Új Szó, 1968. augusztus (21. évfolyam, 322-240. szám)

1968-08-16 / 226. szám, péntek

KONGRESSZUSI KÖLDOTT Szlovákia Kommunista Pártjának augusztus 26-ra összehívott rendkívüli kongreszszusótói csak rövid idő választ el bennünket. A küldöttek már az előkészületek jegyében élnek, rendezgetik gondolataikat, a kongresszusi mondanivalókat. TOLVAJ BERTALAN, a királyhelmeci magyar iskola igazgatója, az SZLKP ' keletszlovákiai kerületi bizottságának tagja is kongresszusi küldött, aki a bodrogközi magyarokat fogja képviselni a tanácskozáson. Királyhelmeci otthonában, könyvek, folyóiratok és újságok tömkelege között találtuk, s arra kértük, válaszoljon néhány, a közelgő kongresszussal összefüggő kérdésre. „Legyünk egyek ne csak kötelességekben, hanem jogokban is" — Szívesen megteszem, búr még alig fújtam ki magam a „hónapforduló" politikai izgalmai után. Az ágcsernyői hóvége és a pozsonyi hóeleje annyira igénybe vette minden idegszálamat, hogy az események fülelésén kívül alig végeztem valami hasznos munkát. Mivel Ágcsernyő csak egy ugrásnyira van Királyhelmectől, mondanom sem kell, hogy naponta ott rostokoltam, s a környék kíváncsi lakosaival együtt magam is ott ágaskodtam az embersürűben, hogy legalább a tárgyaló felek arcrezdüléseiből következtethessek a hangulatra, a kilátásokra. Pénteken és szombaton ott voltam a másik tárgyalás színhelyén ls, Bratislavában, mivel ugyanezeken a napokon ülésezett a CSEMADOK Központi Bizottságának elnöksége, illetve plénuma .. . Kis túlzással tehát azt mondhatom, részese voltam a fontos eseményeknek. A kiadott közös nyilatkozat megnyugtatott, s most már, — akárcsak az ország további milliói — magam is az időszerű belső kérdésekre irányítom a figyelmet. Ezek között első helyen természetesen a kongresszusi előkészületek állanak ... — MILYEN ÉRZÉSEKKEL KÉSZÜL A KONGRESSZUSRA? — Végeredményben bizakodással. Az elmúlt idegfeszítő hetek után sok kételyem eloszlott. A Varsó-hozta komor külpolitikai fellegek elvonulása derűsebbé tette az égboltot nemcsak Európában, hanem az országhatárokon belül is, s úgy gondolom, kedvezőbb feltételek jöttek létre ahhoz, hogy a kongreszszuson nyugodtabb légkörben, izgalmak és szenvedélyek nélkül lehessen tárgyalni... A kérdésre adandó válaszhoz tartozik ezenkívül, hogy húszéves párttagságom alatt először jutok el a pártkongresszusra. Ez kétségtelenül jó érzés. Különösen ha nem felejtem, hogy a nemzetiségekre végső soron kedvezőtlen és hátrányos „titkos" szavazás, illetve az azt megelőző kulissza mögötti „sakkhúzások' következtében először a tőketerebesi küldöttválasztó járási pártkonferencián kis híján „leszavaztak", majd a kerületi pártkonferencián a prágai kongresszusi küldöttek listájáról átjátszottak a pozsonyira. Igaz, az ilyen eshetőségekkel már előre számoltunk. Ez a magyarázata, hogy kevés, országos méretben is a kongresszusra menő magyar delegátusok száma. Hogy mégis bejutottam, azt a magyar kommunistákon kívül azoknak a józanul gondolkodó szlovák elvtársaknak köszönhetem, akik nem ragadtatták el magukat a szenvedélyektől, nem kiáltottak „feszísd megl -et, nem ültek fel annak a közbeszólónak, aki azt állította, hogy nemzetiségi ellentéteket szítok. A konferenciákon arról beszéltem, — Adyt és Hviezdoslavot idézve —, mivel sorsunk közös, necsak a költök által megénekelt bánatban legyünk egyek, hanem az örömben, a közös munka eredményeiben ls, ne csak a kötelességekben, hanem a Jogokban ls ... Mindezt hozzáadva tehát buzgalommal, jószándékú igyekezettel, nem titkolt ambícióval megyek a kongresszusra. Nagyra becsülöm ezt a lehetőséget, hiszen — úgymond — meg kellett érte vívni. — MIT VÄR A SZLOVÁKIAI KONGRESSZUSTÓL? — Először is azt, hogy döntő lépést jelent majd a demokratizálódási folyamatban, s közös nevezőre hozza a küldöttek nézeteit a föderációra vonatkozóan. Másodszor pedig azt, hogy választ ad arra a kérdésre: mit nyerünk mi, magyarok a demokratizálódással s a föderációval. Költőire változtatva a kérdést: Mit ér az ember, ha magyar — Csehszlovákiában?... Az utóbbi kérdést egy kívánsággal motiválom: Szó szerint és tartalmilag teljesüljön a CSKP akcióprogramjának a következő tétele: „Le kell rögzíteni az alkotmányos és törvényes biztosítékait a teljes és tényleges politikai, gazdasági és kulturális egyenjogúságnak... Szükséges, hogy a nemzetiségek létszámuk arányában képviselve legyenek a politikai, gazdasági és kulturális életben, a választott és végrehajtó szervekben. Biztosítani kell a nemzetiségek aktív részvételét a közéletben az egyenjogúság szellemében és annak az elvnek a szellemében, hogy a nemzetiségeknek joguk legyen önállóan és önigazgatással dönteni az őket érintő ügyekben ..." Sikert jelentene, ha a kongresszus meggyorsítaná ennek a programnak a megvalósítását, s ha elgördítené útunkból azokat az akadályokat, amelyek az elmúlt hónapokban lelassították, sőt hátráltatták a nemzetiségi élet kibontakozását. Ehhez azonban az is szükséges, hogy a nemzetiségi kérdésbe ne legyen beleszólásuk olyan egyéneknek, akik ezen a téren két évtizeddel ezelőtt kompromittálták magukat, közük volt a. háború utáni magyar kérdés „rendezéséhez" s akik kezdeményezői voltak a „kollektív bűnösség" kiagyalásának és antihumánus következményeinek. Sértő és lealázó az a tekintetnélküliség, amellyel újra olyan „súgókat" és .kinevezett megváltókat" szabadítottak ránk, akiktől nem megváltás, csak kárhozat jöhet. — MIRŐL BESZÉLNE, HA SZÚHOZ JUTNA A KONGRESSZUSON? — A már eddig elmondottakat szőném egyértelmű mondatokba. Ezenkívül szót emelnék az anyanyelv szabad érvényesülése mellett a közélet minden területén. Nem tudok ugyanis elképzelni emberi és nemzeti szabadságot, emberi és nemzeti egyenjogúságot az anyanyelv egyenjogúsága és szabad használata nélkül, beleértve az anyanyelvi oktatás és nevelés minden fokát. Az a lázas igyekezet, amellyel egyesek egy népcsoportot meg akarnak fosztani éppen attól a jogától és vonásától, amely nemzeti mivoltának fő hordozója, — ez egyenlő a likvidálási törekvéssel. Ezt csak a fasizmus „übermensch-teóriája" engedhette meg magának. A polgári demokráciában fel sem merült a kötelező „államnyelv"-elmélet, s a marxizmus-leninizmus ilyen fogalmat nem ismer. Éppen a szocialista demokráciát használnák fel néj melyek alkalmul és eszközül az „államnyelv" törvényesítésére? Nem volna méltó korunkhoz ... Végül tolmácsolnám Bodrogköz népének szinte manifesztáctós egyöntetű kérelmét, hogy a soron következő területi módosítások alkalmából újítsák fel a volt királyhelmeci járást, mint önálló közigazgatási egységet. Ehhez megvan minden politikai, közigazgatási, társadalmi, közlekedési és személyi feltételünk. Ebben látnánk a múlt deformációi jóvátételének egyik módját, s az akcióprogram önigazgatásra vonatkozó tételének valóra váltását. Csak így gyorsíthatjuk meg Királyhelmec és az egész Bodrogköz sokoldalú fejlesztését. Meggyőződésem, hogy ha minden küldött az őszinteség és kölcsönös emberbecsülés szellemében készül a közelgő pártkongreszszusra s ezen ilyen értelemben nyilvánítja nézetét, sikeres lesz ez a kongresszus ... KULIK GELLÉRT II I W • I •• Bovulo jogkor — növekvő tekintély A megújhodási folyamat érvényesülése a nemzeti bizottságok munkájában # Megoldatlan kérdések/ % Gondot okoz a választások elhalasztása 0 Csak objektív, igazságos bírálatot % Az éremnek két oldala van A januárban indult, hét hónapja tartó komoly változásokat eredményező belpolitikai erjedés kétségtelenül pozitív vívmányainak egyike, hogy a demokratizálódási folyamat az államigazgatás szerveioek, tehát a nemzeti bizottságok munkájának is — a szocialista demokrácia elveinek érvényesítésével — OJ €RTELMET, KÜLDETÉST kölcsönzött. Magasabbra emelte munkájuk tartalmi és gyakorlati követelményeinek mércéjét, rámutatva egyúttal a közelmúlt deformációira. E jelenség többé-kevésbé várható vetülete pedig až az észrevétel, hogy a nemzeti bizottságok vezetőit és képviselőit mostanában gyakrabban éri bírálat. Itt azonban hadd tegyem rögtön hozzá: a lakosság bíráló észrevételei az esetek túlnyomó többségében helytállóak, mégis számos esetben előfordult, hogy egyesek a személyi bosszú vagy az „adósságtörlesztés" szándékával vezérelve emeltek szót a városi, helyi vagy éppen a járási nemzeti bizottság funkclónáríusai ellen. A fentieket mérlegelve, bizooyos kettősségnek lehetünk szemtanúi. Társadalmunk fgéretteljes demokratizálódási — megújhodási folyamatában ugyanis — a múlt agyonhallgatott esztendőihez viszonyítva —, szinte váratlan mértékben nfitt a lakosság politikai aktivitása. (Lényegében ennek köszönhető a nemzeti bizottságok munkájában tapasztalt eddigi hibák s fonákságok fölfedése.) Másrészt, az objektív, tárgyilagos kritika mellett sokan — sajnos — „átesve a ló másik oldalára" alaptalanul, szándékosan szidalmazták a becsületes, áldozatkész község- és városatyákat is. E kettőséghez bizonyos mértékben a választások elhalasztása is hozzájárult. Az eredetileg még májusra kitűzött választásokat megelőző széles körű kampány elsősorban a képviselőjelöltek jelölésének múltban tapasztal! hibáit állította „reflektorfénybe". A kampány során elhangzott bírálatok alapján ugyan számos képviselő újrajelölése tárgytalanná vált. de a választások elhalasztása révén ideiglenesen mégis meghosszabbodott működési mandátumuk. Hiba ellenben, ha ezek az alulról jövő bizalmat s támogatást vesztett vezetők vagy képviselők, lelkiismeretükre hallgatva nem érzik: önkéntesen kellene visszalépniük, helyet adva a rátermettebbeknek. Mindazoknak a problémáknak zöme ugyanis, amelyek mostanában a megoldás reményében napirendre kerültek, jobbára az elmúlt évek súlyos POLITIKAI TORZÍTÁSAINAK mielőbbi végleges megoldást Igéoylő „öröksége." Helyénvaló bát itt a kérdés: mi ennek a kettősségnek a gyakorlati vetülete? A válasz kézenfekvő: járásokszcrte az alacsonyabbfokú nemzeti bizottságok tevékenységét Itt-ott bizonyos tájékozatlanság, határozatlan bizonytalankodás, vagy a vezetőség részéről taktlzáló magatartás jellemzi. A nemzeti bizottságok időszerű problémáinak gyors megoldását nagyban fékezi ellenben, hogy a HNB k újszerű irányításához szükséges szakképzett káderek száma távolról sem kielégítő, különös tekintettel a megújhodási folyamat jelenlegi, legnehezebb szakaszára. Ráadásul, a tervezett föderatív területi átrendezés után, a helyi nemzeti bizottságokra majd lényegesen bővülő feladat- s jogkör hárul. A nyitrai és a lévai járásban például, legalább négy négy HNB funkcionárius leváltása lenne aktuális, míg a nagyszombati járásban a közvélemény nyomására eddig már öt község helyi nemzeti bizottságán üresedett meg az elnöki szék, négy községben azonban mindeddig nem sikerült a helyi lakosság körében megfelelő helyettest találni. És csupán a teljesség kedvéért említem még meg: e fonák helyzet ellenére a járás további három községe kéri — váltsák le a helyi vezetőséget! Szlovákiai méretben a demokratizálódás esztendejének első öt hónapjában kereken hetvennégy funkcionáriust mentettek fül a felettes szervek, az alábbi megoszlásban: 43 HNB elnök, 23 HNB titkár, kél VNB titkár, míg a járási nemzeti bizottságokon hatan távoztak vezető munkahelyükről. Említést érdemel még, hogy ötvennégyen kérelmezték önnönmaguk a felmentésüket és húsz funkcionárius vesztette el a lakosság bizalmát. A legtöbb változást a poprádi, bardejovi és a tapolcsányi járásokban eszközölték a lakosság vagy a felsőbb szervek indíttatására. Az éremnek két oldala van — tartja az ősi közmondás, melynek igaza a nemzeti bizottságok és a jelenlegi belpolitikai fejlemények kölcsönös viszonyában is érvényre Jut. A fokozott politikai aktivitás ugyanis több bírált vezető dolgo£

lvesztette lakáskulcsait és sürgősen lakatosra van szüksége? Üvegest hajszol? Javításra vár a gépkocsija? Vagy a lakását szeretné kifestetni? Tavasszal megrendelt nyárt ruháját még az idén nyáron szeretné hordani? Hány ilyen eset fordul elő naponta az országban, ám a közömbös válasz mindig ugyanaz: Hogyne, előjegyezzük... természetesen rendbe hozzuk ... megjavítjuk ... Mikor? Hja, az ilyesmi két-három hónapig ís eltart. Nézzen be úgy hat hét múlva, akkorra már biztos időpontot mondunk. Tudja, sok a munka, kevés a munkaerő. Noha az évek során volt alkalmunk megszokni az ilyen válaszokat, mégis bosszankodunk, ha történetesen nincs olyan iparos ismerősünk, aki ezt, vagy azt a munkát haladéktalanul, lói és olcsón elvégezné. Hát egyelőre még nincs, de lesz, annyi bizonyos. A CSKP akcióprogramja a többi kőzött kimondja: „Halaszthatatlan intézkedéseket kell tenni a közszolgáltatások valamennyi formájának J szövetkezetek, kommunális vállalatok] tökéletesítésére és bővítésére ... Létjogosultsága van a magánvállalkozásnak is, ami jelentős űrt töltene be a piacon. A magánvállalkozásra vonatkozólag törvényrendeletet kell kidolgozni." • Mire fektetik a fősúlyt a készülő intézkedések? Ezzel a kérdéssel fordultunk M 1llslav Slačálekhez, a Gazdasági Tanács titkárához, aki az alábbiakban tájékoztatja olvasóinkat: — Előrebocsátom, hogy az új intézkedéseket különösen faluhelyen fogja értékelni a lakosság, ott, ahol a konkurrencia híjján nincs választék a javításokkal foglalkozó üzemekben, és a kisipari termelés sem eléggé gördülékeny. Ha a keresett dolgozó megbetegszik vagy elutazik, ha az üzemben leltároznak, vagv más valami jön közbe, a fogyasztók tehetetlenül tördelik kezüket... Az önálló kisiparosoknak érdekük lesz, hogy minden tekintetben kielégítsék a fogyasztók igényeit. • Mit értsünk magánvállalkozáson? — A saját számlára történő kisipari termelést, a szakismeretet feltételező szolgáltatásokat vagy akár az elárusítást, sőt bizonyos szakosított áru készítését is. • Mi teszi majd vonzóvá ezeket a foglalkozásokat az iparosok részére, akiknek bizonyára elég nagy lesz a kockázatuk? — Elsősorban a nagyobb jövedelem, mert ne feledjük, hogy a magánvállalkozó kisiparosnak vagy a kereskedőnek nem lesz fix fizetése. Minél többet dolgozik majd, annál többet kereshet. • Mi történik abban az esetben, ha valaki megszünteti munkaviszonyát, hogy magánvál-