Új Szó, 1968. július (21. évfolyam, 180-210. szám)

1968-07-05 / 184. szám, péntek

Lapunk június 5-i számában ismertettük az Ady Endre Diákkör kezdeményelését. A Prágában tanuló dél-szlovákiai magyar egyetemisták és főiskolások három kérdést intéztek huszonöt kiváló közéleti személyiséghez, köztük: Emil B. Lukáčhoz, L. Novomeskýhez, Eduard Goldstücker professzorhoz, Ján Mukaŕovský professzorhoz és Miroslav Zikmund világutazóhoz. Rajtuk kívül trég bizonyára sokan vannak, akiknek a véleményét nem kevésbé volna fontos ismernünk, s az ankét szervezői foglalkoznak is a gondolattal, hogy a megkérdezettek névsorát kibővítik. Ettől függetlenül is szívesen veszik, ha bárki, aki úgy érzi, hogy jelentős mondanivalója van ezekről a dolgokról, kérdezetlenül is nyilatkozik. Az Ady Endre Diákkör vezetőségéhez már beérkeztek az első válaszok. Mielőtt tolmácsolnánk őket, megismételjük a kérdéseket: Cseh vélemények a magyar kisebbségről Az együttélés útja Válaszok a prágai Ady Diákkör ankétjára 1

Hogyan tekint On a nemzeti kisebbségek fel• adatára, tevékenységére és helyzetére (e helyzet kifejezésére az alkotmányban és a törvényekben) a demokratikus államban — jelenleg és a jövőben? Például a csehszlovákiai kompakt magyar kisebbség esetében? 2

Politikai vagy más szempontból elfogadhatat• lannak tartja-e On, hogy csehszlovák részről szervezett vagy spontán módon — támogatnák a magyarországi szlovákok kultúráját és ezzel nemzetiségi sajátosságait — és viszont, hogy a kultúra terén Magyarország is segítené a csehszlovákiai magyar kisebbséget? 3

Az ün véleménye szerint a kölcsönös tájékoz• tatás és együttműködés javulása érdekében milyen párbeszédforma lenne a legmegfelelőbb a magyar kisebbség és a szlovák, illetve a cseh nemzet között? JAN B. KOZÁK: (a prágai egyetem egykori filozófia professzora, Masaryk, Kami Capek baráti köréhez tartozott, Amerikában Bartók Bélával is megismerkedett) 1

Határozottan annak az elvnek • a híve vagyok, hogy a nemzetiségi kisebbségnek kulturális, politikai és gazdasági téren a többségben levő nemzetekkel egyenlő jogokkal kell rendelkeznie: alsó- és középfokú iskolaüggyel, arányos politikai képviselettel. Hogy mindkét részről hogyan élnek majd ezekkel a jogokkal, az viszont a jövő kérdése. Szeretném, ha a magyar kisebbség nemcsak barátilag nőne össze a szlovákokkal, hanem ha segítene legyőzni a magyarok és az 1918 előtti hajdani Magyarország volt kisebbségei közti régi antagonizmust is. Amennyiben a magyarok a szabadságért és demokráciáért folytatott megújhodási mozgalomhoz csatlakoznak, ez politikai barátságot és nagy hatékonyságú erkölcsi katalizátort jelentene köztünk. Nagyon szükségesnek tartom, hogy Magyarország kulturális vonalon támogassa a csehszlovákiai magyar kisebbséget, az itteni szlovákok pedig a Magyarországon élő szlovák kisebbséget. 3

Önök is Masaryk mondását • idézik, miszerint a demokrácia vita. Masaryk utolsó tanítványai közé .tartozom, és mindig azon fáradoztam, ' hogy ez a vita készséges és hathatós legyen, amely az apró munkákban és az emberi kapcsolatokban nagyobb humanitáshoz, a politikai és szociális problémák megoldását célzó állandó törekvésekhez, az összes osztálykülönbség legyőzéséhez, fölényeskedés és megvetés nélküli együttéléshez vezet. A kölcsönös megismerést és méltányolást jeles irodalmi művek, zenei termékek, színművek fordításaival segíthetjük elő, kiállítások, turisztika, sportrendezvények is ezt szolgálják. A magyar néphez közeledést kimondottan európai jellegű reménykeltő eseménynek minősíteném. KAMIL B E O N A Ŕ 1

Őszintén szólva a kisebbség • proWtmjáját ilbíôen semmilyen tapasztalataim fth(csenek. Életemben azonban egy megrážíLlény tanúja'voltam: a hazánkban élő német kisebbség ellenséges tényezővé változása államunkban — Henleinék ismert története a nácizmus terjeszkedésének idején. Mint költő, azt gondolom, hogy a kisebbség problémáit két szélsőséges pont határozza meg: a) az állami személyiségek kötelessége, hogy a kisebbségnek szükséglete kielégítéséhez a maximumot nyújtsák; b j az a félelem, hogy a kisebbség ne forduljon az állam ellen. Azon a véleményen vagyok, hogy a szocializmus eszméi ezt a problémát megoldhatják. Az adott esetben előnyt jelent, hogy a Magyar Népköztársaságnak a szlovák* kisebbséggel hasonló problémája van, mint Csehszlovákiának az itt élő magyar kisebbséggel. Egyáltalán, mi akadályozza a két állam közti baráti megegyezést? 2

Ha cseh nemzetiségű egyén• ként valamilyen más országban a cseh kisebbséghez tartoznék, az országnak egyrészt biztosan jó állampolgára lennék, de szívvel, kultúrával, alkotóerőmmel az anyaországhoz is köteléket éreznék. Természetes lenne számomra, hogy korlátlan és szabad kulturális kapcsolatom legyen vele. Mihelyt ezt elveszíteném, vagy méltatlan lennék erre, ez kétségtelenül az asszimiláció kezdetét jelentené. Ennek az alapvető nézetnek a felismerésével látnék hozzá a hazánkban élő magyar kisebbség problémáinak tanulmányozásához, ha szükség lenne az én részvételemre is. Valóban nem is tudom, meny** • nyire széles körű ez a probléma. Elképzelek azonban egy dolgot: a művészeti alkotást. A magyar kisebbség alkotását, ha ez túlnő helyi jelentőségén, természetesen egész nemzetünknek — mindenekelőtt a cseheknek és a szlovákoknak — ismernie kellene. Ezzel szemben a magyar kisebbségnek is tájékozottnak kellene lennie a cseh és a szlovák művészetről ugyanúgy, mint a Magyar Népköztársaság művészetéről. Ebből a célból bizonyára célszerű lenne két folyóirat, ha nem lenne végképp semmilyen kisebbségi kiadóvállalat. Azt hiszem, hazánkban a cseh könyveket lefordították magyarra. Azonban az az érzésem, hogy ez nem az, aminek lennie kellett volna. A propaganda érződött belőle. S itt csak az értékek önzetlen, becsületes és őszinte kicserélése van helyén, ahogy ezt napjainkban a kedvelt párbeszéd szóval fejezik ki. VILÉM ZÁVADA: (nemzeti művész, költő és műfordító, sokat tett a cseh—magyar kultnrálls közeledésért) — Egész szívemből kívánom, hogy köztársaságunkban a magyar nemzetiségi csoport is itthon érezze magát, munkájával és kulturális törekvéseivel segítse közös hazánk felvirágoztatását. Ismerek számos magyar költőt, zeneszerzőt és egyéb művészt, alkotásaikat nagyra becsülöm.. Utazásaim során Budapesten és más magyar városban, úgyszintén Dél-Szlovákiában is, sok magyart megismertem, akikkel őszintén rokonszenvezek. Egykor lefordítottam Ady Endre néhány versét és teljesen osztozom azzal a meggyőződésével, miszerint szükséges, hogy nemzeteink mindig a legjobb megértésben éljenek. A kölcsönös kapcsolatok problémája azonban összetettebb, mint azt Jómagam Prágából megítélhetném, én azt hiszem, csak szakemberek és szakértők dolgozhatják ki az együttélés útja legjobb lehetőségének vázlatát. Számunkra más nem marad, mint hogy ezzel kapcsolatban mindnyájan a lehető legjobb akaratot tanúsítsuk. VÁCLAV ČERNÝ: (korábban a prágai egyetemen az összehasonlító irodalomtudomány eu rópai hírű professzora) 1 A demokratikus államban n * • nemzeti kisebbségnek nemzeti sajátossága legszélesebb körű jótállásának kellene örvendenie, mind gazdasági és anyagi, mind pedig kulturális szempontból. Ez mindenekelőtt a hazánk területén élő számottevő és kompakt magyar kisebbségre vonatkozik, mivel az összes többi kisebbség közül a legerősebb. Bizonyos, hogy ezt a jótállást az alkotmányban is kifejezésre kellene juttatni. Az első köztársaság alkotmányában ez szerepelt is: már. abban az időben a kisebbséggel szembeni nemzeti türelmességet tekintve bárkit felülmúltunk Európában. Az állam a kisebbséggel szemben köteles igazságos lenni; a kisebbségnek az állammal szemben lojálisnak kell lennie, s a közös eszményi célok megvalósítása érdekében köteles készségesen és aktívan munkálkodni és együttműködni; így képzelem el kettőjük párbeszédét, vagy jobban mondva az őszinte demokratikus kölcsönösséget. Csehszlovák részről lehet, vagy lehetett volna támogatni a Magyarországon élő szlovákok kultúráját és ezen keresztül nemzetiségi sajátosságát is? Viszont fordítva is: Magyarországról a "hazánkban élő magyar kisebbség kultúrtáját? Elvileg és elméletileg nem látok érvényes ellenvetéseket. Egyébként spontán módon valószínűleg így történik. Szervezetten is meg lehetne ezt valósítani, azonban az államok közti, Magyarország és Csehszlovákia megállapodása alapján, a kölcsönösség írásba foglalásával, ami mindkét részről az egyezmény lojális teljesítését feltételezi. Az ilyen megegyezés a leggyümölcsözőbb és legteljesebb eredményhez vezetne, ha Magyarországon az államl-polittkat fejlődési irányzat és a demokratizálódó Csehszlovákia fejlődése a lehető legnagyobb mértékben közelebb kerülne egymáshoz, és hasonlóvá válna. Bizonyos értelemben abban látom a hazai magyar kisebbségnek a Magyarországgal kapcsolatos feladatát, hogy a nyelvterület számára a tolmács, a közvetítő, a csehszlovák törekvések magyarázójának szerepét töltsék be. A kisebbségnek az a küldetése, hogy ax államok között hidat verjen, nem pedig civódást szítson. Csehszlovákiában egykor a „határok fokozatos spirituálizációjáról" jelszavakat kovácsoltak: ezek végre elveszíthetnék gátló és korlátozó jellegüket. JAN WERICH : (a bires komikus, kinek jelentőség* aligha szorul méltatásra) Kedves Barátaim! Hát ez bizony rendkívül fogas kérdés. Látszólag. Valójában, persze, roppant egyszerű. Ha valaki egyszer híve a gondolat és a kultúra szabadságának, az emberi jogok sérthetetlenségének és a félelem nélküli életnek, az magától értetődően híve annak ls, hogy a kisebbségek minden jogaikkal és szabadságaikkal egyetemben fennmaradjanak és tiszteletben tartassanak. Ellenkező esetben soviniszta, babonás vénasszony és vagy primitív tökfilkó, vagy szemérmetlen csaló, aki egészen bizonyosan valami rosszban sántikáL Semmiképpen sem vélekedem a magyar kisebbségről úgy, mint Vodička utász, aki Svejk társaságában kézbesítette Lukáí főhadnagy levelét Kákonylné úrhölgynek, mint bizonyára emlékeznek. (Ami ettől függetlenül marha jó kis történet.) Ez nagyjából minden. Röviden. (Továbbá szőszerint) A viszontlataara WERICH JÁNOS CSEH ES SZLOVÁK 19611 II. 5. E. B. LUKÁČ: STANISLAV KÔSTKA NEUMANN: Minden ember félti o bőrét Minden ember félti a bőrét, de hogyha tiszta a szíve, szent hevében nem jut eszébe, hogy fenevad tör a vesztére, t azt puszta kézzel gyűri le. Minden ember félti a bőrét, de hogyha tiszta a szíve, megismert igazát nem hagyja, a rosszal küzd, a bűnt tagadja, s hiába törnek ellene. Minden ember félti a bőrét, de hogyha tiszta a szíve, tudja, hogy mikor tilos félni i kell inkább halni, mintsem élni, éi van meghalni ereje. Radi György fordítóta Pálya KÖLTÖK VERSEI Hol ér véget e furcsa pálya? Síkok rejtekéből nyílként törve föl, egyre magasabbra föld határain túl — perigeum és apogeum ívén — ércéből öklendve szikraesőt, fél évszázadot keringett által. Ô, mily komor rajt, mily csodás pólyál Tüzes ködökből ködökön túlra, áttört a mérges gőzök körein, koloncát leszórta s elszabadult. Hogy száguldozott egyes-egyedül a bársony-sötét s örök téren át. Felsóváigó, féltő tekintetek követték e szárnyatlan pegazust, amint titkos törvényeket szabott csillagsorsok rejtelmes körein. ÉS csak mérte a körkörös utat parancsot szabva s szolgálva is azt, hírt hozva a gomolygó sötétbe s a sötétségből sugaras reményt Meteorit-raj fenyegette, vad robbanás, hogy levesse köréről, s fekete szakadékába lökje a reménytelen és örök káosznak. Elvégezte mégis a küldetést fönt és alant, amint megszabatott, visszatért ágyába, leszáguldva megint a földre. Fordította: Dénes György JÁN SMREK: Csupa szerelem Szerelmes verset kérünk! mondják a nők, míg büszkék, fiatalok, mikor a mellük ringó és kemény, és szemük puhán ragyog. Szerelmes verset kérünk I Tíz, húsz esztendő múlva újra mondják. Mert tűz az asszony, s nem hervadhat el, míg testén érzi a vágyak vasabroncsát Szerelmes verset kérünk I E hő esengés soha nem ér véget. Ha felnő fiúk, lányuk, oldalukon mint nyűhetetlen rózsák, tovább égnek. Szerelmes verset kérünk, — ezzel kísérik sorsuk húnyó napját, s az unokákra kéjben úszva néznek. A néma koporsót Is így fogadják, s halóluk szép, mert örök lázban éltek. Vetes János fordítósa