Új Szó, 1968. augusztus (21. évfolyam, 322-240. szám)

1968-08-15 / 225. szám, csütörtök

SZÜLÖK, NEVE LŐ K FÓRUMA Ma sem tétlenek Eredményesen dolgoznak az együttesek a könyvállományt Növelik Komáromban és környékén a kulturális munka a nyári idő­szakban sem szünetel. A járás­ban a népi együttesekkel pár­huzamosan dolgoznak a külön­féle szakkörök és a népműve­lés minden vonalán dicséretre méltó sikerek születnek. Irodal­mi kör többek között Komárom­ban, Dunamocson, Perbetén és Búcson működik. Az elmúlt hó­napokban rendezett számos iro­dalmi est közül a legjobban a búcsi, az ógyallai és a perbetei találkozó sikerült. Az Író-olvasó összejövetele­ken klasszikus, csehszlovákiai magyar, cseh és szlovák, vala­mint szovjet írók egy-egy mű­vét vitatták meg. A megbeszé­léseken értékes megjegyzések hangzottak el nemcsak a vita­tott könyvekről, hanem a kul­turális és politikai élet kérdé­seiről ls. A résztvevők az iro­dalmi estek mindegyikén gaz­dag tapasztalatokat szereztek. Viszonylag még mindig kevés a járás területén a szövetkeze­it és az ifjúsági klub. Mezőgaz­dasági, jogi és politikai vonat­kozású előadást az utóbbi hő­napokban számosat tartottak, nem bizonyultak azonban ele­gendőnek a népi akadémiák. A régi, nyugottan mondhat­juk úgy is, hogy elavult nép­művelési formák iránt az ér­deklődés mindenütt csökkent. Az iskolán kívüli felnőttoktatás azonban változatlanul szüksé­ges. A komáromi járás vezetői .a korszerű népművelés megho­nosodását azzal támogatják, hogy újjáalakították az előadói testületet és az emberek igé­nyeit jobban figyelembe véve szervezik mind az előadásokat, mind az akadémiákat. A kultúra vonalán új hely­zetet teremtett a Matica sloven­ská k'. 'jjainak a megalakítása. A kultúra új fáklyavivői bizo­nyára hamarosan megtalálják a többi kulturális szervvel a gyü­mölcsöző együttműködés felté­teleit. Remény van arra, hogy a közös erőfeszítés eredménye­képpen a jövőben tovább töké­letesedik a járás kulturális éle­te. A kulturális és politikai ne­velőmunkában már eddig is jó segédeszköznek bizonyultak a könyvtárak. Járási méretben összesen mintegy 120 000 kötet­tel rendelkeznek. A kiadványok Jók, a lakosság számárányához viszonyítva azonban még min­dig kevés a magyar nyelvű könyv. A hiányt most úgy igye­keznek kiküszöbölni, hogy fo­kozzák a magyar könyvek vá­sárlását. Az állomány feltöltés­nél előnybe részesítik a cseh­szlovákiai magyar írók köny­veit. Arra törekszenek, hogy a hazai magyar nyelvű kiadvá­nyok néhány példányával mind­egyik könyvtár rendelkezzék. Fontosnak tartják a többi ma­gyar nyelvű könyv beszerzését is. A céljuk az, hogy a könyv­tárak állománya rövid időn be­lül arányos legyen a lakosság nemzetiségi összetételével és mindenben megfeleljen az olva­sók érdeklődésének. A könyvalap helyes rendezé­sét elősegítette a nemrégen megtartott csehszlovákiai ma­gyar könyv hete is. Az akció szervezői a járásban is több he­lyen árusítással összekapcsolt könyvkiállításokat, irodalmi összejöveteleket, író-olvasó ta­lálkozókat rendeztek. A járás több könyvtárában megjelentek az írók is, és a helyszínen de­dikálták műveiket. Néhány fa­luban a magyar tannyelvű isko­lák és a művelődési otthonok ünnepi műsorral köszöntötték szellemi életünk képviselőit: a szerzőket és a csehszlovákiai magyar könyvet. A csehszlovákiai magyar könyv hete alkalmából az em­berek százai vették kezükbe a hazai kiadványokat és mondtak véleményt írókról, kiadókról és mindazokról, akik részesei egy­egy könyv megszületésének. A szemlélő és a vásárló egy­aránt megállapította, hogy a ré­JÓL DOLGOZIK AZ ÜZEMI KLUB Dunaszerdahely kulturális éle­tében az üzemi klub Játssza ax egyik legnagyobb szerepet. Az in­tézmény ~az utóbbi hónapokban is­mét több bemutatót tartott. A hangsúlyt mind a szakkörűk, mind az együttesek az általános művelt­ség megszerzésére, a szakismere­tek tökéletesítésére fordítják. A klubba sok fiatal jár. Az osz­tályvezetők a kulturális munkára vonatkozó tervet ezért úgy állít­ják össze, hogy a fiatalok otthon érezzék magukat a klubban és megkapják mindazt, ami munká­jukhoz, a szabad idő hasznos el­töltéséhez szükséges. A 13 vállalat által fenntartott intézmény ma már döntő megha­tározója nemcsak Dunaszerdahely, hanem kissé az egész Csallóköz kulturális életének. Rendezvé­nyeit gyakran látogatják a vidé­kiek, ugyanakkor a klub együt­tesei rendszeresen felkeresik a környező falvakat. A klub kereté­ben müködfi állandó jellegű Csal­lóközi Színház a csehszlovákiai magyar színjátszó együttesek leg­jobbjai közé tartozik. Siker ävezi a bábszínjátszó-, az építészeti-, a fényképészeti- és az elektrotechnikai szakkörök tevé­kenységét is. A dunaszerdahelyi üzemi klub munkája általában minden tekin­tetben tartalmas és példamutató. í-al gebbi évekhez viszonyítva jelen­tősen Javult a könyvek kiállítá­sa. A minden tekintetben igény­telen egykori kiadványok he­lyett — a tipográfiát, a kötést és a védőborítékot illetőleg egyaránt — a mostanában meg­jelenő kötetek legtöbbje szép, ízléses. Könyvkiadásunk észre­vehetően a legjobb hazai és külföldi tapasztalatokat hasz­nálja fel. Többen megnyugvással álla­pították meg azt is, hogy iro­dalmunk —• adottságához mér­ten tiszteletre méltó szándékkal és erővel — levetette a rózsa­színű szemüveget és a legjobb úton halad ahhoz, hogy véglege­sen kilábaljon a sematizmusból, az egyoldalú és naiv ábrázolás­módból. Szinte mindenütt az a vélemény alakult ki, hogy az utóbbi években megjelent kiad­ványok sokkal őszintébbek, mé­lyebben, összetettebben és mű­vészileg magasabb szinten jele­nítik meg az életet, mint a ré­giek. Az olvasók igénye és a cseh­szlovákiai magyar könyv hete a komáromi járásban is szeren­csésen találkozott. Az eredmény az, hogy a könyvállomány bővü­lésével párhuzamosan a cseh­szlovákiai magyar könyvek iránti érdeklődés is megnöveke­dett. A járás könyvtáraiban az utóbbi időszakban nemcsak a könyvvel végzett munka vált jobbá, hatásosabbá, hanem vál­tozások történtek a könyvtárak munkamódszerében és a könyv­vel történő ellátásban is. A hiányosság természetesen még továbbra is sok. A tájékoztatás lehetőségét több könyvtárban sajnos még mindig nem hasz­nálják ki megfelelően. Ennek elsősorban a könyvalapok szét­szórtsága, az előnytelen feldol­gozás és a nem egységes nyil­vántartás az oka. A társadalmi érdek pedig azt követeli, hogy a könyvtárak munkáját állan­dóan javítsuk, fokozottabban ellenőrizzük s a korszerű isme­retek terjesztése érdekében tö­kéletesítsük a külföldi iroda­lom vásárlásának a módszerét. A reszortok okozta szétszórt­ság helyett a tájékoztatás egy­séges rendszerét kellene minde­nütt megteremteni. Sürgető fel­adat az is, hogy az örökös ka­talogizálás helyett a könyvtá­rak tartalmi elemzéssel érjék el azt, hogy a könyvleírási egy­ség a lehetőségekhez képest — az érdeklődésnek megfelelően — azonosuljon a tájékoztatási egységgel. Az új Irányítási rendszer a könyvtári munkában ls csak úgy hozhat tartós eredményt, ha az elvégzésre váró felada­tok érdekében a könyvtárosok, a bibliográfusok és a tájékoz­tatók szorosan együttműködnek és kölcsönösen segítik egymást. A kulturális élet további fel­lendítése érdekében a kölcsö­nös segítség és megértés más vonalon ls szükséges. (b) E gyszer egy ször­nyű jelenetet lát­tam: egy kutya tépett, cibált egy macskát. Mi­vel szeretem az állato­kat, úgy belerúgtam a kutyába, hogy felbuk­fencezett. — Brutális ember — hallottam magam mö­gött. Megfordultam. Egy vállas férfi szólt hoz­zám. — Te brutális alak! A kis kutyát bán­tod? Es mielőtt vissza tud­tam volna tartant, ez a szadista úgy megütötte a cicát, hogy a szegény állat csaknem elvesztet­te eszméletét. Am mé­gis felugrott és szembe­szállt a kutyával, mert közben az ts talpra állt. Haragosan felmordul­tam. — Uram, maga azt gondolja, hogy ezt szá­razon megússza? Azt gondolja, hogy a macs­ka, mivel nincs hangja és nem tud panaszkod­ni, hát nem érez és nem szenved? ö nem­csak a fizikai fájdalmat érzi, hanem átéli azt a megaláztatást is, amely­től ön nem kímélte meg. Azt hiszi, hogy az üldö­zött állatnak ebben az ügyben nincs kihez for­dulnia? Nagyon téved. SLAWOMÍR MR02EK: CLk áíCatak AzeteíetéwC En ezt nem engedem meg. Most fültövön talál­tam rúgni a kutyát, de a lábam megcsúszott, a kutya így csak megtán­torodott. Az Ismeretlen férfi meglazította a nyakkendőiét. — Uram, amit maga csinál — támadt rám —, a legnagyobb felhá­borodást váltja kí az emberből. A kutya ős­idők óta az ember leg­hűségesebb barátja. Már a barlangkorszakban az ember lábainál őrkö­dött. Maga meg, maga meg... Biztosan kifogyott a szókészlete, mert szót­lanul, keményen meg­szorította a cica farkát és ráncigálta. A vér fel­forrt bennem. — Ez rettenetes! — ordítottam fel. — Es még maga meri ember­nek nevezni magát. A huszadik században? Csaknem háromszáz esztendővel Pascal „Gondolatok" című mü­vének első kiadása, s csaknem hatvan eszten­dővel Miklós cár mani­fesztuma után. Gyalá­zat! Elállt a lélegzetem, alig tudtam kitörni egy lécet a kerítésből. Az idegen megder­medt és halkan így szólt: — Mi? Léccel vered a kutyát? Jól van, majd én megmutatom neked! Felkapott egy téglát ez a barbár disznó s megcélozta a macskát. Amikor ezt láttam, a nemes felindultságtól el­ragadtatva, á bot boldo­gabbik végével akartam megütni a kutyát. Saf­nos, a kutya kereket ol­dott. A macska is. Utá­nuk eredtünk, én ma­gasba emelt léccel, ő meg a téglával a kezé­ben. Összeszedtem min­den erőmet, mert nem engedhettem meg, hogy ez a gonosztevő meg­előzzön. Szerencsétlen­ségemre a kutya gyor­sabban futott, mint én, a macska is. A kutya és a macska hamarosan el is tűntek a sikátorban. Megálltunk, halálosan lihegtünk. A legna­gyobb undort ébresztet­te bennem ez az állat­kínzó, de féltem meg­ütni, mert visszaadhat­ta volna, ö is ugyanígy gondolkozhatott, mert bár tovább tartotta a téglát, meg sem próbál­ta felhasználni elle­nem. Bemutatkoztam. Ö Is megemelte a kalapját. — Nagyon örülök ... — mondta — itt va­gyok magiszter. — Szép Időnk van ... — szóltam, lelkem mé­lyéig megvetve. — Na­pos ... — tettem hozzá, hogy még jobban meg­alázzam. — Igen, hm, melegít, elég jól... — helye­selt a disznó opportu­nista. — Talán, hm, benéz­nénk valahová, egy po­hárkára — tettem hoz­zá. — Benézhetünk — egyezett bele. Elmentünk, hogy megigyunk egy fél de­cit. Hadd tudja meg ez az állatkínzó, hogy ve­lem nem lehet kukori­cázni! Lengyelből fordította: BABA MIHÄLY jutalmazzunk, büntessünk okosan! Rövidesen Ismét megnyílnak az iskolák kapui, de még min­dig bennünk él a tanév végé­nek emléke, hiszen ez az egész évi munka érdemszerinti érté­kelését Jelentette. A bizonyít­vány egyeseknek örömet, sikert, másoknak kudarcot, bánatot je­lentett. Manapság természetes jelenség, hogy nemcsak az Is­kola, hanem a szülő ts — így vagy úgy — „honorálja" gyer­meke egész évi munkáját, ma­gatartását, tanuláshoz való vi­szonyát. A jó bizonyítványért rendszerint jutalom, a rosszért büntetés jár. Ismeretes, hogy a jutalmazás és a büntetés is — meghatározott körülmények kö­zött — nevelési Jelleggel bír. Ehhez viszont elengedhetetlen, hogy a szülő tisztában legyen a .jutalmazás illetve a büntetés lényegével, alkalmazásának le­hetőségeivel és következménye­ivel, hiszen a kudarcok és a si­kerek, illetve a jutalmazások és a büntetések szabályozzák a ta­nuló becsvágyát vagyis azt, hogy milyen célokat tűz ki maga elé. S ez semmiképpen sem lehet közömbös, már a, kö­vetkező iskolai év sikere szem­pontjából sem. Ügy gondoljuk e feladat megoldásának miként­jéről nem árt — most „pihe­nés" közben sem — néhány el­vi problémát felvetni. A legtöbb szülő a jutalma­zást és a büntetést — tudato­san vagy megsejtéssel — egy régi pedagógiai elvvel, az asz­szociációval magyarázza: a ju­talom egy bizonyos cselekvés­hez kellemes emlékképet asszo­ciál, s ez ugyanolyan vagy ha­sonló cselekvések motívumává válik. A büntetés következmé­nyei pedig gátolják az adott cselekvések megismétlődését. Nagy általánosságban valóban így van: a jutalmazás serkent, a büntetés gátol. Ez a meghatá­rozás azonban fogyatékos: a ju­talmazás és a büntetés ugyanis külső társadalmi értékelés, amely a szülőkön, pedagóguso­kon keresztül jut el az egyén­hez. A gyermek erkölcsi fejlődését (a tanuláshoz, munkához való viszony fejlődését is) belső el­lentmondások viszik előre. Az érdekesség kedvéért — s ter­mészetesen tanulságul is — em­lítsük meg, hogy pl. Levvin a jutalmazást és a büntetést úgy fogja fel, mint eszközöket, amelyek segítségével a pedagó­gus és a szülő a gyermek kon­fliktusát befolyásolhatja. A kon­fliktusok három fő típusát kü­lönbözteti meg: a) Két különböző vonzás kö­zül kell választani (kötelesség és Játék). Az előrevivő megol­dás: jutalmazással fokozzuk a kötelesség vonzását, esetleg a kötelesség teljesítését a játék feltételévé tesszük. Így a tanu­ló mindkét vágyának megfelelő sorrendben eleget tud tenni. b) Két ellentétes irányú ta­szítás cselekvésképtelenné te­szi a tanulót (az unalmas kö­telességteljesítés és a bünte­tés). A tanuló mindkét motí­vumtól szabadulni akar. Kétféle módon segíthetjük a konfliktus pozitív megoldását: Az egyik a követelés negatív hatásának csökkentése (érdeklődés, segí­tés stb. J. A másik mód a köte­lességteljesítéstől való menekü­lés útjának elzárása. Pl. addig nem csinálhat mást, míg el nem végezte a feladatát. ej Ugyanaz a tárgy, motívum vonz és taszít ls. A tanuló sze­retné teljesíteni a feladatát, de lusta, vagy nincs önbizalma. A helyzet megoldása Ismét kétféle lehet:,Vagy jutalommal fokoz­zuk a követelmény vonzerejét, vagy büntetéssel kizárjuk más irányú cselekvés lehetőségét. A büntetés és a jutalmazás alkalmazásához természetesen megfontoltság kell. Pl. a jutal­mazást, néha pozitív Jellegű ls, nem szabad túlzásba vinni. Megtörténhet ugyanis, hogy a gyakori, felesleges jutalmazás, lustaságot, kényelmességet, túl­fűtött önbizalmat fejleszt kl a gyermekben. A jutalmazás csak büntetéssel ér el Igazi nevelő hatást! Mindenesetre az a he­lyes, ha az arány a Jutalmazás javára tolódik el. A szülők körében nem egy esetben problémaként vetődik fel: mikor kell jutalmazni, mi­lyen cselekedetekért jár juta­lom. Konvencionális felfogás szerint csak valami kiemelke­dőt szabad jutalmazni, azt ami természetes, ami amúgy is kö­telessége a gyermeknek —: nem! Ez az álláspont vitatható. Ésszerűbbnek látszik betartani a jutalom és a büntetés természe­tes kapcsolatát, megfelelő ará­nyát. (Az állandó jutalmazás, dicséret elbizakodottsághoz, zsarnoksághoz vezethet. J Sze­retnénk felhívni a szülők fi­gyelmét arra a tényre, hogy a tanulásnak a jutalmazás és a büntetés különösen erős motí­vuma. Bizonyításként Hurlock kísérletét említjük meg. Egy osztályt három csoportra osz­tott. Csoportonként más-más pedagógiai eljárást alkalmaz­tak: az első csoportban a jó teljesítményt mindig dicsérték, a másodikban a hibákat kriti­zálták, a harmadik csoportban semmit sem mondtak a teljesít­ményről. Az I. csoport 71 szá­zaléka, a 11. csoport 20 száza­léka,-a III. csoport 5 százaléka javított eredményén (Réti). A büntetésnek, jutalmazásnak különböző formál lehetnek. Ahogy a büntetés sem lehet csak testi fenyítés, a jutalma­zás sem lehet kizárólag tárgyi jellegű. Sokszor elég szóval di­csérni, biztatni. Természetesen arra ügyelni kell, hogy a jutal­mazás formája, tartalma arány­ban legyen a gyermek fejlődé­sével. A kisebb gyermek érdek­lődése konkrétabb, azért fiata­labb korban főként anyagi ju­talmakkal (játékszer, cukorka, csokoládé stb. J tudunk hatni. De már ebben a korban is tö­rekedjünk arra, hogy a szülői szeretet elismerése is jutalom legyen a gyermek számára. A gyermek növekedésével egyre inkább a jutalmazás magasabb formáit kell alkalmazni. A nevelés elképzelhetetlen büntetés, gátlás nélkül annak ellenére, hogy negatív jellege miatt negatív reakciókat válthat ki. A büntetés következtében a büntetett még inkább szembe­fordulhat a büntetővel és a kö­vetkezményekkel. Éppen ezért inkább büntessünk enyhén, mint túl szigorúan. Az enyhe bünte­tés kilátásba helyezi a hiba el­leni küzdelem sikerességét, a biztonság, azaz a nevelési cél elérését. Ehhez természetesen az is kell, hogy a gyermek „el­fogadja" a büntetést, s érez­ze, valóban hibát követett el. A büntetésnek — éppúgy, mint a jutalmazásnak — kü­lönböző lélektani hatásai lehet­nek. Kelemen László ezeket a hatásokat három csoportba osztja: a) pozitív hatások: a hiba belátása, az igazságérzés, a jóvátétel szándéka, b J véde­kező hatások: kibúvás a fele­lősség alól, a felelősség elhá­rítása, c J negatív jellegű hatá­sok: álengedelmesség, meghu­nyászkodás, képmutatás, ciniz­mus stb. Talán érdemes még egyszer hangsúlyozni: a testi fenyítés különösen erős, nega­tív érzelmeket Idéz elő (fáj­dalomból, félelemből), ezért nem sok értelme van. Őrizked­jünk a büntetésnek e formá­jától. Testi fenyítéssel még a kimondottan „rossz" gyermek­nél sem érhetünk el megfelelő eredményt. Sokkal többet se­gít az ún. „robbantás" (Maka­renko): teljesen új élet kezdé­se, a környezetből való kieme­lés stb. összegezve az elmondottakat a büntetés és a jutalmazás rendkívül hatásos eszköz a szü­lők, nevelők kezében, de meg­fontoltságuktól, hozzáállásuk­tól és ismereteiktől függ, el­érik-e a kívánt eredményt. —Jt— KULTURÁLIS HÍREK • Az új francia—olasz közös háborús film címe: Az élő ha­lottak temetője. A film minden eddigi háborús filmet kegyet­lenségben és borzalomban fe­lülmúl. • Gustáv Mahler összes 19B8, szimfóniáját előadják Moszkvá- vili. 15. ban az őszi hangversenyévad­ban. A koncertsorozaton Dávid w Ojsztrah vezényli a moszkvai filharmonikus zenekart. ^^ ÜHÍJ

Next

/
Thumbnails
Contents