Új Szó, 1968. július (21. évfolyam, 180-210. szám)

1968-07-10 / 189. szám, szerda

[APRÓHIRDETÉS Nem akarok meghalni! — Az az átkozott ital!... Az öz oka mindennek... Az tette tönkre az életemetl... Az babo­názta meg a férjemet! Ha szere­tője lett volna, talán meg tud­tam volna bocsátani neki, de a folytonos részegséget soha! Nem, látni sem akarom őt többé! Tudom, hogy nagyon ne­héz gyereket apa nélkül felne­velni, de ő nem volt apai... In­kább egyedül kínlódom... Fáradt az arca, fáradt a sze­me a huszonkét éves asszony­nak ... Ez a szép kék szem na­gyon sok rosszat látott: talán azt is, ami az életen túl van ... Ágyban tért magához ... Csodálkozva körülnézett... Néhány szó hagyta el ajkát. — Nem haltam meg.., Megmentettek!... Azután újra elájult. Kihallgatás... Jegyzőkönyv... — Miért nem mondja meg az igazat? ... Az egész ház tudja, hogy a férje miatt akart öngyil­kos lenni... Miért tagadja?... — Nem... Nem... Nem mondhatok semmit! A fiatal asszonyka a nagy fe­kete Íróasztal előtt ült és hall­gatott ... Mit is mondhatna? ... Ki segíthet rajta? ... Ha elmon­dana mindent, a férje agyon­verné ... Ml lenne a kisfiával? A civilruhás férfi sajnálkozva nézi... Nagyon sok ember éle­tét ismeri... Lehet, hogy a sa­ját életében is sok-sok kis tra­gédia volt, amikről nem beszél és nem is beszélhet senkinek ... Sajnálja ezt az asszonyt, meg­érti a hallgatását is... AZ ASSZONY MEGY HAZA — EGYEDÜL... LEHAJTOTT FEJ­JEL... Azután eszébe jut, hogy kis­fiát a sógoránál hagyta ... Ér­te kell mennie, pedig nem szí­vesen megy abba a házba ... Utálja a sógorát! Csenget... a sógor nyit aj­tót: — Gyere be, Lalika alszik ... — Irma itthon van? — Igen .. Csak gyere... , Az asszony belép az előszobá­ba. Sógora bezárja az ajtót és a kulcsot zsebre vágja ... Dia­dalmas vigyorgás állati mohó­ság van az arcán. Hirtelen átö­leli és magához szorítja az asz­szonyt: — LEGYEN ESZED, KIS­LÁNY LALI NEM TUD MEG SEM­MIT ... NEM IS ÉRDEMEL MEG TÉGED... — ENGEDJ EL AZONNAL, MERT SEGÍTSÉGÉRT KIÁL­TOK! — ANYUKA!... ANYUKA! ­sírt fel egy gyerekhang. A kisfiú állt a küszöbön és rémülten nézett rájuk... Az asszony összeszedte minden erejét és ellökte magától a fér­fit. — SEGÍTSÉG!... MENTSE­NEK MEGI... NEM AKAROK MEGHALNI!... SEGÍTSÉG!... Az utcán csoportosulás tá­mad egy négyemeletes bérház előtt... Az emberek fölfelé néz­nek, mutogatnak, izgatottan ma­gyaráznak ... Valaki fölkiált: — Tartson ki, fiatalasz­szony!... Mindjárt megyekl A negyedik emelet egyik bal­konjának korlátjáról fiatal nő lóg le ... Maradék erejével szo­rítja a korlátot... És rémülten kiabál: — Segítség ... Mentsenek meg! Érzi, hogy a karjai már zsib­badnak ... Hogy már nem bír­ja sokáig tartani magát... A halántékán mintha dörömbölné­nek ... A fülében forróságot érez... A nyelve is száraz, mintha megduzzadt volna a szá­jában ...A szeme elé szürke fá­tyol ereszkedik ... — Nem ... Nem bírom to­vább! ... Pedig élni akarok ... Élni... Élni... — akarja kiál­tani, de egy hang sem hagyja el az ajkát... Kisfiára gondol, az édesanyjára és az apjára ... Az utca megtelt emberek­kel... Leállt a forgalom ... Asszonyok, férfiak és gyere­kek tanakodnak ... Mindenki segíteni szeretne ... Az asszony szeme előtt a szürke fátyol egyre sötéte­dik ... Érzi, hogy már csak pil­lanatok választják el attól a sö­tét szakadéktól, amit halálnak, másvilágnak vagy minek nevez­nek ... Valaki feszegeti az előszoba­ajtót ... Valami nekivágódik ... Kinyílik az ajtó... Futó lépéseket hall... — Segítség!... Már nem bí­rom további — akarja kiálta­:li, azután érzi, hogy izmos ke­zek fogják át a csuklóit... A többire nem emlékszik ... — Lali, mit ígértél? ... Egy hétig sem bírod ki ital nél­kül? .., Hiszen hoztam neked bort haza... Igyál meg evés után pár pohárkával... Lali, maradj itthon ... Beszélni aka­rok veled! — Mennem kell! Megígértem, hogy elmegyek! — mondja a férfi és az órájára néz. — Mondd meg gyorsan, mit akarszl Vagy miért nem mond­hatod meg este? Az asszony kétségbeesetten felsír: — Mert este már nem lehet veled beszélni... Tudom, hogy megint részegen jössz haza ... Lali, maradj itthon! — Mennem kell, majd este beszélgetünk! - KINEK MONDHATOM EL? ... KI SEGÍTHET RAJ­TAM?... ANYÁM AZT MOND­TA, VÁLJAK EL TŐLE... MEN­JEK HAZA... De tudom, hogy csak a terhükre lennék ... Apa keveset keres, gyerekkel men­jek a nyakukra? ... Nem tehe­tem! Férje ivott, részegen Járt ha­za ... Sokszor napokig nem volt a házban egy fillér sem. Az asz­szony eladogatta rtíháit, ágyne­műjét, gyűrűjét és a nyaklán­cát... — Lalikát nem éheztethe­tem ... Ö még nem érti meg, mi az a NINCS! — Igen, ez az öt lapos doboz segíthet rajta!... ötven tablet­ta van bennük ... Naponta két­szer vehetne be belőle két-két tablettát... Ha egyszerre beve­szi, akkor... Akkor... Lalika már alszik ... Férje most itthon iszik a barátaival... Előbb kihívta a másik szobába és szelíd hangon figyelmeztet­te, ne igyon már többet... ÉS A FÉRJE POFONÜTÖTTE EGYSZER... KÉTSZER... HÁ­ROMSZOR ... Most itt ül tüzelő arccal az asztal mellett, előtte az érintet­len borospohár ... Mi lenne, ha ő ls inna?... Az órára né­zett... Az állomáson fütyült a vonat... Férje és a barátai ré­szegen röhögtek, disznó vicce­ket meséltek... Az asszony felállt, átment a másik szobába... Az öt doboz tablettát beleöntötte egy celo­fán zacskóba ... Olyan így, mintha cukorka lenne!... Az­után visszament a mulatozók­hoz... Szopogatni kezdte a savanykás tablettákat, mint a cukorkát... Egy, kettő, tíz, tizenöt... — számolta. Már alig volt a zacs­kó alján és még nem érzett semmi különöset... CSAK A POFONOK HELYE SAJGOTT AZ ARCÁN... CSAK SZÍVE FÁJT ÜGY, MINT MÉG SOHASEM... Pár óra Vagy még annyi sem és vége lesz minden­nek! ... De mi lesz Laliká­val? ... Itthagyja ennek a ré­szeges embernek?... Mi lesz, ha felébred és sírni kezd? ... Gyorsan döntött. ÁTMENT A MÁSIK SZOBÁBA ÉS ÁTÖLTÖ­ZÖTT ... Lalikát kivette az ágy­ból és az álmos kisfiú fülébe súgta: — Ne sírj, kisfiam... Felöl­töztetlek szépen és megyünk a nagymamához! Olyan csendesen mentek ki a lakásból a sötét utcára, hogy a mulatozők nem vettek észre semmit... Lentről még vissza­nézett a két világos ablakra, látta a megvilágított erkélyt, ahonnét két hónappal ezelőtt le akart ugrani... Látott maga előtt mindent, ami négy év alatt lejátszódott... Kezében érezte Lalika kis kacsőját... Azután felemelte a kisfiút. Sietni kell! Az állomáson emberek beszél­gettek. Kint villogtak a Jelző­lámpák ... Vonat tolatott... Egyenruhás ember lámpát ló bált... Azután berobogott a vo­nat! ÉRDEKES, HOGY MÉG MIN­DIG NEM ÉRZEK SEMMIT!... PEDIG ÜGY TUDOM, HOGY EGY DOBOZ TABLETTA IS HALÁLOS ADAG! Kivilágított állomások suhan­tak tova: Még négy ... három ... ket­tő ... A következő... És még mindig nem érez sem­mit? ... Hát mi lesz? De nem!... Még nem is sza­bad éreznie! Az állomástól a fa­luig majdnem két kilométer az út... Előbb haza kell érnie.. — Mindjárt a nagymamánál vagyunk, kicsikém! ... Hajtsd a vállamra a fejed és aludj szé­pen. Milyen hosszú az út? ... Va lamikor hányszor sétált erre, még leánykorában? ... Akkor nem gondolta volna, hogy így végződik!... Már érzi a mér­get ... Görcsös nyilalás van a gyomrában ... Úgy érzi, meg kell állnia ... Leülni... Vagy lefeküdni a fű­re ... De nem szabad!... Mi lesz Lalikával? ... Tovább, haza kell jutnia!... Görnyedten vonszolja magát előre és húzza maga után a bot­ladozó kisfiút: — MINDJÁRT A NAGYMAMÁ­NÁL VAGYUNK.. . MIND­JÁRT ... — Mindjárt meghalok ... Vé­ge lesz mindennek! — gondol­ja. És most nem fél a halál­tól... Nem kiabál majd segítsé­gért, mint akkor ... Már csak pár lépés... De sötétek az ab­lakok ... Nincs otthon senki!.. Van kulcsa... így még jobb!... Levetkőzteti és lefek­teti Lalikát... Azután lefekszik ő is... Azután ... azután ... Sötét a kis falusi szoba, csak a kályha ajtaja mögött táncoló lángok világítanak ... Árnyé­kok és fények táncolnak a fa­lon és a fényvesztett ócska bú­toron ... Fények és árnyékok táncolnak az asszony csapzott haján iš ... Arca eltorzult a fájdalom­tól... Nem szabad kiabálni!... Nem szabad felébreszteni Lalikát... Jó, hogy nincsenek otthon a szülei, nagyon megijednének... MEGINT JÖN A ROHAM!... ERŐSNEK KELL LENNEM! Ha akkor nem Ijedtem volna meg már túl lennék rajta! — Lali, Lali, mit tettél ve­lem? ... Miért? ... Hiszen any­nyira szerettelek ... Annyiszor megbocsátottam neked?! Miért volt neked kedvesebb az ital, mint én, mint a családod? ... Jaj, csak vége lenne már ... Fehérköpenyes alakok hajol­nak föléje, amikor kinyitja a szemét... Minden szempár egy­egy kérdőjel... — Hajszálon múlt az élete, fiatalasszony ...Ha pár perccel később kerül ide, már nem él­ne... Az asszony nem szólt sem­mit ... Ismét behunyta a sze­mét ..: — Élek ... mégis élek ... Hiába kínlódtam annyit... Me­gint kezdődik elölről min­den.., Miért nem tudok meg­halni? ... Haragudott az orvosokra, meg mindenkire, de egy kis hálát is érzett... Maga sem tudta, mi­ért... De talán még nem lenne késő újra kezdeni mindent... Otthagyni Lalit és a kisfiának élni... Lehet, hogy még talál­na magának társat ls ... Egyre Inkább felülkerekedett benne az élniakarás — Soha többet nem csinálok ilyet, doktor úr... Soha töb­bet... Élni akarok! Azóta eltelt egy év ... Lalika szépen növöget a nagymamáék­nál. Édesanyja a gyárban dol­gozik és mindig hoz neki vala­mit... A fiatalasszony arca újra mo­solygós és szép ... Mintha éve­ket fiatalodott volna egy év alatt... Udvarlója is van, de nem siet... Meg akarja ismer­ni előbb alaposan azt az em­bert, akihez az életét köti... MÉG FIATAL, VAN IDEJE! N. LÁSZLÖ ENDRE ÁLLAS ADASVÉTEL • A bratislaval Dimitrov Vegyi­művek azonnal alkalmaz: — dolgozhat a túzoltóalakulatba, fizetés az első három hónap­ban 1000.—, majd 1730 korona + pótdíj az éjszakai műszakok­ért. A fizetés a beosztás sze­rint magasabb is lehet, — tolatókat, betanításra is. Fize­tés havonta átlag 1800.— ko­rona btto. Szakképzési lehető­ség, — vegyészmérnököket szerves chómlai technológiai gyakor­lattol. Fizetés megegyezés sze­rint, — közgazdasági főiskolai végzett­séggel rendelkező módszertani dolgozót a könyvelésbe. Fize­tési osztály: A-15, — 2 építőipari középiskolai vég­zettségű építőipari mestert — havi fizetés: 2000—2300.— ko­rona btto., — nagy gyakorlattal rendelkező és lehetőleg gyorsírni tudó gépírónőket. Fizetés: A-7 — A-9 osztály, havi btto 960.— 1300.— korona a képzettség és beosz­tás szerint. Negyedévenként nyereségrészese­dés a gazdasági eredmények sze­rint. A férfiakat legényszálláso­kon helyezzük el. Ajánlatokat a következő címre kér­jük: Osobné oddelenie Chemic­kých závodov Juraja Dimltrova v Bratislave. • A Doprastav nemzeti vállalat 02-es építkezési irodája, Bratisla­va, Gottwaldovo nám. 48. a f é 1 1 (Tomášov) öntözőmü épí­téshez alkalmaz: ácsokat, kőműveseket és 2 épí­tőmestert. A mestereknél a felvételi feltéte­lek: legalább 25 éves életkor, is­merniük kell a szakmánymunkala­pok kiállításának módját. Iskolai végzettség: alapfokú építőipari szakiskola vagy 3 hónapos mester­képző tanfolyam, ötéves szakmai gyakorlat. Fizetési osztály TV-M/ 9—10. Elszállásolás az építkezése­ken. Jelentkezni lehet a féli építkezé­sen vagy a következő címen: 02-es építkezési iroda, Gottwal­dovo nám. 48., IV. emelet, 437. sz. ajtó vagy esetleg a 485-34 telefon­számon. ŰF-772 • Eladó SKODA 1202 STV. Szaiay, Bratislava, Radlinského 83-85. 0-739 • Jó karban levő S-440 eladó. Te­lefon: Dun. Streda — 26—18. Ú-771 • A Slovenské plynárne nemzeti vállalat, Bratislava, Mlynské Nivy 30. elad és felszerel cseppfolyós — propán-bután — gázfűtésű gáztűz­helyeket. Jelenleg a következő típusok kap­hatók: 2tí6-os — grillsütővel, 1 drb ára 1380,— korona, 267-es, 1 drb ára 1020,— korona. Az Arak szerelés nélkül értendők. A szerelést és szállítást külön számlázzuk. ŰF-763 | KÖSZÖNTŐ • Hajdú Gabriella (Kristóf). Promőciód alkalmából szívből gra­tulálunk és a szép foglalkozás­hoz sok sikert kívánunk, szeretettel nővéred, sógorod és Csabika. Ú-760 A hirdetés ára szavanként 2,— korona (szónak minősül a kötőszó, a névelő és a számjegy is). A hirdető kiszámíthatja a díjté­telt és hozzászámítva 3,— ko­rona kezelési költséget, hét nappal a kívánt időpont előtt beküldheti a következő címre: PRAVDA — inzertné oddelenie Dj Szó, Bratislava, Jesenského 12. A szöveget a pénzesutalvány hátsó oldalán a ,,Zpráva pre prljimatefa" feliratú részben kell közölni. A jeligés hirdetések beküldői­nek címét nem adjuk kl, csak to­vábbítjuk a részükre beérkező ajánlatokat. A Jeligés hirdetések­re beküldött ajánlatokon (a borí­tékon) tehát tel kell tüntetni a jeligét. Nyert a Csehszlovák Állami Sorsjátékon és várakozás nélkül kapta meg a nép­kocsit Sorsolás: minden hónap 15-én. A nyereségek összege: 600 000 korona és 100 000 korona külön jutalem! MEGVETTE MAR A SORSJEGYET? ŰF-019 LÁTOD, Ö KITÖLTÖTTE! ÜF-0Í4 ÜJ SZÓ 1968 VII. lÉfefc 6

Next

/
Thumbnails
Contents