyelőre még csak az okirat vázlatai kerültek, így ezek alapján még elhamarkodottan tennék nyilatkozatot. Elmondhatom ellenben, hogy a nemzetiségek helyzetének államjogi megoldása a megújhodási folyamat célkitűzéseivel következetesen egybehangzó lesz. Tömören: azt hiszem, optimista kilátásokról lehet ebben a kérdésben ls beszélni. Cs még valami: ha államjogi szakbizottságunkban letárgyaltuk majd a közeli hetekben a nemzetiségi kérdést szabályozó külön okiratot, szívesen fogom tájékoztatni tárgyalásaink eredményéről az Új Szó révén a Csehszlovákiában élő nagy számú magyarságot. • Professzor úr, köszönöm ez irányú készségét és mai, terjedelmes nyilatkozatát. • Hallhatnánk t almáról? valamit a tar— Többek között általános rendeleteket foglal magában, továbbá a föderális szervek és a tagállamok hatáskörét osztja meg, kitér a csehszlovák föderáció legmagasabb törvényhozó szervére — a föderális parlamentre; említést tesz a Csehszlovák Föderatív Szocialista Köztársaság elnökéről, a föderális kormányról és egy teljesen új szervről: az alkotmányi bíróságról. A csehszlovák föderáció alkotmánytörvénye külön fejezetben foglalkozik a nemzeti államok strukturális fölépíBtzonyára mondanom sem kell, hogy élni fogunk a felkínált lehetőséggel, hogy a kormány államfogi szakbizottsága elnökének szavatved tájékoztassuk majd olvasóinkat a nemzetiségi kérdés demokratikus megoldásáról. Pillanatnyilag nincs okunk a kétségbeesésre, mégis kissé aggódva vesszük tudomásul, hogy a mi jogos ügyünket „csak" külön okmány rendezi. Ennek logikus következménye ugyanis az, hogy a nemzetiségi kérdéssel az új alkotmányban minden valószínűség szerint nem az államalkotó nemzetekről szóló első fejezet, hanem csupán a különparagrafusok sokaságának valamelyike foglalkozik majd. őszintén szólva ilyen félmegoldást csalódással fogadnánk, hiszen hatalmas, több százezres családunk a többi nemzetiséggel együtt az elmúlt fél esztendőben a szlovák és a cseh néphez hasonlóan aktívan kivette részét a demokratizálódási folyamat reá háruló komoly feladataiból. Nincs okunk kételkedni Laco professzor szavaiban, ezért bizakodva tekintünk a kormány államjogi szakbizottsága nemzetiségi albizottságának tárgyalásai elé. Abban a reményben, hogy ügyünk nem csak meghallgatásra, hanem a CSKP akctóprogramfa szellemében — kielégítő megoldásra is talál. MIKLÓSI PÉTER