Új Szó, 1968. július (21. évfolyam, 180-210. szám)

1968-07-12 / 191. szám, péntek

Tizennégymillió dolláros üvegipari beruházás (CSTK) — Már 20 millió korona értékű üvegárut szál­lított a Borské sklo Nov? Bor-1 új üzeme, amely a múlt év októberében kezdte meg a termelést. A Novy Bor-l Üvegipari Kombinát Európa legnagyobb kalciumkáli-üveget előállí­tó gyára. Rekordidő — 28 hónap alatt építették fel az Union Engineering belgrádi építőipari vállalat dolgozói. Az üzem jelenleg teljes kapacitásának 60 százalékát nyújtja. Munkásainak száma 860, de 1970-ig további ezer dolgozóval növekedik. Hat kemence és két kád üzemel, s augusztusig további hármat helyeznek üzembe. Már vala­mennyi. üvegnemesltő mű­hely dolgozik. Nemsokára megnyílik a lazurozóműhely, itt fogják az üvegipari készítmények felületét megmunkálni. A késést a bratislavai Egye­sült Kohászati Üzemek okoz­ta, amely nem szállította ha­táridőre az üvegvésőgépe­ket. Az első húsz gépet csak júliusban tudja szállítani. Az üveggyárnak további problémákat is meg kell ol­dania. Egyes tervezett gépe­ket a mai napig sem fejlesz­tették ki vagy pedig nem váltak be. így pl. nem felel meg a zsákporolőgép pro­totípusa, hiányzik a megfe­lelő porelszívó-berendezés. A hibák elhárításán az új üzemegységben 100 ember dolgozik, köztük 40 jugo­szláv építőipari dolgozó, akik most fejezik be az utol­só kőműves- és szerelőmun­kákat. 1970-től a Novy Bor-i Üveg­ipari Kombinát évi 93 millió korona értékű árut fog ter­melni. Ennek 70 százalékát a világ 120 országába fogják exportálni. A 14 millió dollárt kitevő költségeket a kombinát öt és fél év alatt visszatéríti. Hírek a lévai járásból A zselízi Népi Fogyasztási Szövetkezet új élelmiszerüz­letet és vendéglőt adott át Fegyverneken a lakosság­nak. A vendéglő mellett te­kepályát is építettek. Szeret­nének még ez idén kerti vendéglőt is nyitni. Az ipolyszakállusi szövet­kezet gazdasági udvarán és a műhelyek körül az évek folyamán nagy halom ócska­vas gyűlt össze. Az ócskava­sat most eladták és a 30 tonnáért 13.500 koronát kap­tak. Beérett a dohány. Elsőnek o középtúri szövetkezetben kezdték meg törését. A nagy szárazság ellenére 16 má­zsás hektárhozamot várnak. A szövetkezet mintegy 600 ezer korona bevételt remél a lévai dohányjövedéktől. A dohány törését megkezdték az Ipolysági ÁG felsőszeme­rédi részlegén is. A nyári szünidő alatt munkát vállal­tak itt az alap- és a közép­iskola tanulói is. Az ipolyszakállasi kerté­szetben Pavlik János kertész ez idén másfél millió korona értékű zöldséget termel. A szép epertermés után meg­kezdték a paprika és a para­dicsom szedését ls. Paradi­csomból 50 vagonnyi ter­mést várnak. Az Ipolysági épitővállalat dolgozói befejezték; az lpoly­béli kastély generáljavítását, ami közel félmillió koroná­ba került. A neogótikus stí­lusban épült kastélyt a Bos­sányi család építtette. Ed­dig mezőgazdasági szaktan­intézet volt benne. Valószí­nűleg most községi óvodát nyitnak a kastélyban. belAnyi jános A nyugdíjasok alkalmaztatása (CSTK) — A nyugdíjasok — teljes nyugdíjukon kívül — 180 munkanapon át kap­hatnak fizetést (munkabért), azzal a feltétellel, hogy ven­déglátóipari üzemekben, ét­termekben, szállókban kell állást vállalniok, utcai és mozgóárusítással foglalkoz­hatnak nemcsak a városok­ban, hanem üdülőhelyeken, az idegenek által nagyobb számban látogatott helyeken, kulturális és sportrendezvé­nyeken stb. Az intézkedés célja, hogy nagyobb számú munkaerő álljon rendelkezésre, akik a fogyasztóknak nyújtott köz­vetlen szolgáltatásokat vég­zik. SZÁZMÉTERES KÖRZETBEN HÁROM KOCSMA Egy hónappal ezelőtt három üzem nyújtotta be tiltakozását az ellen, hogy Perbenyiken megnyissák a har­madik kocsmát is. A tiltakozás — sajnos — nem járt eredménnyel sem a JNB kereskedelmi ügyosztályán, sem a járási pártbizottságon és a HNB-n sem. Ügy érezzük, senkinek sincs joga ahhoz, hogy megváltoztassa három üzem (az Autóforgalmi Vállalat, a relvásárlóüzein és a bútorüzem] kö­zös határozatát. A közös gyűlésen je­len voltak azok a funkcionáriusok is, akiknek kötelességük lett volna har­colni azért, hogy ennek a határozat­nak érvényt szerezzenek. Miért nem tették meg? Sokkal okosabb lett vol­na a kocsma helyett tejbárt nyitni. Roth Béla MIÉRT NINCS VIZÜNK? Tavaly óta Vajka felett hidroglo­busz emelkedik. Ez arról tanúskodik, hogy három falu vízvezetékének köz­pontja van nálunk. Olyan ez a gömb, — mondotta valaki, — mint Toldi Miklós hatalmas buzogánya. Azóta ez a „buzogány" minket állandóan fe­nyeget. Örök rettegésben vagyunk ugyanis, lesz-e vizünk vagy sem? Mert inkább nincs, mint van. Mikor fog már a dunaszerdahelyi KOVÁK üzem végre azzal törődni, hogy Vajka és a hozzátartozó két falu központi vízvezetéke működjék? Kellő Gyula HIÁNYCIKK KASSÁN A SZÖDAVlZ Amióta a szódavízgyártást az itteni sörgyár vette át, nehezen kapható a szódavíz. Heteken át hiába kerestem és velem együtt sokan mások is, még a gyár Dimitrov utcai elárusító­helyén sem kapni. Az ásványvizek nem minden esetben alkalmasak szomjoltónak, ezért lenne jó, ha köz­belépnének a szódavízgyártás jobb megszervezése érdekében. Mátyus Sándor SZÉP KEZDET FOLYTATÁS NÉLKÜL Losonc új negyede, a Pionír-berek, a Sad pionierov. Az új lakótelep szép bérházai már 2 éve kényelmes lakást biztosítanak közel ezer családnak. A lakóházak felépültek, de a lakóte­lep tervezett tartozékai, a középü­letek, az óvoda, bölcsőde, a kultúr­helyiség és az üzlethelyiségek még nem. A lakók azt is joggal panaszol­ják, hogy a környezet sem szépül. A város által beígért 1200 darab fa­csemete kiültetése még el sem kez­dődött, pedig a városnak ez az új la­kónegyede már a nevében (sad «= kert, liget} hordozza a fásítás szük­ségességét. Sólyom László TAKTIKÁZGATUNK? A csehszlovákiai magyar sajtó az utóbbi időben mintha megint szégyenlősebben írna a nemzetiségek és a nemze­tek együttélésének problémájáról. Igaz, mostanában mintha már a szlovák sajtóban ls ritkábban látnának napvilágot uszí­tóan magyarellenes cikkek. De azért még napvilágot lát­nak és ezekre a magyar anyanyelvű tollforgatók csak el­vétve válaszolnak, akkor is csak „hangfogóval". Persze, ennek is megvan az oka. A magyar nyelvű sajtótermékek­ben megjelent polemikus hangú írás — pusztába kiáltott szó. Elsősorban azért, mert amíg a magyar nemzetiségűek jelentős része a szlovák nyelvű cikkeket elolvassa, a szlo­vák tollforgatók — és az olvasóközönség — magyar lapot csak ritkán olvas. Tehát a szégyenlősségnek — vagy a szégyenlősség látszatának — is megvan az oka. De hát akkor mi a teendő? — teszi fel a kérdést a csehszlovákiai magyar értelmiségi. — Mi a teendő akkor, ha egy több mint hatszázezres népcsoport ellen egyesek a sajtóban támadásokat indítanak, és ugyanazokkal az eszközökkel — cikkekkel, riportokkal, elemző írásokkal — a magyar kisebbség a szlovák közvélemény előtt nem tudja bebizonyítani igazát? A logika azt sugallja, hogy ilyenkor a politikusoknak kellene megszólalniok. Jelen esetben a párt funkcionáriu­sainak, akiknek — mert zászlajukra a marxi —lenini taní­tást írták — minden megnyilvánulásukban a kommunisták nemzetiségi politikáját kellene védeniük. A gyakorlatban már többször bebizonyosodott, hogy hosszú távon csak az ilyen szemlélet érvényesítése hoz gyümölcsöt. A politikusok azonban magyar ügyben — járási, helyi és országos viszonylatban egyaránt — hallgatnak. Hallgatnak, vagy esetleg csak általános nyilatkozatokat adnak, vala­hogy ilyen hangnemben: „A nemzetek és nemzetiségek vi­szonyát a jövőben újszerűen kell megoldani..." Viszont f igy-egy konkrét, magyarellenes cikkel kapcsolatban még egyetlenegy politikus se szólalt meg. Pedig garmadával jelentek meg ilyen írások — sajnos éppen a megújulási folyamat idején. És ha egy politikus csak kissé is az ob­jektív megítélés híve, beláthatja, hogy ezek az írások ren­geteg féligazságot és sok-sok hazugságot tartalmaztak. Oda fajult a dolog, hogy az oláinskyak hangneme, nézete szinte már beleivódott a négymilliónyi szlovákság jelentős részének tudatába. Hogyan kellene a politikusnak harcolnia a féligazságok és a hazugságok ellen? Semmi esetre sem adminisztratív eszközökkel. Nem úgy, hogy a nemzetiségi . ellentéteket taglaló írásokat egyszerűen betiltanák. Az utóbbi két év­tized tapasztalatai azt igazolják, hogy az ilyen eszközök nem célravezetők. A politikusoknak az igazság kimondá­sára és a hazugságok leleplezésére minden fórumon ki kel­lene használniuk a lehetőséget. Nem akadt még eddig egyetlenegy politikus sem, aki kijelentette volna, hogy az Olsinsky által oly súlyosnak hirdetett csallóközi magyaro­sítás — hazugság. Még senki se mondta ki azt az egyszerű igazságot, hogy a világtörténelem folyamán eddig még min­dig a többség hatott nagyobb erővel a kisebbségre. Tehát a hatszázezer magyar a négymillió szlovákot semmiképpen sem magyarosíthatja el. Még egy politikus se válaszolt méltóképpen az uszító cikkekre, mondván: Járjuk végig Csallóközben a magyar és a szlovák tannyelvű iskolákat egyaránt. És vegyük számba, hány magyar gyermek tanul szlovák iskolában és fordítva. Az így nyert adatokból az­után objektív képet lehetne alkotni. Persze, annak is megvan az oka, hogy a politikusok miért nem nyilatkoztak eddig az említett kérdésekkel kap­csolatban. Egy járási funkcionárius — aki különben meg­súgta, hogy nem ért egyet a magyarellenes kampánnyal — azt mondta: „Ha a magyarok mellett szólalnák fel, a szlo­vákok — a többség — támogatását elveszíteném ..." Tehát: taktikázgatás. Politikusainkra néhány epés tollú publicista ilyen alpári taktikázgatást kényszerített rá. He­ves sajtókampány előzte meg ezt, és sok szlovák polgár­társunk ma már-már el is hiszi, hogy a hatszázezer magyar — hatszázezer köztársaságrombolő gonosztevő. Egyszer azonban majd kibújik a szög a zsákból. A négy­millió szlovák egyszer majd rádöbben, hogy a köztársaság ellenségeit máshol kell keresni. És nem tévedünk, ha kije­lentjük: a többség ezt már ma is tudja. TÓTH MIHÁLY A Szajna-parti könyvesbó­dékban a detektív- és rémregényekben kívül híres és hírhedt emberek életrajzai so­rakoznak igen nagy számban, köztük Göringé, Göbbelsé és más hasonló törpévé zsugoro­dott „nagyembereké". Ami a szépirodaimat illeti, Balzac, Hu- go és Dosztojevszkij még min­dig verhetetlen. A keresett könyvek között ők vezetnek, akárcsak nálunk Jókai és Mik­száth. Olcsó és díszkiadásban kaphatók, és idősek, fiatalok egyaránt vásárolják őket. Amíg a Szajna-parton ellenőrző uta­mat megtettem, több kőnyvra­jongó szakértelemmel tapogat­ta és nézegette Balzac Eugé­niáját és Hugo Nyomorultak cí­mű regényét. Sokáig alkudoz­tak, míg végül megvették őket. E bódékban könyveken kívül egyébként festményeket, bé­lyeg- és gyufaskatulya- gyűjte­ményeket, továbbá híres embe­rek nagyított fényképeit ls árulják, öt frankért Einstein, John Kennedy és a mosolygó Gagarin kapható. E nagyított képek vásárlása iránt főleg diáklányok mutatnak nagy ér­deklődést, de sokszor szívszo­rongva megáll előttük a felnőtt is és arra gondol, nemsokára Robert Kennedy nagyított kép­mása is kapható lesz. Mindezeken kívül régi képes­lapok közt is válogathat a ve­vő. Olyan lapok is vannak köz­tük, amelyeket még az első vi­lágháború idején dobtak a pos­taládába. Régi, elmúló szere­lemről és fiúi szeretetről ad­nak hírt ezek a különböző nyel­ven Irt, megfakult üzenetek. A francia választások már rég elmúltak, de az emberek még mindig izgatottan vitatkoz­nak eredményéről, melyet ne­mesen a következőket vála­szolta: — ö, ne csodálkozzék, az anyának igaza volt. Nem sza­bad elfelejtenie, hogy a kislány még nőni Jog, a hosszú ruhács­kívül sehol egyetlen utast sem lehetett látni. Mégis amikor a fárasztó út után fölértem, az el­lenőr ridegen visszaküldött és mutatta, hogy a szomszéd lép­csőn kell felmennem, ami azt Ceruzajegyzetek Párizsból hezen tudnak megemészteni. Nem értik őket, azért a jövőbe próbálnak pillantani, jóslásokba bocsátkoznak és tanácsot adnak egymásnak. És különös, a desz­kákból összetákolt állványok is ott állnak az utcán, a házak fa­lához támasztva, mintha a vá­lasztások még nem zajlottak volna le. A nagybetűs, rikító színű plakátok még ott viríta­nak rajtuk, holott már senkinek semmit sem mondanak. A MINISZOKNYA Párizsban a fiatalság nem öl­tözik feltűnőbben, mint más vi­lágvárosban. Éppen ezért fel­tűnt nekem egy fiatal mama, aki öt-hat esztendős kislányát kézen fogva, gondtalanul sétált a Luxemburg-kertben. Az anya miniszoknyája jóval térden fe­lül, míg a kislány szoknyácská­ja Jóval térden alul volt és úgy tetszett, mintha a kislány für­ge lábacskája öregesen botla­dozna a hosszú, hozzá nem illő ruhácskában. Amikor e kínos be­nyomásomról beszámoltam egy liatalasszonynak, igen szelle­mű tehát a fiatal anya körülte­kintéséről tesz tanúságot. A BÜROKRATA ELLENŐR A francia szépirodalom nem egy szatirikus müvében állította pellengérre a francia bürokrá­ciát, bennem Franciaország mégis úgy élt, mint a szellemes emberek hazája. Soha eszem­be sem jutott, hogy azért ott is él egy-két komisz, pocsék frá­ter. Most azonban, hogy szemé­lyesen részesültem a bürokrati­kus viselkedés pimaszságában, kénytelen vagyok revízió alá venni azt a bizonyos fényezett képet a szellemes emberek ha­zájáról. Ma már nyugodt lel­kiismerettel megállapíthatom, hogy ott is — akárcsak nálunk — szép számban élnek korlátolt emberek is. A Gar de VEsten megtörtént velem, hogy olyan lépcsőkön mentem fel az állomásra, ahon­nan az utasok lefelé szoktak menni a Metróba. Én mint Ide­gen nem Ismerhettem még a szokásokat, ezenkívül az egész környék néptelen volt, rajtam Jelentette, hogy újra le kell mennem és újra meg kell másznom a 30—40 lépcsőt. És én ekkor — addig mindig csak bon zsúrral köszöntöttem a franciákat — dühösen néztem az ellenőr vöröses-kékes árnya­latú orrára meg csillogó rovar­apró szemére és elkeseredésem­ben, haragtól fojtottan az arcá­ba lihegtem Bürokrat". Sértett méltósággal távoztam és csak néhány perc múlva, amikor már megnyugodtam, gondoltam arra, hogy ez az őr pályatévesz­tett ember. Ilyen magatartás­sal rendőr lehetne. MEGLECKÉZTETTEM A RENDŐRT Vannak rendőrök és rendőr­hivatalnokok, akik nagyon pon­tosak. Velem három esztendő­vel ezelőtt megtörtént, hogy hatvannapos vízumomat április elejétől május végéig állították ki. Betegségem és más körül­mények miatt azonban csak má­jus közepén utazhattam. Hogy megtudjam, meddig maradhatok Franciaországban, egy Párizs melletti kisközség rendőrségén — ahol bejelentettem magam — megkérdeztem, vajon az en­gedélyezett 60 nap attól a nap­tól számít, amikor átléptem a határt, vagy attól a dátumtól, amikor kiállították. Kérdésemre a rendőrhivatalnok gondolko­dás nélkül rávágta, hogy az utóbbi az érvényes. Oly határo­zottan jelentette ezt ki, hogy nem is mertem vele vitába száll­ni. Viszont egy ismerősöm ta­nácsára elutaztam Versailles-ba és betértem a körzeti rendőr­ségre, ahol kérdésemet újra elő­adtam. A válasz az volt, hogy a vízum hatvan napra szól, te­hát attól a naptól érvényes, amikor átléptem a francia ha­tárt. Különben is — tették hozzá —, nekem a rendőrség­gel semmi dolgom. Aki két hó­napra Franciaországba jön, az bizonyára jól akarja magát érezni és valószínű, nem azért jött ide, hogy a rendőrséggel szórakozzék. Megnyugtattak és azt mondták, ha máskor ilyen rövid időre jövök, ne is jelent­kezzem a rendőrségen. Én a hallottaktól meg voltam hat­va, de mivel tele voltam bi­zonytalansággal, megkértem a hivatalnokot, hogy adja nekem mindezt Írásban. A hivatalnok mosolygott és mondanivalóját írásban adta nekem. Én ezzel visszamentem a kisközség „kiskirályához", akinek átad­tam a versailles-i rendőrség üzenetét. A „kiskirály" az aj­kát harapdálva elpirult. Ez volt az elégtételem a sok utánjárás­ért ős aggodalomért. SZABÓ BÉLA 1988. VII. 12.

Next

/
Thumbnails
Contents