Új Szó, 1968. augusztus (21. évfolyam, 322-240. szám)

1968-08-15 / 225. szám, csütörtök

A müncheni események 30. évfordulójára Versailles 1 é i A BÉCSI DÖNTÉSIG RÓJAK DEZSŐ DOKUMENTUM SOROZATA (3) A francia burzsoáziának sem nagyon tetszett a gondolat, hogy a Szovjetunió oldalán lépjen fel Hitler ellen.. Faucher tábornok, aki annak idején a csehszlovákiai francia katonai misszió vezetője volt, egyes prágai politikusok előtt minden teketória nélkül, katonás nyíltsággal kifejezést ls adott ennek a felfogásának. Kijelentette, hogy „Franciaországnak egyáltalán nem áll érdekében Hitlert a Szovjetunió segítségével leverni. A világ közvéleménye a győzelem dicsőségét a Vörös Hadseregnek tulajdonítaná, ami háború végkimenetelét. A magyar külpolitika bizonytalanságában nem kis szerepet játszott az a körülmény is, hogy akkor még számoltak egy angolfrancia beavatkozással. A nyugati hatalmak későbbi magatartása azonban meggyőzte a magyar kormányt arról, hogy minden ilyen irányú aggálya alaptalan. 1938 tavasza után a magyar külügyminisztériumba érkező diplomáciai iratok egész sora számolt be arról, hogy a nyugati hatalmak nem kívánják exponálni magukat Csehszlovákiáért és készek mindent JóváA bécsi döntés résztvevői, jobbról az első Kánya Kálmán magyar külügyminiszter, a háttal ülő /. Tiso. 1968. VIII. 13. ahhoz vezetne, hogy a rokonszenv a Szovjetunió iránt rohamosan megnövekedne, ennek pedig a forradalmi munkásmozgalom veszélyes fellendülése lenne a következménye ... Egyszóval — fejezte be Fauchner tábornok — ml nem kívánunk Hitler ellen vonulni, ha bolsevikok lennének a szövetségeseink .. 1938. szeptember 23-án létrejött a megállapodás Münchenben Hitler, Mussolini, valamint Anglia és Franciaország képviselői, Chamberlain és Daladier között. Megkötötték az úgynevezett müncheni egyezményt, amely szerint jelentős területeket ítéltek oda Németországnak Csehszlovákia területéből. Az új német határ mintegy 30 km-re közelítette meg Prágát. Chamberlain Münchenből való visszatérte után kijelentette: „mától kezdve a béke egész nemzedékekre biztosítva van!" Churchill, az angol parlamenti ellenzék vezére másképpen kommentálta a müncheni egyezményt: „Angliának a háború és a szégyen között kellett választania" — mondotta nagy elkeseredéssel és felháborodással a parlamentben. — „Miniszterei a szégyent választották, hogy utána mégiscsak a háborút kapják ..." A müncheni döntés ily módon Csehszlovákiát teljesen kiszolgáltatta a hitleri Németországnak. Csehszlovákia képviselőjét a müncheni konferenciára meg sem hívták, tehát Csehszlovákia sorsa felett Csehszlovákia nélkül döntöttek. Dr. Mastný, berlini csehszlovák nagykövet két óra hoszat az előszobában várakozott az ítélet kihirdetésére. Időközben Hitler és Mussolini eltávoztak. Végre behívták dr. Mastnýt. Chamberlain közölte vele a megállapodás tartalmát és megjegyezte, hogy választ nem vár ... A csehszlovák kormány, fleneS köztársasági elnökkel az élen szégyenletesen kapitulált. Elfogadta a müncheni egyezmény súlyos feltételeit, semhogy igénybe vette volna a korszerűen felfegyverzett, harci vágy fűtötte csehszlovák hadsereget, a Szovjetunió felajánlott segítségét, valamint a kommunista párt vezette hatalmas antifasiszta tömegek áldozatkész támogatását. A csehszlovák válság első szakaszában 1938 tavaszán és nyarán a magyar kormánykörök még kétségesnek tartották a Csehszlovákia elleni esetleges hagyni, ami az ún. „békés evolúció" útján történik. A nyugati hatalmak álláspontját igen szemléltetően fejezték ki azok a felelős angol politikusok, akik az Angliában tartózkodó Wiedemannak, Hitler személyes szárnysegédjének, azt tanácsolták, hogy „do not shoot — but strangle", azaz „lőni nem szabad, de megfojtani igen". Az efféle hírek hatása alatt a magyar kormánykörök is vérszemet kaptak és minden lehető és lehetetlen módon körüludvarolták Hitlert és Mussolinit, hogy Csehszlovákia feldarabolása esetén ők is osztozhassanak a prédán. Hosszas utánjárásuk eredményeként, Hitler jóvoltából a müncheni egyezménybe a következő, Magyarország igényeit érintő szöveg került: „A négy hatalom legáció követelte a Bratislava, Nyitra, Kassa, Ungvár és Munkács körüli területeket, persze a nevezett városokkal együtt. Négynapos tárgyalás után a csehszlovák delegáció felajánlotta a Csallóköz magyarlakta területeit, ezt azonban a másik tárgyaló fél elégtelennek minősítette és visszautasította. Ugyanakkor kijelentette, hogy fellebbezéssel fordul a müncheni egyezmény aláíróihoz, a négy nagyhatalomhoz. A komáromi tárgyalások nem is végződhettek más eredménnyel, a magyar követeléseket a csehszlovák delegáció nem fogadhatta el. A komáromi tárgyalások meghiúsulása után az érdekelt államok képviselői egyre-másra kilincseltek Hitlernél. 1938. október 14-én Chvalkovský csehszlovák külügyminiszter csak néhány perccel előzte meg Darányi magyar miniszterelnököt Hitler fogadószobájában. Hitler túlzottnak minősítette ugyan a magyar követeléseket, de ugyanakkor határozottan ellenezte, hogy az ügyben a szerződés aláírói, a négy nagyhatalom döntsön és kijelentette, hogy Közép-Európa területe kizárólag német érdekszféra. Hitler ezen tárgyalások során már bizonyára a tervbe vett önálló, de Németország érdekeit minden körülmények között kiszolgáló fasiszta szlovák állam megalakítását tartotta szem előtt, amely alig fél évvel később, 1939. március 14-én be is következett. A Hitler kegyelméből létrejött szlovák klerofasiszta állam megalakulását követő napon, vagyis 1939. március 15-én a német hadsereg megszállta Prágát, és Hitler a cseh—morva országrészeket német protektorátussá nyilvánította. Ezen a napon Csehszlovákia, mint állam megszűnt létezni. De térjünk vissza a csehszlovák—magyar tárgyalásokra. A komáromi és berlini eredménytelen tárgyalások után mindkét kormány új tervezetet dolgozott ki, és újból fellángolt a harc az egyes városok megszerzéséért, illetve megtartásáért. Ez a harc különösen éles formákat öltött Kassa város hoVa]oze

j Tiso Hitler kancellárral tárgyai herunoen 1939. március 13-án. kormányfői /Németország, Olaszország, Anglia és FranciaországI kijelentik, hogy a csehszlovákiai magyar kisebbség problémáját az érdekelt kormányok három hónapon belül rendezik." A müncheni határozat értelmében a csehszlovák kormány beleegyezett a magyarokkal való tárgyalásokba. Az összejövetel időpontjaként 193S. október 9-ét, helyéül pedig Komáromot jelölték meg. A tárgyalásokon Csehszlovákiát dr. Chvalkovský külügyminiszter, Magyarországot Kánya Kálmán külügyminiszter képviselték. Rajtuk kívül részt vett a tárgyalásokon a szlovák autonóm kormány képviseletében dr. Tiso is. A tárgyalásokon a két fél álláspontja között áthidalhatatlan űr tátongott. A magyar detartozása tekintetébsn. Kassa lakossága pedig abban az időben a legnagyobb bizonytalanságban, szenvedő alanyként várta az események hováfejlődését. A nép között már-már szállóigévé vált az a kétértelmű, de feltétlenül szellemes megjegyzés, hogy „Kassa az két es". Időközben a nyugati hatalmak beleegyeztek abba, hogy a csehszlovák—magyar kérdésben döntőbfrákként a tengelyhatalmak, vagyis Németország és Olaszország ítélkezzenek. Az erre vonatkozó angol nyilatkozat a következőképpen hang zik: „Őfelsége kormánya örömmel fogja látni, ha a csehek és a magyarok nézeteltéréseit az olasz és német kormány döntőbíráskodásával rendezik." A bírósági rehabilitációról szóló törvény (3) AZ ELÍTÉLÉS ALÓLI TÖRVÉNYES MENTESÍTÉS A rehabilitációs törvény ötödik fejezete a törvényből kifolyóan, tehát minden külön eljárás kérelmezése nélkül mentesíti azon elítélt személyeket az elítélés alól (szlovákul „zahladenie"), ami lényegében azt jelenti, hogy az elítélt személy büntetését a büntetőregiszterből törlik azzal a hatállyal, hogy úgy kell reájuk tekinteni, mintha nem lettek volna büntetve, akiket mezőgazdasági vagy ipari üzemükkel kapcsolatban a Tt 1950/86 sz. büntetőtörvénykönyv következő rendelkezései értelmében ítéltek el: tulajdonnal való visszaélésről szóló 133. paragrafus alapján, az egységes gazdasági terv veszélyeztetéséről szóló 135. paragrafus alapján, végül az egységes gazdasági terv gondatlanságból való nem teljesítéséről szóló 136. paragrafus alapján. Lényegében a kontingens nem teljesítése miatt elítélt földművesekről van szó (túlnyomórészt kis és középparasztokról). A rehabilitációs törvény ezen rendelkezése az említett törvényes mentesítésen kívül a törvényből kifolyóan, tehát minden külön eljárás nélkül hatályon kívül helyezi az említett marasztaló ítéletekben foglalt vagyon elkobzásról szóló mellékbüntetési ítéleti határozatot, ha olyan vagyonról van szó, amely a személyi tulajdon vagy használat tárgyát képezheti (lényegében családi ház, ingóságok, személyi használatra szolgáló kert stb.). A KÁRTÉRÍTÉSRŐL A törvény hatodik fejezete tartalmazza a kártalanítási rendelkezéseket. A károsultnak igénye van kártérítésre, ha a rehabilitációs eljárás során teljesen vagy részben felmentették őt a vád alól. (az utóbbi esetben természetesen csak az indokolatlannak tűnt elítélésre vonatkozóan). Az elítélés alóli mentesítés (kis- és középparasztok nem teljesítése) a törvény ötödik fejezete értelmében csak a vagyonelkobzásért biztosít kártérítési igényt. Kártérítési igénye van azonban azoknak is, akikre vonatkozóan kényszermunka-táborba való besorolásról szóló határozatot, valamint a szabadságvesztés-büntetés kitöltése alatt elkövetett bűncselekményért elmarasztaló ítéletet a törvény negyedik fejezete rendelkezései értelmében semmisnek nyilvánították. A kártérítési igény magában foglalja: a vizsgálati fogság és a szabadságvesztés-büntetés kitöltése alatt, valamint a kényszermunkatáborban és átmeneti intézetben eltöltött idő alatt elesett kereset megtérítését; a kártérítés évi öszege nem haladhatja meg a 20 000 koronát, a fenti időben az egészségben keletkezett anyagi károk megtérítését éspedig a polgári törvénykönyv rendelkezései szerinti mértékben (lényegében az esetleges fájdalomdíjról és a társadalmi érvényesülés megnehezedéséért járó kártérítésről van szó, valamint esetleges különbözeti járadékról tartós rokkantság esetében); a más előírások értelmében nyújtott juttatásokat be kell számítani, így pl. a társadalombiztosításból járó rokkantjáradékot; a kártérítés szempontjából a büntető eljárás megkezdése előtti átlagkereset a mértékadó. A büntető eljárási, a vizsgálati fogság és büntetés kitöltése megfizetett költségeink megtérítését, az eredeti büntető eljárás megfizetett védőügyvédi költségeinek megtérítését, a megfizetett pénzbüntetést, vagy azon levonások megtérítését, amelyeket a javító-nevelő büntetés során vontak le az érintett személy" munkadijából, a holmikat és a vagyont — ezek elkobozása esetében — vissza kell adni; ha ez nem lenne jól megoldható vagy célszerű, értük pénzbeli kártérítést kell adni; a személyi tulajdonban levő ingóságokért (pl. motorkerékpárért, személygépkocsiért, stb.) a tényleges kárnak megfelelő térítést kell adni, egyébként a kisajátítási kártérítésekről szóló rendelkezések szerint Jár a kártérítés; az olyan ingatlanokat, amelyek nem képezhetik személyi tulajdon vagy személyi használat tárgyát (pl. bérház vagy szántóföldek) nem kell visszajuttatni és értük nem kell kártérítést sem nyújtani. A társadalombiztosítás céljára a vizsgálati fogság és szabadságvesztés büntetés idejét teljes felmentés esetében (részleges felmentés, illetve enyhébb büntetés esetében az indokolatlan részre vonatkozóan) az őrizetbevétel előtt betöltött foglalkozás (munkatevékenység) folytatásának kell tekinteni. Ugyanez vonatkozik arra az esetre, ha az elítélt személy a büntetés kitöltése után nem tudott elhelyezkedni. Ezeket az időket be kell számítani, a munkaviszonyból és betegbiztosításból származó különböző igények elbírálásába. Az említett kártérítési igények megilletik azokat is, akiket 1948. 10. 24 és 1956. december 31. között az Állambiztonság intézkedései érintettek az előkészítő eljárás során, de bizonyíték hiányában felmentették vagy ellenük a büntető eljárást beszüntették (ezek eddig kártérítést nem kaphattak). A kártérítési igény átszáll a károsult örököseire, kivéve a fájdalomdíjat és a társadalmi érvényesülés megnehezüléséért járó igényt. A 20 000 koronát meg nem haladó kártérítést egyszerre, készpénzben kell kifizetni. Magasabb összegű kártérítési igények esetében az igény 20 °/o-át, legalább azonban 20000 koronát egyszerre készpénzben kell kifizetni, a meghaladó összegért 10 éven belül esedékes kamatozó állami adóslevelet nyújtanak. Ezekre vonatkozóan a kormány ad kl majd részletesebb rendeletet. A törvény azonban részletesen szabályozza a családi hozzátartozók igényeit azokra az esetekre, ha kivégzett vagy a szabadságvesztés büntetés kitöltése alatt elhunyt rehabilitációjáról van szó. A törvény továbbá módot ad arra, hogy a korábban rehabilitált személyek a törvény hatálybalépésétől számított egy éven belül érvényesíthessék a fenti mértékben kártalanítási igényeiket. A kártérítési igények érvényesítési módjára egyébként a bűnvádi perrendtartás előírásai érvényesek. Ezek értelmében az igényeket legkésőbb egy éven belül az igazságügyminisztériummal szemben lehet érvényesíteni, csak elutasítás vagy részbeni elismerés esetében, illetve a megegyezés meghiúsulása esetében lehet az igényeket bírósági úton perelni. A törvény hetedik fejezetében részletes rendelkezéseket tartalmaz azokkal szemben, akik valamilyen módon részt vettek a törvénysértő, jogellenes ^eljárásokban. Dr. FÖLDES JÓZSEF MÚZEUM SZINÁN Helyi jellegű múzeumot nyitottak Szinán a művelődési otthon két helyiségében. Már eddig is sok értékes és érdekes tárgyat gyűjtöttek össze. Itt látható például a Torna-Abaúj-megyei 39. honvédzászlóalj Végelbocsátási okmánya, mely igazolja, hogy Matusz József magyar királyi honvéd részt vett az 1866. évi porosz hadjáratban és összesen 12 évet, 9 hónapot és 17 napot szolgált. Vannak itt még régi pénzek, órák, porcelánok, színes tányérok, régi, könyvek, újságok, népművészeti emlékek, stb. SCHMIDT FERENC