Új Szó, 1968. augusztus (21. évfolyam, 322-240. szám)

1968-08-16 / 226. szám, péntek

ddiginél lényegesen jobb jesftményre sarkallt, amil bizonnyal jüvöre majd a rnak, a' választási kamajija'után. 11 s távolabbi jövőben jeifolyással lesz a nemzeti »k munkájára. ÉS AZ SZLKP ROGRAMJA. , VNB-k, JNB-k már minsajátos szükségleteiknek I, önálló akcióprogramojoznak, melyek többsége a szolgáltatások, vízveózat kibővítését, vala;yors ütemű lakásépítkek az elvégzendő feladalokterébe. Természetesen, k, a cél még nagyon an a tettől, bár a fenti tségek teljesítésének va:sa az állami támogatás [ától, illetve nem kis n a helyi anyagi s pénzrásoktól függ aktuális probléma mez új járásokkal, valamint tl bizottságok tervezett igkörével kapcsolatosan, yát képezi például a leykürtösi járás közigazgahelye, továbbá néhány inin jogos, de közgazdasáizetésesnek tünő új já alakítási kérelmének el Nyltra és Zsolna az editorlattól eltérően, a já gazgatás helyett, kőzvetleti Irányítást szeretne. nemzeti bizottságokkal ó bizottsága az Ilyen és sonló kérdéses esetekben pos megfontolás s több takember véleményezése it. Egy azonban már ma a felsőbb szervek tesltsére, a közeljövőben lyan egyszerűbb közlgazininisztratív joggal ruházHNB éket. melyek eddig osan a járási, illetve a szervek hatáskörébe taríadik komoly kérdéscsollyel teljes felelősséggel d rövidesen szembe néznemzeti bizottságoknak, ISÉGI ÉS ETI KÉRDÉSEK, ik megoldása. Az előbbi rimaszombati, komá a galántai járásban jefa kulturális és Ipari ttság kérdése, a kétnyelabléinája stb.); míg a fevisszásságok inkább Keikiában gyakoriak a gökns és a pravoszláv egyközött. Az ügy komolylyát bizonyltja, hogy a ivákiai KNB dr. Gusztáv minisztere! nök-helyettesilt tanácsérti ek alapján tehát nyilván;y a megújhodási folya:n előállt új belpolitikai nemzeti bizottságoktól rfi, tökéletesebb munkákét követel, melyek nem fontos államigazgatási jogkörét, de tekintélyét •I blvatottak. MIKLÓSI PÉTER ágakra fonódó vízisikló, a mélyvízben csavargó telhetetlen harcsa és nagy versenytársa az élesfogú csuka. Csak a víz heves csobbanása, a szárnyak csattogó rebbenése, a rémült rikácsolás árulja el, hogy egy kacsajtókával ismét kevesebb van. A horgász ilyenkor válik izgatottá, arcizmai megfeszülnek, szemében villan az öröm fénye, mert íme, itt van a közelben az igazi zsákmány, a „nagy hal". Ismét bedobja — még nagyobb távolságra — a horgot és megújuló türelemmel figyeli a csalétek minden rezzenését. Amikor elhúz fölötte a kócsag, azt szeretné, hogy a horgászbot messzehordó puskává váljon, mert a szárnyas horgász gyorsabban talál új vadászterületet és nem kötik őt rendeletek, törvények, számára nem írják elő, mikor és milyen nagyságú halra vadászhat, sőt még azért sem büntetik, hogy más madarak tojásait és kicsinyeit sem kíméli, mert számára csak egy kötelesség, egy törvény létezik: táplálni a magas nyárfák koronát között rejtőző fészekben várakozó fiókáit, akik már türelmetlenül nyújtogatják hosszú nyakukat, nyitogatják csőrüket, rikácsolnak, krákognak és szárnyukkal csapkodnak, mert alig bírják kivárni, hogy végre csillapíthassák éhségüket. De lehet, hogy azért csapnak ekkora zajt, mert félnek a szomszéd fán üldögélő hatalmas madártól, amelyik nem tudja eldönteni, alkalmas-e az idő arra, hogy elragadja valamelyik fiókát, vagy pedig még várjon és esetleg mondjon le egészen tisztességtelen szándékáról. Talán legjobb lenne visszatérni a saját kicsinyeihez, meri ki tudja, hogy nem találja-e ott a jóllakottságtól kéjesen összetekeredett vízisiklót, vagy a még véres száját nyalogató nyestet...? Nem, nem mer támadni, ijeszti a szél zizzenése, az ágak szokatlan tánca, az erdő felől jövő zaj, amint egy megriadt őz bak törtet előre. Biztosan megérezte az ember jelenlétét ... az emberét, aki olyan váratlanul jelenik Jól ismerem, sokat tudok felő le, és amit nem tudtam azt el mondta Ady Endre A költő sza vait idézgettem magamban, amikor az öreg Dunái, a fékezhetetlen vén gavallért néztem, amint huncút kedvvel görgette széles mellén a hullámkisasszonyokat, hogy gyorsabban teljék az idő a tengerig ... Megtudtam, hogy titkokat rejteget A mi Dunánk, ez a vén róka, Mikről talán sohase álmodott Az ősi barlangtüzek Óta Ez a közönyös Európa. Azután a partra kergp. e a hullámokat, hogy közelebbről nézzék meg, hogyin játszinak az árnyak a nyárfáK égerfák és korhadt füzek alati, ml' susognak a vízililiomok. .4 hullimbk beosonnak a nádasba, megpihennek, és alaposan megfigyelnek mindent, amit a vén folyam nem ér rá megfigyelni, mert sürgős az útja. Mókázó kedvvel siet országokon át, a tenger felé, pedig csillogó testét nagy hajók hasítják, vagy pehelykönnyű sajkák fodrozzák. Időnként szédítő zuhanással csapnak le vizére a sirályok, és a víz fölött, az égbolt alatt kering a folyami sas, a madárvilág egyeduralkodója. Á Duna tudja, hogy a madarak itt tanyáznak, ide térnek vissza minden évben, amikor a faágak kiszabadulnak a jégbilincs szorításából, és sok millió zöld bimbó hirdeti a tavasz érkezését. Először a tavasz hírnöke, a hosszú csőrü szalonka érkezik. Majd egy igénytelen szürke madár, a nádi rigó, amely szünet nélkül trillázva hintázik a karcsú nádszálakon, és örül, hogy ismét a régi fészekben lehet, az állóvíz fölött, és nézheti, ahogy a vadkacsák közelében egy nagy hamuszínű, hosszú nyakú, erős csürü madár álldogál türelmesen és mozdulatlanul, várva, mikor kerül közelébe az ujjnyi vastag pióca, mikor ugrik elébe egy kis béka, vagy vetődik Jel a víz jelszínére egy kíváncsi halacska, és a látszólag nehézkes, közömbös madár csőre azonnal megragadja az áldozatot. Azután megmozdul, szélesre tárja szárnyalt, vékony lábaival ellöki magát és lassan, méltóságteljesen emelkedik Jel a fák koronái fölé, olyan magasba, ahonnan a falu és a földek képe már a térkép színes foltjára hasonlít. A horgászok csendesen gubbasztanak a partokon és úgy bámulnak a víz színére, mintha minden pillanatban Jelmerülhetne a „nagy fogás". A hosszú bot szinte a kezükhöz nőtt, és észre sem veszik, hogy fejük fölött elhúznak a szürke kócsagok. A közeli nádasban a vadkacsa takargatja szárnyaival kicsinyeit, melyekre számtalan ellenség vadászik, a magasból ragadozó madarak, a gázlón kószáló alattomos róka, vérszomjas görény, a fű között, vagy az odvakban a nyest, az meg a hosszú csónakkal, a vállain keresztül vetett rövid bottal, mely retteneteset dörren. Erre a dörrenésre minden élő megrémül, a le• vegőben szárnyak zizegnek, a víz mozdulatlan felszíne forrni kezd, a búvármadarak lemerülnek, lehet hogy az ott leselkedő harcsák és csukák szájába, vagy a varsákba keverednek, amit ugyancsak emberek állítottak fel. Olyanok, akiknek a nappal az éjszaka és az éjszaka a nappal, mert nem akarják, hogy más élőlény is lássa arcukat, lemondanak a simogató napsugarakról... olyan emberek, akik mint a többi ragadozó — menekülnek az igazi emberek elől, kerülik a rendet, mert szennyes a kezük és a lelkiismeretük. Micsoda „titkokat rejteget a mi Dunánk, ez i vén róka", amely Bratislava meserejtő falai alatt ült nászát hü társával a Moravával, hogy összeölelkezve siessenek tovább a tenger felé, hallgatagon, mint a partokat őrző csodálatos erdők, vagy mint a korhadt fűzfák, amelyek talán egyedül hallják a csobogó hullámokban a költő szavait: „Sohse lesz másként, így rendeltetett" Mormolta a vén Duna habja. S boldogtalan kis országok között Kinyújtozott a vén mihaszna És elrohant tőlem kacagva. Most már többet tudok a vén folyamról és a síkságról, ahol az ember kenyere érik, ringva a végtelen búzatáblákon, az erdőkről és az emberekről, akik megértik a hullámháton érkezett üdvözleteket... most már többet tudok, mert: Vallott nekem, nem is tudom mikor: Tavasz volt és 6 csacska-részeg ... LADISLAV KUCHTA (ZDENO KRUPINSKÝ FELVÉTELE) lagúnvúllolkozók—

kisiparosok lalkozóként folytassa mesterségét, ám kevesebb jövedelemmel kénytelen megelégedni, mint munkabére volt? — Ez aligha fordulhat elő normális körülmények között. Az ilyen mber lusta, nem akar dolgozni, agy nem ért a szakmájához, gyébként hangsúlyozom, hogy a siparost a szociális biztosítás teén nem éri károsodás. Hasonló elírálás alá fog esni, mint a többi olgozó. A magánvállalkozás gyanis a készülő jogszabályok érslmében szocialista vállalkozásnak skintendő s ezért a kisiparosok •ppénze betegségük esetén, sőt yugdljuk sem fog különbözni más olgozókétól. — Azt is elárulhatom, hogy a jáadékok kiszámításához alapul az z összeg szolgál maj'd, amelyet a isiparos bevételként megjelölt adókivetése céljából. Ha nyugdíjas zakember határozza el magát a magánvállalkozásra, nem kell tartaia attól, hogy szerényebb nyugdíjai kell majd megeléqednie. Toábbra is felles eqészében megapja a nyuodíiát. — Az emberek egyébként különözök. ' Vannak vállalkozó szelleműek, akik szeretik az önállóságot, e akadnak olyanok is, akiknek abban megfelel a munkaviszony a biztos fizetéssel. Ennek az előnye az, hogy o vállalkozással járó költségeket és a kockázatot a munkaadó viseli. Ezzel szemben, aki elhagyja állását, mert magánvállalkozóként kíván dolgozni, annak tudnia kell, miért teszi ezt. Az ezzel járó előnyöknek arányban kell lenniök a vállalt kockázattal. • Félő, hogy ha a kisiparos egyedül fog dolgozni, — mert értesüléseink szerint más segítségét nem veheti igénybe, — aligha kereshet többet, mint az, aki munkaviszonyban van. — Ez tévedés. A kisiparos és a kereskedő is igénybe veheti családtagjai segítségét, sőt a nemzeti bizottság engedélyével egy-két tanoncot is nevelhet. De arról is szó van, hogy bizonyos körülmények között, pl. az idénymunkában a torlódások elkerülése érdekében egy-két alkalmazottat is tarthat. — Előnyös megoldásnak látszik a kisiparosok részére a társulás is, különösen a hasonló szakmák társulása. — A készülő jogszabályok ezt Is számításba veszik azzal a korlátozással, hogy legfeljebb hat szakember dolgozhat közösen. Ez a lehetőség a Ifikosfán szempontjából is kedvező, mert ily módon pl,, családi ház építése esetén a tulajdonosnak nem kell többé o szakembereket hajszolnia. • Mi a feltétele annak, hogy valaki magánvállalkozóként, illetve kisiparosként keresse meg kenyerét? — Természetesen a szaktudás, ami a felszabadító levéllel és egyéb okiratokkal igazolható. Az iparengedély kiadása a nemzeti bizottság feladata lesz. Ö ellenőrzi majd a törvényes jogok gyakorlását és a kötelességek teljesítését is. Ha a nemzeti bizottság jónak látja és teheti, minden bizonnyal műhelyt, Illetve üzlethelyiséget is biztosít a kisiparosok részére. • A helyiségen kivül a kisiparosnak még más dologra is szüksége lesz, pl. gépekre, nyersanyagra. Milyen forrásokból szerezheti majd be ezeket a nélkülözhetetlen kellékeket? — Lehetőséget kell nyújtani neki a termelőeszközök, az alkatrészek és a nyersanyag beszerzéséhez. Ez ügyben már folynak a tárgyalások a Technomat és a Rempo vállalatokkal. Jó megoldás volna a gépek és szerszámok kölcsönzése, illetve bérbeadása is. • Feltételezhető, hogy munkaadóik elengedik a kiváló szakembereket? — Erről gondoskodnok a készülő jogszabályok, melyek kimondják, hogy aki iparengedélyt kér, és azt megkapja, felmondással megszüntetheti munkaviszonyát. • Kérdés, nem fizet-e rá erre a lépésre az, aki a munkabéradó helyett ezentúl mint magánvállalkozó a polgárok jövedelme utáni jóval magasabb adót fogja fizetni? — E problémával kapcsolatos tárgyalások is folyamatban vannak már. Azt akarjuk, hogy a kisiparosok előnyösebb helyzetbe kerüljenek. Noha a polgárok jövedelme után kivetett adó a jövedelemtől függően progresszíven emelkedik, szeretnénk elérni, hogy a kisiparosok esetében ez az emelkedés enyhébb ütemű legyen. De erről ma még nem nyilatkozhatom ... Csupán annyit mondhatok, hogy adókedvezmény nyújtásáról azokkal kapcsolatban van szó, akik tanoncokat tartanak majd és nevelésükkel ió eredményeket fognak felmutatni. • Még milyen előnyökkel számíthatnak a kisiparosok? — Például üzemeltetési kölcsön folyósítására, előnyös kamatláb mellett. Véleményem szerint az anyagi támogatást differenciálni kellene az egyes szakmák szerint, de aszerint is, hogy milyen helyen telepszenek le a kisiparosok. Elsősorban azokat kellene előnyben részesíteni, akiknek a szakmája szűk keresztmetszetnek számít, mint pl. az ácsoké, a szerelőké, tetőfedőké stb. • Mikorra várhatók az intézkedések? — A törvényjavaslat, mellyel az ősszel fog foglalkozni a Nemzetgyűlés, 1969 január 1-től lép életbe. Ettől az időtől kezdve tehát a szolgáltatások — reméljük — nem okoznak majd olyan problémát, mint eddig. Könnyebb lesz o polgárok élete és a kisiparosok is elégedettek lesznek. • Nem vádolhat meg bennünket valaki azzal, hogy az úi intézkedések ellentétben állnak a szocializmus eszméivel, vagy hogy lépést jelentenek hátrafelé? — Aki ezzel vádolna bennünket, az igazságtalan velünk szemben és elfelejti, hogy nem egy szocialista államban nem újdonság a magánvállalkozás, mely sok helyütt nagyobb mértékben honosodott meg, mint azt mi tervezzük. A párt akcióprogramja értelmében járunk el, s utasításait feltétlenül megvalósítjuk, mert a konkurrencia megteremtésével helyreállítjuk a kereslet és a kínálat közötti egyensúlyt, megszűntetjük a feketézésnek tekintendő fusimunkót és ráadásul a lakosság érdekében cselekszünk. Ez pedig életszínvonalunk eme'^^nek elengedhetetlen felt"**!". KARDOS MARTA