Új Szó, 1968. július (21. évfolyam, 180-210. szám)

1968-07-19 / 198. szám, péntek

AZ ÖSSZEVONT IS

KOLÁK PROBLÉMÁI Az oktatás Nem lennénk tárgyilagosak, ha a hátrányok felsorakoztatása mellett nem szólnánk a közös Igazgatású iskolák előnyeiről. Nem hagyható figyelmen kívül, hogy ezeken az iskolákon például könnyebben valósítható meg a szakoktatás, hiszen a „kisebb tagozaton" lehetetlen lenibe biztosítani a kevesebb óraszámú tantárgyak szakoktatását. Ezzel kapcsolatban viszont nem egy Matica-klub alakuló gyűlésén elhangzott az a követelés, hogy a magyar ajkú pedagógusok ne tanítsanak szlovák iskolákon, mivel a nemzeti öntudatra nevelés így hiányt szenved. Egyesek viszont megfeledkeznek arról, hogy az összevont iskolák esetében ez elkerül hetetlen, mert egyébként nem biztosítható néhány szaktantárgy tanítása. A szlovák pedagóguhatékonyságáért 1968. VII. 19. A CSKP decemberi és januári plenáris ülését követő megújhodási folyamat számos problémát, a múltban keletkezett torzulásokat hozott felszínre, melyek megoldása élénken foglalkoztatja a közvéleményt. A múltban keletkezett súlyos deformációk — a társadalmi élet más területeihez hasonlóan — az iskolaügyet is sújtottuk. Adminisztratív-bürokratikus beavatkozás történi a nemzetiségi iskolaügy kérdéseibe is, an>i egyes iskolák közös igazgatás alá vonásában is megnyilvánult. A múlt hibáinak feltárása és kiküszöbölése során nem csoda, ha az utóbbi időben egyre több szó esik az összevont iskolákról, illetve ezek szétválasztásáról. A CSEMADOK Központi Bizottsága és a helyi szervezetek állásfoglalása is külön pontban foglalkozott az összevont iskolákkal, rámutatva a szétválasztás időszerűségére. A Szlovák Nemzeti Tanács Oktatásügyi Megbízotti Hivatala mellett működő nemzetiségi albizottság 1968. április 1-én megtartott üléséről kiadott álláspontjában is rögzítette: Határozottan elutasítjuk a magyar tannyelvű iskolák kérdéseibe történt olyan bürokratikus-adminisztratív beavatkozást, mint például a magyar és a szlovák iskolák közös igazgatóság alá vonása. Az a véleményünk, hogy az összevont igazgatású Iskolákat szét kell választani, ha ezek önállóan életképesek és ez nem veszélyezteti sem az egyik, sem a másik iskola létét, ha az osztályok alacsony létszáma miatt ez nem vezet az egyik, vagy a másik iskola megszűnéséhez. Ennek kapcsán felvetődik a kérdés, mi tette indokolttá, illetve szükségessé egyes iskolák öszszevonását. Erre az intézkedésre a CSKP Központi Bizottsága titkárságának 1961. június 5-i „szigorúan bizalmas" határozata alapján került sor anélkül, hogy kikérték volna a pedagógusok véleményét. Az illetékeseket az az elgondolás vezette, hogy a közös igazgatású iskolákban a gyermekek intenzívebben sajátíthatják el a szlovák nyelvet. Az összevonást nagymértékben az is elősegítette, hogy abban az időben több községben is új iskola épült, s a beruházás gazdaságosabbnak bizonyult, ha a magyar és a szlovák iskolát egy épületben helyezték el, mintha külön tető alá kerültek volna. A felsőbb szervek utasítására általában a járási nemzeti bizottság javasolta a helyi szerveknek az összevonás célszerűségét. Amennyiben ezzel a hejyi vezetőség egyetértett, mint pl. Nádszegen, vagy Pereden (galántai járás) összevonták az Iskolákat, ha nem egyeztek bele (Diószeg), nem került sor az egyesítésre. A több évi gyakorlat azonban azt mutatja, hogy ez az elképzelés, a szlovák és a magyar iskolák közeledése érdekében kifejtett törekvés — mely az iskolák gépies összevonásában jutott kifejezésre —, nem vált be. Az iskolák egyesítését megelőzően célszerű lett volna kísérletileg létesíteni néhány ilyen iskolát, s a gyakorlatban kellett volna meggyőződni az elv helyességéről. A nemzetiségi albizottság állásfoglalása a pedagógusok körében nagy visszhangot váltott ki. Általában leszögezhetjük, hogy a közös igazgatású iskolák magyar pedagógusai a felhívás mellett, a szlovák tanerők viszont ellene foglalnak állást. Az álláspont kiadását követően az érdekelt iskolák tantestületei, pedagógiai tanácsai, szülői munkaközösségei „nagyító alá" vették a problémát, hogy a lehetőségeket mérlegelve a legdemokratikusabban rendezzék ezt a kérdést is. Számos érv az elkülönítés mellett, több viszont ellene szól. Például a nádszegi alapiskola magyar pedagógusai egyöntetűen a szétválasztás szükségességét hangsúlyozzák. Állásfoglalásukat érvek felsorakoztatásával támasztják alá, miszerint náluk nem fenyeget az a veszély, hogy az elkülönítés valamelyik iskola megszűnéséhez vezetne. Másrészt, szerintük — és ezt a véleményt a peredi magyar pedagógusok is osztják — a közös igazgatású iskolákon hiányzik az egészséges versengés, ami viszont nagyban segítené az oktató-nevelő munka hatékonyságának növelését. Nem mellőzhető szempont az sem, hogy az ilyen Iskolákon nehéz biztosítani a kétnyelvűséget, s veszélyeztetve van a tanulók nyelvi tisztasága is. A kétnyelvűség biztosítása különösen a pedagógiai tanácsokon, v

agy gyűléseken is nehézséget Qkoz, ugyanis ha az értekezletet két nyelven "tartanák, túi hosszura nyúlna. Az igazi demokrácia pedig teljes egyenjogúságot feltételez mindkét részről. így aztán a megbeszélések többnyire szlovák nyelven folynak, a lényegesebb dolgokat azonban közlik magyarul is. I«az, a magyar pedagógusok többsége beszéli a szlovák nyelvet, azonban mégis hátrányos helyzetben érzik magukat s óz passzivitást eredményez. A szlovák pedagógusok is kellemetlen helyzetbe kerülnek, s kínos számukra, ha a jelenlétükben magyarul beszélnek. Ennek ellenére a tantestületekben soha, vagy csak nagyon ritkán kerül sor viszályokra, súrlódásokra, s ezek sem nemzetiségi eredetűek. sok többsége éppen ezért nem ért egyet a szétválasztással, mert véleményük szerint az elkülönítés csak formális dolog, viszont a szakoktatás rovására menne. A pedagógiai munkában pedig az oktatás hatékonysága az elsődleges, cél a tanulók ismereteinek gyarapítása és a folyamatos, szakszerű oktatás biztosítása. Ez természetesen a magyar iskolákra is vonatkozik, főleg a szlovák nyelv tanítására, hiszen javítása érdekében a jövőben az eddiginél még többet kell tenni, az iskolákat főképp szakképzett tanerőkkel kell ellátni. Évek során az összevont iskolák pedagógusai a legteljesebb egyetértésben végzik munkájukat, kölcsönösen segítik egymást, szorosabbá válik a szlovák és a magyar iskola együttműködése. Tény, hogy az eltelt időszakban ezek az iskolák sokat fejlődtek, jobb az anyagi ellátottságuk, korszerű segédeszközökkel, könyvtárakkal és berendezésekkel rendelkeznek. Szétválasztás esetén a gazdasági kérdés talán gondot okozna, de ez nein lehet mérvadó, hiszen a segédeszközöket, speciális szaktantermeket, kabineteket, könyvtárakat, tornafelszereléseket a jövőben is — az eddigiekhez hasonlóan — kölcsönös megegyezés alapján használhatná mindkét iskola. Legalábbis ez a nádszegi, magyarbéli és peredi pedagógusok véleménye. Az iskolák szétválasztásával kapcsolatban a legtöbb pedagógus annak az elvnek a híve, hogy haladéktalanul meg kell teremteni az eredményes munka feltételeit, mindenekelőtt szükséges biztosítani az oktató-nevelő munkafolyamatosságát mindkét iskolában. Hiszen csak megfelelő „talaj" biztosításával válhat lehetővé a szétválasztás. A problémát tehát sürgetően megfontolás tárgyává kell tenni, több megvilágításból is, ugyanis véleményünk szerint nem lenne helyes, ha az elkülönítés „felsőbb utasításra" történne, mert ezáltal átesnénk a ló másik oldalára, a demokratikus szellem mellőzésével ismét adminisztratív intézkedésre kerülne sor. A demokratikus egyenjogúság elveinek érvényesítésével az összevont iskolákat különkülön irányítás alá kellene helyezni, a végső szó azonban ezúttal is a helyi szerveké, mert a probléma csak az adott helyzetből kiindulva a helyi körülmények figyelembe vételével rendezhető. Amennyiben ennek végrehajtása valamelyik iskola megszűnéséhez vezetne, lehetővé kell tenni az azonos tannyelvű iskolák fokozati öszszekapcsolását (főleg a középiskolák esetében). Ebben az esetben a tantestületi szavazással történő megoldást sem tekinhetjük a legdemokratikusabb eljárásnak, mivel ez azt a veszélyt rejti magában, hogy a többség győz, s a nagyobb létszámú iskolát azzal vádolhatnák, hogy elnyomja a kisebbeket. Viszont egyetlen magyar pedagógus sem szeretné, ha szlovák kollégái „albérlőknek" éreznék magukat, tehát ez az érv is az önállóság mellett szól. A probléma csak józan megfontolással, higgadtsággal, a szenvedélyek mellőzésével oldható meg, mivel minden meggondolatlan, elhamarkodott cselekedetnek áldatlan következményei lehetnek, nemcsak az állami érdekek, hanem az egész szocialista rendszer szempontjából is. TÖLGYESSY MÁRIA Ti"*' • ÜJ VERSEK MOYZES ILONA: KÖLTŐ VAGYOK országutak keresztje, sok bűzös szenny a vállamon át fut le a tengerekbe. Gázlókat megjárt roggyant bárkaroncs vagyok és költő és olyan, mint a Hold, mely elfogy néha. De meg is árad, mint a Néva, ilyenkor ismeretlen, új utakra gázolok. Költő vagyok és Isten néha kényes és gőgös, mint a hegyek. És nem akarok semmi mást nagy akarással csak azt, hogy legyek, legyek ... TÓTH ELEMÉR: MAGÁNYOM FEKETE CSÁPJAI A hajnali kakasszó tiszta csengése átszeli a bennünket kötő erőtért A világ felbolydul pengeni kezd a kalapács sercegni a toll zúgni a gép S az éjszaka roncsaiból kipattanó kép: Magányom fekete csápjai Iszonytató mozdulatlanság J*

Vl

ií

,*9'» # «J * « •» * .. NAGY JÓZSEF: SIRATÓ F £ R £ I [Fametszet j DÉNES GYÖRGY: JAJ Jaj a legyőzöttnek, aki keserveit nem mondja ki, csak gyCii befelé a szót, a mérgezőt, kínzattatót. Mint fuldokló az iszapot, hörböli a halálszagot, a zöld hinárt, a rettenet torkába ájult perceket. Jaj a legyőzöttnek, aki kénes haragját oltja ki, vulkán-hevét, az iszonyút, a lelkét perzselő gyanút, amit kikéne löknie, vele szakadjon a szíve, s ha össze is dől a világ, hallatni egyszer igazát. Jaj a legyőíöttnek, aki nem tud mélyebbre omlani, a hite rom és romhitét befogja sűrű, néma ég. Csak tántorog az éjen át, de hát hová, ha nincs tovább? Sötéten izzó jég fa lak börtönébe kövült a nap. NÉMETH ISTVÁN: TO LAK VÓ, ÖNJELÖLT A HOLD Tolakvó, önjelölt a Hold! Fönn a nap, s ő mégis fölkúszott az égre bukdácsol a kékség tengerében. 1963 KALMÁR LÁSZLÓ: BOCSÁNAT Barátaim bocsássatok meg! Én boldogtalan azt hittem, Hogy örökké rajtam nevettek, Pedig tiszta szemetekben Csak az ifjúság tüze lobogott. TÓTH LÁSZLÓ: A SZÜZEK PART FELÉ ÚSZNAK vágyaik kristálytiszta magzatvizében U JZüiék a port rere «:i

na

k ahol madarak dalolnak egynänCfOUT*-* és kacagó szélfiak lobogtatnak fekete zászlókat Mégis part fele mosolyogva úsznak a szüzek s képzeletben magasan fejük fölé emelik termékeny ölükben születő istennél is emberibb csodát