Új Szó, 1968. július (21. évfolyam, 180-210. szám)

1968-07-11 / 190. szám, csütörtök

nEMRMRTOKrarjLETfeBflL A párt fontos feladata a dolgozók májusi vívmányainak megőrzése Waldeck Rochet beszámolója az FKP KB ülésén Párizs — Kedden a késő esti órákban befejeződött a Francia Kommunista Párt Központi Bizottságának kétnapos ülésszaka. A kiadott közlemény hangsúlyozza, hogy a Központi Bizottság igen hosszú vita után egyhangúlag elfogadta Waldeck Rochet-nak, a párt főtitkárának beszámolóját. Jóváhagyta a párt politikai bizottságának a májusi—júniusi események során tanúsított magatartását és az akkor hozott határozatait. Waldeck Rochet beszámolójában abból a „brutális paradoxonból" indult ki, hogy a francia kétkezi és értelmiségi dolgozók roppant méretű és jelentőségű megmozdulásai után erős jobbratolódás jellemezte a választásokat. A gaulle-isták és a „balosok" propagandája most megpróbálja becsmérelni az eredményeket, de egyrészt tény, hogy a felszabadulás óta anyagi téren ilyen sikert még nem értek el a francia dolgozók, másrészt megerősödött a munkásösszetartás. A főtitkár azután hangoztatta, hogy a Francia Kommunista Párt sürgette a baloldali erők közös akcióprogramjának kidolgozását, azonban a baloldali szövetség nem mutatott hajlandóságot erre. A választásokról szólva elmondotta, hogy minden ötödik francia a Kommunista Pártra szavazott s a párt az igazságtalan választási törvény miatt csak 34 képviselői mandátum hoz jutott, holott arányos rendszerben 94 hely illette volna meg. A párt feladatai között első helyen említette a francia dolgozók májusi vívmányainak megőrzését, aktívabb, élőbb, dinamikusabb ideológiai munka folytatását, kiemelve a munkásosztály forradalmi szerepét. (CSTKJ Befejeződött a LEMP Központi Bizottságának plénuma Varsó — Kedden a késő esti rákban befejezte kétnapos ta^ ďcskozását a Lengyel Egyesült Munkáspárt Központi Bizottságának plénuma. A kongresszusi tézisekről folytatott vita végén felszólalt Wladyslau) Gomulka, a Központi Bizottság első titkára, majd a plénum egyhangúlag jóváhagyta a téziseket. Ezután a Központi Bizottság szintén egyhangúlag elfogadott határozatot hozott a párt soron következő V. kongresszusának összehívásáról. A határozat értelmében a kongresszust 1968. november 11-re hívják össze. A Központi Bizottság plénuma néhány intézkedést tett a Központi Bizottság elnöksége tagjainak személyi összetételében. Edward Ochabot, egészségi állapotára való tekintettel, saját kérelmére felmentette politikai bizottsági tisztsége alól, Wladyslaw Wichat saját kérésére felmentette a Központi Bizottság titkári tisztsége alól. A politikai bizottság tagjává választotta Boleslaw fasczukot, a Központi Bizottság titkárát és a politikai bizottság póttagjává, a Központi Bizottság titkárává választotta Mieczyslaw Móczárt. [ČSTK j A magyar kommunisták ismét tekintélyre tettek szert A RUDÉ PRÁVO CIKKE 1988 VII. 11. A Rudé právo Václav Kotyk tollából terjedelmes cikket közöl a Magyar Szocialista Munkáspárt időszerű politikai " irányvonaláról, különös tekintettel a csehszlovákiai fejleményekre. A cikkíró megállapítja, hogy Csehszlovákia és a Magyar Népköztársaság népei közti barátság a háború utáni történelmünk egyik fő jellegzetessége. Ez a barátság legutóbb újabb fejezettel bővült, amikor a nemrég Budapesten járt csehszlovák párt- és kormányküldöttség látogatása során aláírták a két ország közötti kölcsönös barátsági együttműködési és segítségnyújtási szerződést. A Rudé právo ezután kiemeli, hogy a tárgyalások során és a közös közleményben nem is annyira az volt a fontos, hogy a magyar elvtársak általában egyetértésüket fejezték ki pártunk politikájával és a szocializmushoz vezető önálló útkeresésünkkel, hanem az, hogy a Magyar Szocialista Munkáspárt ezt az álláspontját már korábban is kinyilvánította. Ez történt az ez év május 8-án Moszkvában megtartott öt szocialista ország vezetőinek értekezletén is, ahol az MSZMP képviselője kifejtette ezzel kapcsolatos álláspontját. A cikkíró ezután kitért arra, hogy a jelonlegi magyar politikai irányvonalnak mélyebben kell keresni a gyökereit, mégpedig az 1956 utáni eseméKi lesz Lübke utóda Bonn — Bonnban tanácskozások folynak Lübke szövetségi elnök utódjáról. A megbeszélések azt követően kezdődtek, hogy Lübke 10 nappal ezelőtt Gerstenmaier parlamenti elnöknél lemondásával fenyegetőzött, ha nem szereznek neki elégtételt a köztársasági érdemrendek kiosztása közben kitört botrány miatt. Bonni politikai körökben Lübke lehetséges utódaként leginkább Gerstenmaier parlamenti elnököt és Schröder hadügyminisztert emlegetik. (ČSTK J nyekben, amelynek nincs párja a szocializmus történelmében, és amelyet nem lehet megérteni a Kádár János vezette Magyar Szocialista Munkáspárt politikájának mélyebb elemzése nélkül. A lap ezután leszögezi, hogy bár nem akarjuk idealizálni az elmúlt 10 év bonyolult fejlődését Magyarországon, de meg kell állapítani, hogy politika: téren igen sok haladó irányzatú elemmel járultak hozzá a társadalom és a párt demokratizálódásához. És ez önmagában bizonyos mértékig magyarázatot ad arra, hogy miért talál támogatásra a CSKP megújhodási folyamata Magyarországon. KOMMENTÁRUNK M' jár évekkel ezelőtt a részleges atomcsendegyezmény tárgyalásakor nagy vita indult az NSZK-ban arról, csatlakozzék-e a szerződéshez a bonni állam. A kormány képviselői akkor több kifogással és ellenvetéssel éltek, sejteni engedték, hogy az NSZK valószínűleg nem írja alá a szerződést. A bonni kormány csak jelentős késéssel csatlakozott az atomcsendegyezményhez. Most az atomsorompó-szerződéssel kapcsolatban megismétlődött a múlt, csak a következmények lehetnek rosszabbak, mint évekkel ezelőtt. Az NSZK az atomfegyverek el nem terjesztéséről folytatott tárgyalások egész ideje alatt kifogásokkal élt, kétessé tette, aláírja-e a készülő szerződést, majd bejelentette, hogy egyelőre nem csatlakozik az atomsorompó-szerzödéshez. Különös, mert ma nem a kereszténydemokrata Schröder a külügyminiszter, hanem a szociáldemokrata Wllly Brandt, s a szociáldemokrata párt a nagykoalíció tagja. A bonni kormánynak az az elhatározása, hogy nem csatlakozik az atomsorompó-szerződéshez, nagyon szerencsétlen döntés, és messzemenő következményei lehetnek. Az NSZK vezetői ismételten kijelentik, hogy a nyugatnémet külpolitinéhány ANDREI GROMIKO szovjet külügyminiszter kedden este vacsorát adott dr. Ihsan Caglayangil török külügyminiszter tiszteletére. A török államférfit szerdán fogadta Alekszej Koszigin, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnöke. A tanácskozás során megvitatták a török— szovjet kapcsolatokra és a két országot érdeklő nemzetközi kérdésekre vonatkozó problémákat. SVÉDORSZÁGNAK a szocialista államokkal folytatott kereskedelme a hatvanas évektől kezdve évente átlag nyolc százalékkal nőtt, vagyis kétszer gyorsabban, mint az ötvenes években. ROMÁBAN, Milánóban és más olasz városokban szerdán reggel nem jelentek meg az újságok. Olaszország egyes részein a nyomdászok sztrájkkal akarják kényszeríteni a munkaadókat arra, hogy újra kezdjék meg a tárgyalásokat a dolgozók követeléseiről. A GÜRÖG RENDŐRSÉG letartóztatta Pavlosz Zanaszt, a szaloniki vásár volt igazgatóját és 19 más görög polgárt, akiket kormányellenes összeesküvéssel gyanúsítanak. DOBRIVOJE VIDICS, Jugoszlávia moszkvai nagykövete szerdán kormánya nevében aláírta Moszkvában az atomsorompóegyezményt. AZ IPA indiai hírügynökség jelentése szerint Nambudiripad, Kerala állam főmlnisztere néhány minisztere kíséretében szeptemberben a Szovjetunióba utazik, ahol a Kerala iparosítását támogató szocialista államok részvételével megalakítandó konzorcium lehetőségeiről tárgyal. A BOLÍVIAI HATÓSÁGOK meghátráltak a hősi halált halt Ernesto „Che" Guevara naplójának hitelessége körüli vitában. A Bogotába érkezett René Barrientos bolíviai elnök sajtóértekezleten elismerte, hogy a Kubában közzétett Guevara-napló valószínűleg hiteles. SZERDÁN a Moszkvai Városi Bíróság épületében megkezdődött a 21 éves venezuelai származású Nlcolas Brocks Sokolov ügyének tárgyalása. A „Népi Munkásegyesülés" elnevezésű külföldi emigrációs szervezet azzal a feladattal küldte Moszkvába Sokolovot, hogy fejtsen ki ellenséges • tevékenységet a Szovjetunió ellen. SZERDÁRA VIRRADÓRA robbanás rázta meg Jugoszlávia ENSZ-képviseletének székházát. Egy jugoszláv diplomata közlése szerint a robbanástól senki sem sebesült meg. Vasárnap a japán idegenforgalmi társaság irodájában okozott károkat egy robbanás. Ez alkalommal két ember megsebesült. Július 4-én a kanadai és az ausztráliai utazási irodákban robbant pokolgép. Mit ir a világsajtó a csehszlovákiai helyzetről? A CSKP nem fogadta el a testvérpártok csúcsértekezlet-javaslatát — írja a New York Times New York — „Prága elutasította a Szovjetunió és négy szövetségesének azon kérését, hogy ezen a héten a testvérpártok vezetői csúcsértekezleten találkozzanak Varsóban a pártjaikat érintő néhány kérdés közös megbeszélése céljából — írja a New York Times prágai tudósítója. Ezt a döntést állítólag a CSKP Központi Bizottságának Elnöksége szótöbbséggel hozta, néhány elnökségi tag tiltakozása ellenére. A tiltakozók nevét a tudósítónak állítólag nem sikerült megtudnia. A lap véleménye szerint Csehszlovákia álláspontja két szemszögből magyarázható: az utóbbi időben nem történt semmi olyan, ami nyugtalaníthatná a szövetségeseket, és magyarázatra szorulna, és ezenkívül a CSKP vezetőit rendkívül nagy mértékben igénybe veszi a párt rendkívüli kongresszusának előkészítése. A CSKP Központi Bizottsága Elnökségének határozata, a Dubček és Smrkovský vezette irányvonal álláspontja „jelentős győzelem" a haladó gondolkodású csehszlovák polgárok szemében, hangsúlyozza a lap, akik meg vannak győződve arról, hogy „Prágának szilárdan ragaszkodni kell a testvérpártok belső ügyeibe való be nem avatkozás elvéhez" — amit a Szovjetunióban olyan gyakran hangoztatnak. A román sajtó a kétoldalú tárgyalásokat sürgeti Valamennyi román lap tegnap feltűnő helyen és terjedelemben számol be a CSKP KB Elnökségének üléséről, és a testvérpártok levelével kapcsolatos határozatról. A román lapok Idézik a határozatnak azt a részét, amely kiemeli, hogy a testvérpártok képviselőivel való kölcsönös tanácskozások — főképp a kétoldalú megbeszélések — alkalmas időpontban szükségesek a CSKP számára, mivel politikájával hozzá akar járulni az egész nemzetközi kommunista mozgalom megerősítéséhez. A CSKP vezetői azonban jelenleg igen fontos munkával vannak elfoglalva — hangoztatják a lapok. Saját szerencséjük kovácsai A jugoszláv lapok közül a Borba vezércikkben foglalkozik a legújabb csehszlovák fejleményekkel. Többek között megállapítja, hogy az elmúlt félév különböző értékelések tárgyát képezi. A párt Központi Bizottsága által megkezdett demokratizálási folyamatot nem fogadták mindenütt megértéssel. A lap a továbbiakban kifejti, hogy a csehszlovák fejlemények kimenetelét illetően más népeknek és pártoknak „kételyei támadnak". A Borba szerint minden szocializmust építő ország munkásosztályának és annak vezető élgárdájának joga és kötelessége, hogy a magaválasztott úton haladjon a szocializmus megvalósítása felé. Az újvidéki bnyevnyik hírmagyarázatában pedig kiemeli, hogy „békén kell hagyni a csehszlovák kommunistákat, mert ők saját szerencséjük és jövőjük kovácsai". Szovjet lapvélemény a „Kétezer szó"-ról A Lityeraturnaja Gazeta című szovjet irodalmi lap az elsőként emlékezik meg a szovjet lapok közül a „Kétezer szó"ról. A lap bő terjedelemben foglalkozik a nyilatkozattal, amelyet „politikai vonatkozásában meglepőnek és szerzőik szándékai nyílt leleplezésének" tart. A Lityeraturnaja Gazeta nyílt támadása annál is inkább meglepő, mivel a CSKP rendkívüli kerületi konferenciáin elhangzott vélemények és a csehszlovák közvélemény többsége nem tártja szocialistaellenesnek a nyilatkozatot, jóllehet a közlés idejét alkalmatlannak véli. A lap végül egy Leninidézettel érvel, a szabad sajtó jogával kapcsolatban, és ezeket írja: Kinek kell a szabad sajtó? Milyen osztálynak? A „tiszta demokráciát" kinevetjük. Miért van szüksége a Vaculik-féle embereknek „tiszta demokráciára?" kérdi a Lityeraturnaja Gazeta. Dühöngő toryk hajnali lázadása London — Az angol alsóház szerdán hajnali öt óra előtt néhány perccel, csaknem 15 órás heves vita után, 138 szavazatos többséggel, harmadik olvasásban is elfogadta a Race Relations Bili1, a faji viszonyok törvényét, amely megtiltja a színes bőrű lakosok elleni fajt megkülönböztetést a mindennapi életben. A konzervatív párt hivatalos utasítása az volt, hogy a toryképvlselők tartózkodjanak a szavazástól. Mégis a párt 44 képviselője a törvényjavaslat ellen adta le szavazatát. A tory-lázadók dühtől véresen, a helyükről felugrálva túlkiabálták és durván becsmérelték pártjuk saját belügyi vezérszónokát. ka egyik fő célja az európai nemzetek és államok bizalmának megnyerése. Az NSZK kormánya az atomsorompó-egyezmény aláírásának megtagadásával aligha erősítheti a bonni álNem szerencsés lépés lam iránti bizalmat, mert a népek az atomháború veszélyének csökkentéséhez történt nagy hozzájárulásnak tekinti az atomsorompó-egyezményt. Ogy látszik, a nyugatnémet vezetők ezt nem érzik, mert mivel magyarázható az, hogy éppen az NSZK, éppen az egyik német állam, az az állam, amelynek különösen ügyelnie kellene arra, hogy magatartásával ne emlékeztessen az 1945 előtti német politikára, az atomsorompó-szerződés aláírását megtagadó államok csoportjába tartozik. Az elmúlt hónapokban lezajlott vitából kitűnik, hogy — Strauss CSU-elnöktől kezdve a Springer- konszern lapjaiig — elsősorban a jobboldali erők és a katonai körök ellenezték az atomsorompó-szerződést. A szociáldemokrata pártvezetőség bizonyos időközökben éreztette, hogy alapfában pozitívan fogadja a szerződést. Felmerül tehát a kérdés: jobboldalt nyomásra hátrált-e meg Brandt, vagy talán maga is meg van győződve arról, amivel Bonn magatartását magyarázta, t. i. tekintettel a nem egészen jó szovjet—nyugatnémet kapcsolatokra, helyes, ha egyelőre nem írják alá a szerződést? Ha ez engedmény akar lenni az uniópártnak, akkor meg kell mondanunk, hogy ilyen fontos kérdésekben nincs helye engedményeknek. Ha pedig a bonni kormány elhatározásának fő oka a nyugatnémet—szovjet kapcsolatok nem kielégítő állapota, akkor figyelmeztetni kell rá, hogy ezzel az elhatározásával jóval túllépte á szovjet —nyugatnémet kapcsolatok keretét. Elvégre Bonn az atomsorompó-szerződés aláírásával nem tenne szívességet a Szovjetuniónak, nem volna ez ajándék vagy engedmény. Egyszerűen pozitív gesztus lenne az egész világ előtt, hogy az NSZK hozzá akar járulni a béke erősítéséhez, és szükségképpen bizonyítaná vele, hogy az NSZKnak nincsenek mellékgondolatai, tisztességtelen szándékai. Bonnban arra is célozgatnak, hogy az NSZK azért nem csatlakozott a szerződéshez, mert az NDK az utóbbi időben Nyugat-Berlinben bevezette az útlevél- és vízumkényszert a két német állam kapcsolatában. Komolyan gondolják Bonnban, hogy az NDK kormányának most már kevesebb érve van intézkedése megindokolására, s hogy megrendült az NDK helyzete? Talán fordítva. A szerződéssel kapcsolatos állásfoglalásának kialakításakor az NSZK kormánya többet gondolhatott volna „keleti politikájára". Egyes európai szocialista országokban, nálunk, Csehszlovákiában is, valóban törekszenek arra, hogy javítsák kapcsolataikat az NSZK-val. Az NSZK azonban „kerékkötő" döntéseivel inkább nehezítí, mint könnyíti a kölcsönös kapcsolatok rendezését, mert nem kétséges, hogy ha aláírta volna az atomsorompó-szerződést, a kölcsönös kapcsolatok elmélyítésének kedvezőbb feltételei jöttek volna létre. Reméljek, hogy a bonni kormány nem tart ki a jelenlegi állapot mellett, s rövidesen megváltoztatja eredeti elhatározását. Senkinek sem kedvezne ez annyira, mint magának a Német Szövetségi Köztársaságnak! __ JAN BLANSKÝ