Új Szó, 1968. július (21. évfolyam, 180-210. szám)

1968-07-07 / 186. szám, vasárnap

A VILÁG MEZŐGAZDÁSÁGÁBÓL Az aminosavak jelentősége az állattenyésztésben Tudományos körökben a fe­hérje megnevezés helyett a gö­rög eredetű proteint használ­ják, ami elsőt vagy eredetit je­lent. Utal arra, hogy az ál­lattenyésztési termelésben a fe­hérje a legfontosabb, elenged­hetetlen életszükségleti anyag. Az állati szervezetnek a fehér­je a fő alkotórésze. Különböző összetételben fordul elő. A nagy fehérjemolekulák megkö­zelítőleg 45 féle aminosavat tartalmaznak. Az egyes fehér­jék közti különbséget aminosav­tartalmuk eltérő aránya okoz­za. A fehérjesejt összetételét a veleszületett öröklődési folya­matok határozzák meg; a nö­vényekben nem befolyásolja a túlméretezett nitrogénes trá­gyázás vagy az állatoknál a túlméretezett fehérjetakar­mány. A nagyobb nitrogénadag a növényi sejtekben növelheti a nitrogénmennyiséget, a fe­hérjékben gazdag takarmány pedig az állati sejtekben szin­tén növelheti a nitrogén meny­nyiségét, de a valódi fehérje­tartalmát nem befolyásolja. A kérődzők számára minden nyers protein fehérjeforrást je­lent. Gyomrukban ugyanis nagy mennyiségben, különféle fajtá­jú baktériumok élnek, amelyek a nitrogénes anyagokból ami­nosavakat építenek fel és eb­ből pedig valódi fehérjét. A fe­hérjékben gazdag baktériumok a kérődzők (összetett gyom­rúakj számára emészthetőek, s ezekből fedezik szervezetük fehérjeszükségletét. Az egysze­rű gyomrúak azonban rá van­nak utalva olyan takarmányok­ra, melyek az aminosavak szempontjából komplexak. Eddig 41 aminosav összetéte­lét sikerült megállapítani. Eb­ből a malacok számára tíz, a baromfiak számára pedig tizen­két aminosav-változat nélkülöz­hetetlen, és a kölcsönös pótlá­suk csak szűk keretek között alkalmazható. A takarmányok értékét a bennük rejlő amino­savak aránya és mennyisége határozza meg. Hiányuk és az egymáshoz való helytelen ará­nyuk csökkenti a takarmány hatásfokát. A fehérje akkor tel­jes értékű, ha a fehérjében az aminosavak összetétele megfelel az állat szükségletének. A ta­karmányozás eredményessége tehát a takarmány összeállítá­sétól függ, vajon a keverék egyes összetevői kölcsönösen kiegészítik-e az aminosavak mennyiségét az állatok faja, kora és hasznossága szerint. Az állati termékeket, minde­nekelőtt a hallisztet — gazdag és bonyolult fehérjetartalmuk miatt — teljesértékű takar­mánynak ismerik el. A növényi eredetű takarmányok közül pe­dig az asztrahált szójababda­rát, amely kukoricadarával kombinálva olyan jól kiegészí­ti a liszin és metionin amino­savat, hogy helyettesítheti a hallisztet. A növénytermesztőknek sike­rült olyan hibridkukoricafajtá­kat nemesíteni, amelyek termé­sében nagyobb a nitrogéntarta­lom, s vele együtt a nyersfe­hérje, valamint több a lizin és a triptofan aminosav is, me­lyekben a közönséges kukorica oly szegény, hogy halliszttel vagy szójababdarával szüksé­ges kiegészíteni. Kísérletek so rán bebizonyosodott, hogy egyéb takarmányokkal való ki­egészítés nélkül az Opaque-2 hibrid kukoricától a malacok úgy híznak, mint az ajánlott fehérjés keveréktől, és a kuko­rica értékesítése is azonos volt a keveréktakarmányokéval. Hasonló fejlődést mutatnak más termékek is. Például a borsó és a bab aránylag sok nyersfehérjét szolgáltatnak, csakhogy az aminosavak össze­tétele hiányos bennük. Így tel­jes mértékben csak a kérődzők hasznosítják, de a malacok nem. Sikerült azonban bab- és borsótőrzseket nemesíteni, me­lyek több nyersfehérjét tartal­maznak, így ezeket az egysze­rű gyomrúak is gazdaságosab­ban hasznosítják. Az említett növények ilyen irányú nemesí­tésével lehetővé válik, hogy a megfelelő aminosavak révén megváltozzék a fehérjeösszeté­telük és ezáltal csökkenjék a fejlődő országokban fennállff fehérjehiány. Mint már említettük, a ta­karmányok fehérjeértékét az aminosavak határozzák meg. Ami a malacok és a baromfi­állomány szükségletét illeti, nem az emészthető vagy nyers­fehérje a döntő, hanem minde­nekelőtt az aminosavak össze­tétele és tartalma. A takar­mánytáblázátokban feltüntetett fehérjemennyiségnél keveseb­bel is beéri az állomány, amit kísérletek ls bizonyítanak. A süldők számára előírt 18 szá­zalék, és a hízók számára meg­szabott 32 százalék nyersfehér­je nem annyira fontos, mint az, hogy a takarmányban az ami­nosavak összetétele és tartal­ma arányos legyen. Ebből a szempontból egyre nagyobb fi­gyelmet kell fordítani az egyes takarmányok aminosavtartal­mára. Ha a takarmány teljes mértékben nem felel meg a követelménynek, szintetikus úton előállított aminosavakkal is kiegészíthetjük, ezeknek a gyártása azonban még olyan költséges, hogy alkalmazásuk csak ritka esetben gazdaságos. Mexikó mezőgazdaságának jovoje Mexikó mezőgazdaságának mérlege és jövője biztató, mivel az ország az utóbbi két évben élelmiszerekben önellátóvá vált, és valószínűleg ezután sem szorul behozatalra. A mexikói mezőgazdasági minisztérium becslése szerint az országban 30 millió hektárnyi terület al­kalmas földmüvelésre. Ennek a területnek azonban csak a fe­lét hasznosítják, a többi parla­gon hever, ezért talajjavításra, valamint az öntözőhálózat ki­építésére vár. Egyelőre azon­ban az ilyen nagyarányú mun­kák elvégzéséhez nem rendel­kezik a mezőgazdaság megfe­lelő anyagi fedezettel. A ma­gánbankok hosszú lejáratú be­fektetésre nem adnak hitelt, Inkább az ipart, a kereskedel­met és az állami akciókat tá­mogatják. A bankok kifogásol­ják azt is, hogy a mexikói me­zőgazdaság nem nyújt elég biz­tosítékot a szükséges összpon­tosítás végrehajtására és a fel­osztott kisgazdaságok helyébe a nagyüzemek visszaállítását javasolják. A megművelt 15 millió hek­tárból 11 millió hektár hozama az időjárástól függ, és csak a fennmaradó 4 millió hektáron alkalmazzák az öntözést. En­nek ellenére sikerült olyan ter­mést betakarítani, amely az fttapvetó élelmezési cikkek te­rén megszüntette Mexikó gond­jait. A becslések szerint a te­rület felét ismét kukoricával vetik be. Megközelítőleg 9 mil­116 tonna termésre számítanak s ezt az állam előre meghatá­rozott áron veszi át. Búzából 2,5 millió tonnát és rizsből szintén ennyit takarítanak be. Az állami szervek azonban a bab vetésterületének csökken­tését tervezik, mivel ennek ho­zama meghaladja a keresletet. Ugyanekkora területen 1964­ben a földművesek még nem tudták biztosítani a hazai piac szükségletét. A korszerűbb ter­melési módszer bevezetése — elsősorban a műtrágyák bővebb adagolása — eredményezte a nagyobb hektárhozamok eléré­sét. A kormány továbbra is szorgalmazza a műtrágyagyár­tás fokozását, hogy a termés­eredmények lépést tartsanak az egyre szaporodó lakosság igényeivel. Szót érdemel még: A lakosság alapvető élelmiszer­szükséglete ugyan biztosítva van, de a táplálkozás összeté­tele még korántsem érte el a helyes arányokat. Nagy hiány mutatkozik állati fehérjékben. Ezért a jövőben a kevésbé ter­mékeny északkeleti területen fokozatosan bővítik az állat­tenyésztést. Problémát jelent még a friss hús, a tej és a bal szállításának kérdése is. In*) A kis utca csendes volt, árva, reményevesztett. A nagy gödrökben az eső­víz bágyadtan csillogott a be­teg napsütésben, amely min­duntalan megpróbált áttörni a sűrű felhőkön. A túlsó sarkon, ott, ahol a főút aszfaltburkola­ta kezdődött, nagy halom sze­mét, papiros, hamu meg rot­hadó gyümölcshéj árasztotta nehéz, orrfacsaró szagát. Az egyik ablakban egy leány állt, valami rongyot szurkált varró­tőjével, próbálta összeöltöget­ni. A szeméthalomra éhes ma­dárka szállt le, valami hulladé­kot csipegetett, aztán felröp­pent, és egy púpos tégláról szemlélte a világot. Árván, reményvesztetten hall­gatott a sikátor. Végül mégis megmoccant, lélegzett valami: egy férfi jött végig az utcán. Kora hajnalban indult el, nagy halom rőzsét, ehető füvet ho­zott a hegyről. Egy ócska lá­da, két oldalára szerelt két kerékkel — ez volt a legdrá­gább kincse, ő maga húzta elöl, hátul meg a fia, tizenegyéves forma gyerek tolta. Mind a ket­ten megizzadtak, lihegtek a nagy erőlködéstől. A gyerek két hónapot töltött a börtön­ben, napról napra várta, az íté­letet, amely megszabadítja szenvedéseitől. Elmondhatatlan kínzásokat élt át: tűt döftek a körme alá, két lába közé égő újságpapírt tettek, éles köve­ken kellett hasmánt csúsznia, de a száját se nyitotta ki; se nem panaszkodott, sem meg­bánást nem mutatott, nyugod­tan várta az órát, amikor mind­ez véget ér, mindennek véget vet egy golyó, amely átüti szí­vét vagy tiszta, áldozati hom­lokát. Kemény volt a tél, az újság­papír-csipkével terített szek­rény üresen állt, a tűzhely ki­hűlt, mindenre valami dohos nyirkosság telepedett — az éh­ség lehelete. Ezért a férfi el­határozta, hogy kimennek fát meg zöldséget gyűjteni. Há­nyan cselekedték akkor ugyan­ezt minden áldott napi Elin­dultak a hegyekbe mezítláb, ócska zsákkal a vállukon, vagy egy roskatag ládával; ha úgy esett, hogy a gyerekek is tud­tak segíteni, odafelé menet őket is beültették és hurcolták, hazafelé aztán a kicsinyek se­gítettek cipelni a terhet. De hosszú utat kellett megtenni — édes Isten, milyen véget nem érő utak vannak ezen a te föl­deden! Kinn zöldelltek a me­zők, patakok csobogtak, de a fellegek örökké egyforma sű­rűn, nehezen sötétlettek, meg­ülték a szívet, mint a búbánat. Az embernek a könnye kicsor­dult, ha meglátta az elgyötört fenyőket, a tüzek maradvá­nyait, a tengerig húzódó feke­te dombokat. Mert a feketézők lekopasztották a hegyoldalakat, kiirtották az erdőt a völgyek­ből. Másféle emberek voltak ezek: kövér lovak húzta szeke­reikre felrakták a zöldellő er­dőt, és elvonultak, vonultak énekelve. És másnap újra meg újra eljöttek; és nem maradt utánuk egyetlen fa, még hír­mondónak sem, csak a megnyo­morított föld; éjszaka aztán jött az eső, és kegyetlenül ver­te a földet, és a föld nem tud­ta meginni az esőt, mintha alulról, a föld mélyéből árad­na — könnyek tengere; és híg sár lett belőle, amely megtöl­tött minden lábnyomot, mint megannyi nyílt sebet egy agyongyötört testen. És az emberek szenvedése eggyé vált a föld szenvedésé­vel. A fűszál alig sarjadt ki, s az éhező már zsákjába gyűjtöt­te, reszketve, nem látja-e meg valahonnét a hatalmas feketé­ző, és nem kergeti-e el mint a kóbor kutyát. Mégis, akármint mondjuk, volt valami vigaszta­ló abban a részvétben, amely összefűzte az embert az élet­telen tárgyakkal, meg abban a biztos reményben, hogy egy napon majd amott a hegyek mögül fölkel a tüzes nap, mint egy lángvörös rózsa, és megint illatozni kezd a világ, a sírok felébrednek, és szárazföldön, tengeren felharsan az új dal, feltámad az öröm napja, amely­nek sohasem lesz vége. A kiskocsi megállt a kes­keny járdán. A férfi le­törölte arcáról a veríté­ket rongyos kabátja ujjával, a gyerek pedig nekitámaszkodott az ablaknak, ahol a fáradhatat­lanul varrogató lány állt. Zsák­juk tele volt ehető füvekkel, a kiskocsi rőzsével — úgy-ahogy ezt a napot ls kihúzzák majd, és most, hogy fölfedezték a hegyet, nem volt veszve a re­mény. A gyerek friss narancs­héjat lelt a szemétdombon, rá­vetette magát és megragadta, mintha attól félne, egyszercsak arra megy valaki a néptelen sikátorban, és elveszi tőle. Le­kuporodott és kotorászni kez­dett; talált egy csontot ls — vastag rétegben ült rajta a sár, megmosta az egyik esővíz-po­csolyában, és boldogan rágcsál­ni kezdte. Egy kibelezett kon­zervdobozban valami kis olaj­maradvány csillogott; azt is föl­Janisz Panajotópulosz: szedte, és büszkén mutatta ap­jának, mint gazdag zsákmányt, mint a sors kegyes ajándékát. Komoly munka volt állandóan turkálni, kutatni a szemét közt, egyre mélyebben nyúlni a ha­lomba és tapogatózva keresni a kincset, amely sehogy sem akart előkerülni, pedig valami azt súgta, hogy ott kell rejtőz­nie valahol. A gyerek egészen belemerült ebbe a munkába, nem hallott, nem látott. Nem hallott az ap­ja sem, azzal volt elfoglalva, hogy újra befogja magát a kis­kocsiba, és elinduljon vele. Délre járt az Idő; a férfinak az járt eszében, hogy ideje ha­zamenni, tüzet rakni, vizet for­ralni, hogy megfőzze a gizgazt, amit összeszedett. Az egyik szomszéd a minap elmagyaráz­ta neki, hogy pár szem olaj­bogyót dob a kondérba, és at­tól a zöldség is fölveszi az olaj szagát, ízletesebb lesz. Nem könnyű ugyan olajbogyót találni, de hátha a szomszéd­nak még van. Minden megesik ezen a világon, még a legvá­ratlanabb öröm is! Nem is tö­rődött az ember semmi egyéb­bel, csak azzal, hogyan lódít­sa meg a kiskocsit — amikor egyszercsak gumikerekek gör­dültek végig a sikátoron, és surrogásukra a madárka föl­rebbent a tégláról, ahol ült, és riadtan szált el messzire az aszfaltozott út fölött. Az autó szélvédő üvege mögött széles, vörös, mérges arc tűnt fel. Mel­lette egy lány csokoládét maj­szolt mosolyogva. A kiskocsi megrázkódott, de annyira bele­ragadt a sárba, hogy nem moz­dult helyéből. Az ember liheg­ve, erőlködve, szétvetett lábbal próbálta kirántani a sárból a kiskocsi kerekét, elcsigázott, kiéhezett teste megfeszült, mint az íj. ősz szakálla verej­tékesen csapzott össze, szeme elhomályosult, nem látott már semmit maga körül. A széles vörös ábrázat ismeretlen nyel­ven ordított, fenyegetőzött, szitkozódott az üveg mögött, arca egyre lilább lett, egyre kékült, vastag nyaka türelmet­lenül előrefeszült a váratlan akadály előtt. A lány a cso­koládéját majszolta és mosoly­gott-; „Milyen édes ez a Fritz, ha haragszik!" De a dolog nem maradt annyiban. Fritz mérge­sen kiugrott az autóbői, fényes­re suvíkszolt csizmája csakúgy villogott, és villogott a szeme is sötéten, és torka szakadtá­ból ordított. Megragadta a csont és bőr szegényembert, és a falnak szorította, közvetlenül a varrogató lány ablaka alatt (a lány rémülten elbújt), és ütötte-verte, ahol csak érte, csakúgy záporoztak a rúgások, ökölcsapások, Fritz egyre job­ban belémelegedett. A gyerek a szemétdombra lapult, és elsírta magát ijedtében; moccanni sem mert, csak nézett riadtan, tág­ranyílt szemmel. A szegényem­ber nem látott egyebet, csak két ezüst sast, egy gallért, amely fel-le ugrált a szeme előtt; nem érzett mást, csak két vaskos, forró húsdarabot* amely úgy zuhant rá, mint az izzó vaspöröly; de nem jajve­székelt, egyetlen szó, egyetlen hang sem jött ki a torkán. A lány megette a csokoládét, és kiszólt a kocsiból: „Das ist ge­nug, mein lieber Fritz, das ist genug!" A csizmák eltávolód­tak. A húsos ábrázat félig­meddig visszanyerte emberi formáját, nyugodt önelégültség ült ki rá. Átkormányozta a ko­csit a túlsó járdára, hogy szin­te a falat súrolta, azzal diadal­inassan elhajtott, sűrű benzin­bűzzel töltve meg az elárvult sikátort. A varrogató lány kinyitotta a kaput, hideg vízzel megmosta az ember ar­cát, megtörölgette tiszta törül­közővel; a szomszédasszonyok is oda sereglettek, az egyik vé­konyka szelet kenyeret hozott, a másik egy kupica rumot, így próbálták talpraállítani a sze­gény póruljárt embert. De a szeme alatt kékes-fekete, puf­fadt volt a bőr, úgy tetszett, minden pillanatban folyni kezd a könnye, mindaz a sok könny, ami nem tudott kiszakadni a szívéből. A gyerek is feltápász­kodott nagysokára, megfogta az . apja kezét és megcsókolta; si­mogatta, becézte az öreget, ahol érte, és kedveskedve, bá­torítóan szólt hozzá, mintha egyik percről a másikra fékez­hetetlen harcos született volna a szívében. Utána még sokáig állt egyhelyben, elnézte az au­tó keréknyomát a sárban, és az egész lelke kiült a szemé­be; és úgy tetszett, a sikátor megtelik a feltámadás ujjon­gásával, és a föld kivirágzik tél közepén, és fecskék hasít­ják az ég felhőtlen kékjét. Mert abban az órában egy gya­nútlan elgyötört gyermek sza­bad emberré lett, és megértet­te, hogy mit kell tennie. SZÖLLÖSY KLÁRA fordítása APROHIRDETES • Mavoinausina ÍM, Bratislava, Stará Vajnorská cesta felvesz női munkaerőket vasmunkára az épü­letelem-gyártáshoz. Kereseti lehe­tőség akkordban 1200—1650 ko­rona havonta. Érdeklődők jelent­kezzenek: Stavoindustria, ÍM személyzeti osztályán, Bratislava, Stará Vaj­norská cesta. ŰF-737 • Kétéves Wartburg, 19 000 kilo­méterrel eladó Érsekújvárban, je­senského 10. U 759 • Eladó Moszkvics-407, piros­krém szfnü, garázsolt, 35 000 ko rónáért. Marlanlč Rudolf, Vefkf Biel 228. 0 765 • Octavla Super, 61 000 km, 35 000 koronáért eladó. Dr. Regőczy, Du najská Streda, V. Blahovská 26, te­lefon: 26-40. 0 767 • Octavla Super Jó állapotban, alkatrészekkel eladó. Lukács L., Fučíkova 13, ahy. 0-768 • 53 éves vagyok, rendes nőt ke­resek 38—45 éves korig háztartá som vezetésére. Jelige: Rövid időn belül. 0 768 • Felhívás. Dunaszerdahelyi Általános Kö­zépiskola Igazgatósága felhívja azoknak a dolgozóknak figyelmét, akik tanulni szeretnének, hogy az 1968/69 es tanévben megnyílik az első évfolyam az esti iskolában. Jelentkezhetnek azok a dolgo zók akik: 1. rendelkeznek alapfokú végzett­séggel (8 éves Iskola, 9 éves is­kola, 4 polgári, 4 gimnázium rtb.J 2. rendelkeznek hároméves mun­kaviszonnyal (tanoncviszony, katonai szolgálat, háztartasve­zetés stb.). Jelentkezési ivüket és bizonyítvá­nyukat legkésőbb 1968. augusztus 25 ig küldjék el az iskola tgazga lóságára. További felvilágosítást az Iskolaban kaphatnak. Igazgatóság. 0-761 • Harmonikát, gitárt javítunk, zongorákat hangolunk, dobokat át­húzunk, mindent jótállással. SLUŽ­BA, rokkantszövetkezet Bratislava, Zámočnícka 4., tel. 336-23 ŰF744 • A TERMOSTAV n. v. SVS—3 Kassa. Prešovská 8, alkalmaz kő­műveseket, szigetelöket, bádogo sokat és segédmunkásokat |ó ke resetl lehetőségek 1 Különélést pótlék a lakóhely távolsága ze­rlnt 510—750 korona Lakás a munkásszálláson díjtalan. 5-napos munkahét lelentkeznl lehet a fenti címen a személyzeti osztályon ÜF 583 Köszöntő B Bozsaky Csaba, Nemesócsa. Névnapod alkalmából szívből gratulálunk. Szüleid és testvéreid. 0-769 • Tuman Rozália, Réte. Születésnapja alkalmából szív­ből gratulál, Csizmadia család, Vágklráiyfárói. 0-758 1968 VII. T 8 \

Next

/
Thumbnails
Contents