Új Szó, 1968. augusztus (21. évfolyam, 322-240. szám)

1968-08-18 / 228. szám, vasárnap

ZiKMUND+HANZELKA Az ember rendszerint csak ** sportból vagy szükségből „lesz" halász. Ceylon szigetén azonban születik a halász. A sziget tamilok lakta északi részén a khádajjár halászkasztból származó fiúgyerekből nem lehet más, csak halász. S ha megkérdezik bármelyik szingaléz halászt, melyik kaszthoz tartozik, feltétlenül az alábbi választ kapja: a karavához. Nem minden kárává halász, ám minden halász karava. A különbségek azonban nem csupán a kasztokban rejlenek. Az, ami megkülönbözteti számukra a ceyloni halászt treboni vagy trondheimi társától, a be nem avatottaknak romantikus. De hiszik-e vagy sem, Ceylon szigetén gólyalábon járó halászokkal is találkozhatnak. S távolról sem holmi gyerekes szórakozásról van itt szó. Elég, ha Colombóból néhány kilométerre dél felé megyünk, a tündéri Weligamaöbölbe. Kékítőszlnü tenger, aranyszín homok, s felette a kókuszpálmák csipkedísze. A parttól távol, szép sorban egymás mellett félmeztelen és mezítlábas balászoij; tutajnak, csónaknak se híre, se hamva, s mégis vagy két méter magasságban trónolnak a vlz szintje felett. Gólyalábon, amely az öböl fenekébe ágyazva magasan tornyosul a víz fölé. Néhány méterrel távolabb a halászok biztosították magukat a hullámverés ellen, és gólyalábaikat vízszintes rudakkal kötötték össze. Ott ülnek rajtuk reggeltől estig, akár a tyúkok a lécen, s horogra halásszák a ceyloni specialitást, a kurumburua halacskát, az ínyencfalatot, amely nélkül elképzelhetetlen a kárhi. Ám a halacska ugyanolyan ijedős, mint amilyen ízletes. A parthoz nem közelít, a csónaktól elmenekül. Ha a halász zsákmányul akarja ejteni, be kell csapnia. A sekély vízben temérdek karó meg egyéb hulladékfa van, amelyet a halak már megszoktak. Így aztán a halászok közéjük szúrták a maguk gólyalábait is. Gólyalábon halásznak. Eredeti módszer ez, s oly régi, akár a halászat maga, kissé exzotikus, kissé mosolyra késztető. Ám megvan a maga hibája. Itt a sekély vízben ugyanis csak horgászni lehet, ily módon pedig, tudvalevőleg, még senki se fogott halat tonnaszámra. Ez bizony csak proletárhalászat. Természetes, hogy nem minden ceyloni halász dolgozik gólyalábon. Egyéb halászati módokat is örököltek őseiktől. Ám minden módnak közös a nevezője: az egyszerűség. S minden halász életének is van egy közös vonása: a szegénység, bizonytalanság, veszély. S valamennyiük felett ott trónol a halászati minisztérium, a Fishing Department, amelynek rendelete szerint a gyaloghalásznak csak déli tízenkét óra Után szabad hálót használnia. Nyilván azért, inert a part mentén a halak főként délelőtt tartózkodnak. De ne vádoljuk ezért a minisztériumot öncélú bürokráciával, mivel rendelkezésével a halak és halászok jövendő nemzedékét védelmezi. A reggeli halászaton ugyan a legügyefogyottabb fickó is dús zsákmányt ejtene, de néhány év alatt teljesen kiirtanák a partmenti halállományt. Madarak, mint segítőtársak Így aztán teszem azt Hikkaduvában az ember az óráját is beállíthatja a halászok szerint. Amint elütötte a tizenkettőt, rohannak a vízbe a göndör hajú fiatalok s az ősz hajú öregek, valamennyiük vállán háló. Kör alakú vetőháló. A part mentén, akárcsak támadás előtt, rajvonalat alkotnak, s lassan haladnak befelé a tengerbe, mlg csak a A CEYLONI HALÁSZOK GÓLYALÁBON ÁLLVA LESIK A ZSAK MÁNYT Halászok gólyalábon víz mellükig nem ér. Aztán kezdetét veszi az órák hoszszan tartó balettáncuk. Amint egy nagyobb hullám érkezik, néhány méterrel visszataszítja őket. A halászok centiméterről centiméterre ismét beljebb mennek. Ajkuk elkékül, ám csak akkor fut rajtuk át az izgalom hulláma, amikor a víz felett elkezdenek keringeni a sirályok. Ez csalhatatlan jele annak, hofey alattuk a smaragdzöld vízben fekete folt jelent meg: halraj. A sirályok nyilakként vágódnak le a vízbe. A halászok számára a remény előjele ez. Néha segítőtársak, néha ellenségek. Egyik a másik után indul támadásra, olykor egész halraj csap fel a vízből és a sirályok röptükben kapkodják el a halakat. A halászok most már éberen figyelnek, mert megbízhatatlan segítőtársaik hol közelebb, hol távolabb hajtják a halakat. A legifjabb halászok nein tudnak ellenállni a kísértésnek. Amint a víz elsötétedik körülöttük, megfontolatlanul a vízbe vetik hálójukat — aztán üresen rántják ki. Szétűzték a rajt, reményüket vesztették, s feladták a harcot. Egyik a másik után vánszorog ki fáradtan, elgémberedett tagokkal a vízből. Csak a minden hájjal megkent öregek várnak tovább. Olyanok, mint holmi úszó szobrok, emberi bóják. Aztán egyetlen villámgyors mozdulat, s az egyik háló a másik után vetődik a vízbe. Az első öreg eltűnik a víz színe alatt, s háló körül matat, újra meg újra alámerül. Végre a part felé fordul, s hallal teli hálót vonszol maga után. A másik két halász egy másodperccel megkésett. Csalódottan gázolnak utána, hálójukban csak egy-két hal fénylik. Végül még négy öreg lábal kifelé — három óra hosszat vártak a vízben —, s meg sem próbálták kivetni hálójukat. Tudták, hogy úgyis hiába próbálkoznának. Elszalasztották az egyetlen kedvező másodpercet. Dehát — holnap is lesz nap ... Igy megy ez Hikkaduvában nap nap után. És a zsákmány? Kisebb nagyobb halak, darabja három — tizenöt cent. Kataraman Akadnak aztán Ceylon-szigetén olyan halászok is, akik többet adnak a szomszédi segítségre, mint a szerencsére, s inkább bíznak izmaikban, mint a türelemben. Halászszövetkezetekbe tömörülnek. Megelégesznek egy csónakkal és egy húzóhálőva. A háló egyik végét kikötik a parton, aztán a csónakból lassan a vízbe eresztik, akkora darabot kerítve be vele a tengerből, amenynyíre futja, majd a másik végével visszatérnek a partra. Most aztán húzni kezdik a há(A szerzők felvételei ló mindkét végét. Egyenlő munka, egyenlő részesedés a zsákmányból, már amennyiben eredménnyel járnak. A legszegényebb szövetkezetek tagjai kölcsönhálóval halásznak, amelyért a zsákmány felével kell fizetniök. Ma már az egész világ ismeri a kataraman szót. Csak Ceylonban tudtuk meg, hogy ezt a szót a tamilok találták ki, s hogy nyelvükből az an gol nyelv közvetítésével jutott el mind az öt világrész gyermekeinek és tengerészeinek szótárába. KATA tamil nyelven annyit jelent mint „kötözni", MARAM pedig „fa". A szingaléz kataraman láttán az ember hirtelenében nem tudja, mit gondoljon. Ilyen úszóalkalmatosságba alkalmasint csak holmi indiai fakír, vagy bűvész tudna beülni. Hogyan lehet ezen a vitorlát kezelni, kormányozni, evezni s mindehhez még halászni is?! Az egész kataraman nem egyéb, mint kivájt fatörzs, amely azonban hajó és tutaj, haltartály, szerszámraktár, kamra és ruhatSr egyidejűleg. S miképpen maradhat fenn ilyen ingatag alkotmány a víz színén? Mindegyik csónak oldalától két hosszú, ívbe hajló gerenda nyúlik ki. A gerendák végére a halászok, mielőtt tengerre Indulnának, egy-egy vastag bambusztörzset erősítenek, amelyet légkamrái biztosan megóvnak az elsüllyedéstől. A bambuszúszó, amely három-négy méterre fekszik a kataraman oldalától, egyensúlyozza a csónakot. A tamil kataraman — tehát az eredeti — még egyszerűbb. Valóban csak kata marain, azaz összekötözött fa. Távolról óriási sínek tűnik, másfél méter széles és négy-öt méter hosszú. Nincsenek egyensúlyozó úszói, egyszerűen öt szögletes, kivájatlan, egymáshoz kötözött gerenda. Elöl az alkalmatosság egy kissé ékalakúra van faragva, hogy könnyebben felfusson a homokos partra. Ugyancsak elöl egy kis árbóc, rajta vitorla. S ez az egész, amivel a tamilok Ceylon legészakibb csücskéről elmerészkednek nem csak az indiai partokig, hanem oly messzire is a nyílt tengerre, hogy a szárazföld hosszú időre eltűnik szemük elől. A közép-európai ember csak a legnagyobb önmegtagadás sal bízza magát ilyen ingatag alkalmatosságra. Képtelen elhinni, hogy a nyugtalan tengeren bármi egyébbel is foglalkozhatna, mint egyensúlya megőrzésével, nem utolsósorban azért, mert a víz itt szin te hemzseg a cápáktól. Pedig épp a kataramanokkal „felszerelt" halászok azok, akik az egész év folyamán ellátják hallal nem csupán a tamilok lakta északot, hanem az egész szigetet. S nem elégszenek meg ám olyan apró halakkal, mint a partmenti vizekben halászó vetőhálós kollégáik. Ráját ha lásznak, kalapácshalat, fű részhalat, mindenekelőtt pe dig két-háromszáz fontos cápákat, a tenger ragadozóit! BABOS LASZLÖ fordítása Kérdőjelek az egyenjogúság körül Az egyenjogúságot az alkotmányban is rögzíteni kell • Távozzanak a vezető helyekről, akik bizalmatlanságot szítanak a nemzetiségek iránt • Beválasztanak magyar kommunistákat is az SZLKP új Központi Bizottságába? • A pórt alapszabályzatában is rögzítsék a nemzetiségi kulcsszámot • Tárgyaljanak kommunistákhoz méltóan A

csicsói pártszervezet gyűlésén bevezetőül Rídlmajer János, a járási pártbizottság tagja, a EFSZ elnöke ismertette a párt új alapszabályzatának tervezetét, majd Kiss Ferdinánd, a pártszervezet elnöke nyújtott tájékoztatást a föderatív államforma kialakításának menetéről. Az utóbbiról vajmi keveset tudnak, s ez rendkívül nyugtalanítja a párttagokat, Ügy érzik, hogy valamit el akarnak titkolni előttük. Éppen ebből kifolyólag a felszólalásokat és a gyűlés légkörét bizonyos fokú aggodalom Jellemezte. Ez a jelenség márcsak azért is figyelemre méltó, mivel nem értelmiségiek, hanem elsősorban munkások, szövetkezeti tagok tanácskozásán észleltük. A párttagok döntő többsége fizikai munkás, s a faji vagy nemzetiségi megkülönböztetésnek még a gondolata ls távol áll tőlük. Ezt a megállapítást igazolja az úgynevezett „mozgalmas hónapokban", — a nemzetiségi súrlódások Idején — tanúsított magatartásuk is. Az egyik idős elvtárs mondta: A sztrájkok idején soha nem azt kérdeztük az ismeretlentől, hogy milyen nemzetiségű, hanem arra voltunk kíváncsiak, hogy kommunista-e az illető, és bízhatunk — e benne. Az utóbbi hónapokban sok magyar kommunistában megrendült a kommunista bizalom, ezt meg kell érteni az Internacionalista szlovák elvtársaknak is ... Mi ad okot ma 1968 nyarán a csicsói kommunistáknak az aggodalomra? Erre a kérdésre szinte minden felszólaló igyekezett válaszolni. íme néhány gondolat a felszólalásokból: —Az alapszabályzat tervezete a nemzeti-területi szervek elmű fejezetében leszögezi, hogy Szlovákia Kommunista Pártja Csehszlovákia egységes internacionális kommunista pártjának nemzeti területi szervezete. Vagyis ml is ebbe a területi szervezetbe tartozunk. Ez rendjén van. Viszont hiányzik a biztosíték, hogy ennek a nemzeti-területi szervezetnek a vezetőségébe, a nemzetiségi párttagok számarányának megfelelően, magyar, ukrán, és lengyel nemzetiségű párttagok is bekerülnek. A komáromi járási pártkonferencia megingatta a bizalmunkat, s csak azokban a szlovák elvtársakban tudunk bízni, akiket ismerünk, akikről tudjuk, hogy internacionalisták. — A kommunisták szégyene, — szlovákoké és magyaroké egyaránt —, hogy olyan egyének is beleszólhatnak a nemzetiségi kérdés rendezésébe, akik 1945-ben éppen e téren kompromitálták magukat, akik a „kollektív büntetés" elvét hirdették. Ezek az egyének egyszer már bebizonyították, hogy semmi közük nincs az internacionalizmus elveihez. A szlovák, s valóban internacionalista elvtársaknak kellene megakadályozniuk, hogy ezek az egyének ne adhassanak „tanácsot" a nemzetiségi kérdés megoldásához. Hogyan higgyem, hogy Okáll internacionalista, mikor a kijelentései ennek az ellenkezőjét bizonyítják? — Miért nem jelent meg a föderatív államformáról szóló javaslat az alapszabályzat tervezetével egyidőben, hogy mi is, még a kongresszus előtt megmondhassuk a véleményünket? — Aki ismeri a marxizmust és internacionalista, az nehezen érti meg, hogy miért hangsúlyozzák minden alkalommal: a kisebbségek jogait nem az alkotmányban, hanem külön törvényben rögzítjük. Miért? Ez már eleve megkülönböztetés, sérti az önérzetet. Miért volnék én kevesebbet érő egyén ebben a társadalomban mint a cseh, vagy a szlovák kommunista? Ezt én nem értemi — A fiam katona, ott védi az államhatárt a cseh és a szlovák kommunisták fiaival együtt, nincsen közöttük különbség, egyformán kell teljesíteniük a feladataikat. Ha a munkában, a kötelességek teljesítésében nincsen különbség az állampolgárok között, akkor nem lehet különbség a jogok gyakorlásában sem. — Mi támogatjuk a demokratizálódási folyamatot, azt akarjuk, hogy a kongresszuson valóban a legbecsületesebb, a legképzettebb kommunisták bekerüljenek a Központi Bizottságba. De nem elegendő az, hogy az alapszabályzat kihangsúlyozza a párt internacionális jellegét, ha mi a gyakorlatban egészen mást tapasztalunk. — A párt akcióprogramja már elavult? Ez nem kötelezi a nemzetiségi kérdést rendező bizottságot? Hiszen éppen nekik adja feladatul, hogy „le kell rögzíteni az alkotmányos és törvényes biztosítékait a teljes' és tényleges politikai, gazdasági és kulturális egyenjogúságnak". — Azt olvastam, hogy nálunk vissza kell adni a szocializmusnak az emberi arculatát, mert éppen az emberek közötti kapcsolatok deformálódtak a legjobban. Mi az emberi kapcsolatok rendezéséről beszélünk? Előbb alakítsuk ki a kommunisták eszmei egységét, közöttünk legyen elvtársi, emberi kapcsolat. Ha a beszédtől, a nemzetiségi hovatartozástól tesszük függővé az egyenjogúságot, akkor nagyon rossz úton haladunk, ennek semmi köze nincsen az internacionalizmushoz. — Nem hiszem, hogy Dubček elvtárs különbséget akarna tenni a magyar, ukrán, a szlovák és a cseh nemzetiségű kommunisták között. Hiszen egyedül ő, és Smrkovský

1 elvtárs említi minden beszédében a nemzetekkel együtt a nemzetiségeket is. Ez világos demonstrálása az emberi, és állampolgári egyenjogúságnak. Tehát nem ők, hanem másvalakik szeretnének kirekeszteni bennünket az államalkotók közül. S mi történik akkor, ha szlovák kongresszusi küldöttek között is sok olyan egyén lesz, aki nem híve a nemzetiségek teljes egyenjogúságának? Hogyan mondjuk majd akkor, hogy a pártunk internacionális elveket vall? Ez aggaszt engem ... E

nnyit a vitából. Ezek a gondolatok és vélemények nem csak Csicsón hangzanak el. Alig egy hete hasonló aggódó hangokat hallottam a csúzi idős kommunisták egy csoportjától ls. Ki aggódik ma? Elsősorban azok az idős magyar kommunisták, akik szinte az életüket adták a párt eszméinek győzelméért. Azok, akiket nem tört meg az 1945—47-es évek jogfosztottsága, akik kommunisták maradtak, mert tudták, hogy nem a párt egészének, hanem csupán néhány egyénnek az akarata érvényesül. Hitték, hogy /a kommunista elvekkel nem fér össze semmiféle megkülönböztetés. Most is ezt vallják, de azt is látják, hogy a demokratizálódási folyamatot kihasználva olyan egyének is szeretnének vezető szerephez jutni, akik már egyszer elvesztették a csehszlovákiai magyar kommunisták bizalmát. Már pedig a történelem kerekét nem viszszafelé, hanem előre kell lendíteni. F.z a kommunisták küldetése, joga és kötelessége nemzetiségre való tekintet nélkül. A csicsói kommunisták remélik, hogy az SZLKP rendkívüli kongresszusán a választásokon és a határozatban egyaránt kifejezésre jut nemcsak a kommunisták, hanem minden állampolgár egyenjogúságának elve. CSETÖ JÁNOS