Új Szó, 1968. július (21. évfolyam, 180-210. szám)

1968-07-12 / 191. szám, péntek

Tizennégymillió dolláros üvegipari beruházás (CSTK) — Már 20 millió korona értékű üvegárut szállított a Borské sklo Nov? Bor-1 új üzeme, amely a múlt év októberében kezdte meg a termelést. A Novy Bor-l Üvegipari Kombinát Európa legnagyobb kalciumkáli-üveget előállító gyára. Rekordidő — 28 hónap alatt építették fel az Union Engineering belgrádi építőipari vállalat dolgozói. Az üzem jelenleg teljes kapacitásának 60 százalékát nyújtja. Munkásainak száma 860, de 1970-ig további ezer dolgozóval növekedik. Hat kemence és két kád üzemel, s augusztusig további hármat helyeznek üzembe. Már valamennyi. üvegnemesltő műhely dolgozik. Nemsokára megnyílik a lazurozóműhely, itt fogják az üvegipari készítmények felületét megmunkálni. A késést a bratislavai Egyesült Kohászati Üzemek okozta, amely nem szállította határidőre az üvegvésőgépeket. Az első húsz gépet csak júliusban tudja szállítani. Az üveggyárnak további problémákat is meg kell oldania. Egyes tervezett gépeket a mai napig sem fejlesztették ki vagy pedig nem váltak be. így pl. nem felel meg a zsákporolőgép prototípusa, hiányzik a megfelelő porelszívó-berendezés. A hibák elhárításán az új üzemegységben 100 ember dolgozik, köztük 40 jugoszláv építőipari dolgozó, akik most fejezik be az utolsó kőműves- és szerelőmunkákat. 1970-től a Novy Bor-i Üvegipari Kombinát évi 93 millió korona értékű árut fog termelni. Ennek 70 százalékát a világ 120 országába fogják exportálni. A 14 millió dollárt kitevő költségeket a kombinát öt és fél év alatt visszatéríti. Hírek a lévai járásból A zselízi Népi Fogyasztási Szövetkezet új élelmiszerüzletet és vendéglőt adott át Fegyverneken a lakosságnak. A vendéglő mellett tekepályát is építettek. Szeretnének még ez idén kerti vendéglőt is nyitni. Az ipolyszakállusi szövetkezet gazdasági udvarán és a műhelyek körül az évek folyamán nagy halom ócskavas gyűlt össze. Az ócskavasat most eladták és a 30 tonnáért 13.500 koronát kaptak. Beérett a dohány. Elsőnek o középtúri szövetkezetben kezdték meg törését. A nagy szárazság ellenére 16 mázsás hektárhozamot várnak. A szövetkezet mintegy 600 ezer korona bevételt remél a lévai dohányjövedéktől. A dohány törését megkezdték az Ipolysági ÁG felsőszemerédi részlegén is. A nyári szünidő alatt munkát vállaltak itt az alap- és a középiskola tanulói is. Az ipolyszakállasi kertészetben Pavlik János kertész ez idén másfél millió korona értékű zöldséget termel. A szép epertermés után megkezdték a paprika és a paradicsom szedését ls. Paradicsomból 50 vagonnyi termést várnak. Az Ipolysági épitővállalat dolgozói befejezték; az lpolybéli kastély generáljavítását, ami közel félmillió koronába került. A neogótikus stílusban épült kastélyt a Bossányi család építtette. Eddig mezőgazdasági szaktanintézet volt benne. Valószínűleg most községi óvodát nyitnak a kastélyban. belAnyi jános A nyugdíjasok alkalmaztatása (CSTK) — A nyugdíjasok — teljes nyugdíjukon kívül — 180 munkanapon át kaphatnak fizetést (munkabért), azzal a feltétellel, hogy vendéglátóipari üzemekben, éttermekben, szállókban kell állást vállalniok, utcai és mozgóárusítással foglalkozhatnak nemcsak a városokban, hanem üdülőhelyeken, az idegenek által nagyobb számban látogatott helyeken, kulturális és sportrendezvényeken stb. Az intézkedés célja, hogy nagyobb számú munkaerő álljon rendelkezésre, akik a fogyasztóknak nyújtott közvetlen szolgáltatásokat végzik. SZÁZMÉTERES KÖRZETBEN HÁROM KOCSMA Egy hónappal ezelőtt három üzem nyújtotta be tiltakozását az ellen, hogy Perbenyiken megnyissák a harmadik kocsmát is. A tiltakozás — sajnos — nem járt eredménnyel sem a JNB kereskedelmi ügyosztályán, sem a járási pártbizottságon és a HNB-n sem. Ügy érezzük, senkinek sincs joga ahhoz, hogy megváltoztassa három üzem (az Autóforgalmi Vállalat, a relvásárlóüzein és a bútorüzem] közös határozatát. A közös gyűlésen jelen voltak azok a funkcionáriusok is, akiknek kötelességük lett volna harcolni azért, hogy ennek a határozatnak érvényt szerezzenek. Miért nem tették meg? Sokkal okosabb lett volna a kocsma helyett tejbárt nyitni. Roth Béla MIÉRT NINCS VIZÜNK? Tavaly óta Vajka felett hidroglobusz emelkedik. Ez arról tanúskodik, hogy három falu vízvezetékének központja van nálunk. Olyan ez a gömb, — mondotta valaki, — mint Toldi Miklós hatalmas buzogánya. Azóta ez a „buzogány" minket állandóan fenyeget. Örök rettegésben vagyunk ugyanis, lesz-e vizünk vagy sem? Mert inkább nincs, mint van. Mikor fog már a dunaszerdahelyi KOVÁK üzem végre azzal törődni, hogy Vajka és a hozzátartozó két falu központi vízvezetéke működjék? Kellő Gyula HIÁNYCIKK KASSÁN A SZÖDAVlZ Amióta a szódavízgyártást az itteni sörgyár vette át, nehezen kapható a szódavíz. Heteken át hiába kerestem és velem együtt sokan mások is, még a gyár Dimitrov utcai elárusítóhelyén sem kapni. Az ásványvizek nem minden esetben alkalmasak szomjoltónak, ezért lenne jó, ha közbelépnének a szódavízgyártás jobb megszervezése érdekében. Mátyus Sándor SZÉP KEZDET FOLYTATÁS NÉLKÜL Losonc új negyede, a Pionír-berek, a Sad pionierov. Az új lakótelep szép bérházai már 2 éve kényelmes lakást biztosítanak közel ezer családnak. A lakóházak felépültek, de a lakótelep tervezett tartozékai, a középületek, az óvoda, bölcsőde, a kultúrhelyiség és az üzlethelyiségek még nem. A lakók azt is joggal panaszolják, hogy a környezet sem szépül. A város által beígért 1200 darab facsemete kiültetése még el sem kezdődött, pedig a városnak ez az új lakónegyede már a nevében (sad «= kert, liget} hordozza a fásítás szükségességét. Sólyom László TAKTIKÁZGATUNK? A csehszlovákiai magyar sajtó az utóbbi időben mintha megint szégyenlősebben írna a nemzetiségek és a nemzetek együttélésének problémájáról. Igaz, mostanában mintha már a szlovák sajtóban ls ritkábban látnának napvilágot uszítóan magyarellenes cikkek. De azért még napvilágot látnak és ezekre a magyar anyanyelvű tollforgatók csak elvétve válaszolnak, akkor is csak „hangfogóval". Persze, ennek is megvan az oka. A magyar nyelvű sajtótermékekben megjelent polemikus hangú írás — pusztába kiáltott szó. Elsősorban azért, mert amíg a magyar nemzetiségűek jelentős része a szlovák nyelvű cikkeket elolvassa, a szlovák tollforgatók — és az olvasóközönség — magyar lapot csak ritkán olvas. Tehát a szégyenlősségnek — vagy a szégyenlősség látszatának — is megvan az oka. De hát akkor mi a teendő? — teszi fel a kérdést a csehszlovákiai magyar értelmiségi. — Mi a teendő akkor, ha egy több mint hatszázezres népcsoport ellen egyesek a sajtóban támadásokat indítanak, és ugyanazokkal az eszközökkel — cikkekkel, riportokkal, elemző írásokkal — a magyar kisebbség a szlovák közvélemény előtt nem tudja bebizonyítani igazát? A logika azt sugallja, hogy ilyenkor a politikusoknak kellene megszólalniok. Jelen esetben a párt funkcionáriusainak, akiknek — mert zászlajukra a marxi —lenini tanítást írták — minden megnyilvánulásukban a kommunisták nemzetiségi politikáját kellene védeniük. A gyakorlatban már többször bebizonyosodott, hogy hosszú távon csak az ilyen szemlélet érvényesítése hoz gyümölcsöt. A politikusok azonban magyar ügyben — járási, helyi és országos viszonylatban egyaránt — hallgatnak. Hallgatnak, vagy esetleg csak általános nyilatkozatokat adnak, valahogy ilyen hangnemben: „A nemzetek és nemzetiségek viszonyát a jövőben újszerűen kell megoldani..." Viszont f

igy-egy konkrét, magyarellenes cikkel kapcsolatban még egyetlenegy politikus se szólalt meg. Pedig garmadával jelentek meg ilyen írások — sajnos éppen a megújulási folyamat idején. És ha egy politikus csak kissé is az objektív megítélés híve, beláthatja, hogy ezek az írások rengeteg féligazságot és sok-sok hazugságot tartalmaztak. Oda fajult a dolog, hogy az oláinskyak hangneme, nézete szinte már beleivódott a négymilliónyi szlovákság jelentős részének tudatába. Hogyan kellene a politikusnak harcolnia a féligazságok és a hazugságok ellen? Semmi esetre sem adminisztratív eszközökkel. Nem úgy, hogy a nemzetiségi . ellentéteket taglaló írásokat egyszerűen betiltanák. Az utóbbi két évtized tapasztalatai azt igazolják, hogy az ilyen eszközök nem célravezetők. A politikusoknak az igazság kimondására és a hazugságok leleplezésére minden fórumon ki kellene használniuk a lehetőséget. Nem akadt még eddig egyetlenegy politikus sem, aki kijelentette volna, hogy az Olsinsky által oly súlyosnak hirdetett csallóközi magyarosítás — hazugság. Még senki se mondta ki azt az egyszerű igazságot, hogy a világtörténelem folyamán eddig még mindig a többség hatott nagyobb erővel a kisebbségre. Tehát a hatszázezer magyar a négymillió szlovákot semmiképpen sem magyarosíthatja el. Még egy politikus se válaszolt méltóképpen az uszító cikkekre, mondván: Járjuk végig Csallóközben a magyar és a szlovák tannyelvű iskolákat egyaránt. És vegyük számba, hány magyar gyermek tanul szlovák iskolában és fordítva. Az így nyert adatokból azután objektív képet lehetne alkotni. Persze, annak is megvan az oka, hogy a politikusok miért nem nyilatkoztak eddig az említett kérdésekkel kapcsolatban. Egy járási funkcionárius — aki különben megsúgta, hogy nem ért egyet a magyarellenes kampánnyal — azt mondta: „Ha a magyarok mellett szólalnák fel, a szlovákok — a többség — támogatását elveszíteném ..." Tehát: taktikázgatás. Politikusainkra néhány epés tollú publicista ilyen alpári taktikázgatást kényszerített rá. Heves sajtókampány előzte meg ezt, és sok szlovák polgártársunk ma már-már el is hiszi, hogy a hatszázezer magyar — hatszázezer köztársaságrombolő gonosztevő. Egyszer azonban majd kibújik a szög a zsákból. A négymillió szlovák egyszer majd rádöbben, hogy a köztársaság ellenségeit máshol kell keresni. És nem tévedünk, ha kijelentjük: a többség ezt már ma is tudja. TÓTH MIHÁLY A

Szajna-parti könyvesbódékban a detektív- és rémregényekben kívül híres és hírhedt emberek életrajzai sorakoznak igen nagy számban, köztük Göringé, Göbbelsé és más hasonló törpévé zsugorodott „nagyembereké". Ami a szépirodaimat illeti, Balzac, Hu- go és Dosztojevszkij még mindig verhetetlen. A keresett könyvek között ők vezetnek, akárcsak nálunk Jókai és Mikszáth. Olcsó és díszkiadásban kaphatók, és idősek, fiatalok egyaránt vásárolják őket. Amíg a Szajna-parton ellenőrző utamat megtettem, több kőnyvrajongó szakértelemmel tapogatta és nézegette Balzac Eugéniáját és Hugo Nyomorultak című regényét. Sokáig alkudoztak, míg végül megvették őket. E bódékban könyveken kívül egyébként festményeket, bélyeg- és gyufaskatulya- gyűjteményeket, továbbá híres emberek nagyított fényképeit ls árulják, öt frankért Einstein, John Kennedy és a mosolygó Gagarin kapható. E nagyított képek vásárlása iránt főleg diáklányok mutatnak nagy érdeklődést, de sokszor szívszorongva megáll előttük a felnőtt is és arra gondol, nemsokára Robert Kennedy nagyított képmása is kapható lesz. Mindezeken kívül régi képeslapok közt is válogathat a vevő. Olyan lapok is vannak köztük, amelyeket még az első világháború idején dobtak a postaládába. Régi, elmúló szerelemről és fiúi szeretetről adnak hírt ezek a különböző nyelven Irt, megfakult üzenetek. A francia választások már rég elmúltak, de az emberek még mindig izgatottan vitatkoznak eredményéről, melyet nemesen a következőket válaszolta: — ö, ne csodálkozzék, az anyának igaza volt. Nem szabad elfelejtenie, hogy a kislány még nőni Jog, a hosszú ruhácskívül sehol egyetlen utast sem lehetett látni. Mégis amikor a fárasztó út után fölértem, az ellenőr ridegen visszaküldött és mutatta, hogy a szomszéd lépcsőn kell felmennem, ami azt Ceruzajegyzetek Párizsból hezen tudnak megemészteni. Nem értik őket, azért a jövőbe próbálnak pillantani, jóslásokba bocsátkoznak és tanácsot adnak egymásnak. És különös, a deszkákból összetákolt állványok is ott állnak az utcán, a házak falához támasztva, mintha a választások még nem zajlottak volna le. A nagybetűs, rikító színű plakátok még ott virítanak rajtuk, holott már senkinek semmit sem mondanak. A MINISZOKNYA Párizsban a fiatalság nem öltözik feltűnőbben, mint más világvárosban. Éppen ezért feltűnt nekem egy fiatal mama, aki öt-hat esztendős kislányát kézen fogva, gondtalanul sétált a Luxemburg-kertben. Az anya miniszoknyája jóval térden felül, míg a kislány szoknyácskája Jóval térden alul volt és úgy tetszett, mintha a kislány fürge lábacskája öregesen botladozna a hosszú, hozzá nem illő ruhácskában. Amikor e kínos benyomásomról beszámoltam egy liatalasszonynak, igen szellemű tehát a fiatal anya körültekintéséről tesz tanúságot. A BÜROKRATA ELLENŐR A francia szépirodalom nem egy szatirikus müvében állította pellengérre a francia bürokráciát, bennem Franciaország mégis úgy élt, mint a szellemes emberek hazája. Soha eszembe sem jutott, hogy azért ott is él egy-két komisz, pocsék fráter. Most azonban, hogy személyesen részesültem a bürokratikus viselkedés pimaszságában, kénytelen vagyok revízió alá venni azt a bizonyos fényezett képet a szellemes emberek hazájáról. Ma már nyugodt lelkiismerettel megállapíthatom, hogy ott is — akárcsak nálunk — szép számban élnek korlátolt emberek is. A Gar de VEsten megtörtént velem, hogy olyan lépcsőkön mentem fel az állomásra, ahonnan az utasok lefelé szoktak menni a Metróba. Én mint Idegen nem Ismerhettem még a szokásokat, ezenkívül az egész környék néptelen volt, rajtam Jelentette, hogy újra le kell mennem és újra meg kell másznom a 30—40 lépcsőt. És én ekkor — addig mindig csak bon zsúrral köszöntöttem a franciákat — dühösen néztem az ellenőr vöröses-kékes árnyalatú orrára meg csillogó rovarapró szemére és elkeseredésemben, haragtól fojtottan az arcába lihegtem Bürokrat". Sértett méltósággal távoztam és csak néhány perc múlva, amikor már megnyugodtam, gondoltam arra, hogy ez az őr pályatévesztett ember. Ilyen magatartással rendőr lehetne. MEGLECKÉZTETTEM A RENDŐRT Vannak rendőrök és rendőrhivatalnokok, akik nagyon pontosak. Velem három esztendővel ezelőtt megtörtént, hogy hatvannapos vízumomat április elejétől május végéig állították ki. Betegségem és más körülmények miatt azonban csak május közepén utazhattam. Hogy megtudjam, meddig maradhatok Franciaországban, egy Párizs melletti kisközség rendőrségén — ahol bejelentettem magam — megkérdeztem, vajon az engedélyezett 60 nap attól a naptól számít, amikor átléptem a határt, vagy attól a dátumtól, amikor kiállították. Kérdésemre a rendőrhivatalnok gondolkodás nélkül rávágta, hogy az utóbbi az érvényes. Oly határozottan jelentette ezt ki, hogy nem is mertem vele vitába szállni. Viszont egy ismerősöm tanácsára elutaztam Versailles-ba és betértem a körzeti rendőrségre, ahol kérdésemet újra előadtam. A válasz az volt, hogy a vízum hatvan napra szól, tehát attól a naptól érvényes, amikor átléptem a francia határt. Különben is — tették hozzá —, nekem a rendőrséggel semmi dolgom. Aki két hónapra Franciaországba jön, az bizonyára jól akarja magát érezni és valószínű, nem azért jött ide, hogy a rendőrséggel szórakozzék. Megnyugtattak és azt mondták, ha máskor ilyen rövid időre jövök, ne is jelentkezzem a rendőrségen. Én a hallottaktól meg voltam hatva, de mivel tele voltam bizonytalansággal, megkértem a hivatalnokot, hogy adja nekem mindezt Írásban. A hivatalnok mosolygott és mondanivalóját írásban adta nekem. Én ezzel visszamentem a kisközség „kiskirályához", akinek átadtam a versailles-i rendőrség üzenetét. A „kiskirály" az ajkát harapdálva elpirult. Ez volt az elégtételem a sok utánjárásért ős aggodalomért. SZABÓ BÉLA 1988. VII. 12.