Új Szó, 1968. július (21. évfolyam, 180-210. szám)

1968-07-09 / 188. szám, kedd

Az egység érdekében A moszkvai Pravda a nemzetközi értekezlet előkészületeiről Nagy felháborodást keltett az angol kormánynak az a dön­tése, amellyel korlátozza a Brit Nemzetközösség országaiból Angliába bevándorolni kívánó színes bőrű polgárok számát. Felvételünk a londoni Notting Hill negyedből való, ahol Sus­ma Meth indiai tanítónőt kedvenc diákjai körében láthatjuk. O is munka után jött a szigetországba, de úgy nyilatkozott, hogy rövidesen visszatér, hiszen — ahogy mondotta — itt sem rózsás a helyzet... (Foto: ČTK — UPI) LÁZAS DIPLOMÁCIAI TÁRGYALÁSOK a közei-keleti helyzetről Kairó — Abba Eban izraeli külügyminiszter rádiónyilatko­zatban utasította el azt az el­gondolást, hogy ismét ENSZ­csapatok leienjenek meg a kö­zel-kelet térségében. Mint isme­retes, a múlt héten Londonban olyan hírek keringtek, hogy Nasszer egyiptomi elnök kész hozzájárulni az ENSZ-csapatok visszatéréséhez egy arab—izrae­li rendezés keretében. Az izraeli külügyminiszter kétségbe vonta az EAK békés szándékalt és azt állította, hogy Riad külügyminiszter körútja csak a közvélemény megtévesz­tésére szolgál. Végül a Szuezl­csatorna megnyitásáról annyit mondott, hogy Izrael hajlandó ezt a kérdést „a többitől elkü­lönülten kezelni", de csak azzal a feltétellel, ha a csatornán iz­raeli hajók is átkelhetnek. Kairóban egy kormányszóvi­vő Abba Eban szavaira reagálva vasárnap kijelentette, hogy Iz­zrael és szövetségesei láthatóan nem akarnak békét, hanem meg­adásra akarják kényszeríteni az arab népet. Az arab világ — mondotta — nem hajlandó be­hódolni, hanem igazságos béke megteremtésére törekszik. A Mena hírügynökség diplo­máciai tudósítója szerint egyes hírügynökségek Riad egyipto­mi külügyminiszter legutóbbi skandináviai látogatása Idején a valóságnak meg nem felelő ki­jelentéseket tulajdonítottak a külügyminiszternek. A Mena tudósítója rámutat, hogy a külügyminiszter nyilat­kozatait hibásan és erősen meg­csonkítva közölték. Az Egyesült Arab Köztársaság pontosan körvonalazott politikája az a politika, amelyet a külügymi­niszter csak egyféleképpen fe­jezhetett ki. Ennek a politiká­nak az alapjai: 1. Nem lehet el­ismerni Izraelt, 2. Nem lehet ve­le békeszerződést kötni vagy tárgyalni, 3. A palesztinai ügy intézését nem végezheti az EAK, mert az egyedül a palesztinai népre tartozik. Az AP hírügynökség arról tá­jékoztat, hogy Nasszer egyipto­mi elnök vasárnap Moszkvában arab diákokkal találkozott. „Ar­ra törekszünk, hogy politikai eszközökkel békés megoldást találjunk. A béke útján járva egyre több barátra teszünk szert" — hangsúlyozta a diákok előtt mondott beszédében. Tarring ENSZ-különmegbízott Nagy-Britanniába való érkezése jelzi, hogy London fontos talál­kozók színhelye lett, amelyek lényegesen növelhetik a közel­keleti helyzet megoldásának reményét. Jarring, aki hétfőn érkezett Londonba, tárgyalásokat folytat Rifai jordániai külügyminiszter­rel és Rafaellel, az izraeli kül­ügyminisztérium főigazgatójá­val. Politikai megfigyelők szerint várható, hogy a tárgyalások so­rán haladást érnek el a Szuezi­csatorna felszabadításának kér­désében is. (ČSTK—MTI) DR. ZAKIR HUSSZEIN indiai elnök tegnap hivatalos látoga­tásra Moszkvába érkezett. A repülőtéren Nyikoiaj Podgornij, Alekszej Koszigin és más szov­jet vezetők fogadták az indiai államfőt és kíséretét. JOLIUS 6-án és 7-én amerikai hadihajók és repülőgépek több ízben megsértették a Kínai Népköztársaság felségvizeit, illetve légiterét. A kínai kül­ügyminisztérium megtette a 460. komoly figyelmeztetését. DJAKARTAI jelentések sze­rint a külföldi sajtótudósítók­nak megtiltották, hogy Jáva középső és keleti, valamint Su­lawesi déli részére utazzanak. PÁRIZSBAN hétfőn kezdődött a Francia Kommunista Párt Központi Bizottságának kétna­pos ülése. Waldeck Rochet, az FKP főtitkára beszámolt az or­szág belpolitikai helyzetéről és a párt feladatairól. A JAPÄN ifjúság jószolgálati küldöttsége július 8-án kezdte meg az egy hónapig tartó kör­útját, amelynek során elláto­gat Svédországba, Finnország­ba, Lengyelországba, Norvégiá­ba, Dániába és a Szovjetunióba. HÉTFŐN délután megkezdő­dött az olasz parlament vitája az új kormány programnyilat­kozatáról. Szavazásra csütörtö­kön, vagy pénteken kerül sor. AZ ATHÉNI bíróság hathóna-' pi börtönre ítélte Joanisz Fura­kiszt, a Centrum Ifjúsági Szö­vetségének tagját, aki a Róbert Kennedy ellen elkövetett me­rénylet után a külföldi sajtó­tudósítók előtt a fiatal görög liberalisták nevében fogadal­mat tett, hogy a világ haladó erőivel együtt, minden fenyege­tés ellenére harcolni fognak a béke és szabadság eszméjének győzelméért. BURGIBA tunéziai elnök, aki jelenleg Bulgáriában vendéges­kedik, országjáró körútjáról vasárnap este visszatért Szó­fiába. Ülésezik a Nyugat-európai Unió miniszteri tanácsa Bonn — Hétfőn Bonnban megkezdődött a Nyugat-euró­pai Unió miniszteri taná­csának ülése, amely első­. sorban a Kelet és a Nyugat közötti kapcsolatokkal, vala­mint Nyugat-Európát érintő kérdésekkel foglalkozik. Előzetes tájékoztatások sze­rint az ülés napirendjén szere­pel a nyugat-európai országok­nak az atomsorompó-szerződés­sel kapcsolatos állásfoglalása, a szovjet leszerelési javaslatok, a közös piaci brit felvételi ké­relem stb. (ČSTK) Moszkva — A mai nemzetkö­zi politikai helyzetre legjobban az jellemző, hogy a forradalmi antiimperialista erők az össze­fogásra törekszenek — írja a moszkvai Pravda hétfői számá­ban a moszkvai nemzetközi kommunista értekezlet buda­pesti előkészítő tanácskozását kommentálva. A lap megemlíti, hogy a moszkvai értekezlet előkészíté­sével megbízott munkacsoport budapesti ülésein részt vett mindazoknak a pártoknak a többsége, amelyek óhajukat nyilvánították ki az értekezle­ten való részvételre. A cikk rámutat, hogy a kom­munista csúcsértekezlet előké­szítése a lehető legdemokrati­kusabb módszerekkel történik. Politikai ellenfeleink — jegy­zi meg a lap — félnek a kom­munizmus ragyogó eszményei­től, s ezért mindent elkövetnek, hogy a kommunista mozgalom­ra ráfoghassák: „diktatúrára", totalitarizmusra törekszik, „ta­gadja a demokráciát". A ta­nácskozás előkészületeinek me­nete természetesen szétfoszlat­ta ezeket a rágalmakat. Az értekezlet megvitatja az imperializmus elleni harc jelen­legi szakaszának feladatait, a kommunista és munkáspártok, az antiimperialista erők akció­egységét. E kérdéseket maga az élet diktálja. A KOMMUNISTÁK IS ÁLLÍTANAK JELÖLTET HUMPHREY TÁMOGATJA McCARTHYT? New York — Az Egyesült Álla­mok Kommunista Pártja vasár­nap véget ért négynapos konven­ciójának ülésén Charlene Mit­chell 38 éves harlemi néger asz­szonyt választotta hivatalos el­nökjelöltté. Mitchel asszony, egy néger rabszolga unokája Los An­gelesben egy, a faji egyenlősé­gért küzdő szervezetnél dolgo­zott és három hónappal ezelőtt költözött át New Yorkba, ahol az Egyesült Államok Kommu­nista Pártjának a feketék fel­szabadításáért küzdő bizottságá­ban kapott vezető beosztást. A párt alelnökjelöltjévé a 24 éves Michael Zakarellt válasz­totta. Eugené McCarthy, a demok­raták egyik esélyes elnökjelölt­je vasárnap mondott tv-beszé­dében sürgette a kormányt, jut­tassa kifejezésre készségét egy olyan új dél-vietnami kormány elfogadására, amelynek meg­alakulása előmozdítaná a Pá­rizsban a VDK képviselőivel folytatott tárgyalások sikerét. A szenátor foglalkozott azokkal a bírálatokkal, amelyek azért ér­ték, mivel közölte, hogy Párizs­ban találkozni szeretne a VDK képviselőivel, majd hangoztat­ta, még nem döntött véglege­sen arról, hogy ellátogat-e a francia fővárosba. Humphrey alelnök szintén tv­nyilatkozatot adott, amelyben kijelentette, kész támogatni Mc­Carthy elnökválasztási hadjára­tát, amennyiben a Demokrata Párt a szenátort jelölné elnök­nek. McCarthy nyilatkozatában viszont nem beszélt arról, hogy támogatná-e Humphreyt, ha pártjának konvenciója a jelen­legi alelnököt jelölné. Richard Níxon, a republiká­nusok egyik esetleges elnökje­löltje a floridai Miamiban adott nyilatkozatában a kubai rend­szer teljes elszigetelését sür­gette. // •• Johnson bedobta a ,mentő övet 7? Befejeződött a San Salvador-i értekezlet San Salvador — Közös nyi­latkozat elfogadásával véget ért öt közép-amerikai ország — Salvador, Nicaragua, Honduras, Costa Rica és Guatemala — ál­lamfőinek értekezlete, amely­nek második napján fohnson amerikai elnök is részt vett és beszédet mondottt. Bejelentette, hogy az Egyesült Államok ösz­szesen 65 millió dollár értékű hitellel kész hozzáfárulni a tér­ség gazdasági célkitűzéseinek előmozdításához. A nyilatkozat leszögezi, hogy a gazdasági Integrációra egész Latin-Amerikában szükség van és állást foglaltak egy latin­amerikai közös piac létrehozása mellett. A részvevők megegyez­tek az öt országon keresztülha­ladó tranzitszállítmányok sza­bad átbocsátásának elvében. Johnson elnök San Salvador­ból Nicaragua fővárosába érke­zett, ahol rendkívüli biztonsági intézkedéseket foganatosítottak. A rendőrség letartóztatott egy diákot, aki tüntetést akart szer­vezni. Az amerikai elnök innen Costa Ricába, Hondurasba és Guatemalába is ellátogat. A moszkvai Pravda a San Sal­vador-i értekezlettel kapcsola­tos hírmagyarázatában többek között megállapítja, hogy Wa­shington a 65 millió dolláros kölcsönnel lényegében az egyre nyugtalanabb közép-amerikai országokat próbálta lecsitítaní, de ugyanakkor stratégiailag is meg akarja erősíteni helyzetét. B otha dél-afrikai hadügy­miniszter a napokban kijelentette, hogy kormányá­nak szándékai békések, mint ahogy azok voltak a múltban is. A fajgyűlölő dél-afrikai kor­mány minisztere biztosította afrikai szomszédait, nincs mi­től tartaniok, mert Pretoriának nincsenek agresszív szándékai egyetlen független afrikai or­szággal szemben sem. Mi több, Dél-Afrika képviselője megsza­vazta az ENSZ-ben az atomso­rompó-szerződést, mint újabb ékesen szóló bizonyítékát békés szándékainak. Mindezek fényé­ben érdemes megvizsgálni, ho­gyan is fest a dél-afrikai „bé­kés szándék" a valóságban: Ugyanaz a hadügyminiszter, aki oly szép képet fest kormá­nyának békés szándékairól, a közelmúltban harcosan kiállt a pretoriai parlamentben egy új állami hadiipari monopólium létrehozása mellett. Az AMCOR IArmament Developement and Production Corporation) néven bejegyzett új monopólium 50 millió angol font sterling tőké­vel indul, s teljesen a kormány kezében lesz. Nem mintha Dél­Afrikában oly égető szüksége lenne egy ilyen társaságra. Az időközben elhalálozott Ver­woerd volt dél-afrikai minisz­terelnök 1964 novemberében ki­jelentette: „Dél-Afrikának nincs szüksége arra, hogy fegyvere­ket vásároljon ahhoz, hogy kéz­ben tartsa az afrikai lakossá­got. Nincs szükségünk külföldi fegyverekre ahhoz, hogy fenn­tartsuk a belső rendet. Ezeket a fegyvereket mi magunk gyártjuk." Magyarán Dél-Afri­ka már négy évvel ezelőtt ab­ban a helyzetben volt, hogy el ÉLIÁS BÉLAr-y DAR ESSALAftM-l LEVELE^T^" -Afrika fegyverben tudta látni önmagát a belső rend fenntartásához szükséges fegyverekkel. Miért van tehát szükség az új hadiipari mam­mutvállalatra? A kérdésre egyszerű a válasz. A dél-afri­kai kormány agresszív kalan­dokra készül a független Afri­ka országai ellen. Erre mutat egész külpolitikai tevékenysége. £ Jelentős hadiipar Afrika-szerte nyílt titok, hogy újfajta szent szövetség jött lét­re a kontinens déli felében. Ennek tagjai: Dél-Afrika, Dél­Rhodesia és Portugália. Célja, hogy erőszakkal tartósítsa a fehér uralmat Afrika déli ré­szében. S a Dél-afrikai Köztár­saság a dolog természeténél fogva vezető szerepet játszik ebben a szövetségben. Tudatá­ban van, hogy sem Rhodesia, sem Portugália nem tud meg­állni a saját lábán az afrikai nacionalizmus elsöprő áradatá­val szemben. Ehhez olyan ha­talmas méretű iparra és kato­nai potenciálra van szükség, mint amilyen a dél-afrikai. Ka­tonai értelemben véve Dél-Af­rika határa az angolai San Antoniotól a mocambique-i Cabo Delgadőig húzódik. A dél-afrikai hadsereg feladata, hogy meg­védje az afrikai felszabadító erők ellen nemcsak saját terü­letét, hanem Dél-Rhodesiát, Dél­nyugat-Afrikát, Angolát és Mo­cambtque-ot is. A dél-afrikai csa­patok nyíltan tevékenykednek Rhodesiában, s ugyanezt teszik titokban Angolában és Mocam­bique-ban. íme, ez a magyará­zata az új hadiipari monopó­lium szükségességének. A dél-afrikai törvények nem teszik lehetővé a sajtó számá­ra, hogy a hadiipar fejlődésé­ről írjon. Nehéz tehát akár hoz­závetőlegesen ls reális képet kapni arról, hogy melyek azok a fegyverek, amelyek Dél-Afrl­ka hadiüzemeiben készülnek. Botha hadügyminiszter azon­ban itt is a segítségünkre siet, amikor biztosítja a pretoriai közvéleményt arról, hogy dél­afrikai gyárakban napalmbom­bákat, tankelhárító aknákat, könnyű fegyvereket, aknavető­ket, harckocsikat, sőt a közel­jövőben már könnyű harci re­pülőgépeket is gyártanak. Mindezt elsősorban a hagyomá­nyos angol segítséggel. A re­pülőgépgyár munkásainak és mérnökeinek zömét Angliában toborozták. Igaz, hogy az an­gol kormány látszatra helyte­leníti a dél-afrikai kormány fajgyűlölő politikáját és az sem tetszik neki, hogy Rhode­sia ellen irányuló bojkottakciőit eleve kudarcba fullasztja a pre­toriai kormány. Mindez azon­ban nem elegendő ok arra, hogy Anglia megvonja hadiipa­ri szakembereit Pretoriától. Anglia mellett új és nagyon komoly versenytárs jelenik meg a dél-afrikai fegyverkezési porondon. Franciaorszőg. A rhodesiai kérdés miatt elhide­gült a viszony Anglia és Preto­ria között. Ezt használta ki De Gaulle kormánya arra, hogy újabb teret nyerjen Afrikában az angol imperializmus rovásá­ra. Eddig az angolok szállítot­ták Dél-Afrikának a nehéz fegyvereket. Most a franciák. Azt a szerepet, amit a Simon­stown-i angol haditámaszpont töltött be a múltban, jelenleg a madagaszkári francia bázis tölti be. Franciaország Mirage repülőgépeket, Super Frelon helikoptereket, Daphne tenger­alattjárókat és tankokat szállít Dél-Afrikának. Mi több, csak­nem százmillió font kölcsönt nyújt neki fegyverkezési célok­ra. Franciaország egyebek közt arra ls vállalkozott, hogy dél­afrikai atomtudósokat képez. A Párizs által szállított repü­lőgépek és tengeralattjárók atomfegyverek szállítására is alkalmasak. S Dél-Afrika gaz­dag uránérclelőhelyei kellő biztosítékul szolgálnak ahhoz, hogy az afrikai kontinens ipa­rilag legfejlettebb országa ba­látható időn belül megkezdje az atomfegyverkezést. 0 A felszabadító mozgalmak ellen Afrikai megfigyelők a követ­kezőkkel magyarázzák a nagy­arányú dél-afrikai fegyverkezé­si programot: 1. Pretoria a jövőben át akar térni a védekezést politikáról az afrikai felszabadító mozgal­mak elleni megtorló támadás­ra; 2. A dél-afrikai rezsim felké­szült arra, hogy az Iránta ba­rátságos afrikai országokat (Malawi, Lesotho, Botswana) maga lássa el fegyverekkel; 3. Vorsterék két független afrikai ország, Tanzania és Zambia lerohanását vették terv­be. Ez a két ország ugyanis a fő kerékkötője a dél-afrikai fajgyűlölő politikának Afriká­ban; 4. A pretoriai rezsim fegyvert akar adni minden tizenhat évét betöltött fehér kezébe, s ezál­tal olyan erőt teremteni, amely sikeresen szállhat szembe az afrikai felszabadító erőkkel Dél-Afrika határain belül. Kérdéses azonban, hogy egy erőszakon és fajgyűlöleten ala­puló fasiszta rendszer, akár a legkorszerűbb fegyverek segít­ségével is meddig tarthatja fenn magát Afrikában?

Next

/
Thumbnails
Contents