Új Szó, 1968. július (21. évfolyam, 180-210. szám)

1968-07-05 / 184. szám, péntek

Korszerűtlen elmélkedése A második lityi után... — Őrmester úr, ne igyon többet! — Talán azt hiszi, hogy nem tudom kifizetni a cechemet? ... Van nálam pénz bőven ... Hozzon csak még egy üveggel... Veled kocintok csak, te zöldszemű szörnyeteg ... Te drága zöldszemű fiaskó ... Azért, mert olyan ferdének mutatod a pofádat, az egész életemet... Az egészségemrel Ugyan most sokkal jobb lenne, ha sánta, púpos, béna vagy vak lennék ... Akkor holnap nem vinnének el a világ végére!... Megdögleni! De miért? Holnap behajóznak, az isten tudja csak, meddig nem ihatok ... Csak vizet, az egész tengert ... Azt kiihatom! Ezért jártam egyetemre ... Humánus nevelés... Ha-ha-ha! Vizet prédikáltak ott is, pedig a hülye is tudja, hogy a dékán a KKK tagja ... Hazafias kötelességem lesz, hogy gyilkoljam azokat a kis barna embereket!... Ha sokat megölök, kitüntetnek! Ha. ők ölnek meg, akkor fakeresztet kapok... Milyen barmok is vagyunk?... Ez talán a szabad akarat?... Tízéves voltam, amikor láttam Chicagóban a nagy vágóhidat... Tízezerszámra hajtották be az állatokat... Akkor még nem tudtam, hogy engem is majd több tízezer társammal hajtanak be a vágóhídra... Csinnadratta bum-bum-bumbumml... — Halló, pincér! ... Miből csinálják ezeket az átkozott poharakat, hogy mindjárt öszszetörnek? Mint az emberi koponya ... Bob karambolozott egy kicsit ... nekiment egy hídlábnak és meghalt egy kicsit Az agyveleje ott volt az aszfalton Kicsiség ... Hány rokona bőgött a temetésén, pedig egy részeges strici volt... Most hányan garambolozunk majd?... Ott, a tenger túlsó oldalán? Ezt még nem tervezték be a hadügyben? Rakétakilővő támaszpont a Holdon ... Rakétakilövő támaszpont a Földön ..-. Rakétakilövő támaszpont a tengeren... Az isteni tudomány nevében? AH right! És ha mégis embereket irtanak, tévedni emberi dolog! — mondja majd „a grave man", a csendes, a halott ember, de csak úgy maga magának, mert nem lesz ezen a nyomorult sárgolyőn lény, aki meghallja! Ad maiorem Dei glóriám, tonsummatum est! Isten nagyobb dicsőségére elvégeztetem Szabad akaratunk van, ki-ki a maga módja szerint üdvözüljön! Ein jeder solle nach eígner Facon selig werden! Dulce et decorum est pro patria moril — Édes és dicső meghalni a hazáért! — mondta Horátius. A harmadik lityi után... Mi van itt? ... Nagygyakorlat?... Vagy talán fegyverraktár?... Mi van itt, srácok?... Ne nézzetek engem hülyének!... Még hogy ez egy játéküzlet kirakata? Úrlásil — Ne tépkedd a virágokat, mert kapsz egy pofont! — Ne kínozd azt a kutyát, mert kitépem a füled! De a nyolcéves kölyöknek már tankot, hadihajót, repülőt vesznek ajándékba ... Milyen züllött ez a mai fiatalság!... Vajon mi lehet az oka? ... Otthon csak jót hall tőlünk! Olvastad a mai lapokat? Kéjgyilkosság!... Rablógyilkosság! ... Betörési... Erőszak! ... Kábítószer csempépészés!... Már megint az I.SD ellen cikkeznek ... Két niggert agyonvertek... Csak kettőt? Egy embert meggyilkoltak! — Villanyszék!... Egy falut lebombázott, száz embert megölt? ... Talán százszor ültetik bele a villanyszékbe?... Nemi... Ezért kitüntetést és szabadságot kap! ... Ki az isten ismeri Itt ki magát?... Aki egyet megöl, gyilkost ... Aki százakat, az nemzett hős, példakép! ... Kedves szülők, hát miért nem tiltakoztok?... Miért nem mondjátok meg, miért nem írjátok meg: „NEM AKARJUK, HOGY A GYEREKEINK FEGYVEREKKEL JÁTSSZANAK!" Miért nem azokat viszik csak katonának, akiknek tetszik az egyenruha?... Lennének elegen! ... Aki hülye a szellemi munkára és aki lusta a fizikai munkára, az mind-mind elmenne katonának!... Adjanak nekik egy sivatagot, elegendő fegyvert és aztán csak irtsák kl egymást! ... Hát nem ez lenne a logikus?... A politikusok leülnek tárgyalni, estélyeket adnak egymás tiszteletére, együtt poharaznak, mézédes mondatokat gügyölnek egymásnak és a plebs-et összeugratják! Hát nem szép ez? Ök bombabiztos fedezékből lesik- azután, hogyan gyilkolják egymást az emberek!... Egy kis lélektan az egész! Mert a normális ember nem akar háborút, nem akar meghalni!... És akkor jön a lélektani fogási Akár a saját gépünk bombát dob egy saját városunkra — nyolc ember meghall... Tíz hozzátartozójuk bosszúért liheg, száz honfitársuk vért szomjazik — azután lazítani kezd a sajtó, a rádió, a tévé és máris ölik egymást az emberekl... Háború után pedig kevés a férfi, nincs munkanélküliség, van munkaalkalom! Csak azt kell hazudni, hogy ez vagy az a szomszéd dobta le azt a bizonyos első bombáti Bosszúért üvölt a békés családapa, a szerelmes ifjonc, az egész békés ország! Egy kis lélektan! ... Az anyák sírnak! Mi lenne, ha az asszonyok tíz évig nem szülnének egyetlen gyereket sem? ... Csak öt évig? ... Amíg a katonaságot végképp fel nem oszlatják ... Amíg a hadiüzemeket le nem szerelik... Vagy az anyáknak is tetszik az egyenruha? ... Nekik is tetszik idegileg megrokkant fiuk mellén a vitézségi érem? ... Mert akkor csak rajta! És még egy konyak... S aki a háborút csak filmen vagy a tévé ernyőjén látja, boldogan vigyorogva nézné végig, hogy a vörösök és a sárgák megegyék egymást! ... Ez is humanizmus! Már gyagyás vagyok! ... Ne dumáljátok tele a fejemet!... Daisy, azt hittem, neked több eszed van! ... Hogy te jobban szeretsz!... S tegnap azt mondtad, sokkal csinosabb vagyok egyenruhában!... Ha már anynyira rajongsz az egyenruháért, elmegyek egy nagy szállodába portásnak ... Olyan egyenruhát kapok, mint amilyen csak egy ellentengernagynak lehet! Azt kérdezted, hogy félek-el Hát igen, félek! ... Csak tegnap nem mertem bevallani... Gyáva voltami... Én élni akarok ... Tegnapig úgy éreztem, hogy veled akarok élni! ... Ma már csak élni akarok! Ha meghalok, erre az alkalomra lenne már fekete ruhád?... A fekete szín jól illik az arcodhoz, a hajadhoz... Tudod, ha sírsz, még szebb vagyl ... Sírni szeretnél és gyászolni?... Sző szerint idézed a klasszikusokat, mégis nagyon buta vagyl Mi lenne, ha minden katona összetörné a fegyverét? ... Még a kivégző osztag ls? ... A hadügyminiszter űr saj-ltkezűleg puffogtatna le bennünket?... Micsoda pacifista álláspont?! .. Si vis pacem, para belluml — Ha békét akarsz, készülj a háborúra! Mást sem teszünkl Készülünk a háborúra és a halálra! Ezért élünk ... Ha-haha... Ez jó vicc... Erre valamit inni kell! — Főúr, még konyakot! — Értse meg, hogy nem hozhatok már... A séf megtiltotta... Nem akarom elveszíteni az állásom ... Négy gyerekem van... Az isten gondoskodik az ég madarairól, de az én gyerekeimmel nem törődne a kutya sem ... — Fiúk vagy lányok? — Három fiú meg egy lány... — Gratulálok, öregem ... Engedje meg, hogy letegezzeml ... Három katonát is nevel az Egyesült Államoknak ... Három hősi halottat vagy három gyilkost ... Tetszés szerint... Talán választhat is, mit akar: gyilkosokat vagy hősi halottakat?... Látja, mégis magázom! Nem vagyok én olyan neveletlen fajankó, hogy egy négygyerekes családapát letegezzek ... Pár nap múlva már majd gyilkolom őket, meg az anyákat és a gyerekeket is ... Nem mintha örömöm lelném a gyilkolásban ... De felsőbb parancsra! Ha-ha-ha ... Hozza azt a konyakot, mert inamba száll a merszem és holnapra meg esetleg katonaszökevény leszek akkor... És nem akarom, hogy a szüleim szégyenkezzenek miattam ... Hiszen azért szült az anyám, hogy legyen egy hősi halott fia, egy gyilkos fia!... Ha-ha-ha... Ide azzal a konyakkal! Goddam... Az isten verje meg... Hát mért van nekem már most lelkiismeretfurdalásom?... Az államok polgárának jelszava csak egy lehet: Right or wrong, my country! — Akár jogszerű a dolog, akár nem, én a hazám érdekeit nézem! ... És az én hazám érdekei megkívánják, hogy polgárai kiirtsanak a föld színéről egy népet!... Ez a huszadik század emberdzsungelének a törvénye: STRUGGLE FOR LIFE!... Konyakot, az istenit ennek a világnakl... John Brovvn, Abe Lincoln, mit csinálnátok az én helyemben? ... Tudom, hogy ti ls innátok! ... Innátok, amíg bele nem döglenétek ... Aki iszik, az csak magát gyilkolja ... Erre kellett a főiskola? Apa, anya, inkább egy kutyát neveltetek volna fel helyettem ... Kevesebbe került volnál Főúr, a kutyák is leisszák néha magukat a sárga földig?... Maga már tapasztaltabb, maga már biztosan volt kutya! ... Főúr, ne bámuljon rám olyan víziló szemekkel!... Ne nézzen rám, mintha még sohasem itta volna le magát! ... VI-GYÄZZ! ... Maga barom, az Egyesült Államok legyőzhetetlen és felülmúlhatatlan hadseregének az őrmestere ül ittl... Egy jövendő gyilkos ... Egy jövendő hősi halotti ... Tisztelegj!... Sarkat össze, lábfejet szétl... Volt maga katona? Vasra veretem, szétverem azt a málé pofáját... Ide azzal a konyakkal) — őrmester úr, ne sértegessen ... Az én fiam is katona, Vietnamba vitték ... Utolsó levelében azt írta, hogy a kórházban fekszik, amputálták a ... — Joe, nézd ezt a barmotl ...Elaludt a saját piszkában ... Dicső hadseregünk egyik dicső altisztje ... Nézd csak, milyen állatian bamba pofája van... — Katonának mire az ész?... Különben hová akarsz menni? ... Messze van még a reggel... Milyen barmok is vagyunk?, ...Hagyjuk magunkat a vágóhídra hajtani... ölünk, hogy meg ne öljenek bennünket... Ibolyántúli sugarak, pompás űrhajók, erős emberek ... Pompás fegyverek gúnyolnak szépet, életet... Békét követel a nép, s egy szürrealista kép lila ködében véres fantomok rémületet hintenek szét: háborút, bombát, haláltáborok végtelen sorát. Gázkamrák... valahol csontvázak énekelnek és menetelnek gyermekkoponyák... A másik képen undok dög hever virágos réten, hemzsegnek rajta férgek-legyek, s közeiében virágot tép egy szép kisleány ... HALÁL ÉS ÉLET — BŰZ ÉS ILLAT, UNDOR ÉS GYÖNYÖR, S MINDEZ EGY HELYEN: EGY KÉPEN, EGY KONTINENSEN, EGY IDEGEN ÉGITESTEN, EGY SZÍVBEN, MELYNEK SEMMI KÖZE SINCSEN SEM ISTENHEZ, SEM EMBERHEZ, SEM A' MŰVÉSZETHEZ! Valahol harangoznak, valahol gépek dohognak, mint kerge darazsak, valahol hajó dudál, vonat fütyül és az ember hinni már nem mer, kujtorog egyedül, egy idegen világ körül, amit megérteni nem lehet, amit szeretni nem szabadi Nincs jövő — nincs új horizont és nincs jelen sem, csak valami meg nem fogható, az ujjaink közt szétfolyó silány matéria, valami műanyag, amit kultúrának neveznek, amit tudománynak neveznek, amit művészetnek neveznek azok, akik a múlt rongyait toldozgatják össze és ebből szabnak majd egyenruhát, szemfedelet, hírnevet, diplomát, katonakönyvet. Bal-jobb, bal-jobb! — a holttestek menetelnek ... Legyőzhetetlen hadsereg gyunkl — a holttestek ént^íaM nek... — Hasalj! — lehasalnak, felugornak, tisztelegnek, szavalnak és szavaznak, minden gyengét megrugdosnak, minden, erős előtt meghajolnak ... A vastraverzek szédelegnek, úgy röhögnek: — Hát ezek?... Hát ezek? ... Hát ezek az emberek? S AZ EMBER VELÜK RÖHÖG A HARMADIK LITYI ÉS PÁR KONYAK UTÁN... MI MÁST TEHET? VÁLASZTHAT: vagy hazaáruló lesz ... vagy gyilkos lesz ... vagy hősi halott! A

z ember azt hinné néha: minden út a „Napfénytő" — a „Keletszlovákiai tenger" mellé vezet. Vasárnap reggel — a szélrózsa valamennyi Irányából — a gépjármüvek végeláthatatlan oszlopa Irányul a kies fekvésű, 33 km

2 víztároló felé. Ha szép az idő, bizony 30—35 000 ember keres hűsölést a tó selymes vizében. Legutóbb igen sok külföldivel is találkoztam: magyarok, lengyelek, nem egy francia, olasz vagy nyugatnémet kocsi parkolt az országút vagy a tó mentén. „A vízfelület varázsa sok mindenért kárpótol" — körülbelül ez lehet a mottója az általános megállapításnak, sokak jogos véleményének ... Kárpótol — már elöljáróban — a parkolás körülményességéért: őrzött parkolóhely mindössze egy van (napsütötte, árnyék nélküli helyen). A jelzett és a csúcsidény előtt oly gyakran hangoztatott tervek és ígéretek mind ez Ideig — tervek és ígéretek maradtak csupán ... Hasonló a helyzet az elszállásolás és az étkezés tekintetében. A szolgáltatásokat itt nyilván úgy értelmezik, hogy a legjobb, ha este szép csendesen hazamennek a turisták — hiszen éjjeli szállást még az oly szűkösen r Arnyak a „Napfénytónál t( R. BERENHAUT FELVÉTELE mért illedelmes szónál is nehezebb kapni, kényelmes szobáról, rugalmas ellátásáról, — a vendéglátóipar ma már magától értetődő követelményeiről — egyenlőre csak rébuszokban lehet beszélni... Épült Itt ugyan egy szépen berendezett, népi Jellegű halászcsárda, melyben ízletes tájételeket, frissen készített halkülönlegsségeket készítenek és hozzá jól csúszó, hűsített bort mérnek, — nem ls drága áron — de hát mit jelent ez a kis oázis, amelynek befogadóképessége alig néhány asztal...? Fagylalt, hűsítő Ital, gyümölcs alig egy-két helyütt kapható. Míg sor kerül az emberre, többnyire megúnja a várakozást, a sorbanállást, s kárpótlást ismét a hűsítő hullámok között keres, az egyetlen helyen, ahol — e vidéken — nem érheti csalódás ... S így esténként — hazafelé tartva — többnyire elégedetlen megjegyzéseket hallani. Az emberek arról beszélnek, hogy a / nagymihályi cégek és szövetkezetek szaldóin a fogyatékosságok gyorsabban gyülemlenek, mint az eredmények. Kár! Az eltékozlott bizalmat nehéz — felettébb nehéz — ä gyorsan visszaszerezni! TANZER IVAN |