Új Szó, 1968. augusztus (21. évfolyam, 322-240. szám)

1968-08-16 / 226. szám, péntek

Ilyen piszkosan hazajönni! Nem szégyelled magad? Na várj csak mit szál ehhez majd az apádl RENDELŐBEN öreg dáma állít be az orvosi rendelőbe, egy csinos kislány­nyal. A doktor azt mondja a lány­nak: — Vetkőzzön le, kisasszony. Mire az idős hölgy: — De doktor úr, én vagyok a beteg. — Rendben van. Mutassa a nyelvét! SKÖT VICC: A labdarúgó-mérkőzés előtt a skót csapat edző­je az utolsó taktikai uta­sítást adja játékosainak: — A mérkőzés alatt fi­gyeljétek az ellenfél já­tékosait, állandóan fe­dezzétek őket. A legfon­tosabb azonban az, hogy a labdát egy percre sem tévesszétek a szemetek elől. Ne feledjétek, több mint két font sterlingbe került! BOLDOGSÁG: — Drágám, te azt állítod, bogy férjeddel boldog házasságban élsz. Tegnap beszéltem vele és ő éppen az ellenkezőjét állítja. — Na ne mond. Különben is, ebbe neki nincs semmi bele­szólni valója! PERES ÜGY: Grün magához hívatja ügyvéd ismerősét és így szól hozzá. — Kedves barátom, van Itt egy kényes bírósági ügyem, sajnos én nem mehetek el a tárgyalás­ra, ezért önre bízom, képvisel­je az érdekeimet. Az ügyvéd beleegyezett, el­ment a tárgyalásra és eredmé­nyes munkát végzett, mert Grün győzött a tárgyaláson. Az ered­mény kihirdetése után az ügy­véd a postára rohant és a kö­vetkező táviratot küldte Grün­nek: — Az igazság győzött! Grün, amikor elolvasta a távi­ratot, elsápadt és ö is a postára sietett. Ezt a táviratot küldte ügyvédjének: — Azonnal fellebbezzen! 1968 VIII. 18. 11 HADI TÖRTÉNET: Az ellenséges támadás vissza­verése után megkérdi a kato­na: — Főhadnagy úr, a vér sza­gos? — Nem fiam. Miért kérded? — Akkor jó, már azt hittem, hogy megsebesültem. JEAN VICC: — Jean, szereted a szilvát? —A szilvát nem, uram, csak a levét. — Es miért csak a levét? — Mert abból nem kell köp­ködni a magot. AZ ŐRMESTER MAGYARÄZ: Újoncoknak tart előadást az őr­mester. — A tegnapi ünnepségen meg­tudhattátok milyen felemelő ér­zés a zászlót tartani. Kimond­hatatlan, nagyszerű dolog ez. Kisfiam, te mit éreztél, amikor a zászlót tartottad? — A szelet, őrmester úr — vágta rá a katona. Korlátlan lehetőség Egy amerikai ifjú Európában szerelt le, s ál­lást kapott egy párizsi vállalatnál. Mielőtt azon­ban elfoglalta volna íróasztalát, látogatóba ha­zautazott Texasba. Vállalatának francia igazgatója nemsokára amerikai bélyeggel és pecséttel le­velet kapott. Így hangzott: „Tisztelt Uram! Kérem, felejtse el alkalmazá­somat és verje ki fejéből, hogy az Ön vállalatá­nál kívánok dolgozni. Amerikában ugyanis sok­kal nagyobbak a lehetőségek, mint a Föld bár­mely országában. Az egyik terrabone-i barátom­tól ugyanis azt hallottam, hogy szeretett hazám kormánya pénzt fizet annak a farmernek, aki nem tenyészt disznót. Barátom éppen jelenlé­temben kapott egy ezerdolláros csekket, mert nem tenyészt ötven disznót. Meghánytam-vetettem a dolgot és elhatároz­tam, hogy barátomhoz hasonlóan én sem te­nyésztek disznót. Már keresem is azt a farmot, amely alkalmas disznók nemtenyésztésére, aztán megfontolom, milyen fajta disznót ne tenyész­szek. Kezdetben legszívesebben fehér hússertést nemtenyésztenék, s ha majd velük megszerzem a kellő tapasztalatot, berkshiri és cornwalli disznókat fogok nemtenyészteni. A legegészségesebbnek azt tartom, ha kicsi­ben kezdem és az üzememet fokozatosan kibő­vítem. Az én terrabone-i barátom ezer dollárt kapott, mert ötven disznót nem tenyésztett, én INFORMÁCIÓ: A ház előtt játszik egy gyerek, arra jön egy ember és meg­kérdi: — Itthon az apád? — Itthon. Az ember odamegy a házhoz és hosszasan csönget, de senki sem nyit ajtót. Visszajön és megkérdi a fiút: — Biztos, hogy otthon az apád? — Egészen biztos. — Hát akkor miért nem nyit valaki ajtót? — Honnan tudjam? Mi nem itt lakunk. Hippitenyészet PÁRBESZÉD:, — Sokat gondolkoztam azon, miért van az, hogy a költők csak haláluk után népszerűek. — Talán azért van így, mert akkor már nem írnak verseketl O CO O t— < to O < o ca O i— < t/i O azt forgatom a fejemben, hogy már az indulás­kor ezer disznót fogok nemtenyészteni. Kis idő múltán terjeszkedni fogok és akkor majd kétezer disznót fogok nemtenyészteni. Mi­előtt azonban mélyen belemerülnék a sertés nem­tenyésztésbe, megállapítom, hogy mekkora az a sertésállomány, amelyet a legérdemesebb nem­tenyészteni. Lehet, Önnek az a véleménye, hogy ilyenmó­don felkopik majd az állam, mert így kevés pénzt lehet keresni. Őszintén megvallva, igazat adnék Önnek, ha pusztán sertésnemtenyésztés­ből kellene megélnem. Szeretett hazám kormá­nya még azért is fizet, ha az ember nem termel kukoricát. Tegyük fel, hogy azok a disznók, amelyeket nem tenyésztek, évi ötvenezer mázsa kukoricát zabálnak fel, ha pedig a kormány azért is fizet, hogy kukoricát nem ültetek, már igen csinos összegre rúg, igaz-e? Beláthatja, hogy ehhez az életmódhoz jobban fűlik a fogam, mint az Ön levegőtlen irodájában körmölni. Bízom benne, megérti álláspontomat. Természetes, hogy meg kell tanulnom a nem­tenyésztés leggazdaságosabb módját, de még fiatal vagyok és sokra vihetem. Es akkor, ha a tudomány a kisujjamban lesz, s minden úgy megy, mint a karikacsapás, meg fogok nősülni és gyermekeket sem fogok nevel­ni. Még nem értesüliem ugyan arról, hogy ha­zám kormánya a gyermektelenséget is jutalmaz­za, meg vagyok győződve, hogy qyermeket nem nevelni is van olyan nagy dolog, mint disznót nem tenyészteni és kukoricát nem termelni. Az ön tisztelő híve: OCTAVE BROUSSARD Fordította: Szűts István O co O h­< to O < ISMERETLEN BEETHOVEN-SZONÁTA Bécsben felfedezték Beethovennak másfél évszázaddal ez­előtt elveszett zongoraszonátáját. Beethoven 1792-ben átdolgozta korábbi művét, egy vonós­zenekarra írt B-moll maggior triót, amelyet zongoraszoná­tává írt át. 1783 — a 12 éves Beethoven első három szo­nátájának kiadása óta ez volt a zeneszerző első szonátája, mely a bécsi Steiaer kiadónál 1814-ben vagy 1815-ben nyolcvan példányszámban jelent meg, s nyilván az egész kiadvány elveszett. Most egy példány Claudio Arro zongoraművész kezébe került. A szonátát egy müncheni könyvgyűjtő egészen vé­letlenül találta meg egy bécsi házban régi könyvek és kot­ták között. A felfedezett példányt összehasonlították a Müncheni Állami Könyvtárban őrzött másik példánnyal, amelynek a címlapja hiányzott. Így tehát az elveszettnek hitt szonátából két példány mégis fennmaradt. Claudio Arro egy cseppet sem kételke­dett a mű eredetiségében. Szerinte „nagyszerű korai Beet­hovenről" van szó. Claudio Arro 1970-ben, Beethoven szüle­tésének 200. évfordulója alkalmából kívánja először előadni a szonátát. (TIMES') BÉKE AZ ÉRKEZŐNEK A közép-ghanai asanti törzs évszázados szokásoknak és szertartásoknak hódol, valahányszor gyermek születik. Ogy vélik, hogy minden várandós anyát, még akkor is, ha már vannak gyermekei, istenségek védik, ezért nemcsak a csa­ládja, hanem az egész falu különleges gondoskodással és figyelemmel veszi körül. Nincs olyan asanti, aki meg merne sérteni vagy alázni egy várandós anyát. Viszont a leendő anyáknak is ugyan­úgy kell dolgozniuk, mint a többieknek: erdei gyökereket és fűszernövényeket gyűjtenek, vizet hordanak, ételt készí­tenek. Ha nem dolgoznának, úgy vélnék, hogy gyermekük naplopó lesz. A hagyomány azt is megköveteli, hogy a leendő szülők tisztességesen éljenek, viselkedésükkel befolyásolhatják « születő fiú vagy lány jellemét. Ha gyakran veszekszenek, rossz ember születhet. Ha valamelyikük valamit ellopott, gyermekük becstelen lesz. Az újszülött nemétől függetlenül nagy ünnepséget ren­deznek a faluban. A gyerekeknek főtt tojást osztanak szét. Az anya fehér festékkel mázolja be keblét és két kezét. A varázsló gyógyfüvekből különleges italt készít számára. A gyermek születése bizonyos kötelességeket ró a falu lakóira. Két héten át, míg a gyermeknek nincs neve, az asszonyok rőzsét gyűjtenek, vizet hordanak az anyának. A férfiak pénzt, ruhafélét, háztartási cikkeket ajándékoz­nak az apának. A névválasztás joga az apát illeti meg, bár ősi hagyo­mány szerint a gyermek az „anya tulajdona". A keresztelés! szertartáson az egész falu jelen van. Az apa köteles min­denkit borral itatni és pénzzel megajándékozni. A falu vezetője beszédet mond, a mindenható szelle­mekhez fordul, s kéri őket, oltalmazzák a közösség jövendS tagját. Utána e szavakkal fordul az újszülötthöz: „Kiest, te nem vendégként jöttél hozzánk, hanem azért, hogy velünk élj" Az asantik érdekes neveket adnak gyermekeiknek. Rend­szerint egyik ősükről nevezik el az újszülöttet, de soha­sem az apáről vagy anyáról. Hét pár fő név van, férfi ős női nevek, melyek alapjában megfelelnek a hét napjai el­nevezésének. (AFRIKA HEUTEj ELEKTRONIKÁVAL GYILKOSOK ELLEN Róbert Kennedy meggyilkolása után kitudódott, hogy a hadügyminisztérium olyan elektronikus műszer kidolgozá­sával kísérletezik, mely lőtávolságon^kívtil lehetővé tenné bármilyen gyilkos leleplezését, fezt maga Johnson elnök Jelentette be, s ugyanakkor utasítást adott könnyű, hor­dozható szerkezet tökéletesítésére, amelynek segítségével nemcsak azt állapítanák meg, hogy különféle gyanús ala­kok zsebében van-e valamilyen fémtárgy, hanem azt is, hogy lőfegyver-e ez a fémtárgy. joseph Califano, az elnök különleges megbízottja és George Christian, a Fehér Ház sajtótitkára közölte, hogy a rejtett fegyverek felderítésére szolgáló műszerrel való kísérletezést mostanáig titokban tartották. Azzal kapcso­latban, folytak-e kísérletek olyan ajtóval, amely fegyveres személyeket nem engedett volna belépni az elnök rezi­denciájába, nem tudtak közelebbi felvilágosítást adni. Sze­rintük az elnök csak arra adott utasítást, szerkesszenek olyan műszert, amely meg tudná különböztetni a fémtár­gyakat a pisztolytól. A kísérlettel először a Rand Corpo­ration foglalkozott, s arra a következtetésre jutott, hogy, a műszer tökéletesítése nem lehetetlen, de igen nehéz. Ezért az elnök a Pentagont bízta meg a terv kivitelező­sével. (BALTIMORE SUN) JÖVEDELMEZŐ CIKK Bhután hegyi királyság tekintélyes jövedelemre, kül­földi valutára tesz szert postabélyegek eladásával. Bhután a legutóbbi három évben mintegy 50 ezer dollár értékű bélyeget adott el külföldi bélyeggyűjtőknek. Ez igen nagy eredmény, tekintettel arra, hogy Bhután csak 1962 óta bocsát ki bélyeget. A bélyegárusításból eredő jövedelme belátható időn belől eléri a 70 ezer dollárt. Az összehasonlítás kedvééit megjegyezzük, hogy egy olyan nagy ország, mint India mindössze ötezer dollárt keres postabélyegek eladásával. Bhulan nemrégen rendkívüli bélyegsorozatot adott ki. A bélyegek az embert ábrázolják a világűrben. A rajzot két felületre vetítették, melyek között átlátszó plasztik töltőanyag van, s ez kölcsönzi az ábrázolás mélységének illúzióját. (STATESMAN)

Next

/
Thumbnails
Contents