Új Szó, 1968. július (21. évfolyam, 180-210. szám)

1968-07-09 / 188. szám, kedd

A világ mezőgazdaságából Az állatállomány helyzete Európában Nyugat-Európában tavaly az állatállomány szaporodása általában kedvező volt. Legnagyobb ütemben a malacok száma növekedett. A szarvasmarha-tenyésztésben viszont a -szaporulat nem érte el az utóbbi évek átlagát. Az év elején Nyugat-Európában a malacok száma 1,2 százalékkal volt több, mint 1966ban, a második félévben viszont már 6,6 százalékkal. A jelentős emelkedést a szakemberek a jobb takarmányalapnak tulajdonítják. A baromfitenyésztésben ugyancsak jobb eredményt értek el, mint az előző időszakban, bár az év végére a szaporodás üteme lelassult. A múlt év elején még 4,6 százalékkal volt több baromfi, mint 1966 ugyanezen időszakában, az év végén azonban már csak 3,2 százalékkal. Legnagyobb mértékben Spanyolországban emelkedett a baromfiállomány létszáma. Dániában, Írországban, Hollandiában és Svájcban viszont csökkentették a baromfiállományt, mivel a világpiacon olcsóbb lett a baromfihús. A szarvasmarha-állomány 1967 elején csak 0,5 százalékkal volt nagyobb a tavalyelőttinél. Az év végére még ez a kis különbség is megszűnt, sőt az állatállomány létszáma a tavalyelőtti szint alá süllyedt. A külföldi sajtó híreiből kitűnik, hogy az utóbbi időben Nyugat Európa több országában csökkent a szarvasmarha-állomány. Csupán egy év alatt Angliában 2,7 százalékkal, Írországban 4.2 százalékkal, Dániában 4,6 százalékkal és Svédországban 5 százalékkal kevesebb az előző évinél a borjak száma. A szakértők véleménye szerint az állomány apadása még az idén is tovább tart. Ez két okra vezethető vissza, elsősorban az említett országokban növekedett a borjúhúsfogyasztás, másodsorban pedig bizonyos mértékben csökken a fejőstehenek száma. Naftából fehérjekoncentrát Száz tonna naftából megközelítőleg tíz tonna fehérjedús takarmány nyerhető, a megmaradt 90 tonna üzemanyag pedig jobb minőségű, mint előzőleg volt. A tömény fehérjét közvetlenül keverik a takarmányba halliszt vagy szójadara helyett. Az állatokon végzett kísérletek igazolják, hogy a hasznosítás ugyanolyan, mint a szokásos fehérjés takarmányoké. Káros hatást az állatokon nem észleltek. A két anyag a fehérje és a nafta elválasztásának gyakorlati módszerét Alfréd Champagnata kutatócsoportja dolgozta ki. 1959-ben a csoport a paraffinnak a naftából való eltávolítása közben megállapította, hogy bizonyos mikroorganizmusok a naftából elvonják a paraffinokat, amelyeket emészthető fehérjékként építenek be a szervezetükbe. Egyébként a paraffin nem kívánatos az üzemanyagban, mivel alacsony hőfokon megfesti azt, valamint eldugaszolja a vezetéket és a porlasztót. A fehérjekészítés céljából a Dritisch Petroleum Társaság két kísérleti intézetet építtetett, amelyekben 1963-ban helyezték üzembe és próbálták ki a berendezést. Ezekkel a fehérjéket háromfokozatú termelési eljárással vonták ki a naftából. Először a levegővel dúsított naftáTőketerebes dicsekedhet Ke-^. let-Szlovákia egyik legkorszerűbb Szolgáltatások Házával. (R. Berenhaut felvétele) hoz élesztőgombákat és ammonsókat kevernek. Az élesztőgombák tápanyaga a paraffin, melytől gyorsan szaporodnak. A második szakaszban az élesztőgombákat különválasztják a naftától, majd a tisztítás és a szárítás következik. így készül a szagtalan, sárgás színű, por alakú fehérjetakarmány, amely minden tekintetben egyenértékű a más eredetű fehérjetakarmányokkal. 1970-ben már 16 000 tonna fehérjét fognak gyártani naftából. (us.) válasz olvasóinknak KINEK JÁR UTAZÁSI KEDVEZMÉNY? GOGH GÁBOR, oidfichovcei olva sónk — aki elválás nélkül már hosszabb Ideje külön él feleségétől és trinecl munkahelyéről szüleihez jár „haza", nehezményezi, hogy neki, nős állapotára való tekintettel — a szüleihez való „ha zautazásra" nem engedélyezték az egyébként |áró ötvenszázalékos kedvezményt. Kérdi, jogos volt-e ez az eljárás? Az 1966. január 1-én kiadott személyszállítási ártarifa 74. paragrafusának értelmében a vasúton feles kedvezményre a következő személyeknek van igénye: — a tényleg együttélő és közös, állandó lakhellyel biró házastársaknak, a munkahelyről való hazautazáskor; — a gyermektelen, nőtlen, illetve hajadon és a gyermektelen özvegy és elvált dolgozóknak, ha szüleiket látogatják meg állandó lakóhelyükün (a közös lakóhely nem feltétel); — ha a dolgozó munkahelyéről olyan élettársát látogatja meg. • kivel a HNB igazolása szerint legalább hat hónap|a él közös háztartásban (feltétel azonban, hogy egyiküket sem köti érvényes házasság); — az olyan nőtlen és hajadon dolgozóknak, valamint özvegyeknek és elváltaknak, továbbá olyan feleségeknek, akiknek férje tényleges katonai szolgálatát teljesiti, ha közös lakóhellyel bíró ellátat lan gyermeküket látogatják meg, az olyan gyermektelen feleségeknek, akiknek férje tényleges katonai szolgálatot teljesít, ha közös lakóhelyükre utaznak, ennek hiján valamelyikük szüleihez; — a gyermektelen, nőtlen haja don, özvegy vagy elvált dolgozónak, ha a vele együtt élő és általa eltartott testvérét látogatja meg, és a 18 évnél fiatalabb, teljes árváknak, ha nevelőszüleiket vagy testvérüket látogatják meg. Dr. F. J. MAGÁNY... (Miklósi P. felv.) Az Oktatásügyi Minisztérium SOS-kiáltása Dr. Vladimír Kadlec oktatásügyi miniszter egy hét leforgása alatt kétszer találkozott a sajtó képviselőivel. A második alkalommal a nemzeti bizottságok hatáskörébe tartozó iskolák kétségbeejtő állapotára hívta fel a figyelmet. Országos jelenségnek minősítette e szomorú helyzetet, mely veszélyezteti a gyermekek egészségét és biztonságát. Az évekig dúló ferdülések nyomai elhanyagolt beruházási politikánkban ma már olyan mértékben észlelhetők, hogy a legtöbb esetben szó sem lehet a düledező, rozoga épületek karbantartásáról, vagy tatarozásáról. Ehhez járul az anyagi eszközök hiánya, és ennek következtében az új épületek felépítésével járó szinte megoldathatatlan nehézségek. Hazánkban a ma még használatban levő iskolaépületek 31,5 százaléka — hihetetlen, de mégis így van — 1869—1900 között épült. 1938-ig csupán 17 százalékkal, s 1962 végéig mindössze 22,5 százalékkal emelkedett az új iskolaépületek száma. Az 1967/68-as tanévben a nemzeti bizottságok 24 646 iskoláról gondoskodtak országos viszonylatban, melyekben 3 184 000 gyermek tanult. A szlovákiai iskolák állapota külön fejezetet érdemel. Noha 1962—1966 között több iskola épült mint a München előtti köztársaság húsz esztendeje alatt, az 1966/67-es tanévben csak az alapiskolákban 7699 tanteremmel volt kevesebb a kelleténél. Ugyanakkor az iskolák 75 százaléka nem rendelkezik tornateremmel. Az SZNT 1967. évi kezdeményező határozata alapján Szlovákiában 1968—70 között évente 1100—1200 új tanterem építé- -y sét vették tervbe, ám a terv megvalósítása — a SZLKP KB jóváhagyása ellenére is — a lakásépítkezésekkel kapcsolatos, előnyben részesítendő feladatok folytán — kilátástalannak tűnik. Így azután a nemzeti bizottságok által az 1966—70-es évekre előirányzott 6732 tanterem helyett mindössze 4802 új tanteremmel számolhatnak a gyermekek. — Természetes, hogy a beruházásokkal kapcsolatos követelmények mai helyzetünkben nem a legnépszerűbbek — Jelentette ki a miniszter. — Mégsem tekinthetünk el a legsürgősebb feladatok maradéktalan teljesí- ^ tésétől. Az Oktatásügyi Minisztérium tehát a CSKP akcióprogramjára és a kormánynyilatkozatra támaszkodva a legerélyesebben védelmezi a gyermekek elsőrendű érdekeit: az új alapiskolák felépítését úgy, hogy a legégetőbb problémák ^^^ legalább 1970-ig megoldást nyerjenek. Ennek a feltétele a beruházásokra szánt összeg (limitek) módosítása. Mert csakis ez az intézkedés, valamint a termelési kapacitás haladéktalan biztosítása — ha kell, még külföldi vállalatok segítségének igénybevétele árán is — hozhat enyhülést az elhanyagolt iskolai beruházások terén mutatkozó kilátástalan helyzetben. — km — Ceruzajegyzetek Párizsból • EGYSZERRE PÁRIZSBAN ÉS OTTHON A két választási forduló között, a viszonylagos gond és a viszonylagos feszültség, eső és napsütés közepette elhatároztam, hogy megtekintem kedvenc múzeumomat, hadd lássam, hogy a nagyértékű, világhírű műtárgyak ott vannak-e még a helyükön, nem történt-e velük valami helyrehozhatatlan baj... Szóval mindenről személyesen kellett meggyőződnöm és egy teljes napot szántam rá, hogy legalább egy pillantást vessek a milói Vénuszra. Rodin Gondolkodójára és Cézanne Kártyázóira. Nos, csak az utóbbiban, az impresszionisták Louvre-részlegében, ahol Cézanne, Van Gogh és Gauguin képei kápráztatják el a látogatók óriási tömegét nem fedeztem fel jelentős változást. A képek ugyanúgy függnek a falakon, mint három esztendővel ezalőtt, amikor eredetiben először láttam ezeket a remekműveket. És mint akkor, most is, amikor Cézanne tájait néztem, szülővárosom egy-egy elrejtett zugára kellett ellenállhatatlanul gondolnom. A képet néztem, de közben gondolataim szülővárosom határában, a kitaposott ösvényeken jártak és egy-egy ház — ahol gyermekkoromban társaimmal játszottam — megrongált kerítését és falát oly élesen láttam, mintha szemem sugara évtizedek porát és homályát tüntette volna el útjából. így voltam én egyszerre Párizsban, meg otthon is. • A RENDETLENSÉG TERTERMÉSZETESEBB VOLT Aztán a Rodin-múzeumba látogattam. A Gondolkodó és Balzac monumentális szobra ott volt a rózsáktól tarkálló kertben, a régi helyén, csak az a ragyogó kápolna ragyogó rendetlenségével változott meg. Rodint kitakarították, azt is mondhatnám: kilakoltatták onnan és helyébe múmiákat meg római—görög csonka fejszobrokat raktak, amelyek bizonyára értékes alkotások, csupán az a bajuk, hogy nem idevalók. Az a ragyogó rendetlenség, amely néhány esztendővel ezelőtt a kápolnában uralkodott, úgy hatott a látogatóra, mintha Rodin most, ezekben a percekben távozott volna el műhelyéből. Alkotó keze nyomát az ember minden zugában felfedezhette. Itt megkezdett gipszfejek, amott kezek, lábak hevertek szanaszét, és . látogató szinte tanúja volt a n űhelyben formálódó, alakuló mű születésének. Kár azért a mostani nagy rendért. Nagyon remélem, hogy az egykori rendetlenség visszatér a kápolnába . • A KÉT HÜLGY VÁLTOZATLANUL CSODALATOS A végére az „öreg hölgyet" hagytam. A hölgynél csak a milói Vénusz „öregebb". A két szép és neves hölgy, úgy látszik, nem fér össze egymással, mert az utóbbi lenn van a Louvre pincéjében, míg a másik az első emelet pompás lakosztályában székel. A milói Vénusz lakásán nem vettem észre különösebb változást, tökéletes formái a régi magas állványról ma is remekül érvényesülnek, viszont a másik hölgy egészen új, sokkal szebb lakást kapott, mint eddig bármikor. Ezelőtt egy végtelennek tűnő hosszú terem végén volt a helye, most egy tágas, levegős, óriási terem központjában fogadja vendégeit és fáradhatatlanul mosolyog a látogatók sokaságára. Azt hiszem, az olvasó sejti, hogy az öreg hölgy nem más, mint Leonardo da Vinci Mona Lisája, aki néhány évtized múlva eléri ötszázadik születésnapját. De úgy látszik, Mona Lisát sem az évtizedek, sem az évszázadok nem zavarják, mosolya változatlanul szívélyes, éppen ezért csodáiéinak száma egyre nő, s nyilván ez a tény járult hozzá, hogy varázsához méltó lakosztályt kapott. Mona Lisa a Louvre-ban kivételes bánásmódban részesül. Még két Leonardo da Vinci-alkotás díszíti ezt a hatalmas, világos termet, s mindjárt azt is hozzátehetem, hogy a két mű bármelyike szépségben, művészi kivitelben felveszi a versenyt Mona Lisával, a győztes, mégis ő marad. A gyönyörű Tintorettók, Rafaelok és Veronesek között — anélkül, hogy versenyezne velük — ő lesz a leggyönyörűbb. A teremben Mona Lisa az egyedüli, akit üveglap véd a portól, és ki tudja, talán az ember leheletétől is. Külön zöld bársony állványon trónol és lent riasztógépezet van elhelyezve, ha netán egy rajongó hozzá merne nyúlni. így él Mona Lisa. Amikor csütörtökön, június 27-én ott jártam, fiatal lányok és fiúk tömege vette körül. Mind nézte és leplezetlenül csodálta. Egy angol tanárnő tanítványainak hévvel magyarázta Gioconda mosolyát. Az angol hölgy még nem volt 40 esztendős — azt hiszem, ennyi hiányzik Mona Lisának, hogy 500 éves legyen —, mégis öregebb, sokkal öregebb az örökifjú Mona Lisánál. Egy perc sem múlik el, hogy a fényképezőgép ne kattanjon valamelyik rajongója kezében, aki a világ másik végéről érkezett ide, hogy az eredeti Mona Llsát lássa. Mindenki haza akarja vinni mosolyát. Mindenki izgul érte és örül, hogy személyesen találkozhatott vele, csak éppen a két őr, aki utánozhatatlan mosolyát őrzi, unatkozik kissé. • AZ ÉLES SZEMŰ ADY Befejezésül hadd mondjam meg őszintén: azért mentem a Louvre-ba és a Rodin múzeumba, hogy kissé megpihenjek, mert zavar és tanácstalanság kínoz, s nem nagyon értem, mi történik, mi forr ma Franciaországban. Ady Endre 1907-ben, amikor a pékek sztrájkoltak — remekül látta a forrongó eseményekben a jövőt. Ezért úgy vélem, helyes, hogy idézem: „Európa nem látja tisztán, mi történik itt. Egy hagyatéki eljárás folyik ma Franciaországban. Tíz éven belül átveszik a hatalmat itt a szervezett munkásmilliók. Nincs erő és nincs ravaszság, ami ezt meggátolja. Forradalom: kész nevetség erről beszélni. S a francia proletárság egyben igazolni fogja a politikai akció erejét és mindenhatóságát. Nem kell itt forradalom: minden készen van. Csak hát a leltározás s a hagyatéki tárgyalás a történelemben sem éppen rövid processzus." Ebből azt is megértettem, hogy a „Tíz éven belül-t" nem keli szó szerint érteni. De a hagyatéki tárgyalás is sok mindent megmagyaráz. SZABÓ BÉLA 1968