Új Szó, 1968. július (21. évfolyam, 180-210. szám)

1968-07-07 / 186. szám, vasárnap

A

zétényi szövetkezetről a környéken az a hír járja, hogy as EFSZ-ek közül náluk van a legnagyobb rend és fegyelem. Mind az irányításban, mind a termelőmunkában. Ki ne lenne kíváncsi, hogy mennyi ebből az igazság? És arra is, hogy abban a nagy fegyelemben mennyire érvényesül a szövetkezeti demokrácia. Vagy egy másik dolog: mit eredményez a fegyelem a termelésben s az emberek egymás közötti viszonyában. Az esti munkaértekezleten találkoztunk a vezetőkkel. Összejövetelük leglényegesebb pontja a gabonabetakarítás volt. De sok más problémát is megtárgyaltak, alig egy óra alatt. Bennüket nem is annyira a napirendi pontok érdekelték, hanem a tárgyalás, az intézkedés módja. Mi tagadás, meglepő volt, hogy olyan rövid Idő alatt anynyi mindent el tudtak intézni. Hiszen a legtöbb esetben órákig ülésezik a vezetőség, s csupán egyetlen ügy van napirenden. Meg is kérdeztük Andrej Plutko elnököt, hogyan érték el, hogy a vezetőségi tagok ilyen aktívan és fegyelmezetten vesznek részt a munkaértekezleten, óe úgyszólván felesleges szavak nélkül tárgyalnak a felvetett problémákról. — jobb lenne, ha erről a vezetőségi tagok nyilatkoznának — mondta kitérően az elnök. Nem volt szükség részletes magyarázatra, hiszen a tények önmagukért beszéltek. Bohács János agronórnus röviden intézte el a dolgot. — Mielőtt az elnökünk diplomát szerzett a nyitrai mezőgazdasági főiskolán, évekig itt tanított, itt éli közöttünk a faluban. Gyerekeinket jól tanította. Hát mi is hallgatunk rá, még akkor is, ha egyeseknek rétje és legelője a Latorca árterületén fekszik. Gyenge minőségű itt a fű, savanyú és ráadásul kevés is terem belőle. Már jó esztendőnek számit, ha a réiről 20 mázsa a hektárhozam. Nem is így kezdték, hanem mindössze 12 hektáron. Tizenkét parcellán. Mindegyik parcellán más és más mennyiségben és összetételben adagolták a műtrágyát és a meszet. Itt Rend és fegyelem az eredmények hátterében néha jobban esne egy kis lazaság. Hallgatásunkból észrevehette, hogy a magyarázattal nem vagyunk elégedettek, kl is egészítette azon nyomban. Ilyenformán: — Félreértés ne essék, nem ő diktálja, hogy mi történjen a szövetkezetben, hanem arról van szó; rászoktatta az embereket, hogy csak akkor beszéljenek, ha van mondani valójuk. Szóval diplomás ember az elnök. Nem is egy, hanem két diplomás. Következtetésként azt is mondhatnánk, hogy a pedagógia ínég az olyan nem túl magasra értékelt munkaterületen is gyümölcsözik, mint a mezőgazdaság. M

ásnap reggel egy olyan kísérlet ellenőrzésének lehettünk tanúi, amilyen eddig még nem volt Bodrogközben. A fejlett mezőgazdasággal rendelkező országokban, sőt az ország egyes területein nálunk sem újdonság és érdekesség ez a kísérlet, de itt most Bodrogközről van szó. Az 1450 hektáros zétényi szövetkezetnek közel 600 hektár Mégsem ez a nagyobbik probléma, hanem az, hogy az itt termett takarmánytól a tehenek nem ontják a tejet. Annál könynyebben kapnak tüdőgümőkórt, mételyt. Különösen azokban az esztendőkben, amikor a Latorca vize kétszer-háromszor is meglátogatja az említett területet, fertőző bacilusokat hagyva a füvön. Már korábban elhatározták, hogy éppen ennél az oknál fogva nem fejlesztik a tehéntartást, hanem a hizlalásra térnek át. Méghozzá nagyban. Takarmány kell tehát, sok és jó minőségű. Ezt eldönteni természetesen egyáltalán nem volt nehéz, a megvalósítás azonban már körülményesebb. Azaz nem annyira. Mert amikor tanácsért a nagymihályi kísérleti intézethez fordultak, nem szakkönyvekkel traktálták őket, hanem egyenesen a helyszínre mentek. És keresték a lehetőséget, lehet-e ezen az árvízjárta 350 hektár réten több és jobb takarmányt termelni. Kissé eltúlzott dolog lenne egyszerre 350 hektáron kísérletezni, hiszen a jelen esetben anyagi befektetésről van szó. jegyzem meg, hogy erre a területre emberemlékezet óta egy kilogramm műtrágyát — vagy egyáltalán trágyát — sem adtak. Természetesen meszet is keveset. Ott feküdt előttünk az a tizenkét kísérleti parcella. Akkor még nem mérték le, hogy a különböző tápanyagadagolás hogyan mutatkozott meg a hektárhozam növelésében és a takarmány minőségének javulásában, de azt már az avatatlan szem is észrevehette, hogy több és jobb lesz ott a széna, ahová a hatóanyagokból többet adtak. A legjobbik parcellán 35 mázsán felüli termés ígérkezett. És a sarjú, a borjak és növendékállatok legkedveltebb eledele. A kísérleti intézet dolgozói három évre tervezték a munkát. Az említett idő alatt valamenynyi parcellán ugyanazt az adagolást alkalmazzák. Ki akarják számítani, hogy a kísérletben használt tápanyagmennyiség közül melyik a legmegfelelőbb, főképp gazdasági szempontból. Mert ugyebár a tápanyagot nem adják ingyen. Ha a leves drágáb lenne a húsnál, akkor aligha fogadná el a szövetkezet", hogy nagyban, az egész területen, sőt a legelőn is bevezessék a rendszeres trágyázást. A kísérlet ellenőrzéséből még korai lenne levonni valamilyen messzemenő következtetési. Annyi azonban bizonyos, hogy már az első esztendőben is 15— 20 mázsával növekedett a hektárhozam a kísérleti parcellákon. Azaz a korábbi évek hektárhozamához viszonyítva megkétszereződött. És — bár még az elemzés nem készült el — nyugodtan állíthatjuk, hogy a minőség is lényegesen • javult. Talán sokat beszéltünk erről a ma még — Bodrogközben — gyerekcipőben járó kísérletről, de ez az érzésünk, hogy bár múltja még nincs, jelene már van, s a jövője követésre méltó, kecsegetető. Hiszen 50—70 százalékkal növelhetik az állatállomány számát. Igaz, ez nem történhetik meg egyik évről a másikra, mert a férőhelykapaCitást már most is túlzottan igénybe veszik, ám mire a kísérletből széles körű gyakorlat lesz, akkorra felépül néhány istálló. A

zétényi szövetkezetben tavaly egy állandó dolgozó havi átlagkeresete 1770 korona volt. A gazdaság fejlesztése arra enged következtetni, hogy ez még nem az utolsó szavuk. Többre is képesek. A rend és a fegylem, illetve a szorgalom és a hozzáértés tehát gazdagon gyümölcsözik. A tagok és az állam javára egyaránt. HARASZTI GYULA /"Iliink a még álló vonalban. A szomszédom U egy öregúr, a szemben levő padon pedig kél asszony terpeszkedik. Nyilván anya és lánya, mert az ablakra csimpaszkodó, vörös hajú kisfiú az egyiket anyunak, a másikat meg nagymamának szólítja. — Anyuuúúü — nyajog a gyerek — kérem a puskát. Az asszony azonban dühösen leinti: — Megmondtam, hogy majd otthon kapod meg. A gyerek egy-két percre elhallgat, majd a nagymamához fordulva nyafogja el az előbbi szöveget. Méghozzá nem is eredménytelenül, mert a nagymama szól a lányának a gyerek érdekében. Az asszony azonban nem enged. Ezért a gyerek „erősít". — Nesze, te önfejűi! — veszti el végleg türelmét az asszony, s előbb leken két valóban „anyait" a gyereknek, majd nyomban nekiadja a puskát. Egyszerű játékpuska. A városban vehették, ahonnan jönnek. A fiúcska arca piros marad a pofonoktól, de a puska feledteti vele a fájdalmat. Boldogan lövöldöz vele a levegőbe. Valahányszor meghúzza a ravaszt, a puska egyet kattan. Bizonyára elleste a nagyoktól a lövés módját, mert ha céloz, megpróbálja behunyni a bal szemét, amely a sírástól még mindig könnyes. Most már nem a levegőbe célozgat, hanem az utasokra. A mellettem ülő öregúr egy „találat" nyomán hirtelen le is hajtja a fejét, mintha meghalt volna. A gyereknek végtelenül tetszik a játék. Néhányszor le is puffantja az öreget, aztán mindenkit célba vesz a közelben. Az asszony azonban megtiltja a háborúsdit: — Bácsikra és nénikre nem szabad lőni! — mondja. Ceruzajegyzet Emberre soha..! Ezt a nagymama is megerősíti. A gyerek olykor még célba vesz valakit. Egyszer el is süti fegyverét, de anyja figyelmezteti, ha még egyszer „rálő" valakire, tüstént elveszi tőle a puskát. — A villanyokra lőhetek? — alkuszik a gyerek. — Mindenre lőhetsz — mondja az asszony —, csak az emberekre nem. — Miért? — értetlenkedik a gyerek. — Mert az emberre nem szabad lőni soha! — mondja a nagymama. A gyerek ezután lő villanyégőre, ablakra, mindenre. Még a polcokon levő csomagokra, táskákra is. Ezt azonban láthatóan unalmasnak találja. Újfent az emberekre szeretné emelni puskáját. Sőt, ha a két asszony nem figyelne, emelné is. Később már akkor is célozgat, amikor figyelik. De elsütni nem meri, mert tudja, hogy akkor elvennék tőle. Különösen a felszálló utasokra szeretne golyót röpíteni, akiket az imént még nem „lőtt le". Minden állomáson kíváncsian várja, kik szállnak fel. Hány „ellenség" érkezik. Valameriynyit szaporán célba is veszi. A nagyszombati állomáson különös meglepetés éri. Két néger száll fel a kocsiba. Élőbb ijedten elfordul, s csak lassan kezd figyelni rájuk. Látja, hogy ugyanolyan emberek, mint a többi utas. Ugyanúgy olvassák az újságot, ugyanúgy beszélgetnek egymással és nevetgélnek, mint a többi. Miután a bőrük színén kívül semmi különöset nem talál rajtuk, őket is célba veszi. A puskát persze most sem meri elsütni. Az öregasszony is látja a négereket. Azt is észreveszi, hogy a gyerek rájuk céloz. Megfogja a gyerek kezét, telezve, hogy mondani akar neki valamit. A jiú nagyon megijed, hogy elveszik tőle a puskát. Az öregasszony azonban suttogva így szól: — Ezeket lelőheted. A gyerek értetlenül bámul öreganyjára. — Ezeket lelőheted — suttogja ismét a vénaszszony. — Ezek négerek. A gyerek semmit sem ért. Tátott szájjal jor" dul ismét a két színesbőrű utas felé. Újból szemügyre veszi őket. Azok még mindig beszélgetnek és nevetgélnek. Ugyanúgy, mint a többi utas. Mint a többi ember. FÜLÖP IMRE Turistaforgalom és 1908 Vll. 7. Itt a nyár, a szabadságok ideje, megindult az országjárás. Az emberek már jó előre eltervezték, hol töltik majd szabad napjaikat. Sajnos, sokszor mást ígér a propaganda és mást nyújt a valóság. Még ma is szégyenkezve gondolok vissza arra a nyárra, amikor egyik szép fürdővárosunkban bélfertőzéses járvány miatt az idény közepén vesztegzárat rendeltek el, és le kellett mondani egy nemzetközi úszóversenyt is. Pedig a dizentéria, a hastífusz, a fertőző májlob, illetve sárgaság és más betegségek, melyeket javarészt a piszkos kéz terjeszt, nálunk már rég a múlté lehetnének. Az idegenforgalom fellendítése érdekében nemcsak propagáclós kiadványokra van szükség, hanem arra is, hogy a járási és helyi szervek s vállalatok összefogásával alaposan Javítsunk a szolgáltatások színvonalán. Ez különösen egészségvédelmi szempontból fontos. Vannak e téren olyan követelmények, melyekhez nagyobb befektetésre, tervezésre stb. van szükség. Ám sok minden megoldható a meglevő eszközökkel, önkéntes munkával, kölcsönös segítéssel stb. A fogyasztási szövetkezet Járási vezetősége például utasellátót, tóparti konyhát, hegyi ORVOSI TANÁCSADÓ turistaszállást rendez be. A Polgári Honvédelmi Szövetség autócampinget létesít. Egy földművesszövetkezet útmenti étkezdét és fürdőt... S így sorolhatnánk. Mindez dicséretes kezdeményezés, de ahhoz, hogy ezek üzemeltetése zavartalan legyen, még a terv felvázolásának stádiumában kötelezően kl kell kérni a járási közegészségügyi szervek szakvéleményét is. Az idegenforgalom fellendítésének alapfeltételei közé tartozik a pormentes útburkolat, a jó csatornahálózat, az elegendő mennyiségű ivó- és fürdővíz, a környék természeti gazdagságának védelme és gyarapítása, harc a táj, a levegő és a víz szennyeződése ellen. Köztudott, hogy az Idegenforgalom a helybeli lakosságnak ls hasznot hajt. Az utazási Irodák már ma ls nyilvántartják a bejelentett szálláslehetőségeket, de érthetően egyre nagyobb Igényeket támasztanak ezekkel szemben. A külföldi, de a belföldi turista is megkívánja pénzéért a teljes komfortot, és ha az ellátást is fizeti, akkor a teljes biztosítékot arra nézve, hogy egészségi szempontból kifogástalan ételt kap. A szállás vagy ellátás szolgáltatására tehát kizárólag az arra teljes mértékben felkészült családok vállalkozzanak. Idegen személyek befogadását és ellátását csak olyan család vállalhatja, amelynek minden tagja egészséges, lakása modern, fürdőszobával vagy legalább mosdóval és angol vécével felszerelt és minden egyéb kelléke megvan ahhoz, hogy a vendégeknek a higiénia szabályainak megsértése nélkül biztosítson átmeneti otthont. Dr. SZÁNTÖ GYÜRGY Veszélyes-e a szamárköhögés Természetesen veszélyes! E nagyon gyakori gyermekkori fertő ző betegség csepplnfekció útján kerül a betegről az egészséges gyermek szervezetébe. E betegség rendkívül fertőző, ám aki a betegségen már átesett, egész életre szóló védettséget élvez. A betegség többnyire Járvány formájában lép fel. A lappangásl Idő a fertőzéstől számított két hét. Azután következik a nem tipikus katarálls stádium, az egyszerű meghűlés tüneteivel. A beteg ezekben a napokban lázas, étvágytalan, köhög, fáj a feje, hasa és hányingere van. Néhány nap múlva fejlődik kl a tipikus szamárköhögés. A gyermek már léztalan, de a köhögés állandóan erősödik és sokszor hányással végződik. A gyermek ebben a stádiumban nagyon kimerül, nincs étvágya és amit eszik azt ls kihányja. Feltétlenül orvosi kezelésre van szükség. Egy két hét leforgása alatt a betegség lassan visszafejlődik, a köhögés enged görcsös merevségéből, a betegnek javul az étvágya ls. Vannak azonban esetek, amikor a betegség különféle szövődményekkel párosul. A komplikációk közül eléggé gyakori a nehezen kezelhető tüdőgyulladás, a genynyes középfüitőgyulladás stb. A csecsemőknél' különösen súlyos a Ije-tegség lefolyása, ezért a szamárkőhögéses csecsemők kezelése csakis a kórházak fertőzőosztályain lehet eredményes. A nálunk érvényes törvény kötelezővé teszi a szamárköhögés elleni védőoltást. Ennek köszönhető, hogy az utóbbi időben csökkent e megbetegedések száma. A beoltott gyermekek vagy nem kapják el a betegséget, vagy a betegség náluk egészen könnyű lefolyású. Szamárköhtigéses járvány esetéBen célszerű gammaglobullnt adni a gyermekeknek, mivel ez is megóvja a kicsiket a nehéz komplikációktól. Az ezelőtt oly nagyon propagált levegőváltozás nem segíti elő a gyógyulást. Különben is a szamárköhögéses beteggel szigorúan tilos az utazási Jó hatása van viszont a levegő bepárásitásának, amit pl. úgy érhetünk el, ha a beteg szobájában vizes ruhákat akasztunk szét, vagy egy fazékból forró kamillateát gőzöltetünk. Ez enyhíti az oly fárasztó köhögési rohamokat. A beteg szervezet ellenállóképességét fokozhatjuk azzal, hogy sok friss zöldséget és gyümölcsöt, kiadós és kalóriagazdag ételeket etetünk a gyerekkel. Dr. JUHÁSZ ISTVÁN A hasnyálmirigy gyulladása A hasnyálmirigy az első és a második ágyéki csigolya magasságában fekszik, körülbelül 4-5 cm széles, 3 cm vastag és 16—18 cm hosszú. E mirigy súlya átlag 60—70 gramm. A váladéka, amely fehérje-, szénhidrát és zsírbontó fermentumokat tartalmaz, kivezetőesövön a nyombélbc folyik, és itt fejti ki emésztő hatását. Rendszerint túl mértéktelen evés-ivás után szokott kirobbanni a hasnyálmirigy súlyos heveny gyulladása. A beteg elájul, hány, az érverése szapora, a hőmérséklete emelkedik. Később a beteget erős, sőt tűrhetetlen görcsös fájdalmak gyötrik, amelyek a gyomortáj felől sugároznak bal felé a hátba. A beteg széklete feltűnően sok, bőzös, szürke, selymes színű, az emésztetlen zsírtól csillog és emésztetlen húsdarabkákat tartalmaz. Néhány óra alatt rendszerint bekövetkezik a teljes szék- és szélrekedés. Mivel nagyon súlyos betegségről van szó, a beteget az első gyanús tünetek után sebészeti osztályra kell szállítani. Az idült hasnyálmirigy-gyulladás lefolyása enyhébb. Leggyakrabban az epehólyag és az epeutak gyulladása szövődményeként jelentkezik. A kórházi kezelésben részesült beteg otthon ls köteles megtartani a szükséges diétás étrend alapelveit. A hasnyálmirigy-gyulladás heveny eseteiben a diéta teljes koplalást jelent. Idült lefolyású betegség esetén a diéta összeállításakor figyelembe kell venni, hogy a zsírok, fehérjék és szénhidrátok emésztése nem tökéletes. A sok cellulózt tartalmazó, puffasztó főzelékek, hüvelyesek, nyers gyümölcs és burgonya fogyasztása tilos. Dr. BARTOS TIBOR, egyetemi tanársegéd