Új Szó, 1968. július (21. évfolyam, 180-210. szám)

1968-07-26 / 205. szám, péntek

II LEGYEN A BEKE BÁZISA" N

ahai szállodai szobámban éjszakáról éjszakára rémlátomás gyötört. Azt álmodtam, hogy madárijesztőként bátortalanul állok terepszínű, foltos katonaruhában, s egy félelmetes kutya akar rám rontani. Azt álmodtam, hogy az okinawai katonai támaszpont munkása vagyok, akit azért vettek fel, hogy Viet Cong-harcost alakítson, s rajta idomítsák a juhászkutyákat, amelyeket majd Vietnamban szándékoznak bevetni az amerikaiak. Tudom, mi okozta lidérces álmaimat. Okina wa központi részében, Kodza bázisváros amerikai katonáinak vidám negyedében előzően sok történetet hallottam a szolgálati kutyák idomításáról . .. NEM KÍSÉRTETEK Az éjszakai Kodzát már 1965 tavaszán megismertem. A vietnami háború akkor még nem árasztott olyan légkört, mint most, ezen az éjszakán. E légkör leginkább az utca hosszában épült szalonok kirakataiból áradt. Amerikai katonák azért térnek be ide, h^gy különféle színes foltokat varrassanak zubbonyukra. Az egyik ilyen színes folt azt a jelenetet ábrázolja, amikor egy sötétzöld egyenruhás, kitátott vörös szájú amerikai katona egy csonttá soványodott, halálra rémült, alacsony termetű keleti emberkét döfköd szuronyával, s áldozatából sugarakban szökell a vér. E holmikat nyilván japánok gyártják. A bárban egy lány — nyilván egy japán nő és egy néger szerelmének a gyümölcse — a fő személy, rendeléseket vesz fel a katonáktól, kiszolgálja őket, mosdatlan szájjal visszavág durva tréfáikra. Katonák újabb csoportja tódul a bárba, utánuk egy okinawai japán lány lép be. Nemcsak részegen, hanem hisztériás dühkitöréssel. A lány rikoltozva felénk tart: — Két dollárt találtam, bizonyára elvesztették!" Gyors beszédéből alig lehet érteni valamit, aztán hirtelen elhallgat, mintha megnémult volna. Ügy hat, mintha orvosi nyelven szólva pillanatnyi ajáziában, beszédképtelenségben szenvedne. Engem, fővárosi japánt is hirtelen „okinawai ajázia" fog el. Undor fog el azzal szemben, amit magam körül látok. Az álmomban is kínzó rém kétszeresnek, háromszorosnak tűnik. Okinawát beutazva különféle véleményekkel találkoztam, s csakhamar úgy éreztem, hogy az álmomban gyötrő „kutya" annak felismerésével magyarázható, hogy én, az anyaországi japán részvétlen vagyok okinawai honfitársaim sorsával szemben. IDEGENEK SAJÄT OTTHONUKBAN Sok probléma mérgezi az okinawaiak életét. Például a bíráskodás. Elég az amerikai főbiztos egy szava, s bármelyik okinawai és amerikai közigazgatási bíróság elé utalják. A döntés rendszerint az amerikai félnek kedvez. Az okinawai tanítók zsebében megtalálható a háború utáni amerikai alkotmány szövege. Az alkotmány tiltja a háborút és a háborús készülődést, de ez a tilalom Okinawára nem vonatkozik. Sehol sem voltam olyan komor beszélgetések fiiltanúja, mint Okinawában, ahol az ember olyan tehetetlen, hogy még országának alkotmánya sem védi. Noha utcái fölött egy domboldalon, egy szűk utca egyik házának udvari szobájában higgadt szavakat hallottam egy tüdős nyelvésztől. „Az itt állomásozó amerikai katonák azt mondo gatják: messziről jöttünk ide és csakis értetek harcolunk. Ugyanezt mondták az Okinawáért folyt csaták idején az anyaországból jött japán katonák ts. Most is minden problémát japán biztonságának szempontjából néznek. Amikor végéhez közeledett az okinawai csata, a japán katonák a harcok folytatása, a hadállások erősítése helyett visszavonultak délre, hoqy megosszák sorsukat az ott rejtőző polgári lakos sággal. A japán parancsnok megvető fölényességgel jegyezte meg; ez ts áldozat az igazi japán szigetekért? Vajon nem emlékeztet-e er re a kijelentésre Okinawa jelenlegi sorsa is?" A HARC ÉLVONALÁBAN Tudós ismerősöm 23 évvel ezelőtt fiatal japán tanár volt. Iskolásokból szervezett egészségügyi különítménnyel együtt a sziget déli részére vetődött, amely szerencsétlen áldozatok tömegsírja lett, s a sors szeszélye folytán élve hazatérhetett. Ez a csodával határos módon megmenekült ember a háború után minden erejével azon munkálkodott, hogy ne merüljenek fsledésbe Okinawa keserű tapasztalatai. „Hogyan éreznék önök magukat, ha Hirosima nukleáris bázis lenne?" Még egy érdekes emberrel találkoztam, ö is tanárember. Reálisan nézi a dolgokat, s kétli, hogy a szigetek visszaadásáról folytatott tárgyalások jót hoznának. Az az elképzelés, hogy Okinawa nukleáris támaszpontjaival együtt térne vissza az anyaországhoz azt jelentené, hogy a japán kormánykörök újabb áldozatokat követelnének a szigetlakóktól, azután, hogy a szigetlakók több mint száz éven át leálázó •megkülönböztetésben részesültek, s nagyon megszenvedték a második világháborút. A bázisokkal együtt visszanyert Okinawa nem jelentheti az ország újrafelfegyverzésének kezdetét. Ez a tanárember sok-sok ezer honfitársával együtt azt akarja, hogy Okinawa a béke támaszpontjaként térjen vissza az anyaországhoz. Kandzaburo Ohe okinawai riportja -^TCLO oWrvWn^ t*W tsu^ÜkX «* Kedves, rajzos üdvözletet kaptunk Mexikóból Artdreés Salgótól, a magyar származású, neves festő* művésztől. Üdvözletét küldi lapunk olvasóinak és a mellékelt két rajzon a mexikói nép, a mexikói emberek változatos életének egy-egy pillanatát örökítette meg. Andreés Salgó a napokban afrikai körútra indul, ahol előadásokat tart és kiállítja közel 100 képét. Levelében megígérte, hogy ha ideje engedi, útjáról küld majd néhány rajzot. Andreés Salgó levelében megírta, hogy érdeklődéssel figyeli a csehszlovákiai eseményeket és a messzi Mexikóban is érdeklődéssel olvassa a tartalmas és bátorhangú Űi Szót. NÉGY FELESÉG — NÉGY JÖVEDELEM S

ekou Touré elnök vezetésével kongresszust tartott o Guineai Demokrata Párt országos nőtanácsa. A kongresszus történelmi jelentőségű határozatban foglalt állást a legelterjedtebb afrikai házassági mód, — a poligámia, azaz a többnejűség ellen. Guinea harcos lelkű asszonyai egyhangú szavazással döntöttek az egynejűség mellett. Tudom — jelentette ki a részvevők viharos tapsa közepette Sékou Touré —, hogy a guineai férfiak tiltakozni fognak a határozat gyakorlati megvalósítása ellen, de biztosíthatom önöket, hogy senki és semmi nem téríthet le bennünket erről a forradalmi útról. Nos, ezek után elmondhatjuk-e, hogy megkondult a halálharang Afrikában a poligámia felett? Soha! Kiáltanak fel a polimágiában megőszült férfiak. Könnyen beszél Sékou Touré. Neki nincs gondja arra, hogy miből éljen meg. Bezzeg az egyszerű muzulmán férfiú számára gazdasági biztonságot, profitábilis munkaerő-tartalékot és törzsi, társadalmi rangot jelent a több feleség. HATVANHAT GYEREK BOLDOG ATYJA Afrikóban az asszony sokkal pozitívabb szerepet játszik a termelésben, mint azt az olyanynyira erkölcsös európaiak gondolják. Annyira poziítv ez a szerep, hogy nélküle aligha tudná elképzelni a kényelmes és biztonságos életet az „uralomra termett" afrikai férfiú. Ennek a véleménynek meggyőző kifejezője a kenyai Ishiamel Owira, tizenegy feleség férje és összesen hatvanhat gyermek boldog atyja. Népes családja egy egész falut tesz ki. S aki elmaradottnak mondaná a hatvanhárom éves Owirát, az alaposan téved. Gyermekei számára különiskolát építtetett, s az asszonyok által megművelt birtok jövedelme több mint elegendő ahhoz, hogy gyermekeinek rendes nevelést és szép jövőt biztosítson. Owira emellett felvilágosult ember. Foglalkozására nézve prédikátor, farmer és vadász. Sajót bevallása szerint legalább annyira hisz a poligámiában, mint az istenben ... Kenyában a kormány különbizottságot létesített azzal a feladattal, hogy folytasson országos közvéleménykutatást és derítse ki, hogyan vélekedik a házasság kérdéséről a kenyai, azaz az afrikai ember. A bizottság férfiak és nők százait kérdezte meg. Határozott végeredményre még nem jutott, de az eddig feldolgozott válaszok nyomón arra a következtetésre jut az ember, hogy Kenyában és feltehetően egész Afrikában hosszú évekbe, sőt évtizedekbe kerülhet, amíg a társadalom eljut arra a fokra, hogy erkölcsileg lehetetlenné teszi a többnejűséget. Addig pedig hadd éljék világukat a többnejű férfiak. GAZDASÁGI PROBLÉMA Egyik kenyai miniszter logikusnak és természetes jelenségnek tartja a többnejűséget. Szerinte a menyasszonyért fizetett ár erkölcsös és okos befektetés. Célja elsősorban nem az, hogy megvásárolják rajta a leányzót, hanem sokkal inkább az, Hogy eleve gazdaságilag biztonságossá fogják a jövendő házasságot Különben is, ha válásra kerül a sor, a feleség köteles visszafizetni a férj szüleinek az önmagáért kapott összeget. Pontosabban a feleség szülei kötelesek megtéríteni a „menyasszony árát" a férj szüleinek, akiktől az összeg eredetileg származott. Hasonlóképpen foglalt állást a Kenyai Nemzeti Bank igazgatója is, aki boldog többnejű családapa, s aki szerint a kormány megoldhatatlan gazdasági problémát zúdítana saját nyakába, ha törvényt hozna á poligámio ellen. Ez ugyanis azt eredményezné, hogy állami költségen kellene eltartani a poligámista férjek által kiebrudalt feleségeket, s hol van manapság olyan afrikai kormány, amely ilyen felelősséget merészelne vállalni? Természetesen a monogámia mellett törnek lándzsát a kenyai keresztény egyházak afrikai és nem afrikai papjai. Ök is elismerik azonban, hogy a kérdésben mélységes türelmet kell tanúsítani. Annál is inkább, mert Kenyában negyvenöt különféle törzs él, s ezek mindegyike poligámista. Az egynejűséget csak azok fogadták el, akik valamelyik egyház aktív tagjai. De még ezek között is jócskán akad poligámista istenhívő. A tapasztalatok alapján elmondhatjuk, hogy Kenya társadalmának férfijai csaknem egységesen foglalnak állást a hagyományos afrikai házasság, s ezen belül a poligámia mellett. MIT MONDANAK A NÖK? Most pedig nézzük meg, hogyan vélekednek az ügyben legérdekesebbek — maguk az afrikai nők. Mint ilyenkor szokásos, a női vélemények ebben a kérdésben is megoszlanak. Mombasa kikötőváros nőszövetségének az a véleménye, hogy a többnejűség bevált a gyakorlatban, s biztonságot és emberi életet jelent a nők számára. Törvényben kellene azonban meghatározni, hogy egy férj hány feleséget hozhat a házhoz. S o nőszövetség véleménye szerint négy feleségben kellene megjelölni a poligámia felső határát. Ez különben megfelel a muzulmán egyházi előírásoknak, amelyek tiltják több mint négy feleség tartását. Egy nairobi titkárnő szerint a poligámia törvényes betiltása legfeljebb azt eredményezné, hogy a jelenleginél is nagyobb méretűvé válna Kenyában a prostituáció. Egy tanítónő viszont attól tart, hogyha a jelenlegi formájában meghagyják a poligámiát, ez előbbutóbb olyan túlnépesedést eredményez, amely sokkal több gondot okoz majd a kormánynak, mint maga a többnejűség. Kenya alelnökének sógornője sokkal egyszerűbben fogja meg a kérdést. Többnejűség? Fityiszt a férfiak orrára. Melyik nő tűri el zokszó nélkül, Hogy férje ugyanazt sugdossa öt vagy tíz más asszony fülébe is? Kikaparnám a szemét! S ez a vélemény is alaposan megfontolandó a férfiak számára. flOTT Nos, 0 vita folyik. Végered- "" menye valószínűleg a többnejűség lassú és természetes halála 1968^ lesz. vii. : ÉLIÁS BÉLA o DAR ES SALAAM-I LEVELE T-!"