Új Szó, 1968. július (21. évfolyam, 180-210. szám)

1968-07-10 / 189. szám, szerda

Az évad utolsó operabemutatója Az elmúlt években a Szlovák Nemzeti Színházban gyakran tanúi lehettünk, hogy az évad utolsó bemutatóit felületesség, és hiányos betanulás jellemez­te. Örömmel nyugtázzuk, hogy ebben az évben nem így tör­tént. Az Operaház társulata kellemes meglepetéssel szol­gált leghívebb látogatóinak. Puccini két egyfelvonásosának bemutatójáról elmondhatjuk, hogy az idei évad legsikerül­tebb produkciója volt. Ez a két egyfelvonásos ope­ra az Angelica nővérrel együtt operahármast alkot, melynek bemutatója 1919-ben volt, Ró­mában. A mostani előadásból kihagyták a hármas utolsó ré­szét, egyrészt gyengébb művé­szi színvonala miatt, és avégett is, nehogy az előadás túl­ságosan hosszúra nyúljon. A két bemutatott egyfelvonásos opera mesteri ellentétet alkot. Puccini a tragikus színezetű Köpenyben sajátos témát talált, amelyhez mesteri munkával mindent hozzáadott, ami kellett. Ügy, mint a többi operáiban megszoktuk, hiteles zenét szer­zett a hirtelen fellobbanó ér­zelmek e naturalista történeté­hez. Színes muzsikája szuggesz­tív erővel hat a dráma feszült légkörében, nagyszerűen ábrá­zolja a környezet hangulatát és képes arra is, hogy mint egy jó pszichológus érzékelje a fő­és mellékszereplők legfinomabb érzelmi és hangulatbeli árnya­latait is. A drámai feszültségű Köpeny­nyel ellentétben a Gianni Schic­chi egészen más világból való. Szellemes, komikus opera ez, tele ragyogó zenei ötletekkel. Ennek az egyfelvonásosnak a szövegkönyve egy tragikomikus jelenetet dolgoz fel Dante „Is­teni színjátékából", ahol a hoz­zátartozók egy gazdag nagy­bácsi halottas ágyánál jelentős vagyonának elosztásáról vitat­koznak. Gianni Schicchi agyafúrt ma­nővere, amellyel az egész ro­konság eszén túljár, kemény büntetésül szolgál harácsolásu­kért és hiúságukért. Itt a szö­vegkönyv a szatíra és irónia eszközeivel pellengérezi ki „a gyászoló hozzátartozók" fös­vénységét és nagyravágyását. Ez a nem mindennapi téma Puccinit technikailag bravúros zene megkomponálására ösztö­nözte, ahol egyedülállóan érvé­nyesíthette nagyszerű zenei­jellemző művészetét és kiapad­hatatlan melódiagazdagságát. A Gianni Schicchi, a zenei gon­dolatok szellemessége, valamint az elemi erővel ható komikum miatt, egyike a legjobb és leg­hálásabb komikus operának, amely képes magával ragadni a színészeket és a közönséget is. Több éves tapasztalatok bizo­nyítják, hogy a bratislavai ope­raház legjobb művészeti ered­ményeit klasszikus operák be­mutatásával, elsősorban Verdi és Puccini műveivel érik el. Ezt egyébként ez a bemutató is tanúsítja. A sikerhez nagymértékben járul hozzá a ragyogó színészi szereposztás, valamint a kar­mester, Tibor Frešo, aki a tech­nikailag kitűnő zenekar élén nagyszerű zenei átérzéssel tol­mácsolja Puccini muzsikájának kifejező gazdagságát. Frešo példás interpretációjával, amely nagyfokú megértést tanúsít Puccini zenéje iránt, az évad egyik legsikerültebb karmeste­ri teljesítményét nyújtotta. Oroszlánrésze van a sikerben Branislav Kriško rendezőnek is, aki különösen a Gianni Schicchi színpadra vitelében nagyfokú komikus tehetségéről tesz tanúbizonyságot. A tragi­komikus, néha már groteszk történetet találékonyan és ér­dekesen rendezte, elsősorban az egyes komikus helyzetek ki­élezésére, és a szereplők elfer­dült jellemének csattanós kipel­lengérezésére törekedett. A sze­replőkről elmondhatjuk, hogy csaknem minden szerepre ideá­lis színészt talált. Gianni Schic­chi szerepét Juraj Martvoňra bízta, akinek intelligens színé­szi tehetsége és eddig kevéssé felhasznált komikus képessége teljes fényében csillogott. A második szereposztásban Fran­Jo Hvastija igyekvő, de még nem teljesen hiteles. A „gyászoló hozzátartozók" sokszínű társaságában aprólé­kos kidolgozással kitűnő tel­jesítményt nyújtott Ľuba Bari­cová, Jarmila Sedláŕová (Öreg Zita], Jirí Záhradníöek (Rinuc­cioj, Pavol Gábor (Gherardo), Božena Suchánková (Nella), Gejza Zelenay (Betto dl Sig­BOHDAN LACINA a képzőművészet lirikusa UI4M 1968 10. Városunkban újabban egymást követik a cseh festészetet be­mutató kiállítások. Nemzeti Képtárunk a cseh és szlovák piktúra 50 éves fejlődéséről, a prágai Špála-galéria kiállítói al­kotásainak keresztmetszetéről pedig a Dosztojevszkij-sori Mfl­vészház tárlata tájékoztatott. Július havában ugyan itt rendez­ték el Lacina 1965—67 között létrejött, mintegy 75 olajképét, illetve pasztelljét, amelyek mű­vészi pályájának legutóbbi sza­kaszát jelzik. Lacina 1912-ben Morvaországban született. Prá­gában rajztanári oklevelet szer­zett. 1938 óta közép-, szak- és fő­iskolákon pedagógusként műkö­dik. Az óbabiloni Gilgames eposzt és Mácha Májusát is az ő poétikus szépségű illusztrációi ékesítik. Művészetének kiindulópontja a szürrealizmus. Lacinát, a fes­tőt. a tudomány klasszikus gö­rög, s az újabb filozófia —, a zene és a költészet egyaránt vonzzák. Mindezekben gyöke­reznek alkotásai, melyeknek közvetlen sugalmazói a valóság, a festő belső világa s gazdag képzelete. De kifejeződnek ben­ne a kortársak vágyai és aggó­dásai is. Megnyilatkozik művei­ben a szüntelenül hullámzó je­len és a ma művészetének sa­játos ellentmondásossága. A va­lóságelemek homályos és talá­nyos szférákba illeszkednek. Dialektikus ellentétképpen ra­cionalista korunknak az irracio­nális felé hajló művészet felel meg. Ma műfajilag osztályozzuk festményeit, akkor tájképekről, zenei- és alakos motívumokról meg csendéletről szólhatunk. Ám egyetlen esetben sem hagyo­mányos, vagy szokványos érte­lemben. Tájai nélkülözik az anyagi realitás nyers erejét. Szerkezetük oldott, álomszerű lebegésű, a szemlélő előtt homá­lyos és zárt világot nyit meg. A Táj, amely egykor tenger volt, a Súlytalan táj, — a Mítoszok tája különösek, jelzésekben, fi­lozófiai mélységben bővelkedők. Enyhén világos színeik egy-egy élénkebb árnyalat, harsányabb folt ellenpontozásként hat. A tér és idő fogalma izgat­ják. Metafizikai indításúak a Terek viszonya, a Terek rezo­nanciája. Töprengő elmélkedés hatja át a meztelen, bordái kö­zött dobogó szívű „Ketyegő csontvázat", a „Kis toronyórát", az „Idő mágnestűjét" s a „Dele­jes ingát". „A tavaszi mező sípja" a csí­rázó, újjászülető élet diadalát ünnepli. Zenei ihletésűek még az „Akkord" felcsendülő össz­hangja, a „Hárfa", a „Harang". — Szubjektív ösztönzést sejtet­nek és rejtett összefüggések feltárására törekszenek a Sötét­séget áttörő fény, az Átmenet az éj és a nappal között s a Vér­vörös hajnal. A halk, nyugodt színek kö­zött tragikus tónusokban, fáj­dalmas feszültségben jelentke­zik egy-egy erősen stilizált nő­alak, a gyermekeit sirató Niobé, a szenvedő káriai lány, az élet terhét hordozó Karvatida, — s a Halálfej meg a Pusztaság. A -szerves és szervetlen világ folytonosságára, a természet bá­mulatos törvényszerűségeire utalnak a Kristályok az iszap­ban, az alma Magháza, az Anva­öl titokzatos meleg sötétsége. S mindezeket a mélyről feltö­rő tartalmakat Bohdan Lacina modern, kulturált festői nyel­ven. érzelem és gondolatébresz­tő színekkel, Intellektuális szemlélettel, tiszta poézissel je­leníti meg. BÁRKÄNY JENÖNÉ na), Václav Nouzovsky (Simo­né), Juraj Oniščenko (Marcoj, Nina Hazuchová (Ciescaj. Lau­retta Schicchi lányának szere­pét könnyedén és megnyerő hangon Jarmila Smyčková és Anna Križanská énekeli. A Kö­peny színpadravitelénél Kriško elsősorban szigorúan realista apró rajzaival tűnt ki. Feszült légkört tudott teremteni és hi­teles a szereplők lélektani jel­lemrajza is. Ebben a műben a tragikus féltékenység és a fék­telen érzelmek hordozói Miche­le, Giorgetta és Luigi, akiket ragyogó tolmácsolásban és nagy átéléssel Bohuš Hanák, Marta Nitranová és dr. Gustáv Papp személyesítenek meg. A második szereposztásról, saj­nos már nem mondhatunk ennyi jót. A színpadkép Ladislav Vy­chodil munkája, aki különösen a Gianni Schicchiben tágas, modern, színes színpadképet tervezett. Miután örömmel számolunk be a bemutató sikeréről, el kell mondanunk azt is, hogy Verdi és Pucccini műveinek nagy si­kere nem lehet ok arra, hogy más szerzők alkotásait mellőz­zék a bratislavai operaházban. Az idei négy olasz opera azt bizonyítja, hogy a bratislavai operaház csendben csaknem kizárólag olasz operák bemuta­tására specializálta magát. A. G. KULTURÁLIS HÍREK • Az egyik amerikai film, melynek rendezésére Luchino Viscontit kérték fel. Amennyi­ben Visconti elvállalná a ren­dezést, ugyancsak őt akarják felkérni a címszerep eljátszásá­ra. • Az oregoni (Egyesült Ál­lamok) Állami Egyetemen elké­szült egy hatszáz szót tartal­mazó űrszótár iskolások szá­mára, mely az űrutazás közben használatos leggyakoribb fogal­makat tartalmazza. A szótárt a NASA íllusztráltatja és jelen­teti meg. • Az egyik francia hangle­mezgyár Jeanne Moreau-val ké­szített könnyűzenei felvétele­ket. Jeanne Moreau dalainak szövegét Elsa Triolet írta. • Elkészült és Párizsban be­mutatták a Graham Greene Szerepjátszók című regénye nyomán készült filmet. A Hai­tiban játszódó és a haiti sza­badságharcosok küzdelmeit fel­elevenítő regény (melyet nem­régiben olvashattunk magyar fordításban) filmváltozatának főszereplői Elizabeth Taylor, Richard Burton, Peter Ustinov, Alec Guiness. • Szovjet—amerikai kiállí­tást rendezett az egyik New York-i képtárban a szovjet— amerikai művelődési kapcsola­tok intézete. A kiállításon hat­van amerikai és negyvenkét szovjet művész alkotásait mu­tatják be. 9 Augusztus 18-án kezdődik és szeptember 7-én fejeződik be az idei edinburghi fesztivál, amelyen a világirodalom klasz­szikusait, főleg prózai műveket mutatnak be. Fellépnek egye­bek közt a glasgowi és a wroc­lawi színház művészei. A skót opera Benjámin Britten néhány operáját mutatja be. Műsoron szerepel az angol opera és egy amerikai balettszínház. A kon­certeket, amelyeket világhírű zenekarok tartanak, ismert kar­mesterek vezénylik, köztük Dá­vid Ojsztrah, a két Menuhin és Rihter. Ugyanebben az időben tartják az edinburghi XXII. filmfesztivált is. • A Oél csillaga című Ver­ne-regény Dél-Afrikában ját­szódó filmváltozatában Ursula Andress játssza a női főszere­pet. A Verne-regényből wes­tern! készítettek, melyben Or­són Welles félelmetes banditát alakít. Rendező az angol Sid­ney Hayers. • Nagyszabású filmet for­gatnak az NDK-ban Marx Ká­roly életének egyik epizódjáról. A film címe: Der Mohr und die Rabén, „Mohr" — Marx Ká­roly, „Rabén", azaz hollók, lon­doni fiatalok egyik csoportja volt. A film az angol főváros­ban játszódik. A Csehszlovákiai Magyar Tanítók Központi Énekkara Debrecen­ben, a Bartók Béla III. Nemzetközi Kórusfesztiválon. Énekkarunk Debrecenben Kevés énekkar dicsekedhet olyan tartalmas munkával és annyi sikerrel, mint a CSEMA­DOK Központi Bizottsága mel­lett működő Csehszlovákiai Ma­gyar Tanítók Központi Énekka­ra. Az alig négy éve alakult együttes, melynek repertoárját már több mint ötven kórusmű képezi, fellépett többek között Dél-Szlovákia számos magyar­lakta falujában és városában, a járási, a körzeti és az országos dal- és táncünnepélyeken, az énekkari fesztiválokon, valamint a komáromi Jókai-napokon. Ren­dezett közös hangversenyt a bratislavai Szlovák Tanítók Köz­ponti Énekkarával, és többször szerepelt külföldön. Tavalyelőtt a Német Demokratikus Köztár­saságban, tavaly pedig Lengyel­országban járt. Mindkét alka­lommal több bemutatót tartott. A fellépések csak egy részét képezik annak a munkának, me­lyet a tagság végez. Az együt­tes tevékenységének másik és nagyobbik fele az, hogy a tagok gazdag elméleti és gyakorlati oktatást kapnak, közben munka­helyükön iskolai kórust szer­veznek és vezetnek, szakmai se­gítséget nyújtanak a vidékükön dolgozó énekkaroknak. Az a segítség, melyet az ének­kar a csehszlovákiai magyar kó­rusmozgalomnak erkölcsileg nyújt, egyelőre felmérhetetlen. Az azonban már tény, hogy úgy él a köztudatban, mint kul­turális életünk legerősebb bázi­sa. Legutóbb Debrecenben ven­dégszerepelt a Bartók Béla III. Nemzetközi Kórusfesztiválon. A' Csehszlovákiai Magyar Tanítók Központi Énekkara ebben az erős mezőnyben is helytállt, és újabb sikerrel öregbítette hírne­vét. Debrecenben az ötnapos ün­nepség keretében összesen 18 kórus mutatkozott be. Kiváló magyarországi, valamint ismert külföldi együttesek léptek fel. A magyarországi, a szovjet­unióbeli, a lengyelországi, az olaszországi, a bulgáriai és a svájci szakemberek képviselte zsűri énekkarunk teljesítményét második díjjal, az ezüst koszo­rúval jutalmazta. A vendégszereplés alkalmából Dukon József, az énekkar titká­ra többek között ezeket mondta: — A debreceni vendégszerep­lés nagy kitüntetés valameny­nyiünk számára. A Bartók Béla Nemzetközi Kórusfesztivé! a zeneértők körében ma már úgy­szólván az egész világon ismert, örülünk, hogy erre a seregszem­lére mi is eljutottunk, és mél­tón képviseltük a csehszlovákiai magyar dalkultúrát. A második helyezés és az ezzel járó ezüst koszorú további Jó munkára ösz­tönöz mindannyiunkat. Debre­cenben barátságot kötöttünk több külföldi kórussal, és meg­hívást kaptunk Olaszországba, Finnországba és Bulgáriába. E vendégszerepléseknek 1969-ben és 1970-ben akarunk eleget ten­ni. Énekkarunk a napokban össz­pontosítást tart. Készül az újabb feladatokra, az újabb hazai és külföldi szereplésekre. (-af Ujabb centenárium TOMPA MIHÁLY ÜNNEPSÉGEK RIMASZOMBATBAN ÉS HANVÁN Hagyomány, hogy a csehszlo­vákiai magyarok körültekintő gondossággal ápolják a művelő­dés nagyjainak az emlékét. Né­hány éve — Madách Imre halá­lának 100. évfordulója alkalmá­ból Losoncon és Alsósztregován voltak nagyméretű ünnepségek. Alsósztregován ekkor nyitották meg az ország egyik legnagyobb irodalmi dokumentumgyűjtemé­nyét, a Madách-múzeumot. Két éve Érsekújvárott és An­dódon Czuczor Gergely emléké­nek adóztunk. A jeles költő és nyelvész halála 100. évforduló­ján a CSEMADOK érsekújvári helyi szervezete — karöltve az állami és népi szervekkel — a szabadságharc támogatójának műveiből kiállítást rendezett, és leleplezte Czuczor Gergely mell­szobrát. A haladó kultúra nagyjai em­lékének megbecsüléseként meg­honosodtak a különféle emlék­napok is. A nagykaposiak Er­délyi jános, a komáromiak Jókai Mór, a dunaszerdahelyiek és a nagyabonyiak Bihari János, a szenciek Szenei Molnár Albert, a kassaiak Batsányi jános és Kazinczy Ferenc, a losonciak Madách Imre és Kármán József emlékét ápolják. A rendezvény­sorozat most tovább bővült. A ri­maszombatiak a napokban Tom­pa Mihály emlékét ünnepelték. A három napig tartott ünnep­ség keretében képzőművészeti kiállítást, író-olvasó találkozót, valamint a járás legjobb előadói és irodalmi színpadjai részére fesztivált rendeztek. Az akciókat minden alkalommal társadalmi, politikai és kulturális életünk időszerű kérdéseit elemző szak­előadások egészítették ki, tet­ték teljessé. A Tompa Mihály Napok néven megtartott járási kulturális szemlén közéletünk több ismert képviselője is megjelent. Műso­rával többek között sikert ara­tott a Lévay-kórus, a rimaszécsl és a slmonyi irodalmi színpad. Megnyerte a nézők tetszését a limaszombati és a tornaijai is­kolák diákjainak, valamint a Jókai-napok győzteseinek a be­mutatkozása is. Tompa Mihály halálának a 100. évfordulója alkalmából ren­dezett ünnepély e hó 28-án Han­ván folytatódik. A kulturális műsorral tarkított összejövete­len részt vesznek a hazai poli­tikai, társadalmi és kulturális élet képviselői, és külföldi ven­dégek Magyarországról és Ame­rikából. Tompa Mihály akaratának megfelelően a centenáriumon felnyitják a költő sírját és is­mertetik azt a végrendeletet, amelyet a monda szerint annak idején Tompa Mihállyal együtt temettek el. (b/

Next

/
Thumbnails
Contents