Új Szó, 1968. augusztus (21. évfolyam, 322-240. szám)

1968-08-16 / 226. szám, péntek

A müncheni események 30. évfordulójára A BÉCSI DÖNTÉSIG RÓJÁK DEZSŐ DOKUMENTUM SOROZATA Bár a müncheni egyezmény szerint a csehszlovák—magyar közvetlen tárgyalások sikerte­lensége esetén vitás kérdések­ben a négy nagyhatalom hiva­tott a döntésre, Csehszlovákiát hitszegő szövetségesei ez alka­lommal másodszor is elárulták és szabad prédaként kiszolgál­tatták Hitler kénye-kedvére. Az illegalitásban levő Kom­munisták Magyarországi Pártja az egész csehszlovák válság Idején a „Dolgozók Lapja" és az „Oj Hang" hasábjain lelep­lezte a magyar uralkodó körök Csehszlovákia-ellenes tevékeny­1968. VIII. 13. mus és a háború ellen a köztár­saság védelméért. Csehszlovákia Kommunista Pártjának Központi Bizottsága 1937. december 11-én megtartott ülésén kijelölte a párt politikai programját a legközelebbi idő­szakra. A határozat felhívja a párttagság figyelmét az elkö­vetkező sorsdöntő 1938. év fel­adataira. Utasítja szervezeteit a tömegek mozgósítására, a dol­gozók egységfrontjának megte­remtésére a háború és a fasisz­1938. május elseje Kassán. ségét, amely a határokon túl élő magyarság „megsegítéséről" és a „hazáról" szóló zengzetes frázisok ellenére is a magyar nép nemzeti érdekel ellen irá­nyult. A magyar kommunisták többször hangsúlyozták, hogy nem lehet és nem szabad Tria­nont a magyar állam független­ségének elvesztése árán revi­deálni. Beigazolódott az Illegá­lis Magyar Kommunista Párt sajtója, a „Dolgozók Lapja" 1938. április számának megál­lapítása: „Ha Ausztria bekebe­lezése a német fasiszták szerint történelmi szükségszerűség volt — ügy holnap hasonló szükség­szerűségnek fogfák Hitlerék nyilvánítani Magyarország meg­szállását is . . ." Az angol kormány állásfogla­lásával megerősödött a tengely­hatalmak politikai és gazdasági befolyása Délkelet-Európa or­szágaiban. 1938. október 30-án a német kormány közölte a ma­gyar és csehszlovák kormá­nyokkal, hogy a döntőbírásko­dást 1938. november 2-án ejtik tneg Bécsben. A bécsi tárgyaláson a Belve­dere-palota dísztermében négy ország: Németország, Olaszor­szág, Csehszlovákia és Magyar­ország külügyminiszterei vettek »észt megfelelő szakértőik kí­séretében. Tulajdonképpen ta­lán nem is beszélhetünk itt „tárgyalásról", hiszen a konfe­rencia valójában teljesen for­mális volt, mert a határokban Ribbentrop és Ciano már előző­leg megállapodtak. A döntőbí­rák tárgyalásai eredményének ismertetése után aláírták a jegyzőkönyvet, amelyek megál­lapították az új határokat, és meghatározták a területek át­adásának időpontját, mégpedig 1938. november 5 és 10 között. A bécsi döntés szerint az öt vi­tatott város közül hármat: Kas­sát, Munkácsot és Ungvárt Ma­gyarországnak, Bratislavát és Nitrát Csehszlovákiának ítélték oda. A bécsi döntés után Horthy Magyarországában az Iskolák­ban elmaradt a húsz éven át Imába foglalt irredenta szöveg: „Csonka Magyarország nem or­szág, egész Magyarország mennyországi" Még mielőtt rátérnénk annak ismertetésére, milyen „menny­országba" csöppent Dél-Szlová­kia Magyarországhoz csatolt né­pe, visszakanyarodunk a Mün­chen előtti eseményekhez és ismertetjük, hogyan küzdöttek Dél-Szlovákia dolgozói a fasiz­ta veszély ellen. A határozat a pártszervezetek feladatául tűz­te ki, hogy minden eszközzel küzdjenek a reakciós pártok, elsősorban a Henlein-féle Szu­détanémet Párt, a Hlinka-féle Szlovák Néppárt, az agrárpárt reakciós szárnya és az Egyesült Magyar Párt ellen. Ugyanakkor igyekezniük kell megnyerni a Szociáldemokrata, a Cseh Nem­zett Szocialista és a Csehszlo­vák Néppárt tagjait a reakció elleni közös fellépésre. Dél-Szlovákiában az egységes akciók kibontakozásának ko­moly jelei már 1938 tavaszán megmutatkoztak. Ausztria megszállása után a CSKP kezdeményezésére a kor­mányhoz számos távirat és ha­tározat érkezett, amelyekben a helyi képviselőtestületek, üzemi bizottságok és különféle demok­ratikus szervezetek energiku­san követelték, hogy a kormány erélyesen lépjen fel a belföldi reakció ellen. Ezek a dokumen­tumok felhívják a kormány fi­gyelmét arra, hogy ha Csehszlo­vákiát Hitler fasiszta Németor­szága megtámadná, úgy a Szov­jetunióra támaszkodva bátran és határozottan szálljon szembe az agresszorral. Dél- és Délkelet-Szlovákia vá­rosaiból hasonló szövegű fávira­tokat küldtek Komárom, Kassa, Losonc, Érsekújvár és Rozsnyó városok képviselőtestületei, a diószegi cukorgyár és más üze­mek üzemi bizottságai stb. Csehszlovákia forradalmi munkásmozgalmában a május 1-i tömegtüntetéseknek már történelmi hagyományai van­nak. 1938-ban Szlovákia terüle­tén 118 helyen tartották meg a hagyományos május 1-i ünnep­ségeket, ezek közül 34 helyen a felvonulást más munkáspár­tok bevonásával a kommunista párt rendezte. Á köztársaság húszéves fenn­állása óta éppen az 1938. május 1-i tüntetések voltak a legha­talmasabbak és legharciasab­bak. Az egységfront jelleg ha­tásosan kidomborította az ün­nepségek politikai jelentőségét. Érsekújváron több mint há­romezren vonultak fel a város utcáin — a kommunista, szo­ciáldemokrata és nemzeti szo­cialista pártok tagjai együtt meneteltek nemzeti színű és vö­rös zászlók alatt. A transzpa­rensek a fasizmus elleni harc szükségességét és a nemzetisé­gek egyenjogúságának követe­lését hangoztatták. Kassa város utcáin a május 1-i tüntetésen részt vettek az összes politikai pártok (a ma­gyar irredenta párt kivételével). A város főutcája fasizmuselle­nes jelszavaktól volt hangos. A politikai pártok képviselői a fenyegető háborúról, a fasiszta veszélyről és annak elhárításá­ról beszéltek. A menetben fel­tűnést keltett a város polgár­mestere Maxon Milan részvéte­le. Maxon évtizedes polgármes­teri tevékenységét ugyanis kommunistaellenes állásfoglalá­sa jellemezte. Ezúttal azonban mint a manifesztáció egyik szó­noka kifejtette, hogy most egy síkon kell haladnia a haza min­den becsületes polgárának, aki előtt szent a szabadság, a béke és a köztársaság függetlensé­gének ügye. A mintegy 15—20 ezer főnyi tömeg a szónokot lelkes tapsviharral üdvözölte. Pluralizmus és szocializmus Horthy Miklós a dunai hídon át vonul Komáromba. a megszálló csapatok élén be­A polgári demokrácia po­litikai pluralizmusát a polgári társadalom dif­ferenciáltsága indokolja. A kü­lönböző polgári pártok a bur­zsoá társadalom osztályainak és rétegeinek érdekképviseletét alkotják a képviseleti szervek­ben és a parlamentben. Lénye­gében a magántulajdon és a tő­kés társadalmi rendszer talaján álló csoportosulások részérde­keinek képviseletéről van szó. A parlamentarizmus semmi más, mint e részérdekek kompromisszumok útján való egyesítése. A különféle párt és kor­mánykoalíciók létrejötte szem­léletesen kifejezi az e politika mögött meghúzódó társadalmi valóságot, melynek egyazonos lényege azonnal lelepleződik, mihelyt a különböző munkás­pártok lépnek a politikai po­rondra. Eleinte talán megpró­bálják úgy kezelni őket, mint a sokféle párt és érdekképvise­let egyikét, de ha a tőkés tár­sadalom forradalmi átalakításá­nak és a politikai hatalom meg­ragadásának programjával lép­nek fel, azonnali betiltásukat és feloszlatásukat követelik, mégpedig egységesen, míglen a fasizmus, vagy a többpártrend­szer fenntartása mellett az egy­ségesen hirdetett antikommuniz­mus lerántja a leplet erről a pluralizmusról. A tőkés társadalmi rend vál­ságának elmaradhatatlan kísé­rő jelensége a harcos antikom­munizmus vagy a nyílt fasiz^­lódás, s az ennek megfelelő ideológiák és filozófiák felbuk­kanása. A megújhodási folyamat so­rán sokat vitatott pluralizmus elve nálunk más relációkban vetődik fel. Kétségtelen, hogy az emberi társadalom fejlődé­sének minden fokán erős diffe­renciáltságot mutat, s az osz­tályok megszüntetése sem je­lenti azt, hogy mindenféle dif­ferenciáltságot és érdekellenté­tet megszüntettünk, szükség­szerűen csak annyit jelent, hogy az antagonisztikus osz­tálytagozódást szüntettük meg. Az osztály nélküli társadalom egysége a termelőeszközök ki­sajátítása alapján jött létre, de a dolgozók különféle rétegei között a társadalomban és a társadalmi termelésben betöl­tött szerepük szerint továbbra is fennállnak különféle ellent­mondások. Nyilvánvaló, hogy ezek figyelembevétele nélkül a dolgozók egységének fenn­tartása lehetetlenné válna. A részérdekek képviselete és ösz­szeegyeztetése nélkül nem le­het a szocialista társadalom érdekeinek megfelelő politikát csinálni. Épp e részérdekek képviselete a Nemzeti Front ke­retében jelenti a pluralizmus el­vének érvényesítését, és semmi kifogásunk sem lehet az ellen, ha ezt az elvet a különböző szervezetek, esetleg politikai pártok ilyen értelemben kíván­ják érvényesíteni. M indez megfelel a CSKP akcióprogramjának, s a párt e politika megva­lósításának érdekében hirdette meg a gyülekezés és egyesülés szabadságát, amit törvényben rögzítve eddig sose tapasztalt mértékben kíván biztosítani. A pluralizmus elvének han­goztatása akkor vált ki vissza­tetszést, ha az a párt vezető sze­repének tagadásába csap át, ha az osztály nélküli társadalom létével összeegyeztethetetlen érdekek képviseletét és érvé­nyesítését sürgeti. Természetesen itt különbsé­get kell tenni a párt vezető sze­repének új értelmezése és taga­dása között. A párt vezető sze­repe nem annyit jelent, hogy a párt helyettesíti a különböző államszerveket, hanem annyit, hogy a szocialista társadalom építésében kezdeményező és ih­lető szerepet vállal, ugyanak­kor elemzi és bírálja az állam­szervek tevékenységét, s az ál­lamszervekben és a társadalmi szervezetekben működő kommu­nisták révén befolyásolja azt. A szocialista társadalom dif­ferenciáltságának szükségszerű következménye a nézetek kü­lönbözősége és sokfélesége is. A szólásszabadság és a sajtó­szabadság így demokráciánk el­engedhetetlen feltétele és jel­lemzője. Nem arra való, hogy ideológiai ellenfeleinknek mó­dot adjunk a szocialista társa­dalom alapjai ellen irányuló támadásokra, hanem arra való, hogy egészséges vitában jus­sunk el a nézetazonosságig és a különféle érdekek össze­egyeztetéséig. Igen, a szocialista demokrá­cia sem képzelhető el vita nél­kül, akárcsak a párton belüli demokrácia, mely az előbbinek létföltétele és vetülete. Mindenesetre a kommunisták a nézetek különbözőségét és sokféleségét nem téveszthetik össze a filozófiai pluralizmus­sal, mely a pragmatisták, neo­pozitivisták, egzisztencialistik s más filozófiai irányzatok hí­veinek azt a törekvését fejezi ki, hogy valamiképpen megha­ladják az idealista és a mate­rialista monizmust, de objektív éle a dialektikus és materialis­ta monizmus ellen irányul. Vi­szont elvhűségük nem jelenti azt sem, hogy elzárkózzanak a másféle filozófiai rendszerek megismerésétől, és a velük folytatott dialógustól. I lyen merev eleve elutasí­tó magatartásnak a múltban keservesen megadtuk az árát. Egyrészt a szektás magatartás minden más nézetet ellenségesnek bé­lyegez, s azonnal politikai in­tézkedéseket foganatosít, nem­egyszer a megtorlásig fajuló intézkedéseket, másrészt saját magunkat foszt meg a megis­merés lehetőségétől, lefegyve­rez, s képtelenné tesz bennün­ket a vitára. így a marxista filozófiát stagnációra és dog­matikus merevségre ítéli. Az a hatalmas társadalmi ak­tivitás, eszmei forrongás és a sajtóban megnyilvánuló szabad eszmecsere, mely a megújhodá­si folyamat eredménye és vele­járója, arról győz meg bennün­ket, hogy helyes úton járunk, s hogy ez az egyetlen járható út. BABI TIBOR Néphadseregünk életéből BlZNAK A PARTBAN A Šumava környékén állomáso­zó határegységekben is figyelem­mel kísérik a bazánkban végbe­menő politikai változásokat. Gyak­ran rendeznek vitaesteket. Annak ellenére, bogy a mintegy 130 ki­lométer bosszú határvonalon szolgálatot teljesítő tisztek és ka­tonák nagy része párttag, az év első felében 58 űj tagot vettek fel. A fiatalok bíznak a pártban s annak politikájában. FILLÉREKBŐL LESZNEK A MILLIÓK Nemcsak az üzemek dolgozói, de néphadseregünk katonái is hoz­zájárulnak a köztársasági alap gyarapításához. A chebi Ernest Tbülmann nevét viselő katonai alakulat 30 000 koronát utalt át a 2171-es folyószámlára. A prágai helyőrség műszaki osztályának 23 tisztje 1150 koronát juttatott el az említett számlára. Az észak­morvaországi kerület katonai javí­tóműhelyeinek dolgozói szabad szombatjukon 1480 munkaórát dol­goznak le, s az így nyert ^lénzt a köztársasági alapra adományoz­zák. EREDMÉNYES MOZGALOM Abban a katonai javítóműhely­ben, ahol az újítási mozgalmat irányító bizottság élén J. Milian áll, figyelemre méltó eredményt érnek el. Míg a múlt év hat hó­napja alatt 29 újítási javaslatot nyújtottak be, addig az idén már 36-ot. Az anyagi megtakarítás pe­dig 365 342 koronáról 800 661 ko­ronára növekedett. NINCS OK AZ AGGODALOMRA A harci készenlét mérvadója annak, hogy a katonai egységek hogyan tudnának ellenállni egy esetleges ellenséges támadásnak. A nyugati határ közelében állomá­sozó alakulatok ma hatszor rövi­debb idő alatt foglalják el állá saikat, mint néhány évvel ezqlőtt, s ebben a kedvezőtlen időjárás sem akadályozza meg őket. MINDEN LÖVÉS CÉLBA TALÁLT Az a légvédelmi egység, amely­ben Votruba őrnagy irányítja a politikai munkát, a múlt napok­ban éleslövészeten vett részt. Baoer, Kovai és Mokrička őrna­gyok ütegei feladatukat kitűnően oldották meg. Minden lövés a cél­ba talált, illetve a lökhajtásos repülőgéppel vontatott makettéba. Megvan minden remény arra, hogy az említett egység az idén ismét elnyeri a nyugati katonai körzet parancsnokának vándor­serlegét. (né)

Next

/
Thumbnails
Contents