Új Szó, 1968. július (21. évfolyam, 180-210. szám)

1968-07-11 / 190. szám, csütörtök

A demokrácia megújhodási folyamatában elérkeztünk oda, hogy a hónapok óta tartó szívós vita alapján az illetékes szervek megfogalmazzák a föderatív államjogi elrendezésről szóló alkotmányos törvény tervezetét, s ennek keretében javaslatot tegyenek a nemzetiségek helyzetének igazságos rendezésére. Szeretném hangsúlyozni: itt tartunk, a torkollatnál állunk. S akkor jön egy televíziós-adás, amely — magyar vonatkozásban — vissza szeretné téríteni a vitát oda, ahol elkezdődött, felélesztve a lecsillapodott kedélyeket. Jura) Kulik szerkesztette a bratislavai televízió szerda esti adását a magyar—szlovák együttélésről a délvidéken, juraj Kuliktól láttam már több gyenge riporteri teljesítményt a televízióban, ez a közreműködése azonban a legalacsonyabb mércével sem mérhető. Egy józan szerkesztő nem válogat ki olyan riportalanyokat, akik ilyesmit mondanak a nyilvánosság előtt: „A Matica slovenská klubjainak megalakulttea nemzeti tüntetés a falvakban és városokban, annak formája, miként reagálni a magyarok követeléseire". Igaz, a szerkesztő maga is abban látja a Matica-klubok küldetését — az adás bevezetőjében utalt erre —, hogy a magyarok ellen irányuljanak. A riportalanytól persze így más megnyilatkozást nem is várhatunk. (Csakhogy ilyen megnyilatkozásnak helyet adni a televízióban?! Látom a szégyenpírt a szlovák nézők arcán.) Hallgassunk meg egy másik kiválasztottat: „Nem akarom azt mondani, hogy legyen állami vagy hivatalos nyelv, de valamilyen közös nyelvnek kell lennie, s ha ezt törvénybe iktatjuk, akkor elkerüljük a viszályokat a magyarok és a szlovákok között" A riporter nem kérdezte meg, hogy milyen nyelv legyen az: spanyol-e, vagy eszperantó? De arra sem kért magyarázatot, mit iš jelentsen a következő okfejtés: „Elméletileg nem lehet megmondani, kell-e államnyelv Dél-Szlovákiában, vagy sem. Én azt gondolom, hogy államnyelv kell". Bizonyára egyetértett vele, hogy elméletileg nem lehet megmondani, de másképp ineg lehet, aztán hogy másutt nem kell államnyelv, csak Dél-Szlovákiában. A televíziónéző arra is kíváncsi lett volna, hogy mit jelentenek azok a szavak, amit egy szlovák iskola helyettes igazgatónője mondott: „Nemzetiségi szellem a magyar iskolákon nincs". Van-e igénye veszélyességi pótlékra? MUZSLAI DEZSŐ CSATA! OLVASÓNK írja, hogy útépítésnél, nagy betonkeverőknél dolgozik, ahol szinte állandó az erős cementporzás. Kérdi, van-e igénye veszélyességi pótlékra? önre is az Építésügyi Minisztérium közlönyében az 1966. dec. 23-i 46—47. számban közzétett, 1966. dec. 20-1 keltezésű 25. számú miniszteri rendelet vonatkozik. Az építési szakmákban dolgozó munkások munkabérét szabályozó rendelet 10. paragrafusa értelmében a nehéz, vagy az egészségre nézve ártalmas környezetben dolgozóknak veszélyességi pótlék jár az ilyen feltételek mellett ledolgozott órákért, ha fizetésük bérskálája ezt a veszélyességet nem veszi figyelembe. A veszélyességi (óránkénti) pótlék a négy fokozott veszélyességet kifejező osztályban — Á—D-ig 0,40, 0,80, 1,30, illetve 1,90 korona. Ha a dolgozó fizetése úgy van megállapítva, hogy tekintetbe veszi az A és B veszélyességi fokozatokat, akkor csak 0,50 korona pótlék jár, a C,.-illetve a D veszélyességi fokozatban 1,50 korona. Az idézett rendelet melléklete az agresszív (támadó) jellegű poros környezetben — ilyennek ismeri el pl. a karbidmész, az oltatlan mészkő, foszfát, kalciszóda, cement stb. porát — dolgozókat, s ezeket a B veszélyességi fokozatba sorolja. Tehát az ilyen környezetben végzett munkáért — ha egyébként betartják a munkabiztonsági előírásokat — óránként 80 fillér veszélyességi pótlék jár (lásd az idézett közlöny 284. oldalát). Vita esetén az igényt legfeljebb egy évre visszamenően az üzemi' bizottságnál, mint döntőbíráskodási szervnél lehet érvényesíteni. A továbbdolgozó EFSZnyugdíjasoknak AZ OROSZVARI TOVÁBBDOLGOZÓ EFSZ NYUGDÍJASOK levelükben kérdik, igaz-e, hogy a továbbdolgozó nyugdíjas EFSZtagok nyugdíja a ledolgozott évekkel nem emelkedik? Milyen esetben emelkedhetne nyugdíjuk, a nyugdíj megállapításánál figyelembe veszik-e az alkalmazotti viszonyban ledolgozott éveket, továbbá figyelembe vehető-e az önkéntes biztosítás? A régi EFSZ-nyugdíjasok zöme — főként alacsony nyugdíjuk miatt — de azért is, mert segítségüket az EFSZ rendszerint szívesen veszi — nyugdíja folyósítása mellett dolgozik tovább az EFSZ-ben és ennek következtében nyugdíjuk nem emelkedik a további ledolgozott évekkel. Az EFSZ-nyugdíjasok nyugdíja csak az esetben emelkedhetne évenként a havi átlagkereset 4 százalékával, ha nyugdíjuk folyósításáról további rendszeres munkatevékenységük idejére lemondanának. Mivel az így szerezhető előny rendszerint nincs arányban az elesett nyugdíjösszeggel, ezzel a lehetőséggel nagyon kevesen élnek. Ezt a lehetőséget általában az alkalmazotti munkaviszonyban tovább dolgozó nyugdíjasok veszik igénybe. Az 1964. július l-e után keletkezett öregségi nyugdíjigényt úgy is ki lehet számitarii, hogy figyelembe kell venni az alkalmazotti viszonyban ledolgozott éveket Is. Feltétel legalább 25 ledolgozott év és a korhatár elérése (a másik két mód csak a földművesi tevékenységből, illetve EFSZ-tagságból indul ki). Az első köztársaság idejéből való önkéntes biztosítás idejét egyelőre nem lehet beszámítani. Dr. F. I. Az SZLKP kossoi kerületi konferenciájának határozatából Mikor legyen a SZLKP rendkívüli kongresszusa? Az álfamjogi rendezés kérdéseivel kapcsolatban javasolják az SZLKP Központi Bizottsága plénumának és a küldötteknek az összehívását A vágsellyci Duslo látja el műtrágyával Szlovákia jelentős részét. A képen: A gyár egyik részlege. Kezdjük elölről? Egy rosszul sikerült tv-adás a magyar kérdésről Mert nem tudjuk, milyen nemzetiségi szellem nincs, s egyáltalán mi is az a nemzetiségi szellem. Egy másik riportalany mintha utalt volna erre: „A magyarok ezt a területet sohasem tekintették Szlovákia részének, hanem Szlovákia által megszállt területnek. így nevelik a gyermekeket az iskolában, a családban, ezt éreztetik a szlovákokkal". Csakhogy ez már olyan súlyos vád a csehszlovákiai magyarokkal szemben, amit felelőtlenül a közvélemény előtt kijelenteni több mint bűncselekmény. Az adás „fénypontja" akart lenni az a felháborítóan gúnyos jelenet, amikor a riporter tolmács segítségével értekezett a naszvadl óvoda igazgatónőjével, aki nem tudott szlovákul. A riporter senkivel sem beszélgetett közvetlenül, egyedül az igazgatónővel, mert bizonyítani akarta, hogy íme: Dél-Szlovákiában ez a helyzet, még egy igazgatónő sem tud szlovákul. Egyébként hallottunk egy receptet arra, kinek kell tudnia szlovákul: „Az 50—60 éves embereken nem csodálkozom, hogy nem tudnak szlovákul, de a fiataloknak kötelességük. Ha fiatal jön hozzám kihallgatásra és tolmácsra van szüksége, ez már felháborító. Minden államnak joga van követelni azoktól, akiket fizet, hogy bírják az államnyelvet". A dunaszerdahelyt ügyésznő bizonyára megfeledkezett arról, hogy az 50—60 éves emberek is voltak fiatalok, s valószínűleg azért nem tanultak meg szlovákul, mert az első (burzsoá) köztársaság ilyesmit nem követelt tőlük. Arra sem gondolt, hogy az ügyészség szolgálja a lakosságot, nem megfordítval A naszvadi magyar iskola igazgatója kifejtette véleményét a kérdésben: „A szlovák nyelvtudás nagyon fontos a magyar fiatalok érvényesüléséhez. A szlovák nyelv a magyar iskolákon is tökéletesen elsajátítható, ha megjavítjuk az oktatást, mind a tananyagot, mind a tanerőket illetően". Kár, hogy a televízió ilyen megkésett, olcsó tákolmánnyal rontotta egyre javuló müsormérlegét. Azt a kérdést pedig fel sem tehetjük, mennyiben szolgálta ezzel az adással az egymáshoz közeledést. MÉSZÁROS GYÖRGY Véleményünk szerint, napjaink politikai életének egyik döntő problémája a két egyenjogú testvérnemzet — a csehek és szlovákok —, valamint az egyenjogú nemzetiségi kisebbségek, mint a Csehszlovák Föderatív Szocialista Köztársaság államalkotó tényezői államjogi helyzetének a rendezése. A föderáción alapuló új államjogi rendezésen nemcsak az államhatalom formáját értjük, hanem olyan gazdasági ösztönző eszközök érvényesítését is, amelyek biztosítanák Szlovákia és Csehország gazdasági színvonalának kiegyenlítését és e nemzeti egységek keretén belül az ez ideig gazdaságilag elmaradt kelet-szlovákiai körzet gazdasági, szociális és kulturális felemelkedését. Egyidejűleg el kell érni a gazdasági irányítás új rendszerének olyan színvonalát, amely éppúgy szavatolja az ország egységes gazdaságának, mint két nemzeti terület gazdaságának a dinamikus fejlődését, éspedig olyan effektivitással, amely megfelel a világpiac színvonalának. Ezen az alapon biztosítható az a szociális politika is, amely a lakosság életszínvonalának gyors növelésére törekszik. Nemzeteink azonos értékű részvétele a társadalmi életben alapvető változásokat követel a nemzeti és az országos pártszervezetek szerkezetében és felépítésében is. A CSSZK állami szerveinek föderalizálásán kívül föderalizálni kell a pártszerveket is, éspedig Csehország Kommunista Pártja Központi Bizottságának megalakításával, amely a cseh és morva országrész területi szerve lesz, míg Szlovákiában Szlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottságát kell megalakítani. A leendő Csehszlovákia Kommunista Párya Központi Bizottsága a föderációs irányító szerv funkcióját hivatott majd betölteni, és ezt tükrözné vissza tagjainak összetétele is. Kérjük, hogy a CSKP rendkívüli XIV. kongresszusa már az új pártalapszabályok szellemében tárgyaljon és juttassa érvényre egyrészt azt az alapelvet, amely kizárja az egyik nemzet küldöttjeinek majorizálását a másik rovására, másrészt azt, hogy az országos pártszervek megválasztása során érvényesüljön a paritás alapelve. Kérjük ezeket az alapelveket az új pártalapszabályban is rögzíteni. Egyidejűleg javasoljuk, hogy a CSKP kongresszusa után hívják össze az SZLKP rendkívüli kongreszszusát. Amennyiben a CSKP kongresszusát megelőzően szük- ^^ séges lenne, hogy az államjogi rendezés kérdéseivel kapcsolatban a küldöttek kialakíthassák egységes nézeteiket, javasoljuk, hogy hívják össze az SZLKP rendkívüli plénumát, éspedig kibővítve azokkal a szlovákiai küldöttekkel, akik részt vesznek a CSKP kongresszusán. Az SZLKP rendkívüli kerületi konferenciája kötelezi a CSKP és az SZLKP rendkívüli kongresszusára delegált tagjait, hogy tolmácsolják a kongreszszusnak a kerületi konferencia fenti határozatában összefoglalt álláspontját. Túlzott általánosítás Az Üj Ifjúság július 1-i számában dr. Balogh Dénes Arpád docens, a „Napjaink problémái a publicista szemével" című cikkében elmarasztalja a csehszlovákiai magyar egyetemistákat és főiskolásokat, feltéve azt a kérdést, vajon nem kérjük-e jogosan számon 1800 magyar főiskolás mozgalmas, napjainknak megfelelő magatartását? Véleményem szerint a csehszlovákiai magyar egyetemi és főiskolai ifjúság nemcsak most, a megújhodási folyamat alatt, de évekkel ezelőtt is megfelelő magatartőst tanúsított, a rendelkezésére álló lehetőségeket ki is használta annak érdekében, hogy segítse a Csehszlovákiában élő magyar fiatalok kulturális és szellemi kibontakozását. Elég, ha idézzük az Oj Ifjúságban közölt ténymegállapító cikkeket. Nem lehet ugyanis szemet hunyni a januári időszak előtt megkezdett és sikeresen folytatott munka felett. Talán a nyári ifjúsági táborozások, vagy még a jóval január előtt alakult magyar ifjúsági klubok — közöttük a prágai Ady Endre Diákkör és a bratislavai József Attila Ifjúsági Klub — tevékenysége a „begubózást" példázza? Azt hiszem, hogy a csehszlovákiai magyar diákság jelenlegi kulturált és céltudatos magatartása miatt nem kell szégyenkezni! Az sem baj, ha a sokatmondó határozatok helyett inkább a hallatlan önfeláldozással és hangyaszorgalommal végzett tevékenységről számolhatunk be. Ott voltam a prágai ČKD elektrotechnikai üzemében, amikor J. Smrkovský, a parlament elnöke megdicsérte a csehszlovákiai ifjúságot a példás magatartásáért, s akkor egy percig sem kételkedtem abban, hogy ez az elismerés az itt élő magyar fiatalokra is vonatkozik. Egyébként a prágai strahovi diáktüntetésben — amelyet dr. Balogh Dénes docens a demokratizálódási folyamat megindítása egyik eseményének tekint — több Prágában tanuló magyar diák is részt vett. Lehet, hogy most nem dívik az elmúlt években elért sikerek emlegetése, de jól emlékszem arra, amikor néhány évvel ezelőtt a CSISZ prágai fővárosi bizottságán örömmel üdvözölték az Ady Endre Diákkör megalakulását, és a magyar diákokat fogadó CSISZ-funkcionárius azt is megjegyezte, hogy „legalább lesz egy aktívan dolgozó főiskolai klubunkl" S valóban, a diákok aktívan dolgoztak: vitaesteket, kirándulásokat rendeztek, saját nemzeti kultúrájuk mellett megismerkedtek a cseh kultúrával is. Az Ady Endre nevét viselő diákkör bensőséges légkört teremtett a szülőföldjüktől távolra került nmgyar fiataloknak. Már ezért sem vonatkozhat rójuk az említett cikkben foglalt elmarasztalás SOMOGYI MÁTYÁS U 1968. vrt. 11 OSTRAVAI IDILL